A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boci a háznál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boci a háznál. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 10., péntek

Nem is tudom...

...hogy milyen sorrendben és hogyan meséljem el a történéseket!
Ott hagytam abba, hogy megszületett Petike, a boci. Cuki, aranyos, idétlen. Csakhogy egy boci kevés egy tehénmama tejének az elfogyasztásához, pláne az első hetekben. Így aztán fejni kellett Sacit. Azaz fejni kellett volna. Mert az első lendület, ahogy a bocit etettem, csúsztam-másztam Saci alatt, kiderült, hogy csak a szülés okozta sokk volt, és Saci egyáltalában nem akarta, hogy a bocin kívül más is tejhez jusson!
Namármost a tehén tőgye begyullad, ha nincs kifejve, ezért másnap reggel vödörrel és kötéllel felszerelkezve, nem csekély mennyiségű abrakkal koronázva elindultam, hogy megyek fejni. Mit nekem fejés, hiszen tavaly 17 kecskét fejtem! Aha, de azok kecskék voltak! Ez meg egy tehén!
Na jó, az első kísérlet kudarcot vallott, amikor Saci ugrálni kezdett mellettem, miközben guggolva megpróbáltam megfejni. Sebaj, akkor megkötöm a lábát is. Emlékeztem rá, hogy nyolcasban kell vezetni a lába közt a kötelet - kisebb földrengések árán( ami hol Saci ugrabugrájából adódott, hol az enyémből) - megkötöttem a lábait, és egy oszlophoz rögzítettem. Ekkorra már nagyobb tisztelettel néztem az előttem álló feladatot, és nekigyürkőztem. Leguggoltam Saci mellé, és marokra kaptam a két tőgybimbót az én oldalamon. De Saci az én tehenem, hát nem az a feladomtenyertél fajta. Nem is adta fel. Elkezdett rám dőlni. :)
Akkor még nem tudtam igazán viccesen felfogni a dolgot. Elugrottam alóla, mielőtt rajtam landol 500kg élősúly. És bevallom, elbizonytalanodtam. Saci nyert. Felhívtam Helgát Kajászóról, aki sokkal tapasztaltabb tehénben, mint én, és segítséget kértem. A segítség dél környékén érkezett egy mosolygós, bajuszos férfiembör és Helga személyében. Hárman aztán megfejtük Sacit - de leginkább ők. Én csak egy tőgyét fejtem ki.
Elég kudarcosnak kezdtem érezni a helyzetet, pláne hogy ők hazamentek, én meg ottmaradtam a jóindulatú, ám továbbra is masszívan 500 kg-os Sacival. Délutánra megérlelődött bennem a gondolat, hogy a tehén túl nagy falat nekem. Felhívtam több tehenes ismerősömet is, hátha valaki bevállalná a gondozását. Egyikük megígérte, hogy reggel átjönnek megnézni, és segítenek megfejni. De az esti fejés még akkor is ott volt. Géza estére ért haza a munkából, evett, aztán grabancon ragadtam, hogy megyünk fejni. És mentünk. Ő még nem tudta, hihi, hogy a tehén az nem kecske. Bár Saci méretezése őt kevésbé izgatta, mint engem, de amikor kikönyörögte, hogy hadd fejje ő is - nos, Saci egyből érezte a gyakorlatlan hozzászólást, és nyomban ugrálni kezdett, nem kicsit. Nagy nehezen megfejtem végül, de addigra végképp megerősödött bennem az elhatározás, hogy nem vagyunk azonos súlycsoport. Pláne mert délelőtt egyedül vagyok az állatokra és a fejésre.
Másnap felhívott Helga, hogy na, hogy sikerült, és hát mondtam, hogy hogyan...Délelőtt megjött a felmentő sereg Válból - Éva és Misi megfejték Sacit, aztán beszéltem Helgáékkal, akik bevállalták Saci gondozását a többi tehén mellé. Délutánra már itt is volt az állatszállító, és Saci átköltözött Kajászóra Petikével együtt.
Megsirattuk...
De nagyon nagy súly gördült le a vállamról! Legalább 500 kg! Be kell látnom, hogy bizony vannak korlátaim, és bizony jó is ezekkel szembenézni!
Most még nagyon szomorúan gondolunk az üres istállóra, nagyon hiányzik Sacika, de minden héten elhozzuk majd a tejét, és megsimogatjuk a buciját - az idő pedig teszi a maga dolgát...
Hát így ért véget a tehenes kaland, innentől már csak látogatóba megyünk Sacihoz :( . Nem mindig kék az ég és zöld a fű, vannak ronda, szürke, mosogatólé színű napok is. De a felhők fölött most is kék az ég...

