Eltelt egy év. Vagy több is.
Volt állatmentes telem.
Volt újra állatfarm.
Aztán újra állatmentes.
Aztán újra gazdaság.
Volt francegyemegdenincsidőmsemmire.
Volt nincskedvemmégélniseolyanfáradtvagyok.
Volt dekárvoltabbahagynigondolkozhattamvolnamásmódon.
Volt hazaakarokmenni.
Volt deizgalmasezamunkadeazérthiányzikagazdaság.
Volt teljesenalkalmatlanvagyokatanításra.
Aztán néma csönd.
De ahogy egyszer, évekkel ezelőtt írtam, a csönd is dolgozik. És hogy csak az tud ilyen mély válságot megélni, aki szenvedéllyel szereti azt, amit csinál. És a csönd dolgozott, mint egy automata mosógép. Amikor beteszi Isten a szennyest, válogatás nélkül, ömlesztve, ráteszi az időt, ami múlik, mint mosóport. Ráteszi a könnyeket, a nevetést és a célokat, mint öblítőt. Aztán elindítja a programot, és a gép dolgozik. A szennyes forog. Hol forró vízben fuldoklom, hol kapok egy kis levegőt a víz leengedésekor. Hol megforgat a program, hogy azt sem tudom, hol a fent és a lent, hol újra jön a hideg zuhany és a fuldoklás. Aztán az öblítés. És újra a centrifuga. Akkor már úgy érzem, nem bírom tovább. És még gyorsabbra vált a program, mert érzékeli, hogy könnyebbek a dolgok. Akkor már csak ökölbe szorítom a szemem, és reménykedek, hogy nem fog minden kijönni belőlem. És egyszer csak csillapodik a forgás. Még egy-két rendező fordulat, és a mosogép vidám kis dallammal jelzi, hogy vége, a maga részéről befejezte a munkát.
És jön Isten, kinyitja az ajtót, és szemrevételezi az eredményt. Kiderül, hogy mi volt az értelme az egésznek :) Vizesnek érzem magam, nagyon-nagyon törődöttnek, forog a gyomrom, nem tudom, hol a fent és a lent, mi ment ki és mi maradt belőlem. Még nincs vége. Még meg kell száradni. És csak utána jön az, hogy hol és miben veszi majd hasznomat. De tisztább lettem. Tisztábban látszanak a dolgok. Nincs görcsös akarás. Nincs a mindenáron - nem is lenne rá erőm :) .
Most csak a nézekkiafejembőlhogymivoltez van. És egy megkönnyebbülésféle. De még nincs vége. Nincs vége.
Egy dolgot tudok biztosan. Hogy nem újrakezdem. Hanem hogy folytatom. Nem ott, ahol abbahagytam. Valahol. Ahova kerülök.
Az emberiség úgy élt túl, hogy alkalmazkodott. Most jégkorszak van, bundát hordok. Most meleg van, hát fűszoknyát. Most tél van, húst eszek és hagymát, teával. Most nyár van, paradicsomot, sajtot, zöldfélét. Rend a Rendben.
Egy dolgot biztosan látok. Azt a célt, ami a kezdet kezdetén is a szemem előtt lebegett. A Teremtés rendjét. A mindennekmegvanamagaidejét. A mindennekmegvanamagahelyét.
Száradok, és feltörnek az öblítő illatai - a nevetés, a könnyek, a célok. Száradok, forog velem a világ, de csupa illat körülöttem a levegő.
A Rend illata.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kecskesajt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kecskesajt. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. február 9., vasárnap
2016. július 18., hétfő
LAST MINUTE!!!!
Az esős idő okozta csekélyke piaci forgalom miatt megmaradt egy kis friss sajt. LAST MINUTE !!! Egységesen 3.800 Ft/kg HELYETT 2.800 Ft/kg! Van pár darab BURRATA, egy kevés MOZZARELLA TEKERCS, és friss, FŰSZERES SAJTGÖMBÖCÖK snidlinggel, dióval vagy chili-majoranna fűszerezéssel. És kivételesen, mert szép, napos időnk van, a FÜSTÖLT PARENYICA IS akciósan vásárolható, szintén 2.800 Ft/kg áron! NE HAGYJÁTOK KI! :D
A SAJTTERASZ NYITVA 14.00-18.00 -IG! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
A SAJTTERASZ NYITVA 14.00-18.00 -IG! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
2016. június 20., hétfő
"Dolgozz velem" :)
És egy újabb érdekes, nyári programot szeretnék ajánlani és bemutatni!
Korábban többen is jelezték - félig talán tréfásnak szánva - hogy szívesen eljönnének hozzám segíteni, együtt dolgozni. Innen származik a következő ötlet, programajánlat, a "Dolgozz velem!"
Ennek a lényege, hogy maximum két fő reggeltől délutánig velem dolgozhat az állatoknál, kecskét fejhet élőben, nemcsak amolyan díszfejés, hanem igazi. Megetetjük az állatokat, kialmozhatjuk a nyuszikat, ha szükséges, azután bevisszük a tejet, és elkészítjük az éppen aktuális napi sajtokat. És persze lehet kérdezni folyamatosan. És nemcsak kérdezni, hanem próbálkozni a sajttal. Összevágni, lesavózni, formába tenni, forgatni...olyan könnyűnek tűnik, amikor valaki más csinálja, de vajon a Te kezedben hogyan áll? :) Egy kedves vevőm unokái letekerték a parenyicámat, és megmérték a hosszát - 180 cm volt :D. Kipróbálnád?
A program igazi lehetőséget ad a próbálkozásra, sok-sok időt a kérdezésre, a gyakorlásra. Mindhárom nap másfajta sajt készül, beláthatsz kicsit a kulisszák mögé is. Kiderül, mennyi mosogatás van a sajtok mögött, hány kilós a nagyfazék, és milyen mélyre kell hajolni, ha a kishordóból kell kiszedni a savót. :D
Nem leszel egyből profi farmer vagy sajtkészítő, ha beállsz mellém, de egészen biztos, hogy használható tapasztalatot szerzel ahhoz, hogy akár önállóan is merj próbálkozni otthon.
Dolgozz velem! Nézd meg, tényleg ezt akarod-e csinálni, ha már régóta tervezed a vidékre költözést. Vagy nézd meg, mi minden van a sajt mögött, amit megveszel tőlem a piacon! Vagy egyszerűen csak élvezd a vidéki életet felelősség és kötelezettség nélkül egy napra, és profitálj belőle otthonra, a családodnak készített finom, házi sajttal! Kérdezd meg, ami érdekel, próbáld ki, ami izgalmasnak tűnik és nevess nagyokat, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretted volna!
A "Dolgozz velem" program egésznapos, időjárástól függetlenül működik, hiszen bármi van, az állatok esznek, isznak, tejelnek. És óbégatnak, ha nincs ellátás. :D Bármely hétfő-kedd-szerda választható időpontnak , ezt Te döntöd el.
A program ára 10.000 Ft/fő, ami tartalmaz egy hazavivős, saját készítésű sajtocskát is, megfelelő gyakorlati utasításokkal, sok-sok választ a kérdésekre, és egy egész rátok szánt napot, igény szerinti időbeosztásban farm és sajt között.
Ha érdekel, keress bátran! Írj egy e-mailt, vagy hívj telefonon!
Mail: gezanomi@gmail.com
Tel: 06/30/6686061
Dolgozz velem! :)
Korábban többen is jelezték - félig talán tréfásnak szánva - hogy szívesen eljönnének hozzám segíteni, együtt dolgozni. Innen származik a következő ötlet, programajánlat, a "Dolgozz velem!"
Ennek a lényege, hogy maximum két fő reggeltől délutánig velem dolgozhat az állatoknál, kecskét fejhet élőben, nemcsak amolyan díszfejés, hanem igazi. Megetetjük az állatokat, kialmozhatjuk a nyuszikat, ha szükséges, azután bevisszük a tejet, és elkészítjük az éppen aktuális napi sajtokat. És persze lehet kérdezni folyamatosan. És nemcsak kérdezni, hanem próbálkozni a sajttal. Összevágni, lesavózni, formába tenni, forgatni...olyan könnyűnek tűnik, amikor valaki más csinálja, de vajon a Te kezedben hogyan áll? :) Egy kedves vevőm unokái letekerték a parenyicámat, és megmérték a hosszát - 180 cm volt :D. Kipróbálnád?
A program igazi lehetőséget ad a próbálkozásra, sok-sok időt a kérdezésre, a gyakorlásra. Mindhárom nap másfajta sajt készül, beláthatsz kicsit a kulisszák mögé is. Kiderül, mennyi mosogatás van a sajtok mögött, hány kilós a nagyfazék, és milyen mélyre kell hajolni, ha a kishordóból kell kiszedni a savót. :D
Nem leszel egyből profi farmer vagy sajtkészítő, ha beállsz mellém, de egészen biztos, hogy használható tapasztalatot szerzel ahhoz, hogy akár önállóan is merj próbálkozni otthon.
