A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kispulykák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kispulykák. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 18., szerda

Mohácsi vész pulykául...

Nagyon szomorú vagyok :( ! A sok-sok kis kikelt pulya mind egy szálig elpusztult, s hogy miért, ez rejtély... Tavaly szépen felnevelkedtek a kikelt csibécskék, idén pedig ... Először ugye a papapulyka tizedelte meg népes utódait. Aztán feltehetőleg valami patkány lehetett, aki a nyúlházba telepített kispulykákat elvitte. És végül a kintiek is elpusztultak. Olyannyira, hogy még a papapulyka is feldobta a papucsot - alighanem valami megtámadhatta, mert ő mindig kint szeretett éjszakázni. Egyik reggelre már nem kódorgott elő. Most csak a két tojó maradt, de így alighanem levágjuk őket is, és csinálunk egy kis pulykasonkát belőlük. Sütni már öregek.
Aztán majd újrázunk egyet jövőre. Addig kitaláljuk az új koncepciót. Most aztán libátlan-pulykátlan árvák lettünk :(.
Nincs mindig kék ég, és lágy tavaszi szellő :(

2015. május 2., szombat

Capra Ludens

Mert nap mint nap annyi minden történik, hogy egyszerűen nem lehet mindent elmesélni...
Pár nappal ezelőtt kint voltam a kecskéknél, és látom ám, hogy Bogyika talált egy nagyobb követ (hogy hogy került oda, rejtély). Egyik oldalán gömbölyű volt, a másik oldala szabálytalan. És Bogyika nekiállt focizni vele. Terelgette, pofozgatta a lábával, lökdöste, rugdosta. Sajnos nem volt nálam a telefonom, így nem tudtam megörökíteni, csak a retinámon, szóval csak elmesélni tudom. De Bogyika nemcsak a kővel tud játszani. Egy másik jelenetet viszont sikerült megörökíteni, amikor a felakasztott lámpával fejelgetett, miután befejezte az abrakolást, én pedig még a kollégát fejtem. Íme:


















Petra pedig a bedobott nagy faágakkal birkózott, beleakasztotta a szarvát, és felhajigálta őket a hátára, majd diadalmasan körbenézett, hogy mindenki jól látta-e, amint legyőzte a gonosz Sokágú Villás Faágat.
 De mindenkinek van kedvence. Saciaboci például a talicskában látja mindenkori leszámolnivaló ellenfelét. Eleinte, amikor Géza bevitte benne a szénát neki és Rómeónak, elég volt csak egy pillanatra félrefordulnia, amíg a kaput becsukta maga után, addigra repült a talicska szénástul. Most már rutinosabb Géza. Először beviszi Sacikának az abrakot, és amíg azzal elvan a boci az ólban, addig beviszi a szénát nekik. De azért nem hagyja Sacikát mókázás nélkül - minden nap hagy egy icipici szénát a talicskában, és úgy csinál, mintha ott felejtette volna az istálló előtt. Sacika kijön az ólból száját nyalogatva, körbenéz, meglátja ősi ellenségét, a talicskát, már villan is a szeme, és nekifutásból durrrrrr! A talicska repül, a boci boldog - megint leszámolt az ellenséggel. És ugrabugrálva elszalad.
A pulykákkal is van újság. A saját óljukban szerettük volna, ha költenek. Ugye a pulyka nagyon jól elül, hát reméltük, hogy lesz sok-sok édi kis pulyánk újra. Volt is egy-két tojás, de nem igazán foglalkoztak vele. Történt pedig, hogy a kertjük kerítését építettük, így át kellett őket helyezni egy-két napra. a kecskék ólja mellett döntöttünk - ők találnak maguknak elég elhullajtott magot, férget, zöldet a kecskeudvarban. Nem is baj, ha kicsit átkapirgálják, rendbe teszik. Második nap Géza mesélte, hogy a pulykakakas a tyúk hátán gyakorlatozik. Szupi. Harmadnap vissza akartuk tenni őket a helyükre - egyszer csak látjuk ám, hogy három tojás figyel Balambér óljának a legsarkában. Hát gyors meghányásvetés után úgy döntöttünk, a pulykák maradnak. Maradtak is, és hamarosan tíz tojás figyelt az ól sarkában.
Egyszer aztán Pulykamama ráült. És kucorgott rajta. Pulykapapa pedig kint kódorgott elárvultan. De hamar visszatért szíve hölgyéhez. Mert valahogy nem esett le neki, hogy ő most már Pulykapapa. És csak ácsorgott szerencsétlenül az asszony mellett. "Mi a baja? Mért nem jön kapirgálni? Mér' fordult föl a világ?"
Pulykamama csak üldögél, kucorog a tojásokon. Pulykapapa meg sértődötten rutrutol. És nem érti. :)

2014. július 14., hétfő

"Libalegelő az egész határ..."