2017. március 6., hétfő

Kisebb sokkot kaptam reggel... :)

...ugyanis amikor a szokásos állatkiengedős-etetős körutamon a tyúkok kiengedése után elballagtam Saci irányába az abrakostálkával, az a látvány fogadott, hogy Saci bent feküdt az istállóban, elég furán. Aztán mikor közelebb értem, a hátsó fele elvált az első felétől, és odébb ment.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ....
Ott állt egy fekete-fehér boci, tisztára nyalva, kíváncsian pislogva a világra - ami én is voltam pl. Azt se tudtam hirtelen, mit csináljak! Még rettentően nem voltam felkészülve rá! Ma akartam elkezdeni a helyének a készítését, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra... Hát nem maradt, mert az utolsó utáni pillanat volt. Kicsit korábban jött, de nem volt koraszülött, sőt! Akkora nagy, hogy majd a derekamig ér.

Mázlimra Saci feltápászkodott, és átment inni a másik ólba. Odatettem az abrakolót is neki, és gyorsan megkötöttem a szarvánál. Utána két kanyar szalma alá, és mehet a boci. Mehetne, de hogyan? Megpróbáltam megemelni - na jó, hát nem bírtam el. És hát nem volt együttműködő. Saci meg a másik oldalon rángatta a madzagját, hogy ide a bébimmel! Gyorsan telefonáltam a házba, kijött Marci, és ketten (!) nagy nehezen átvonszoltuk az óriásbébit a mamájához. Aki gyorsan meg is nyugodott, mihelyst nyelvközelben tudta magzatát. Akkor jött a neheze. Rá kellett venni a bocit, hogy szopjon. Namármost egy gida kb 2-3 kg, nem történet tőgyre rakni. Ez a boci 40-50, és ellenkezik. Nem volt egyszerű, de végül Saci besegített egy jól irányzott lökéssel, és a boci fejjel beleállt Saci tőgyébe. Én meg résen voltam, és gyorsan a szájába nyomtam, sőt, pici tejet is sikerült kinyomni neki. Erre nagy cuppogás, csettegés kezdődött, és némi  dulakodás árán sikerült összehozni egy szopás-félét. Nem voltunk elégedettek, egyikünk sem. A boci duzzogva lefeküdt vacogni, mert még nedves volt picit, én meg elvonultam a kecskéimhez, mert nekik is jár a gazda figyelme abrakkal körítve. Utána visszamentem, megint eljátszottuk a huzakodós játékot, hogy felállsz - nemállokfel, gyereközelebb - nemmegyek, eztkapdbe - ...na ezt nem mondom ki, hogy mit gondolhatott. :) De végül sikerült, kicsit jobban, mint előzőleg. Harmadszorra pedig már majdnem tökéletes volt az összjáték. És amikor 2 körül kimentem ellenőrizni őket, már messziről hangos cuppogást hallottam - a boci egyedül szopott :)
Szóval megvan, édes, idétlenkedik a szalmán, kíváncsi, ugrál, bolondozik, jól érzi magát!
Ja, és kisfiú. A Peti nevet kapta :)

2016. december 5., hétfő

Lassan év vége...