Dolgozz velem! Nézd meg, tényleg ezt akarod-e csinálni, ha már régóta tervezed a vidékre költözést. Vagy nézd meg, mi minden van a sajt mögött, amit megveszel tőlem a piacon! Vagy egyszerűen csak élvezd a vidéki életet felelősség és kötelezettség nélkül egy napra, és profitálj belőle otthonra, a családodnak készített finom, házi sajttal! Kérdezd meg, ami érdekel, próbáld ki, ami izgalmasnak tűnik és nevess nagyokat, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretted volna!
A "Dolgozz velem" program egésznapos, időjárástól függetlenül működik, hiszen bármi van, az állatok esznek, isznak, tejelnek. És óbégatnak, ha nincs ellátás. :D Bármely hétfő-kedd-szerda választható időpontnak , ezt Te döntöd el.
A program ára 10.000 Ft/fő, ami tartalmaz egy hazavivős, saját készítésű sajtocskát is, megfelelő gyakorlati utasításokkal, sok-sok választ a kérdésekre, és egy egész rátok szánt napot, igény szerinti időbeosztásban farm és sajt között.
Ha érdekel, keress bátran! Írj egy e-mailt, vagy hívj telefonon!
Mail: gezanomi@gmail.com
Tel: 06/30/6686061
Dolgozz velem! :)
Címkék:
Gyúró,
gyúrói kecske,
házi sajtok,
kecskefejés,
kecskesajt,
kecsketartás,
Szap-Panka,
vidéki élet
2016. május 10., kedd
Munkalehetőség :)
Sajtkészítéshez keresek segítséget :)
Feladatok: - Besegítés a tejfeldolgozásba
- Sajtok elkészítése recept alapján
- Csomagolás, értékesítés előkészítése
- A tejkonyha tisztántartása
- Mosogatás
Amit kínálok:
- Bejelentett, részmunkaidős, de egyre bővülő foglalkoztatás
- Dinamikus fejlődés
- Hosszútávú gondolkodás
- Rugalmas munkaidő
- Jófej főnök (ez én vagyok :) )
- Juttatások
- Nyugodt körülmények
Akit keresek:
- Tiszta, rendezett életű, nemdohányzó nő vagy férfi
- Megbízható
- Önálló munkavégzésre képes
- Jó kézügyességű
- Kreatív
- Önmagára és a munkájára igényes személy.
Állatgondozásban, fejésben való jártasság előnyt jelent a kiválasztásnál. Gyúró és környéke szintén előnyben!
Önéletrajzokat a gezanomi@gmail.com címre várok. Érdeklődni a 30/6686061 telefonszámon lehet.
Feladatok: - Besegítés a tejfeldolgozásba
- Sajtok elkészítése recept alapján
- Csomagolás, értékesítés előkészítése
- A tejkonyha tisztántartása
- Mosogatás
Amit kínálok:
- Bejelentett, részmunkaidős, de egyre bővülő foglalkoztatás
- Dinamikus fejlődés
- Hosszútávú gondolkodás
- Rugalmas munkaidő
- Jófej főnök (ez én vagyok :) )
- Juttatások
- Nyugodt körülmények
Akit keresek:
- Tiszta, rendezett életű, nemdohányzó nő vagy férfi
- Megbízható
- Önálló munkavégzésre képes
- Jó kézügyességű
- Kreatív
- Önmagára és a munkájára igényes személy.
Állatgondozásban, fejésben való jártasság előnyt jelent a kiválasztásnál. Gyúró és környéke szintén előnyben!
Önéletrajzokat a gezanomi@gmail.com címre várok. Érdeklődni a 30/6686061 telefonszámon lehet.
Címkék:
gazdálkodás vidéken,
Gyúró,
gyúrói kecske,
kecskesajt,
Szap-Panka,
vidéki élet
2016. március 5., szombat
Parenyica
A ma esti program: parenyicanyújtás. Váratlanul bejelentkezett két buszos csoport hét végére. Egy kis kosár parenyicát már elvittek. Most készítem az utánpótlást. Mindenkinek szép álmokat :). Én még elleszek egy darabig. :)
Ja, és a Kisfehér még mindig várja a buszt :)
Ja, és a Kisfehér még mindig várja a buszt :)
2016. február 29., hétfő
A sajt is házhoz jön
Hosszas tanakodás és útkeresés után döntésre jutva, szeretném felhívni a figyelmét minden kedves érdeklődőnek arra, hogy immáron elérhetővé válik a sajt a piaci napokon kívül is :) Szeretném bevezetni, hogy a környéken házhoz szállítjuk a sajtot minden pénteken 18 és 20 óra között. A rendelést egyelőre csak írásban lehet leadni - az sms is írásnak számít. Szóban nem tudom fogadni, mert nincs mindig kéznél ceruza, papír, hogy írjam. Hamarosan a postai rendelést is elindítom, de először csak a környéki szállítást, hogy ne okozzak becsavarodást magunknak. :).
A Mekkvásárolhatsz oldalon végre minden termékünk szerepel fotóval együtt, tehát könnyű beazonosítani őket a rendeléshez. Rendelni a kitöltött űrlapon, direkt e-mailben vagy sms-ben lehet, adatok, cím megadásával.
Szép hetet Mindenkinek! :)
http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/webshop.html
A Mekkvásárolhatsz oldalon végre minden termékünk szerepel fotóval együtt, tehát könnyű beazonosítani őket a rendeléshez. Rendelni a kitöltött űrlapon, direkt e-mailben vagy sms-ben lehet, adatok, cím megadásával.
Szép hetet Mindenkinek! :)
http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/webshop.html
2015. május 20., szerda
Konkurencia? :)
A kimondott szónak hatalma van. Nagyon nem mindegy, mit mondunk ki.
Ma többedszer - mondhatni sokadszor - találkoztam ezzel a kijelentéssel: konkurencia. Sokan ismernek minket, tudják, hogy kecskézünk, sajtozunk. Nagyon kedvesen figyelmeztetnek mostanában - vigyázzatok, mert van konkurencia. Tudom, hogy jót akarnak, és szívet melengető, hogy a sajátjukként, a falu belső értékeként vigyáznak ránk, de van egy másik oldala is ennek. Mégpedig a Gazdaság. Amiről annyit írok, írtam és írni fogok.
Nemrégen a faluba költözött egy család, és vettek huszonsok kecskét, anyuka pedig - állítólag, mert mindezt csak hallomásból tudom - elkezdett egy sajtkészítő tanfolyamot végezni. Konkurencia - mondták többen jóakaratúlag. Igen ám, de abban a pillanatban, amikor kimondják ezt a szót, ellenséget képeznek nekem. Mert a konkurencia nem barát. Vetélytárs. Ellenfél. Aki az én pozíciómra pályázik. Akinél erősebbnek kell lennem. Brrrrr....
Nekem is lassan esett le. Elragadott a szó hatalma, habár érzetem rögtön, hogy valami nem stimmel. Aztán leesett.
Nem konkurencia. Hanem egy újabb magyar család, aki gazdálkodik. Éljen!
Az én megélhetésem nincs Gyúróhoz kötve. Szép lenne és kényelmes nagyon, ha Gyúró el tudna tartani minket, de nem így van. A megélhetésünk nagy része Budapesthez és a vonzáskörzethez tartozik. Ezért nem számít, ha többen vagyunk.
De Gyúró egy gazdafalu volt. Azelőtt minden háznál tartottak állatokat és meg is éltek belőle. Igen ám, mondta Géza, de nem volt Auchan, Tesco. Hát, ez csak rajtunk múlik, hogy mit hol veszünk. Nyilván nincs termelői wc papír, tehát kénytelen vagyok boltban venni több más dologgal együtt, de az élelmiszer és a tisztálkodószer köthető termelőkhöz. Vannak pékségek. Vannak piacok. Kézműves kozmetikumokat készítő ügyes asszonyok, lányok. És nem igaz, hogy drága. Mert pl itt van az én szappanom. 500 Ft. Igen, ha összehasonlítom a bolti szappanok(nak nevezett izékkel), akkor drága. De ha azt nézem, hogy egy hónapig elég a zuhanyozásra, és nem kell utána használni testápolót, akkor máris azt mutatja a mérleg, hogy 500 Ft (kecsketejszappan) vs 800 Ft(tusfürdő)+800 Ft (testápoló) Nos?
Szóval van egy újabb család, akik gazdálkodnak itt Gyúrón. És aki gazdálkodik, az rossz ember nem lehet :). Tehát éljen a gazdálkodás, éljenek a kecskék, éljen a konkurencia! :D
Ma többedszer - mondhatni sokadszor - találkoztam ezzel a kijelentéssel: konkurencia. Sokan ismernek minket, tudják, hogy kecskézünk, sajtozunk. Nagyon kedvesen figyelmeztetnek mostanában - vigyázzatok, mert van konkurencia. Tudom, hogy jót akarnak, és szívet melengető, hogy a sajátjukként, a falu belső értékeként vigyáznak ránk, de van egy másik oldala is ennek. Mégpedig a Gazdaság. Amiről annyit írok, írtam és írni fogok.
