2014. február 28., péntek

Reggeli frásztörés

Reggel egyedül voltam az állatoknál, mert Géza piacra ment. Már önmagában ez egy macerásabb dolog - még így, fejés nélkül is - mert amennyi idő Rómeót kitakarítani, még egyszer annyi a többi állatkánk megetetése, reggeli ellátása. Így aztán Gézával egyszerre végzünk - ő Rómeózik, én többizek. Csakhogy most 6 db box is volt pluszban, akiket egyesével el kell látni vízzel, szénával, simogatással és biztatással. Petra kicsije jól van, kicsit túl jól is, mert kiszökött a boxból, át a szomszéd gidákhoz, amit a szomszéd mama viszont nem vett jó néven - gyorsan megpróbálta kipenderíteni a kis betolakodót. Szerencsére a lányok észrevették és helyére tették a csavargó gidát. De ne szaladjunk ennyire előre, mert ez már délben történt. A reggel pedig még éppcsak elindult, máris izgalmassá vált, amikor Tarka magzatvize épp a szemem láttára távozott sietve. Ezzel nem is volt gond, Tarka gyakorlott anyuka, miután kapott egy simogatást és pár biztató szót, elvonult az istálló szabadon maradt részébe, hogy világra hozza a pocakja tartalmát. Én meg mentem a dolgom után, néha odapislogtam, hogy mi újság. Láttam, hogy Tarka fekszik, már látszott a gida eleje, hogy tarka lesz, mint a mamája. Aztán a következő kanyarnál már állt a kecskemama, előtte pedig egy cuki fekete-fehér gida feküdt, majdnem tisztára nyalva. Már szinte azonnal lábra is állt. Épp kezdtem csodálkozni, hogy ekkora pocakból csak egy gida lett, amikor Tarka újra lefeküdt erőlködve. Jó, gondoltam szerencse, hogy még nem vittem be a boxba, nem zavartam meg. Tarka felállt egyszer csak, és a földön nem volt semmi. Viszont hátul kilógott belőle egy pár lábacska. Ránéztem - jó, egy pár lábacska, majd jön a többi. Hééééé, ennek a pár lábacskának a körmei felfelé állnak, és nincs hozzá tartozó fejecske!!!!!! Megállt bennem az ütő! Faros, de nem is farral jön, mint az eddigi farosaim,  mert azokat az ép burok miatt még egész könnyen ki lehetett szedni, hanem lábbal. Azaz már szétszakadt a burok! Jó ég, él egyáltalán még ez a gida?! Ilyen gondolatok perdültek át az agyamon, miközben már oda is léptem a szülő mamához, és kicsit meghúzgáltam a lábacskákat óvatosan, hogy stimuláljam a fájás beindulását. Másodikra sikerült, Tarka lefeküdt nyögve, én meg - a tavalyi állatorvosi biztatás visszacsengésével a fülemben - nekiálltam óvatosan, de határozottan húzni a kicsit. Gyorsan kellett cselekednem, mert a kihúzáskor a köldökzsinór elszakad, a kicsi feje még bent van, és ha nem kap levegőt, megfullad. Szerencsém volt, egy kis elakadása volt a fejecskéjének, de egy másodperc múlva kiakadt, és kicsusszant a gida. Kis hörgés, prüszkölés - azonnal töröltem az orrát-száját, és a mamája is rögtön azt nyalta - és már levegőhöz is jutott a pici. Huuuuuhhhhhh! Ekkorát sóhajtottam, amikor láttam, hogy él és megtartja a fejét! :) Hatalmas és gyönyörű, tarka gida lett.
 Megint győzött az élet :)

2014. február 27., csütörtök

Megint jőnek, kopogtatnak...

Minden kezdet nehéz - de aztán gurul a lejtőn a történet :) Nagyon nem akartak megindulni az elléseink, ma meg már rá kellett parancsolnom a kecskéimre, hogy fogják vissza magukat, mert már a csilláron is kisgidák lógnak :) Ma reggelre megellett Kincső, szép nagy ikrei születtek, és az etetéskor láttam, hogy Petra is nyögdécsel, nyújtózik. Mire a reggelizésből kimentünk, megvolt a pici. Még hogy pici!!! Olyan nagy, hogy csak térdelve fér be a mamája alá szopni :) Balambér egy szép, hosszúlábú apuka, és a kicsik nagy része örökölte a testalkatát, így tiszta manökenalkatú gidáink születtek eddig. :)
A képen Kincső a még csuromvizes kicsikkel. Az egyik már lábon :)









És hát a másik nagy élmény a két kicsi, akik már az udvaron sertepertélnek - mert ma Emma kicsijét is ki kellett engedni a mamájával, mivel kellett a hely az újonnan jövőknek. Íme: 

És ez pedig Őzi, ugribugri gidájával.
És egy gyors összesítés: a 12 anyából 8 ellett meg, összesen 13 gidát hoztak, eddig egy sem pusztult el, szépen gondozzák őket a mamák. Mindenki jól van és boldog, csak én tűnődöm, hogy hova fér el még 4 mama, ha ők is úgy találják, hogy ideje megszabadulni a pocakjuktól...