...fagy van, zimankó. Elfagyott a tehén itatója, szegény bánatosan állt az istálló ajtajában, és nézett ki rám nagy szemekkel, búsan lógatva a fejét. Akkora hasa van már, hogy lassan betölti az istálló ajtaját széltében, és még van majdnem három hónapja hátra. Mindenesetre vittem neki vizet, de elővigyázatosan az etetőbe tettem az edényt, hogy ne focizza-törje-zúzza szét estére. Így csak szénával pakolta meg, de az kimosható.
Aztán meg itt van Masni, Cofika kislánya és méltó utóda a dilinyós viselkedésben. :D. Nem bírja vagy nem akarja kivárni, amíg bejut abrakolni, megpróbál túljárni az eszemen. Eddig nem sikerült. :D
 A fagy beálltával a kecskéim tőgye is befagyott :( . Szomorkodhatnék is akár, hogy nem lesz egy darabig kecsketejem, de most még nem tudok szomorkodni. Ugyanis ha nincs tej, nem kell fejni. És ha nem kell fejni, nincs kint fagyás. Az állatokat ugyan el kell látni, de az nem túl sok idő, és közben mozog az ember, nem fázik. A fejésnél viszont egy helyben kell ülni, hideg van, süvít a huzat a derekamra - szóval nem hiányzik. Még nem. Majd januárra már fog.
Most készülünk az utolsó felvonásokra ezen a télvégen. A karácsonyra, szilveszterre, sajttálakra és finomságokra. Az ünnepre. Aztán pihenés. És februárban ellések ismét. Meg egy kisboci.
Már most várom a februárt :)

2016. szeptember 4., vasárnap

Péntek. 06.00. óra

Csörög az óra. Kitámolygok a mosdóba, gratulálva magamnak, hogy sikerrel fölkeltem, így időben elkezdhetem a napot, nem kések el a piacról. Visszafelé bemegyek a konyhába, elhúzom a függönyt, hát mi az első, amit megpillantok? A kecskéim virgonc futkosása. De ha ezt látom, az bizony nem jó jel, mert amúgy a konyhaablakból nem látni be a karámjukba. Egyszóval kiszabadultak valahol. Elkeseredetten öltözök, kapom a fejősvödrömet.
06.10. Baktatok kifelé, magamban mérgelődve, és magam mellé szólítom a kutyáimat. Csibész komoly segítség a hajtásban, Panka komolytalan, pedig ő a terelőpuli. Ahogy felérek, nyitom a kertkaput, egyszer csak előballag a bálák takarásából Sacika teljes életnagyságban, boldog, ám bamba vigyorral a képin. És most ne üssön meg a laposguta! Egyedül vagyok a házban, Saci karámjának még nincs ajtaja. Vakarom erősen a fejem, hogy miként viszem vissza. Közben Csibész önállósítja magát, mivel az utóbbi időben igen sokszor csináltuk együtt a hajtást, és megndul a kecskékért. Ami nekem nem menne sehogy sem, azt ő egy szempillantás alatt megoldja. Kettőt sem pislogok, már egy falkában hajtja a kecskéket, azok futnak előtte. Kitárom a kapujukat, és már bent is vannak. Kb 10 másodperc alatt elvégezte, ami miatt én fél órát rohangáltam volna szitkozódva, kimelegedve, dühösen. Akkor realizálom a levert deszkát a kerítésen. Gyorsan odateszek eléje egy raklapot, ami elfedi a lukat, oda is kötöm, kecskék kipipálva. Jöhet a Saci. Csibész közben őt is kezelésbe vette, de Saci nem adja magát könnyen, visszafordul, öklel, fut, rúgkapál, szóval adja magát. Viszont nincs más hátra, le kell szerelnem a karámdeszkákat, méghozzá kettőt, mert ki még csak kiugrott felettük, de vissza már nem fog. Fogót csinálok a kezemből, kombináltat, és elkezdem lecsavarni az anyákat a menetes szárról. Egy, kettő - az első rúd megvan. Leemelem a nehéz akácrudat. Közben kigondoltam, hogy a másik rúdból elég az egyik oldalt elengedni, azon már átlép ez a bús marha. Megvan az is. De most hogy csalogatom be? Abrak! Igen ám, de az abrak elől van, a vödör is elől van, és ha Saci meglátja, hogy nálam a vödör, nem fogom tudni visszatartani, hogy ne szedje ki a kezemből. Mindenesetre elbaktattam a vödörért. Úgy is lett, ahogy gondoltam. Saci meglátta a kezemben a vödröt, egyből érdeklődve jött a tyúkudvar elé, hogy "NA, mit eszünk?" Ez így nem jó. Szerencsére Csibész tűnik fel a láthatáron, és amikor meglóbálom a botomat, és rászólok, hogy "Csibész, hajtsd meg! " bár nincs erre megtanítva, de megérti, és elkezdi hajtani a marhát. Az ugrál, dobálja a farát, rohan előle. Néha megfordul, öklelne, de Csibész nem kap frászt, hátraugrik, ugat, morog, másfelől kap bele. Szóval elvannak. Így, miután Sacit eltávolítottuk, visszabaktatok az abrakkal a karámjához, és megtöltöm az edényét. Saci közben felszaladt a trágyadomb tetejére kakasosat játszani, és nem jön le. Mutatom neki az abrakot, nem jön. Mert ott sunnyog a Csibész. Hát igen, ezen a részén a dolognak még van javítanivaló a csapatmunkánkon. Ugyanis Csibész nem tudja abbahagyni. Ez kicsit meghosszabbítja a dolgot, de végül Csibész a "kifelé!"parancsot megértve eloldalog, Saci lejön a trágyadombról, besétál a karámba és nekifog az abraknak. Gyorsan vissza az akácrudak, csavarok, rögzítés, kész. MEgtörlöm a homlokom. És hét órát harangoznak...Hogy az a...Most kellene befejeznem az állatokat, és kezdeni a fejést. Ez a szép az állattartásban. Az ember tervez, az állatai meg végeznek vele! :D