Nemrégen a faluba költözött egy család, és vettek huszonsok kecskét, anyuka pedig - állítólag, mert mindezt csak hallomásból tudom - elkezdett egy sajtkészítő tanfolyamot végezni. Konkurencia - mondták többen jóakaratúlag. Igen ám, de abban a pillanatban, amikor kimondják ezt a szót, ellenséget képeznek nekem. Mert a konkurencia nem barát. Vetélytárs. Ellenfél. Aki az én pozíciómra pályázik. Akinél erősebbnek kell lennem. Brrrrr....
Nekem is lassan esett le. Elragadott a szó hatalma, habár érzetem rögtön, hogy valami nem stimmel. Aztán leesett.
Nem konkurencia. Hanem egy újabb magyar család, aki gazdálkodik. Éljen!
Az én megélhetésem nincs Gyúróhoz kötve. Szép lenne és kényelmes nagyon, ha Gyúró el tudna tartani minket, de nem így van. A megélhetésünk nagy része Budapesthez és a vonzáskörzethez tartozik. Ezért nem számít, ha többen vagyunk.
De Gyúró egy gazdafalu volt. Azelőtt minden háznál tartottak állatokat és meg is éltek belőle. Igen ám, mondta Géza, de nem volt Auchan, Tesco. Hát, ez csak rajtunk múlik, hogy mit hol veszünk. Nyilván nincs termelői wc papír, tehát kénytelen vagyok boltban venni több más dologgal együtt, de az élelmiszer és a tisztálkodószer köthető termelőkhöz. Vannak pékségek. Vannak piacok. Kézműves kozmetikumokat készítő ügyes asszonyok, lányok. És nem igaz, hogy drága. Mert pl itt van az én szappanom. 500 Ft. Igen, ha összehasonlítom a bolti szappanok(nak nevezett izékkel), akkor drága. De ha azt nézem, hogy egy hónapig elég a zuhanyozásra, és nem kell utána használni testápolót, akkor máris azt mutatja a mérleg, hogy 500 Ft (kecsketejszappan) vs 800 Ft(tusfürdő)+800 Ft (testápoló) Nos?
Szóval van egy újabb család, akik gazdálkodnak itt Gyúrón. És aki gazdálkodik, az rossz ember nem lehet :). Tehát éljen a gazdálkodás, éljenek a kecskék, éljen a konkurencia! :D
2015. április 10., péntek
"Gyúrói bűvöskocka"
2015. március 25., szerda
Új sajtcsalád a terítéken: "Gyúrói kabátos kecskesajtok"
Jönnek a "Gyúrói kabátosok" smile hangulatjel
Érlelt kecskesajt fahamu, pirospaprika vagy őrölt zöldfűszer kabátkában, övvel a hasukon smile hangulatjel. (Ez nem látszik a képen, meglepetés, csak a sajt felvágásakor lehet meglátni). Április végétől...
Érlelt kecskesajt fahamu, pirospaprika vagy őrölt zöldfűszer kabátkában, övvel a hasukon smile hangulatjel. (Ez nem látszik a képen, meglepetés, csak a sajt felvágásakor lehet meglátni). Április végétől...
Címkék:
állattartás,
Gyúró,
gyúrói kecske,
kecskesajt,
Szap-Panka,
termelői sajtok
2014. szeptember 22., hétfő
Betti a padról...
Még tavasszal kezdődött. A Rókus kórház előtti piacra korán kell mennünk, mert Géza onnan megy át még az MDF piacra. Hat előtt ott szoktunk lenni. Azon a téren hajléktalanok alszanak éjszakánként, ha tehetik, mert elég jól védett, és egy kis park is van kialakítva kutyasétáltatóknak.
Egyik reggel a piac miatt jöttek a területfenntartók - az önkormányzati munkások hívták őket (feltételezem, hogy a rossz tapasztalataikból okulva). Egy hajléktalan leányt keltegettek - nem túl barátságosan. Kicsit messzebb voltak, így először én nem is értettem, ami történik, csak a durva hangokra figyeltem föl a pultom rendezéséből. Férfiak röhögtek, egy lány meg kiabált. Láttam, hogy felugrik a padról - fiatal, csinos húszas éveiben járó leány volt - toporzékolva üvölt valamit, aztán visszafeküdt és magára rántotta a takaróját. Teljesen megértettem. Hajnal volt, majdnem sötét, és nem lágy hangon keltegették, buciját simogatva. Én is utálom még az ébresztőóra hangját is hajnalban. Nemhogy a röhögő férfiakat. Nem volt szép ébredés. Kihúztam magam. A szomszéd pulton egy asszony árul - kávét, sütit, szendvicset - hát jött az ötlet. Megkértem, hogy készítsen egy kávét nekem, mindjárt megmondom, milyen paraméterekkel. És odasétáltam a leányhoz. Leguggoltam, és halkan megkérdeztem tőle, hogy mit szólna egy kávés-szendvicses ébresztőhöz. Válaszul egy halk morranás jött a takaró alól, egyáltalán nem barátságtalanul. Biztatásnak vettem, és megkérdeztem, hogy kéri a kávét. Hét cukorral és habbal, válaszolta még mindig a takaró alól. Mert reggel van, csak azért - tette hozzá magyarázólag. Visszamentem a kávéért, és vettem egy szendvicset is neki. Nagyon guszta volt, sonka, uborka, tojás, saláta - nyámi :). Mire visszaértem vele a padhoz, a leány felült, kissé kókadozva. Szép lány volt, magas, vékony, értelmes arccal. (Mi a csudát keres az utcán?) Februárban ránk gyújtották a házat, azóta nem aludtam ki magam - zsörtölődött félhangosan. Közben a férfiak napirendre tértek az én hajléktalanom fölött, látták, hogy ez a tökkelütött nő kávét visz a mulatságuk tárgyának, hát jó. A területfenntartók elmentek, a piacosok pakolásztak tovább. A leány megnézett magának - most először - aztán belekortyolt a kávéba. Mmmmm, finom - és mosolygott. Aztán kettétörte a szendvicset. "Viszek a Zolinak is" felkiáltással egy távolabbi padon öltözködő fiatalemberhez vonult, és megették a szendvicset, kávét. Összekészültek, és továbbálltak. Nem is nézett rám. Következő héten megismétlődött a jelenet, majd néhány hétig újra. Aztán egy darabig nem láttam, talán jobb helyet talált szállásnak. Vagy az esők elől hajléktalan szállóba ment aludni. Aztán egyszer csak újra megjelent a piacon, de nem reggel, délelőtt sétált arra. Megismert, rámköszönt . "Csók" - mondta, és továbbment :). Következő héten reggel megint ott volt, vittem kávét, szendvicset. Később odajött, hogy tudnék-e adni 20 percre 150 Ft-ot. Tudtam. De nem kaptam vissza. Ahogy sejtettem. Aztán hetekig nem jött arra. Végül megint arra járt, mosolygott, mintha mi sem történt volna - rég elfelejthette a kölcsönadott pénzt. Sebaj. Mosolyogtam én is, kérdeztem, kér-e sajtot. Vagy túrót? Túrót kért, azt jobban szerette. Tettem egy kis zacsiba neki. A szomszéd árushoz időközben egy fiatal hölgy került segítőnek, akivel nagyon egy húron pendültünk. Rám kacsintott, és két zsömlét tett egy másik zacsiba, amit a leány markába nyomott. Akkor végre megkérdeztem a nevét. "Betti" - és mosolygott. Kicsit fura a stílusa, gyanakodtunk, hogy kábszeres lehet - vagy volt.
A múlt héten aztán kicsit merészebben beavatott minket az életébe. Kokain volt. Tizenévesen már szedte. Tizenhét évesen terhes lett - végig kokainozott. A picit, amikor megszülte, elvonózni kellett. Kisfiú volt, azonnal örökbefogadták. "Marika néni azt mondta, bármikor mehetek, de még csak négyszer láttam. Nem tud semmit. Félek, hogy mit szól, ha megtudja...rettegek attól a naptól" "Tíz éves" És most? "Tiszta vagyok, évek óta tiszta!" Lehet hogy hazudik...Na és?
Most nem én megyek arra a piacra, a gyerekeim segítenek ott be. Bettinek időnként küldök valamit, átadják neki. És ő örül. Nemcsak a kajának, hanem mert gondoltam rá. Emberként.
Piacok? Ez is egy piaci élmény. Most értettem meg jobban a sorsát. Ezért mesélem el most...