2014. február 26., szerda

Amikor épp nem mindegy...

Tegnap délután szemlét tartottam a kecskéim fölött. Vigyorogtak rám boldogan. :)








Ma reggel bezzeg nem vigyorogtak. De én sem ám. Mert reggel 8-ra hivatalos ügyben Fehérváron kellett volna lennem. Kicsit késtem. Mert mikor ellenek??? Amikor épp nem mindegy! Reggelre hat csuromvizes, éppcsaklábraállt kecskegida fogadta a férjemet, akit elővigyázatosságból kiküldtem, hogy nézzen utána az állapotoknak, nehogy úgy menjek el, hogy ellés indul. Hát nem is indult. Mert már megvolt. Három is. Őzi, Csucsuka és a Főnökasszony. És mindhárman ikreket. Na persze!
Panna gyorsan visszaöltözött az iskolai ruhából( nem kellett sokat fűzni az agyát, hogy maradjon itthon), berámoltuk a három ikres családot a boxokba, aztán Panna gondjaira bíztam az egész társaságot szopásostul, etetésestől, itatásostul, és elhúztam Fehérvárra.
Mire hazaértem, megszáradtak... :)


Ja, és Kecét kiengedtük az udvarba a kis Zafírral. Remélem, holnap le tudom kapni a kicsi viháncolását! :)

2014. február 23., vasárnap

Kecsketippmix - a befutók :)

Csütörtök délutánra végre megszületett a Kecsketippmix eredménye, azaz az első gidánk. A boldog mama Kece lett, egy gyönyörű kislánya született. A mama és a bébi is jól vannak. A nyertesek: Az elnevezést is elnyert tippelőnk Ugrits Adrienn, aki Kecére és egy kislány gidára tippelt. Ketten pedig Kecére és ikrekre tippeltek, így "félnyertesekként" ők is ajándékot kapnak: Egri Éva és Gáti Barbara. 
Köszönjük a játékot és a részvételt mindenkinek, aki tippelt, a nyerteseknek pedig gratulálunk!
A kisgida a Zafír nevet kapta elnevezőjétől. Köszönjük a névadást! :)












És íme az első lábraállás, néhány perccel a születés után :)
A második befutónk tegnap este Panna lányom Emma nevű kecskéje lett mindannyiunk meglepetésére, mert nem látszott rajta semmi jele az ellésnek. Első ellése volt, ráadásul már sötétben ellett, és szemmel láthatólag nem volt tisztában a történtekkel. Gyönyörű kislánya született, Cherena névre kereszteltük. Emma sajnos nem nagyon értette a helyzetet, hogy itt neki most tennivalója lenne. Valamelyest lenyalogatta a kislányát, de leginkább zavarodott volt, hogy ki ez a kis jövevény és mi a bánatért vernyákol itt neki...Szeretett volna egyszerűen elsétálni a helyszínről, de elkaptuk a grabancát és egy boxba zártuk a kicsivel.

Pár perc után a kicsi lábra állt, és keresni kezdte a tejcsit, de Emma nem akart kötélnek állni, így végül le kellett fogni, hogy rácsatlakoztassam a kicsit. Szerencsére ő legalább tudta a dolgát, és mohón szopni kezdett. Ekkor láttuk először Emmán, hogy valami kezd neki derengeni, mert szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy az egyik tőgye már nem feszül. Sajnos azonban még nem eléggé derengett neki, így nekem jutott a dicső feladat, hogy egy másik oldali szoptatás után háromóránként kimenjek, és segítsek szopni a gidának, aki szintén nem állt a helyzet magaslatán. ekkor ugyanis Emmának már leesett a húszfillér, de a kicsi nem és nem akarta megtalálni a tőgyet. Mentségére legyen mondva, hogy Emma tényleg nem lett nagyon bögyös kecske :) Így aztán egy gyors sprintet vágtam le az ágyig, és hajnali egykor(!) megszólalt az ébresztőóra - etetés! Uhhhh, ha valamit, akkor ezt az egyet utálom - kimászni a meleg ágyból, pizsamából ki, fejős ruhába be, kabát, sapka, gumicsizma - és ki a hidegbe. Ott találtam a friss mamát és a csemetéjét egymás mellett heverészve, és Emma végre válaszolgatott a kicsi nyekergésére. "Felsegítettem" Emmát, odatettem a kicsit - hát sajnos a helyzet nem változott, úgyhogy tartani kellett, de kiürítette mind a két tőgyfelet. Jó kis huzata volt. Fél órácska volt mindez. Utána vissza az ágyba, óra csörög fél ötkor...És újra, pizsamából ki, fejős ruha, udvar, hideg, szoptatás. De valami történhetett menet közben, mert a kicsi alig szopott az előzőhöz képest, és Emma egyik tőgye nem volt olyan feszes. Viszont befelé jövet az ajtó mellett láttam egy igazi pókot - mármint az udvaron :) Talán lehet, hogy mégis lesz tavasz :). Ezzel a boldog tudattal estem vissza az ágyba, aztán filmszakadás. A következő etetés már reggel történt - mire én (zombi üzemmódban) kitámolyogtam az udvarra, Panna már lerendezte a kicsit, és megerősítette, hogy valószínűleg megtanult szopni, mert nem evett, csak állt sértődötten, a tőggyel a szájában. Napközben még próbálkoztunk, aztán este a fél kilences kimenetelkor Panna végre látta magától szopni a kisleányt, úgyhogy ma éjszaka már nyugodtan alszunk. Reméljük, meglepetések nélkül :)