2016. február 26., péntek

Karámajtó

Saciaboci szobafogságot kapott. Kitörte a karámajtaját, és kisétált rajta. Fölette a szénakészlet tetemes mennyiségét (én a konyhaablakból figyeltem, lábadozva a betegségemből, egyre inkább gőzölgő aggyal). Aztán odasétált a tyúkudvarhoz, és megpróbálta a szájával kinyitni a zárat. Hihetetlen? Én sem hinném, ha nem a saját négy szememmel láttam volna :). De szerencsére (az én szerencsémre, mert így nem kellett kimennem ) nem sikerült neki. Feladta, és leheveredett a szénakazal mellé napozni, a pulykák nagy bánatára, mert az az ő napozóhelyük volt addig. De Saciaboci túl nagy falat volt még nekik is, pedig a pulykakakas nem kispályás a rusnya vörös fejével. Aztán hazajött Géza, és bezárta a szobájába. Azóta ott tartózkodik, bánatosan szemlélve a sárban úszó külvilágot, és néha hangot is ad a bánatának. Jó hangosan. :) Amúgy nem is bánom, mert a sár immáron olyan méreteket és szagokat öltött, hogy este elhatároztam a kecskék bezárását is. Nem lesz egyszerű, de a fertőzésveszély elkerülése végett ezt látom a leghelyesebbnek. Több blokkba szét lesznek passzolva az üres ólakban, kicsistül, mindenestül. Lesz felfordulás és elégedetlenség, de nem szeretnék kockáztatni. Immáron lemarad a gumicsizma a lábamról, amikor kimegyek hozzájuk. ÉS még mindig csak eső és eső a jövő hétre... Majd mesét olvasok nekik, hogy szórakoztassam őket :). Vagy adok nekik pöttyös labdát :) Esetleg pálinkát :D