Egyik reggel a piac miatt jöttek a területfenntartók - az önkormányzati munkások hívták őket (feltételezem, hogy a rossz tapasztalataikból okulva). Egy hajléktalan leányt keltegettek - nem túl barátságosan. Kicsit messzebb voltak, így először én nem is értettem, ami történik, csak a durva hangokra figyeltem föl a pultom rendezéséből. Férfiak röhögtek, egy lány meg kiabált. Láttam, hogy felugrik a padról - fiatal, csinos húszas éveiben járó leány volt - toporzékolva üvölt valamit, aztán visszafeküdt és magára rántotta a takaróját. Teljesen megértettem. Hajnal volt, majdnem sötét, és nem lágy hangon keltegették, buciját simogatva. Én is utálom még az ébresztőóra hangját is hajnalban. Nemhogy a röhögő férfiakat. Nem volt szép ébredés. Kihúztam magam. A szomszéd pulton egy asszony árul - kávét, sütit, szendvicset - hát jött az ötlet. Megkértem, hogy készítsen egy kávét nekem, mindjárt megmondom, milyen paraméterekkel. És odasétáltam a leányhoz. Leguggoltam, és halkan megkérdeztem tőle, hogy mit szólna egy kávés-szendvicses ébresztőhöz. Válaszul egy halk morranás jött a takaró alól, egyáltalán nem barátságtalanul. Biztatásnak vettem, és megkérdeztem, hogy kéri a kávét. Hét cukorral és habbal, válaszolta még mindig a takaró alól. Mert reggel van, csak azért - tette hozzá magyarázólag. Visszamentem a kávéért, és vettem egy szendvicset is neki. Nagyon guszta volt, sonka, uborka, tojás, saláta - nyámi :). Mire visszaértem vele a padhoz, a leány felült, kissé kókadozva. Szép lány volt, magas, vékony, értelmes arccal. (Mi a csudát keres az utcán?) Februárban ránk gyújtották a házat, azóta nem aludtam ki magam - zsörtölődött félhangosan. Közben a férfiak napirendre tértek az én hajléktalanom fölött, látták, hogy ez a tökkelütött nő kávét visz a mulatságuk tárgyának, hát jó. A területfenntartók elmentek, a piacosok pakolásztak tovább. A leány megnézett magának - most először - aztán belekortyolt a kávéba. Mmmmm, finom - és mosolygott. Aztán kettétörte a szendvicset. "Viszek a Zolinak is" felkiáltással egy távolabbi padon öltözködő fiatalemberhez vonult, és megették a szendvicset, kávét. Összekészültek, és továbbálltak. Nem is nézett rám. Következő héten megismétlődött a jelenet, majd néhány hétig újra. Aztán egy darabig nem láttam, talán jobb helyet talált szállásnak. Vagy az esők elől hajléktalan szállóba ment aludni. Aztán egyszer csak újra megjelent a piacon, de nem reggel, délelőtt sétált arra. Megismert, rámköszönt . "Csók" - mondta, és továbbment :). Következő héten reggel megint ott volt, vittem kávét, szendvicset. Később odajött, hogy tudnék-e adni 20 percre 150 Ft-ot. Tudtam. De nem kaptam vissza. Ahogy sejtettem. Aztán hetekig nem jött arra. Végül megint arra járt, mosolygott, mintha mi sem történt volna - rég elfelejthette a kölcsönadott pénzt. Sebaj. Mosolyogtam én is, kérdeztem, kér-e sajtot. Vagy túrót? Túrót kért, azt jobban szerette. Tettem egy kis zacsiba neki. A szomszéd árushoz időközben egy fiatal hölgy került segítőnek, akivel nagyon egy húron pendültünk. Rám kacsintott, és két zsömlét tett egy másik zacsiba, amit a leány markába nyomott. Akkor végre megkérdeztem a nevét. "Betti" - és mosolygott. Kicsit fura a stílusa, gyanakodtunk, hogy kábszeres lehet - vagy volt.
A múlt héten aztán kicsit merészebben beavatott minket az életébe. Kokain volt. Tizenévesen már szedte. Tizenhét évesen terhes lett - végig kokainozott. A picit, amikor megszülte, elvonózni kellett. Kisfiú volt, azonnal örökbefogadták. "Marika néni azt mondta, bármikor mehetek, de még csak négyszer láttam. Nem tud semmit. Félek, hogy mit szól, ha megtudja...rettegek attól a naptól" "Tíz éves" És most? "Tiszta vagyok, évek óta tiszta!" Lehet hogy hazudik...Na és?
Most nem én megyek arra a piacra, a gyerekeim segítenek ott be. Bettinek időnként küldök valamit, átadják neki. És ő örül. Nemcsak a kajának, hanem mert gondoltam rá. Emberként.
Piacok? Ez is egy piaci élmény. Most értettem meg jobban a sorsát. Ezért mesélem el most...
2014. július 28., hétfő
Piaci élmények...
Nem annyira szeretek ilyesmiről írni, de a teljesség kedvéért muszáj - ez is hozzátartozik a gazda-léthez: az értékesítés árnyoldalai, mert nem mindenki mosolygós-kedves, jajdefinomatkészítettkedveském néni a piacon.
Szombaton volt két hete, hogy odajött hozzám Budapesten, a Rókus kórház előtti piacon egy elég pattogós stílusú hölgy, hogy sajtot akar venni. De nem ám magának, meg ő nem is akar kóstolni, csak venne az ő Rózsadombi üzletébe, és hogy ugyan vannak-e nekem engedélyeim. Mondtam neki mosolygósan, hogy persze, természetesen, de nem olyan biztos, hogy ő pont tőlem akar majd vásárolni, mert az alanyi adómentességünkből kifolyólag ő még rá kell rakja az én sajtáramra az adót, és úgy a haszonkulcsot. Mondtam, hogy szállítunk éttermeknek is, de ők jobban el tudják tüntetni a sajt árát az étlapban - a boltban ez nehezebb. És hogy horror - ár fog neki kijönni. Azért csak megkóstoltattam vele a sajtot, és lám: ízlett neki, sőt, azt is elmondta, hogy volt egy nagyobb kecskesajtos cég üzemében, tip-top volt, de a sajtjuk nem ízlett. Ez viszont finom...Szóval megegyeztünk, hogy következő héten hozok neki a sajtokból becsomagolva, tíz dekás darabokat, többféle ízben. És megállapodtunk abban, hogy felhív vagy küld egy e-mailt, amiben visszaigazolja a rendelését, amire én válaszban elküldöm a nagykerárat, mert fejből nem tudtam mondani, és hát cseppet sem biztos, hogy ha meglátja, akkor is kérni fogja a sajtokat... Megbeszéltük, hogy csütörtökig jelentkezik.
Eltelt csütörtök, péntek...semmi. Hát én nem csomagoltam be a kért sajtokat, mert többe kerül a leves, mint a hús. Gondoltam, meggondolta magát.
Eljött a szombat, jön ám a hölgy a piacra. Mondom neki - nem hívott! Hát nem, mert ő elhagyta azt a papírt. (De úgy mondta ám, mintha én egy direkt menekülős papírt adtam volna neki, és az én hibám, hogy megszökött tőle...)
De - mondom - ebben egyeztünk meg...Erre kérdezi tőlem vádlón, haragosan: akkor nem is hozta?
Mondom: nem. ( Nem fogok csomagolni blinkre éjjel egykor még sajtokat dobozokba, hogy olcsóbban adhassam, mint a piacon, plusz csomagolás...).
Erre dühösen elköszönt, és hallom ám, hogy mondja a társaságában levő úrnak, hogy én is halljam: úgy látszik, ma Magyarországon a megállapodás semmit nem ér!
Jó mérges lettem erre, utánaszóltam: Önnek kellett volna hívnia! (Merthogy erről szólt a megállapodásunk)
És megkérdeztem, adjak-e neki még egy (menekülős :D ) papírt.
Jó, adjon - egyezett bele kegyes-leereszkedően.
Nyilván ez is menekülős volt, mert újra csak nem hívott. De hogy ne érje szó a ház elejét, becsomagoltam neki a sajtokat (éjjel egykor megint), ráraktam a logónkat szép matricában, mondtam a szegény, magányosan vacogó sajtdarabkáknak, hogy azért ne féljenek, jó helyre kerülnek (szegénykék teljesen megrettentek a műanyag doboztól, annyira nem illett hozzájuk). Aztán másnap hajnalban még elmentünk cimkét nyomtatni rá, és vittem a piacra. Reméltem, hogy nem jön a hölgy.
Nem jött.
Ennyit a megállapodásról.
Hát, ez is egyfajta vásári élmény...
