A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 1., kedd

Piiiiiiiii-vé ázva...

Lehet, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de ezt mostanában nem könnyű elhinni. Valahogy az az ember érzése, hogy a felhők fölött újabb felhők vannak, és afölött újabbak - mint egy nyavalyás cápa fogsora, ami ha egy fog kitörik, odanyomja a következő sorból a következő fogat - a lényeg a harapás biztossága. Az eső is valahogy így esik. Ha egy felhő kiürül, a fölötte lévő átveszi a helyét, amíg az üres elmegy feltöltődni. És így sosincs üresjárat. Legalábbis én így látom. És a kecskéim, valamint Saciaboci és az összes gyagya tyúk és keselyű (pulyka :) ) egyetért velem.
Hiába a kotrás, hiába minden, a víz folyik, ömlik a kert összes zugából az összes zugába, és fentről is egyfolytában. Lassan építhetjük a bárkát. A kecskék kifutója most így néz ki:
 Felmerült bennem, hogy inkább vizilovakat kéne tartani, de azok nem adnak tejet, ígyhát maradnak a kecskék. Az istállóban, és megkötve. Szegények. Nyakasnak pl már nagyon elege van, úgyhogy napszámban ordít. Hogy ki fzeti a napszámát, nem tudom, de biztosan jól fizetnek neki, mert nem nagyon unja. Én pl már igen. De hát nekem nem is fizetnek azért, hogy hallgassam. Lehet, ha fizetnének érte, szívesebben elhallgatgatnám :).
És ezek a nyavalyás keselyűk...mindig ott gubbasztanak valahol, amerre járok a kertben, behúzott nyakkal, gyűlölködve merednek ki a fejükből, és ....-rá vannak ázva.
Hogy ebben mi a poén nekik...

2014. szeptember 15., hétfő

Esik az eső...

Vigasztalanul. Napok óta.
Hát, ilyenkor nem annyira barátságos a terep. Az állatok...Nos, megmutatom.
1. A kecskék :)Ők az elsők mindenben.

És ők nagyon nem szeretik az esőt. Elég egy csepp, és már bent tolonganak az istállóban. Nem is csoda amúgy, a friss, száraz szalma sokkal hívogatóbb, mint a sáros udvar.
A libák - nos, ők szeretik a vizet. Nem is zavarja őket különösebben a töménytelen víz. Kiabálnak boldogan, és követnek, bárhova is megyek. Még a házba is bepróbálkoznak, de azt azért már mégsem hagyom!
A pulykák fizimiskáján semmi sem tud javítani, de rontani sem. Ők nem kedvelik az esőt, magukban bosszankodva vonulnak vissza az óljukba, mint fekete gyászhuszárok, akik beülnek egy pálinkára a kocsmába, mielőtt mennek megásni a gödröt...




A ló az istállóban tanyázik szintén, csak az orrát dugja ki néha. Nem is csoda. Az ő udvara is uszodajelleget kezd ölteni.

Csibész pedig a szalmába kucorodva várja, hogy végre újra lehessen napozni.
A malacot meg sem merem mutatni. szegény térdig jár a sárban, ami túrási munkálatainak a következménye, ugyanis a frissen feltúrt föld sokkal nagyobb hatékonysággal issza be a sok esőt, mint a keményre döngölt. Így aztán átmenetileg szünetelnek a boldog vágták, csodálkozó pofával veszi tudomásul, hogy egyszerűen elsüllyedt a sárban.
A ház mellett szép, természetes tavacska alakult ki a csatorna alatt, ami nem bírván a megpróbáltatásokat, egyszerűen ott szabadul meg terhétől a terasz mellett.
Amúgy egészen szép, csak jó nedves holmi, nem?