2016. január 20., szerda

Új sajt a nap alatt...Fromage fumé de Bardos



És még mindig az új sajtok...kecskebébi nincs a láthatáron smile hangulatjel. Van viszont új sajt, kettő is. Az egyik meglepi, egy-két nap és megmutatom. smile hangulatjel A másik régóta várt a sorára, épp egy évet. A becsületes neve Fromage fume de Bardos, én csak égetett sajtnak nevezem. És tényleg az. Nem füstölni, égetni kellett. Az illata és a kinézete is ínycsiklandó. Hamarosan kóstoló :)
 smile hangulatjel

2016. január 17., vasárnap

Sajtok hete



A múlt hét a sajtok hete volt. A nagy várakozásokat az ellések előtt azzal szoktam áthidalni, hogy új sajtokat keresek és készítek el, többnyire sikerrel. Ami nem sikerül, abból meg tanulom, hogy hogyan viselkedik a sajt. A szünet és pihenés után így újult erővel álltam neki sajtozni. Ennek eredményei két Two Peppas feketeborssal és chilivel, egy trappista és egy pörkölt diós trappista viaszban. Ez utóbbi egy borkostolóra megy a Ward Mária iskola jótékonysági báljára. Némi camembert is készült, és egy kicsit elszúrt Bruyerin. Először egy kicsit kisebb rácsra tettem, mint kellett volna, és megtört a sajt mindkét oldalán. De mentségemre szóljon, hogy most először készül. Azért érdegél szépen, csak törötten smile hangulatjel Ja, és ez az a sajt, amit a 18. Google-fordítós névmeghallgatás után sem tudtam kimondani. Pedig tanultam egy kicsit franciául hajdan... :)Egy másik kíváncsiságom a Brick nevű sajt, ami négyszögletes és pont úgy néz ki bestokizva, mintha tégla lenne. smile hangulatjel Már érik. És egy Belval, ami szintén a borkostolóra megy majd. És ma sincs még vége a napnak :)

smile hangulatjel

2015. december 30., szerda

Riadó! :)

Sacibanya nem hagyja ki a ziccereket még az év utolsó napjaiban sem. Hogy ne unatkozzunk kettesben Gézával (a hugom elvitte a lányokat), gondolta, feldobja valahogy a délutánunkat. Ki is gondolt egy jó ötletet - valahogy beverekedte magát az istálló mögé.Én épp elkezdtem nézni egy filmelőzetest a gépen, amikor Géza dübörög az ablakon, hogy öltözzasszonyriadó! Na, mondom, ki ellett meg? Senki, de Saciakimárnemboci, ott állt - pofáján üdvözült vigyorral - az istálló háta megett, és pipázott. Azaz füstöt eregetett az orrlyukaiból, szabályos időközönként, ami elég bizarr külsőt kölcsönzött neki. Na mármost azt tudni kell, hogy az istálló möge az mindösszesen 80 cm széles sáv, vagyis ott egy márnemboci nem tud megfodulni. Tehát csak előre tud jönni, ámde a kijáratot - szerencsére - elzárta egy csomó mindenféle. Azért serencsére, mert ha nem így lett volna, akkor Saci már a kertet aprította volna. Így azonban csak állt és pipázott, amíg Géza kipakolta a mindenféle limlomot az ólak mögül, hogy Saci ki tudjon jönni. Akkor még megállt picit egy kis zöld fűszigetnél legelni, majd némi ösztökélésre végül elindult. Szerencsére ott magas a partoldal, nem tudott másfelé menni, mint felém, aki a szokásos furkósbotommal felfegyverkezve vártam a kapu előtt. Egyből értette is a dörgést, nem próbálkozott a kert felé, hanem beügetett a kapun a saját kapuja felé. Mondom, felé, mert soványmalacvágtában elügetett mellette, nyomában a vezényszavakat kiáltozó Gézával, be a szénabála mögé. Ugrált, rúgkapált, idétlenkedett, de végül megadta magát, mert Géza kivette a kezemből a furkót, és megmutatta neki. Akkor már tudta, hogy veszített. Berúgtatott a helyére, kettőt piruettezett még, aztán beletörődött.
De a délutánunkat feldobta. :)