Szombaton volt két hete, hogy odajött hozzám Budapesten, a Rókus kórház előtti piacon egy elég pattogós stílusú hölgy, hogy sajtot akar venni. De nem ám magának, meg ő nem is akar kóstolni, csak venne az ő Rózsadombi üzletébe, és hogy ugyan vannak-e nekem engedélyeim. Mondtam neki mosolygósan, hogy persze, természetesen, de nem olyan biztos, hogy ő pont tőlem akar majd vásárolni, mert az alanyi adómentességünkből kifolyólag ő még rá kell rakja az én sajtáramra az adót, és úgy a haszonkulcsot. Mondtam, hogy szállítunk éttermeknek is, de ők jobban el tudják tüntetni a sajt árát az étlapban - a boltban ez nehezebb. És hogy horror - ár fog neki kijönni. Azért csak megkóstoltattam vele a sajtot, és lám: ízlett neki, sőt, azt is elmondta, hogy volt egy nagyobb kecskesajtos cég üzemében, tip-top volt, de a sajtjuk nem ízlett. Ez viszont finom...Szóval megegyeztünk, hogy következő héten hozok neki a sajtokból becsomagolva, tíz dekás darabokat, többféle ízben. És megállapodtunk abban, hogy felhív vagy küld egy e-mailt, amiben visszaigazolja a rendelését, amire én válaszban elküldöm a nagykerárat, mert fejből nem tudtam mondani, és hát cseppet sem biztos, hogy ha meglátja, akkor is kérni fogja a sajtokat... Megbeszéltük, hogy csütörtökig jelentkezik.
Eltelt csütörtök, péntek...semmi. Hát én nem csomagoltam be a kért sajtokat, mert többe kerül a leves, mint a hús. Gondoltam, meggondolta magát.
Eljött a szombat, jön ám a hölgy a piacra. Mondom neki - nem hívott! Hát nem, mert ő elhagyta azt a papírt. (De úgy mondta ám, mintha én egy direkt menekülős papírt adtam volna neki, és az én hibám, hogy megszökött tőle...)
De - mondom - ebben egyeztünk meg...Erre kérdezi tőlem vádlón, haragosan: akkor nem is hozta?
Mondom: nem. ( Nem fogok csomagolni blinkre éjjel egykor még sajtokat dobozokba, hogy olcsóbban adhassam, mint a piacon, plusz csomagolás...).
Erre dühösen elköszönt, és hallom ám, hogy mondja a társaságában levő úrnak, hogy én is halljam: úgy látszik, ma Magyarországon a megállapodás semmit nem ér!
Jó mérges lettem erre, utánaszóltam: Önnek kellett volna hívnia! (Merthogy erről szólt a megállapodásunk)
És megkérdeztem, adjak-e neki még egy (menekülős :D ) papírt.
Jó, adjon - egyezett bele kegyes-leereszkedően.
Nyilván ez is menekülős volt, mert újra csak nem hívott. De hogy ne érje szó a ház elejét, becsomagoltam neki a sajtokat (éjjel egykor megint), ráraktam a logónkat szép matricában, mondtam a szegény, magányosan vacogó sajtdarabkáknak, hogy azért ne féljenek, jó helyre kerülnek (szegénykék teljesen megrettentek a műanyag doboztól, annyira nem illett hozzájuk). Aztán másnap hajnalban még elmentünk cimkét nyomtatni rá, és vittem a piacra. Reméltem, hogy nem jön a hölgy.
Nem jött.
Ennyit a megállapodásról.
Hát, ez is egyfajta vásári élmény...
2014. július 2., szerda
Kistermelők napja...:)
"Nincs ügyintézés ma a hivatalokban" - olvastam ma a tegnapi újság szalagcímét. Az is kiderült belőle, hogy a hivatali dolgozók napja alkalmából nincs ügyintézés, őket köszöntjük.
Elálmodoztam...Minden irigység vagy féltékenység nélkül - hiszen az elismerés mindenkinek jár, aki dolgozik - elgondoltam, hogy milyen lenne egy "kistermelők napja". Aznap a kecskéim nem tejelnének, így nem kéne fejnemreggel, de este sem. A libák kinyitnák maguknak az ajtót és kimennének a kertbe, a többi állatka békésen végigaludná táplálékfelvétel nélkül a napot. Én "hentereghetnék" akár fél nyolcig is az ágyban, és nem kéne azon idegeskednem, hogy túl meleg lesz a fejőállásban, és sok lesz a légy is...És hogy hányszor negyven litert kell aznap feldolgoznom, és vajon végzek-e vele éjfélig? Délben nyugodtan megfőznék, kiteregetném a kimosott ruhákat. Délután bekevernék egy muffint, és amíg kisül, olvasnék néhány oldalt a télen félbemaradt könyvemből. Aztán kimennék a kertbe, leülnék a diófa alá, és hallgatnám, hogy nő a fű. Este megvacsoráznánk együtt, megnéznék a férjemmel egy filmet, sötétedés után pedig kiülnénk a teraszra a friss, esti levegőt szimatolni. És mennénk aludni. Mondjuk 10-kor. És nem hajnali kettőkor...
A múltkor az egyik polgárőr megkérdezte Gézát, hogy látta, hajnali kettőkor még égett a villany - talán tévéztünk? Géza nem volt humoránál. Tömören csak annyit válaszolt: nem! Sajtoztunk.
Kistermelők napja?! Hmmmm...
Elálmodoztam...Minden irigység vagy féltékenység nélkül - hiszen az elismerés mindenkinek jár, aki dolgozik - elgondoltam, hogy milyen lenne egy "kistermelők napja". Aznap a kecskéim nem tejelnének, így nem kéne fejnemreggel, de este sem. A libák kinyitnák maguknak az ajtót és kimennének a kertbe, a többi állatka békésen végigaludná táplálékfelvétel nélkül a napot. Én "hentereghetnék" akár fél nyolcig is az ágyban, és nem kéne azon idegeskednem, hogy túl meleg lesz a fejőállásban, és sok lesz a légy is...És hogy hányszor negyven litert kell aznap feldolgoznom, és vajon végzek-e vele éjfélig? Délben nyugodtan megfőznék, kiteregetném a kimosott ruhákat. Délután bekevernék egy muffint, és amíg kisül, olvasnék néhány oldalt a télen félbemaradt könyvemből. Aztán kimennék a kertbe, leülnék a diófa alá, és hallgatnám, hogy nő a fű. Este megvacsoráznánk együtt, megnéznék a férjemmel egy filmet, sötétedés után pedig kiülnénk a teraszra a friss, esti levegőt szimatolni. És mennénk aludni. Mondjuk 10-kor. És nem hajnali kettőkor...
A múltkor az egyik polgárőr megkérdezte Gézát, hogy látta, hajnali kettőkor még égett a villany - talán tévéztünk? Géza nem volt humoránál. Tömören csak annyit válaszolt: nem! Sajtoztunk.
Kistermelők napja?! Hmmmm...
2014. június 29., vasárnap
Natúr sajt fürdik...
...szép vörös borban :)
Már egy ideje. Fürdik, azaz érik, még egy hónapja van hátra. A színe valami csodás! Nagyon várom!
Már egy ideje. Fürdik, azaz érik, még egy hónapja van hátra. A színe valami csodás! Nagyon várom!
Címkék:
állattartás,
gazdálkodás vidéken,
Gyúró,
gyúrói kecske,
kecskesajt,
Szap-Panka,
termelői sajtok,
vidéki élet
2014. május 25., vasárnap
A Gyúróikecske és az Öregfiúk Válogatott :)
Szombaton - minden előzetes esőbeharangozás ellenére - esőmentesen, szép időben zajlott le az V. Labdarúgó Nap, ahova a Magyar Öregfiúk Válogatott látogatott el, és játszott a mi (nem is annyira) öreg fiaink ellen egy barátságosat.
Mint mondtam, nem vagyok nagy focirajongó (állatrajongó vagyok :)), de ezt a meccset nagy izgalommal vártam, és nem is csalódtam benne! Nem volt teljes a csapat, így a mieink több cserével játszottak, hogy mindenki beállhasson. Nagyon szép meccs volt! Gyerek-és fiatalkoromban sokat fociztam a lakótelepi játszótéren, nem is rosszul, és nagyon élveztem, így azért van némi tapasztalatom és ismeretem foci terén. Persze nem merném szakértőnek nevezni magam. De nem is lényeg, hogy az legyek. Engem lenyűgözött a stílus, ahogyan ezek a nem túl fiatal emberek mozogtak a pályán. Valószínűleg ha nem együtt látom az amatőr csapatot a profival, nem tűnt volna fel a különbség, de így nagyon látványos volt! Mint egy profi és egy amatőr színész a színpadon ugyanabban a darabban :). Futottak, mozogtak, de a mi fiainkat jól megfuttatták anélkül, hogy nagyon megerőltették volna magukat :). Az eredmény? Ja, az 6:4 lett a vendégek javára. Nagyon elegáns még ez is. Valaki a végén megjegyezte, hogy megköszönhetjük nekik, hogy megengedték ennek a 4 gólnak a berúgását. :) Pirosban a Válogatott Öregek.