2014. február 18., kedd

Megint egy Disney-szökevény...

Valószínűleg nem leszek népszerű azok között, akik elhiszik Disney-nek azokat a sziruptól csöpögő, antropomorf  állatmeséket, amiket produkál, és azok között sem, akik halkan a fülembe súgják: igazából az állatok vannak itthon, és mi vagyunk a betolakodók...
Az elmúlt hetekben megint összeakadtam egy Disney-szökevénnyel. Szerencsére elég ritka dolog, de előfordul. Amikor arról beszéltem neki, hogy van egy nevelőpálcám, és hogy bizony oda kell néha csapni a kecskéknek ahhoz, hogy tudják a hánymétert, soha többet nem szólt hozzám. Mert szegény kecske. És az állatokat szeretni kell! És ez igaz is.
Csakhogy a szeretet nem azonos azzal a szirupos kedvességgel, ami a filmekből árad. A szeretet határt szab, korlátokat állít a kapcsolat állandósága és biztonsága érdekében. Nem pedig ölelget, puszilgat, aztán otthagy, ha az érzelmek elmúlnak.
Az állatokhoz az állatok nyelvén kell beszélni. Mi számukra az élet, a kapcsolat és a biztonság? Ez az, amit tudni kell ahhoz, hogy az ember Gazda legyen, és ne tulajdonos. Egy kis etológia:
Az állatok hierarchiában élnek fajtársaikkal. Akár csapatban, akár magányosan. De most vegyük a kecskéket, mint példaállatokat. Csak mert ők a kedvenceim. :)
Ha ketten ugyanazt a zamatos fűszálat nézték ki maguknak - és tuti, hogy így van - akkor bizony összeöklelőznek. Olyan alaposan, hogy elszállnánk, mint a győzelmi zászló, ha nekünk jönnének ugyanolyan erővel. De ők csak továbbsétálnak utána. Vagy a lovak. Olyanokat rúgnak egymásba játékból, amitől egy ember nyomban szörnyethalna. Láttam. Aztán vígan továbbügetnek a legelőn. Számukra a testi "fenyítés" egyfajta beszéd, egyfajta kifejezése annak, amit el akarnak érni, és aminek valaki az útjában áll. Nem megalázó, nem ciki, nem fáj - olyan, mint amikor mi azt mondjuk: "Hé, haver! Menj már arrébb egy kicsit!" Persze, van, amikor komolyabb, akkor azt fejezi ki: "Haragszom, hogy ezt tetted!" És értik.
Az ember számára a verés megalázó. Azt jelenti "Azt csinálom, amit én akarok, mert erősebb vagyok nálad". És ez kiszámíthatatlan lehetőségeket hordoz számunkra.
Isten az embert személynek és egyenlőnek teremtette. De az állatokat nem. Csodálatos, gyönyörködtető teremtmények, lenyűgöző a változatosságuk, a természetük, a létezésük öröme, de nem személyek. Még akkor sem, ha a kedvenc kutyánk mármár a családhoz tartozik, és a tyúkokat, nyulakat, minden állatunkat viccesen örökbe fogadva úgy neveztük őket: Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Csibész, Baranyi Panka, stb, stb, stb...
Ahhoz, hogy Gazda légy, és ne GAZda, biztonságot és kiszámíthatóságot kell adni az állatoknak. És bármilyen hihetetlen is, de az állatok akkor érzik magukat biztonságban melletted, ha erősebb vagy náluk.
Számukra ez azt jelenti:
"Ő képes engem megvédeni. Számíthatok rá! Örülök, hogy ő a gazdám!"