2015. november 26., csütörtök

Saciaboci alakít :D

Muszáj elmesélnem Saci mai alakítását!
Vendégek voltak nálunk sajtért, és hátramentünk az állatokhoz, hogy megnézhessék őket. Én meg gondoltam, jó alkalom lesz, legalább ránézhetek Sacika hátsó fertályára. Reggel még csöndben volt. 
Megyünk hátra, hát látok ám a tyúkudvarban egy nagy és cseppet sem odaillő fekete-fehér tömeget, amint áll. Nem nehéz kitalálni, bizony Sacikám megunta a kertjét, és kipróbálta, milyen tyúknak lenni. Ezt abból gondolom, hogy amint közelebb értem, látom, hogy Saci a tyúkok etetője fölött ácsorog lehajtott fejjel, Rákiáltottam, de nem mozdult. Megyek közelebb, hát látom ám, hogy őkelme mégsem tyúknak képzeli magát, nem azért ácsorog ott félrehajtott fejjel, hanem mert a szarvát beleakasztotta a fehér bálamadzag-kötegbe, ami tudvalevőleg nem túl hosszú, ám ahhoz pont elég, hogy lehajtott fejjel belelépjen. Aztán ne tudja felemelni a fejét többet, mert viszont elég erős ahhoz, hogy egy boci fejét a lába közelébe rögzítsen grin hangulatjel. Így aztán, mikor közelebb értem, félrehajtott és lehajtott fejjel tett pár tyúklépést oldalraés körbe, hogy szemmel tarthasson. Hát én bizony szemtelenül kikacagtam szorult helyzetében. Aztán megpróbáltam kiakasztani. Csakhogy a boci szarva nem olyan áramvonalas, mint a kecskéé, és hát Sacika elég türelmetlen is volt, így végül el kellett mennem egy sniccerért, amivel elvágtam a kötelet. Na de az ily módon szabbaddá vált boci - visszanyerve szemtelenségét - súlytöbbletét felhasználba nekiszegült abbéli akaratomnak, hogy a helyére visszatérjen, merthogy nem tyúk ő mégsem. Erre én furkósbotot ragadtam, és a sejhaját megkenegettem vele, mire is elindult. Lefelé, a kapun túl békésen várakozó családhoz. Hinnye, az áldóját, már kezdtem igazából mérges lenni, mert nem túl vidám dolog egy többszáz kilós kősziklát mozgásra bírni, így megint a furkósbot segítségét kértem, míg aztán Saci elindult a helye FELÉ. És menet közben befordult a 2 négyzetméteres, szénával teli kecskeetetőbe, ahol csak kanyarban fért el, mert elfelejtettem reggel visszatenni elé a küső ajtaját. És onnan vigyorgott ki rám, hogy na innen ki nem tudsz vinni smile hangulatjel. Erre aztán elpárolgott a dühöm, mert rettentően élvezem a szemfüles állataim humorát, de azért a furkócska a kezemben volt, hát rábeszéltem Sacit, hogy mégis jobb, ha kijön a kecskék etetőjéből. Belátta. Bánatosan beballagott az ajtaján, amit aztán berigliztem és be is kötöttem azzal az ominózus fehér bálamadzaggal - emlékeztető mementóként, hogy hogy járnak a bocik a tilosban grin hangulatjel

2015. november 25., szerda

Sacika anyuka lesz? :)

Nagyon izgulok! grin hangulatjel Saciaboci holnap pont 21 napja lett berakatva. smile hangulatjel Ha holnap sem lesz jele a visszapárzásnak, elég jó eséllyel lesz egy új KISBOCINK!!!!! grin hangulatjel Na persze nem holnap, de akkor is! Sacika anyuka lesz! Holnap hozok sztárfotót a remélhetőleg újdonsült kismamáról. grin hangulatjel