Pedig tényleg ügyes volt a mi csapatunk is! Remek megmozdulásokkal, ügyes cselekkel játszottak, futottak, küzdöttek, kitettek magukért! A kapus is (aki a szomszédom :) ) remekül védett! Mindig szerettem nézni a kapust gyerekkoromban is, ahogy vetődik. Irigyeltem, hogy esni tud. Illetve, hogy tud esni. Nekem nem ment sosem. a vetődés :) Én hátvéd voltam, és elég jó hátvéd amúgy.
Visszatérve - amellett, hogy természetesen a gyúróiaknak szurkoltunk, messzemenőkig el kell ismerni az ellenfél eleganciáját, gördülékeny csapatjátékát, profizmusát! Nagyon jó volt nézni ezt a rövidített meccset! Ja, és még Hevesi Tamás is megérkezett a második félidőre, és beállt a válogatott csapatába. ( Aztán meccs után énekelt :). Nem focimezben :) ) Szóval éppúgy megtapsoltuk a válogatott góljait is. Egyébiránt tényleg úgy volt. Elhatározták egyszer csak, hogy most gólt rúgnak, és akkor gólt rúgtak. Először 2:0 volt a vendégeknek. Aztán rúgtak a mieink két gólt. Aztán még kettőt. 2:4 volt a mieink javára. És akkor a meccs vége előtt megindult a válogatott, és zsinórban bevágott 4 gólt. Akkor látszott meg leginkább, hogy tudnak még valamit. :) Pedig némelyik már erősen őszült.
A magam részéről nagy élmény volt, mert anno gyerekkoromban minden válogatott selejtezőt megnéztünk. Kitettük a két fotelt a szoba közepére, ott ültek a szüleink, mi meg a kanapén. És szurkoltunk nekik. Milyen vicces belegondolni, hogy gyerekként nem is sejthettem, hogy egyszer majd harmincakárhány év múlva tőlem kapják a kecskesajt-tál ajándékot a meccs után. :)
Íme egy a sok közül, amit ajándékoztunk. Nekem nagyon tetszett, remélem, nekik is!
Mint mondtam, nem vagyok nagy focirajongó (állatrajongó vagyok :)), de ezt a meccset nagy izgalommal vártam, és nem is csalódtam benne! Nem volt teljes a csapat, így a mieink több cserével játszottak, hogy mindenki beállhasson. Nagyon szép meccs volt! Gyerek-és fiatalkoromban sokat fociztam a lakótelepi játszótéren, nem is rosszul, és nagyon élveztem, így azért van némi tapasztalatom és ismeretem foci terén. Persze nem merném szakértőnek nevezni magam. De nem is lényeg, hogy az legyek. Engem lenyűgözött a stílus, ahogyan ezek a nem túl fiatal emberek mozogtak a pályán. Valószínűleg ha nem együtt látom az amatőr csapatot a profival, nem tűnt volna fel a különbség, de így nagyon látványos volt! Mint egy profi és egy amatőr színész a színpadon ugyanabban a darabban :). Futottak, mozogtak, de a mi fiainkat jól megfuttatták anélkül, hogy nagyon megerőltették volna magukat :). Az eredmény? Ja, az 6:4 lett a vendégek javára. Nagyon elegáns még ez is. Valaki a végén megjegyezte, hogy megköszönhetjük nekik, hogy megengedték ennek a 4 gólnak a berúgását. :) Pirosban a Válogatott Öregek.
Pedig tényleg ügyes volt a mi csapatunk is! Remek megmozdulásokkal, ügyes cselekkel játszottak, futottak, küzdöttek, kitettek magukért! A kapus is (aki a szomszédom :) ) remekül védett! Mindig szerettem nézni a kapust gyerekkoromban is, ahogy vetődik. Irigyeltem, hogy esni tud. Illetve, hogy tud esni. Nekem nem ment sosem. a vetődés :) Én hátvéd voltam, és elég jó hátvéd amúgy.
Visszatérve - amellett, hogy természetesen a gyúróiaknak szurkoltunk, messzemenőkig el kell ismerni az ellenfél eleganciáját, gördülékeny csapatjátékát, profizmusát! Nagyon jó volt nézni ezt a rövidített meccset! Ja, és még Hevesi Tamás is megérkezett a második félidőre, és beállt a válogatott csapatába. ( Aztán meccs után énekelt :). Nem focimezben :) ) Szóval éppúgy megtapsoltuk a válogatott góljait is. Egyébiránt tényleg úgy volt. Elhatározták egyszer csak, hogy most gólt rúgnak, és akkor gólt rúgtak. Először 2:0 volt a vendégeknek. Aztán rúgtak a mieink két gólt. Aztán még kettőt. 2:4 volt a mieink javára. És akkor a meccs vége előtt megindult a válogatott, és zsinórban bevágott 4 gólt. Akkor látszott meg leginkább, hogy tudnak még valamit. :) Pedig némelyik már erősen őszült.
A magam részéről nagy élmény volt, mert anno gyerekkoromban minden válogatott selejtezőt megnéztünk. Kitettük a két fotelt a szoba közepére, ott ültek a szüleink, mi meg a kanapén. És szurkoltunk nekik. Milyen vicces belegondolni, hogy gyerekként nem is sejthettem, hogy egyszer majd harmincakárhány év múlva tőlem kapják a kecskesajt-tál ajándékot a meccs után. :)
Íme egy a sok közül, amit ajándékoztunk. Nekem nagyon tetszett, remélem, nekik is!
2014. május 23., péntek
Ilyen szép...
...tányérokon fogja kapni holnap délután a Magyar Válogatott Öregfiúk csapata a finom gyúrói kecskesajtot ajándékba. Holnapra, az V. Labdarúgó Napra ők lettek vendégként meghívva, a foci hőskorából, amikor még játékosok játszottak a pályán, és nem színészek. Én nem vagyok focirajongó, de értük sokszor izgultam gyerekként a világbajnoki selejtezőket nézve - az akkor még fekete-fehér, ám nagyképernyős televízióban.
Este a gyúrói öregfiúk ellen játszanak egy barátságosat - nagyon kíváncsi vagyok a meccsre!
Szóval a tányérok - még üresen :). A művelődési ház dolgozóinak kézügyességét dicsérik. :)
Este a gyúrói öregfiúk ellen játszanak egy barátságosat - nagyon kíváncsi vagyok a meccsre!
Szóval a tányérok - még üresen :). A művelődési ház dolgozóinak kézügyességét dicsérik. :)
2014. április 29., kedd
Élményözön Herceghalmon :)
A hét végén Herceghalmon jártam egy háromnapos kisállat - kiállításon, amelyet a helyi általános iskola tornacsarnokában rendeztek meg. Népszerű rendezvény volt, sokan vettek részt rajta kicsik és nagyok együtt. A kiállítás derékhadát a nyuszik adták, ugyanis ezen a rendezvényen került sor a nyuszik és tenyésztőik megmérettetésére is. Mondhatom - bár annyira nem vagyok hozzáértő nyuszik terén - gyönyörű példányokat láttam!
Erre a rendezvényre hívtak meg szombat - vasárnapra sajtot árulni.
El is mentem. Nem is bántam meg! Olyan sokféle meglepetésben és kellemes élményben volt részem, hogy azt sem tudom, mivel kezdjem!
Először is talán azzal, hogy péntek este - szokás szerint sajnos - nagyon későn tudtunk ágyba bújni, ezért meglehetősen álmosan kerültem a pultom mögé szombat reggel. Azon felül elég hideg is volt. Nos, ahogy ott üldögélek vagy álldogálok beszélgetve a pultom mögött, valószínűleg látszhatott rajtam az álmosság. :) És egyszer csak valaki hozott nekem egy kávét! Az történt, hogy a belépőket egyetemista diákok árusították, és a délelőtti leány édesanyja meglátogatta a lányát. Aztán látva, hogy kókadozok, kiszaladt a sarki boltba, és egy kávéval tért vissza! Teljesen elképedtem! Mert ugye az emberben benne van az a tudat, hogy "elidegenedés", "egoizmus" meg egyéb mindenféle, amivel az emberiséget jellemzik sokan panaszkodva. Pedig milyen sok jó ember van körülöttünk, akik alkalomadtán igenis segítenek másokon! Én magamban nagyon jó helyre könyveltem el ezt a kávét, de leginkább azt a kedvességet és figyelmet, amivel rámszánta ez a kedves hölgy az idejét és az energiáját, elment és visszajött miattam a kávéval! Teljesen le voltam nyűgözve, talán jobban felébredtem ettől a figyelmességtől, mint a kávétól!
A másik meglepetés, hogy váratlanul mosolyogva rámköszönt egy kedves hölgy Törökbálintról, aki az ottani piacról ismert engem. Mindig jó ismerős, mosolygó arcokat látni!