2014. február 17., hétfő

Gida a pocakban...

Habár még mindig semmi a gidák terén, de ma megtapogattam a kecskéim pocakját, hogy egyáltalán rejtőznek-e bennük gidócskák...Ezt már csak ellés előtt lehet érezni, mert akkorra nőnek meg úgy, hogy ki lehet tapogatni a kis csontocskáikat, néha a bucijukat is (vagy a popsijukat, ezt nem lehet eldönteni tapintással)  Nagyon érdekes érzés, amikor a kezem alatt megmozdul egy másik kis élőlény a mamája pocijában. Persze óvatosan nyomogatom, tapogatom őket, így aztán nincs is menekülés a kezem elől Mocorognak, huncutkodnak, készülődnek...

2014. február 13., csütörtök

Azért attól még nem lazsálunk :)

A január és a február a feltöltődés ideje. Is. Sütöttem tortákat, megtanultam egy új tortakrémet készíteni, megtanultam a fondantbevonat készítését a tortákra, és több alkalommal ki is próbáltam - a családom és az ismerősök nagy örömére. Készítettünk sok-sok pillecukrot, vendégül láttuk egy pattogatott kukoricára és egy teára a barátainkat, meghívtunk újabb és újabb barátokat és megnéztünk jópár filmet kettesben. Készítettek velünk riportot, és beszélgettünk ismerősökkel a neten. Hazajöttek a gyerekek is a vizsgaidőszak után pár napra, ja, és marcipánt is megtanultam csinálni. Pihentünk és elfáradtunk, reménykedtünk és csalódtunk, elszúrtunk és helyrehoztunk, alkottunk és aggódtunk - most már itt az ideje lassan felvenni a munka fonalát, visszaállni a hajtásba.
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.

És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Egyszóval nem lazsálunk :)





2014. február 11., kedd

Hiába húzom, halogatom...

...most, amíg üres járatban vagyunk - várjuk az első elléseket - elmondom, bár nem szívesen, viszont feltehetőleg utoljára, XII. kerületi híreket. Amik nincsenek.
Hiába írtunk ugyanis a Jegyző asszonynak, még válaszra sem méltatott. Ami azért bámulatos, mert ugyanis törvényben meghatározott kötelessége meghallgatni és kivizsgálni a termelők panaszát -ezt az Agrárkamara írásba adta nekünk. De a XII. kerület jegyzője(is) fölötte áll a törvénynek...
Javasolták, hogy küldjünk rájuk baloldali médiát, biztosan harapnának az eseményekre így választásközelben, de ez már nem én lennék. Ennyire nem fontos az igazam.
Inkább átteszem eggyel Följebbi igazságszolgáltatás kezébe! Ott még sosem voltak elhallgatott, szőnyeg alá söpört ügyek! :)

2014. február 2., vasárnap

Játsszunk! - Kecsketippmix :)

Lassan célegyenesbe érnek a kecskék, itt az ellési idő. :)
Arra gondoltam, hogy február lévén - van egy kis időnk játszani. :)
Játsszunk találgatósdit! :D
Két dologra lehet tippelni:
1. Az első megszületett gida (vagy gidák) nemére (tehát pl.: "egy gida lesz az első, aki fiú lesz", vagy "ikrek lesznek és vegyes neműek", stb)
 ÉS/VAGY
2. Az első anya kilétére a felsorolt lehetőségek közül:
-Főnökasszony
-Őzi
-Tarka
-Nagybarna
-Kincső
-Csucsuka
-Kisfehér
-Kece
-Vica
-Petra
-Emma
-Cofika
(tehát pl.: "szerintem először Kece fog elleni")
Tudomásom szerint ők a bepároztatott anyák, apuka a neves Balambér úr.
A tippet kommentben kérem - vagy a jelen bejegyzés kommentjeként, vagy a facebook oldalon kommentben. De ha valaki nem szeretné nyilvánosan megtenni a tippjét, üzenetben vagy mailben is elfogadom. :)
A nemeket eltalálók között kisorsolom a lehetőséget, hogy ki nevezheti el a megtippelt gidá(ka)t.DE minden helyesen tippelő mindenképpen nyer 25 dkg - általa választott ízesítésű - kecskesajtot és hozzá fél liter joghurtot. Az első anyát kitalálók ugyanebben a nyereményben részesülnek, kivéve az elnevezést.
Ahogy az első gida megérkezett, lezárul a játék, tehát aki játszani szeretne, minél előbb adja le a tippjét, mert bármelyik pillanatban érkezhetnek  kicsik!
Lássuk, kik lesznek a szerencsés nyertesek :D