Aztán még egy meglepi - a Bajuszbillegető tenyészet Dorkája jött oda hozzám. Megismerte a nevet, hogy "gyúróikecske", és bár eddig személyesen nem találkoztunk, csak mailben, most odajött, és tudtunk egy jót beszélgetni. Ők nem messze laknak tőlünk, hatalmas és gyönyörű helyen(azóta láttam fotót a kert "végéről" ), és már írásban beszéltünk arról, hogy kéne találkozni - na ez most össze is jött és jön hamarosan. Csupa meglepetés és öröm volt a nap! Ehhez járult még az a remek társaság - a délutános diáklány(sajnos a nevét elfelejtettem megkérdezni, pedig igazán remek volt vele is elbeszélgetni!). Nagy örömmel hallgattam, hogy szeret dolgozni, gazdálkodni, állatokkal bajlódni. Ez a leány a Corvinusra jár, gazdálkodnak, lovakban gondolkodik, ismeri az állatokat és nagyon szereti a sült nyuszit! Ez plusz egy jó pont, mert sokaktól hallottam - akár ott helyben is, hogy "jajhogytudodmegenniolyanédes". Nos, erre tömören azt szoktam válaszolni, amit a Tüskevár Matulája: "a tepsiben már más formája van" :)
A vasárnap is tartogatott még meglepit. A kiállítás végére érkezett egy mérnök úriember egy kisfiúval. Nagyon bánkódott, hogy nem tudta, hogy ott leszek, mert csak lekerekeztek, de nem hozott pénzt magával sajtra - de sebaj, majd Törökbálinton pénteken! Viszont nagyon jót beszélgettünk mikrobiológiai témában, komoly élmény volt. Elmesélte, hogy Amerikában dolgozik egy vietnami orvos (aki Magyarországon tanult :) ). Az ő elgondolása az, hogy a sok sterilitással, miegyébbel teljesen szeparáljuk magunkat a természeti környezet baktériumflórájától, és ezért van a sok megbetegedés. Gyógymódjaiban éppen a természetes környezet bacijait hívja segítségül a betegségek(pl. a rák) legyőzéséhez, és elég komoly sikerrel. El is mesélt egy másik kísérletet ezzel kapcsolatban, habár ettől az elmélettől függetlenül, aminek a lényege az volt, hogy hat különböző baktérium - noha kettő-kettő mindig ellenségként viselkedett egymással - amikor egy helyre kerültek, egy élettérbe, elkezdtek ugyan harcolni egymással először, de aztán leállt a harc, és csapatmunkában nekiálltak együttműködni. Mivel ezek a dolgok engem is érdekelnek, és hasonlóképpen látom és élem az életem, nagyon izgalmas volt hallgatni, amit elmesélt!
Egyszóval Herceghalom - remek kis hétvége volt, köszönöm! :)
Erre a rendezvényre hívtak meg szombat - vasárnapra sajtot árulni.
El is mentem. Nem is bántam meg! Olyan sokféle meglepetésben és kellemes élményben volt részem, hogy azt sem tudom, mivel kezdjem!
Először is talán azzal, hogy péntek este - szokás szerint sajnos - nagyon későn tudtunk ágyba bújni, ezért meglehetősen álmosan kerültem a pultom mögé szombat reggel. Azon felül elég hideg is volt. Nos, ahogy ott üldögélek vagy álldogálok beszélgetve a pultom mögött, valószínűleg látszhatott rajtam az álmosság. :) És egyszer csak valaki hozott nekem egy kávét! Az történt, hogy a belépőket egyetemista diákok árusították, és a délelőtti leány édesanyja meglátogatta a lányát. Aztán látva, hogy kókadozok, kiszaladt a sarki boltba, és egy kávéval tért vissza! Teljesen elképedtem! Mert ugye az emberben benne van az a tudat, hogy "elidegenedés", "egoizmus" meg egyéb mindenféle, amivel az emberiséget jellemzik sokan panaszkodva. Pedig milyen sok jó ember van körülöttünk, akik alkalomadtán igenis segítenek másokon! Én magamban nagyon jó helyre könyveltem el ezt a kávét, de leginkább azt a kedvességet és figyelmet, amivel rámszánta ez a kedves hölgy az idejét és az energiáját, elment és visszajött miattam a kávéval! Teljesen le voltam nyűgözve, talán jobban felébredtem ettől a figyelmességtől, mint a kávétól!
A másik meglepetés, hogy váratlanul mosolyogva rámköszönt egy kedves hölgy Törökbálintról, aki az ottani piacról ismert engem. Mindig jó ismerős, mosolygó arcokat látni!
Aztán még egy meglepi - a Bajuszbillegető tenyészet Dorkája jött oda hozzám. Megismerte a nevet, hogy "gyúróikecske", és bár eddig személyesen nem találkoztunk, csak mailben, most odajött, és tudtunk egy jót beszélgetni. Ők nem messze laknak tőlünk, hatalmas és gyönyörű helyen(azóta láttam fotót a kert "végéről" ), és már írásban beszéltünk arról, hogy kéne találkozni - na ez most össze is jött és jön hamarosan. Csupa meglepetés és öröm volt a nap! Ehhez járult még az a remek társaság - a délutános diáklány(sajnos a nevét elfelejtettem megkérdezni, pedig igazán remek volt vele is elbeszélgetni!). Nagy örömmel hallgattam, hogy szeret dolgozni, gazdálkodni, állatokkal bajlódni. Ez a leány a Corvinusra jár, gazdálkodnak, lovakban gondolkodik, ismeri az állatokat és nagyon szereti a sült nyuszit! Ez plusz egy jó pont, mert sokaktól hallottam - akár ott helyben is, hogy "jajhogytudodmegenniolyanédes". Nos, erre tömören azt szoktam válaszolni, amit a Tüskevár Matulája: "a tepsiben már más formája van" :)
A vasárnap is tartogatott még meglepit. A kiállítás végére érkezett egy mérnök úriember egy kisfiúval. Nagyon bánkódott, hogy nem tudta, hogy ott leszek, mert csak lekerekeztek, de nem hozott pénzt magával sajtra - de sebaj, majd Törökbálinton pénteken! Viszont nagyon jót beszélgettünk mikrobiológiai témában, komoly élmény volt. Elmesélte, hogy Amerikában dolgozik egy vietnami orvos (aki Magyarországon tanult :) ). Az ő elgondolása az, hogy a sok sterilitással, miegyébbel teljesen szeparáljuk magunkat a természeti környezet baktériumflórájától, és ezért van a sok megbetegedés. Gyógymódjaiban éppen a természetes környezet bacijait hívja segítségül a betegségek(pl. a rák) legyőzéséhez, és elég komoly sikerrel. El is mesélt egy másik kísérletet ezzel kapcsolatban, habár ettől az elmélettől függetlenül, aminek a lényege az volt, hogy hat különböző baktérium - noha kettő-kettő mindig ellenségként viselkedett egymással - amikor egy helyre kerültek, egy élettérbe, elkezdtek ugyan harcolni egymással először, de aztán leállt a harc, és csapatmunkában nekiálltak együttműködni. Mivel ezek a dolgok engem is érdekelnek, és hasonlóképpen látom és élem az életem, nagyon izgalmas volt hallgatni, amit elmesélt!
Egyszóval Herceghalom - remek kis hétvége volt, köszönöm! :)
Címkék:
állattartás,
gyúrói kecske,
Herceghalom,
kecskesajt,
Szap-Panka,
vidéki élet
2014. március 23., vasárnap
Agrárexpo Kiskőrösön, avagy miből lesz a cserebogár :)
Valamivel több, mint két hete csörgött a telefonom, és egy kedves női hang egy kiskőrösi rendezvényre invitált, ahol a sajtkészítők lesznek kiemelt helyen reklámozva, foglalkoztatva, figyelemmel kísérve.
Először kicsit csodálkozva igent mondtam, aztán vártam a meghívó mailt, de nem jött. Egy hét telt el, amikor is felhívtam a telefonszámot, amit meghagyott, hogy mi legyen, lesz-e avagy nem lesz expo. Természetesen lesz, válaszolta, és hogy többen nem kapták meg a levelet, de gyorsan elküldni másik címről. És így már megkaptam. Egy rendkívül udvarias és vonzó meghívó volt, és meg kell, hogy mondjam, az egész rendezvény ebben a stílusban és hangnemben folyt le - udvariasak, előzékenyek és segítőkészek voltak a szervezők és a rendezők egyaránt, sokszor azelőtt segítettek, hogy egyáltalán kezdtem volna segítséget kérni valamiben. Ritka az ilyesmi kedves kis hazánkban - leginkább a türelmetlenség és az elégedetlenség dominál - de nem úgy Kiskőrösön! Bravó, és még egyszer köszönet minden szervezőnek! Nagyot alakítottak!
Szóval ott hagytam el a dolgot, hogy lényegében egy hetünk volt létrehozni egy expónyi sajtmennyiséget. Mondtam már, hogy éjjel-nappal sajtot gyártottam? Hú, nagyon nehéz volt...Szóval az a gáz, hogy én tényleg kistermelő vagyok, és nem sajtüzem, így amit csinálok, tényleg én csinálom. Nem gép, nem munkások, én. Napi ötven liter tejeket dolgoztam be sajtnak csütörtökig. Pénteken meg csomagoltunk Pannával.
Szombat hajnalban indultunk Gézával kettesben(!!!!!! :-D ) Kiskőrösre, kb. fél nyolcra meg is érkeztünk. Felcímkézett asztal várt, tágas hely, odakészített szék (!), és barátságos szomszédság. Sok volt a sajtos, szemben velem ketten voltak, és az én asztalsorom végén is volt egy sajtos hölgy(aki érlelt sajtokat hozott, és időnként olyan ájert hozott felőle a szellő, hogy jobbra-balra dőltünk tőle...Büdös sajtokat árult, vannak, akik ezt szeretik. Mi nem szerettük. A szagát sem. )
Szóval nekiálltunk kipakolni. Még a feléig sem jutottunk, már jött egy fiatalember, hogy sajtot venne tőlem. Még a mérlegem sem volt elől :) De megoldottunk. :) Aztán egy riporter a Kossuth rádióból, hogy válaszoljak pár kérdésre. Vasárnap és hétfőn fogják bejátszani a riportot, a Hajnaltáj és a Krónika (?) c. műsorokban. Archívban majd meg lehet hallgatni, ha nem sikerül éppen akkor meghallgatni.
Amikor végre kipakoltunk, így nézett ki az asztalunk:
Először kicsit csodálkozva igent mondtam, aztán vártam a meghívó mailt, de nem jött. Egy hét telt el, amikor is felhívtam a telefonszámot, amit meghagyott, hogy mi legyen, lesz-e avagy nem lesz expo. Természetesen lesz, válaszolta, és hogy többen nem kapták meg a levelet, de gyorsan elküldni másik címről. És így már megkaptam. Egy rendkívül udvarias és vonzó meghívó volt, és meg kell, hogy mondjam, az egész rendezvény ebben a stílusban és hangnemben folyt le - udvariasak, előzékenyek és segítőkészek voltak a szervezők és a rendezők egyaránt, sokszor azelőtt segítettek, hogy egyáltalán kezdtem volna segítséget kérni valamiben. Ritka az ilyesmi kedves kis hazánkban - leginkább a türelmetlenség és az elégedetlenség dominál - de nem úgy Kiskőrösön! Bravó, és még egyszer köszönet minden szervezőnek! Nagyot alakítottak!
Szóval ott hagytam el a dolgot, hogy lényegében egy hetünk volt létrehozni egy expónyi sajtmennyiséget. Mondtam már, hogy éjjel-nappal sajtot gyártottam? Hú, nagyon nehéz volt...Szóval az a gáz, hogy én tényleg kistermelő vagyok, és nem sajtüzem, így amit csinálok, tényleg én csinálom. Nem gép, nem munkások, én. Napi ötven liter tejeket dolgoztam be sajtnak csütörtökig. Pénteken meg csomagoltunk Pannával.
Szombat hajnalban indultunk Gézával kettesben(!!!!!! :-D ) Kiskőrösre, kb. fél nyolcra meg is érkeztünk. Felcímkézett asztal várt, tágas hely, odakészített szék (!), és barátságos szomszédság. Sok volt a sajtos, szemben velem ketten voltak, és az én asztalsorom végén is volt egy sajtos hölgy(aki érlelt sajtokat hozott, és időnként olyan ájert hozott felőle a szellő, hogy jobbra-balra dőltünk tőle...Büdös sajtokat árult, vannak, akik ezt szeretik. Mi nem szerettük. A szagát sem. )
Szóval nekiálltunk kipakolni. Még a feléig sem jutottunk, már jött egy fiatalember, hogy sajtot venne tőlem. Még a mérlegem sem volt elől :) De megoldottunk. :) Aztán egy riporter a Kossuth rádióból, hogy válaszoljak pár kérdésre. Vasárnap és hétfőn fogják bejátszani a riportot, a Hajnaltáj és a Krónika (?) c. műsorokban. Archívban majd meg lehet hallgatni, ha nem sikerül éppen akkor meghallgatni.
Amikor végre kipakoltunk, így nézett ki az asztalunk:
Aztán egyszer csak egy hatalmas expo közepén találtuk magunkat, nyüzsgő emberáradat, érdeklődők, sorállás előttünk. És mindenki tényleg a mi sajtunkat akarta :D! Nem a pontos időt kérdezték, nem a Blaha Lujza tér felől érdeklődtek, hanem a sajtot akarták! És vitték is. Dél körül jött egy szervező fiatalember, hogy kövessem a színpadra. Ott egy nem annyira fiatal ember fogadott, és Géza, aki titokban követett, felvette a beszélgetést, majdnem az elejéről. Íme:
Aztán még több ember, csak kapkodtuk a fejünket, sajtot vinnék, szappant vinnék...Aztán végül hat óra lett! Huh! Sőt: Huhhhhhh!
A szállásunk Kiskunhalason volt, egy volt kedves református hitoktató kolléganőmnél, akikhez bepofátlankodtunk, és ők ezt olyan természetességgel vették, mintha a családhoz tartoztunk volna! Olyan sok jóindulatú ember él köztünk, az ember a mindennapok forgatagában fel sem figyel erre, vagy természetesnek veszi, pedig nagy ajándék az ilyesmi! Edináék nagyon kedvesen fogadtak, megvacsoráztunk, megfürödtünk, közben Edina férje, Árpád, aki lelkész, a mosókonyhába szorulva angol nyelven jegyesoktatást tartott skype-on egy kanadai párnak :) Kicsit fellélegeztünk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen - khm, hogy is mondjam csak - furák :-D! Ja, és még a sajtjainkat is elszállásolták a szomszéd hűtőjében...
Reggel kelés, reggeli - forró kávé, kakaóscsiga - iszkiri a sajtokért és irány az expo.
És kezdődött minden elölről, kivéve a riportokat. Nyüzsi, tömeg, sajtcsomagolás, honnan jöttek, nagyon finom, igen, ebből kérek, stb...
Negyed ötre így nézett ki az asztalunk:
Akkor már többen kezdtek csomagolni, így mi is szép lassan, habár szappanért még meg-megálltak többen is. Akkor kicsit ráértem körbefotózni, amit láthattunk két napig. Íme:
A közvetlen szomszédaink pedig olyan pirospaprikát árultak, hogy sem színben, sem ízben hozzá foghatót nem láttam még. Gyönyörű volt! Ha valakit érdekel, tudok elérhetőséget! :-D
És aztán egyszer csak vége volt. Még épp elértük az ötórás szentmisét Kiskőrösön, utána kocsiba vágtuk magunkat és irány Gyúró!
Ma este végre kialusszuk magunkat! :-D Reméljük...
Reggel pedig kezdődik elölről a napi hajsza. De így szép, nem?
2014. március 16., vasárnap
2014. március 10., hétfő
Mivé leszünk...
Este 10 múlt, az ötvenedik liter tej feldolgozását kezdem meg...
Helyszín: konyha
- Mik ezek?
- Sajtok...
- ??? Mit csinálsz?
- SAJ - TOK!
- ???Mit jelent: sajtni?
És még csak most kezdődik a sajtszezon... :)
Helyszín: konyha
- Mik ezek?
- Sajtok...
- ??? Mit csinálsz?
- SAJ - TOK!
- ???Mit jelent: sajtni?
És még csak most kezdődik a sajtszezon... :)
2014. február 13., csütörtök
Azért attól még nem lazsálunk :)
A január és a február a feltöltődés ideje. Is. Sütöttem tortákat, megtanultam egy új tortakrémet készíteni, megtanultam a fondantbevonat készítését a tortákra, és több alkalommal ki is próbáltam - a családom és az ismerősök nagy örömére. Készítettünk sok-sok pillecukrot, vendégül láttuk egy pattogatott kukoricára és egy teára a barátainkat, meghívtunk újabb és újabb barátokat és megnéztünk jópár filmet kettesben. Készítettek velünk riportot, és beszélgettünk ismerősökkel a neten. Hazajöttek a gyerekek is a vizsgaidőszak után pár napra, ja, és marcipánt is megtanultam csinálni. Pihentünk és elfáradtunk, reménykedtünk és csalódtunk, elszúrtunk és helyrehoztunk, alkottunk és aggódtunk - most már itt az ideje lassan felvenni a munka fonalát, visszaállni a hajtásba.
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.

És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Egyszóval nem lazsálunk :)
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.

És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.Egyszóval nem lazsálunk :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