"...a libalegelőn a számtantanár
egy szál gatyában fürdik a nyárban,
kinn a libalegelőn." - így szólt egy kedvenc gyerekkori nótám, ha jól emlékszem, a 100 Folk Celsius előadásában :). Ez jutott eszembe, amikor a minap ez a kép fogadott a kertben, ahogy a házból kiléptem.

Ma már a Pulyák is birtokukba vették a kertet, mint szabadlegelőt, csak más karakterben, mint a libák. Kisebbek, fürgék, szertelenek. Futnak ide, röppennek oda. A libák meg, mint pocakos uraságok egy partin, megfontoltan lépkednek, ebbe is belecsípnek, abba is beleharapnak, eszegetnek kényelmesen. Akkor jönnek csak ki a szerepükből, amikor meglátnak engem közeledni. Akkor örömmel felgágicsálnak, és elkezdenek futni felém. Ettől mindenki más megijed, mert nyakukat leszegve, szárnyukat széttartva közelednek felém, de én tudom, hogy csak az örömüket jelzik, hogy látnak - régóta tudják, hogy tőlem jönnek a földi javak. :) Le is fékeznek egy méterre tőlem, nyújtogatják a nyakukat és gágognak felém várakozva. Ha aztán elindulok a helyük felé, örömük nem ismer határt, futva jönnek utánam, és eszegetnek a darából - vagy szemesből - attól függ, mi van kéznél.
De nemcsak a libák örvendeznek a gazdájuknak. Pöri, a kismalac lassan kamaszkorba ért. Őt Géza szokta gondozni, így ő hozzá kötődik. Néhány hete lekerítettünk neki egy kis kertet - egyelőre csak ideiglenesen, mert szegény a nagy melegben is a boxában volt kénytelen tartózkodni, ezermillió légy nem túl felemelő társaságában. Így aztán egy váratlan húzással fém tetőlemezekből csináltunk neki egy kifutót - amit ő pontosan annak is használ: kifut meg befut. És íme egy love - jelenet :)

A dolgot mindenesetre Géza unja meg hamarabb, és megy a dolgára. De Pöri nem hagyja annyiban, megy utána és böködi, hogy "még, még!" Ilyenkor azért nehéz ellenállni neki - kap még egy kis simogatást, masszírozást :)
A nagy melegekben Panna még strandot is csinált neki. Aztán csinált pár parasztromantika - művészfotót róla. :)
Ahogy a nap áttűnik a felhőn, és megcsillan - a malacstrand vizében ...Muhahaha :D


Pöri mindenesetre nagyon szorgalmasan gondozza a kertjét. Már fel van ásva az egész. Hogy bevetve lesz-e? Az a jövő zenéje :)

2014. június 11., szerda

A Pulyák a túrót szeretik :)

A múlt héten került hozzánk a faluból 4 db kis pulyka, a Pulyák. Egyelőre az ólban laknak, mert a kerítés lyukain bizony még kiférnének. A lilikékhez kerültek be először, aminek olyan futkosás és ribillió lett a vége, hogy szét kellett választani egyelőre a két bandát. Szerencsére még nem bontottam szét a boxot, amit a kecskéknek csináltunk a csirkeólban az ellések idején, azután pedig a malackánknak, Pörinek (Pörkölt) szolgált átmeneti szállásul. Később a lilik költöztek oda, hogy ne bújjanak ki a kerítésen. Aztán jöttek a Pulyák. És halálra rémisztették a náluk háromszorta nagyobb lilikéinket. Így a lilik kiköltöztek az előtérbe, aminek rendkívül örülnek, mivel kijöhetnek végre bogarászni az udvarba, ugyanis már nem férnek ki a likon. A Pulyák pedig beköltöztek. Az első éccakát ugyan a dobozukban töltötték bent a házban, mert eléggé hideg lett, de másnapra megcsináltam kint a világítást, és bekapcsoltuk nekik a melegítő lámpát, ami alatt boldogan tollászkodva már nem fáztak többet. Mostanság meg éppen nem fáznak lámpa nélkül sem. És főállásban szeretik a túrót. Szerencsére nálunk ez nem nagyon probléma, úgyhogy gratuláltak maguknak a szerencséhez, amiért tejes házhoz kerültek, és főállásban eszik a túrót. Inni pedig savót kapnak, mint a lilik és a malacka is, így aztán nőnek, mint a gomba. Amellett zöldet és darát is esznek, de kisebb lelkesedéssel, és gyanítom, hogy a dara egy részét egyszerűen bekapirgálják az alomba, hogy azt higgyem, megették. Én meg úgy teszek, mintha becsapódnék, és mindig megdicsérem őket az étvágyukért. Ilyenkor boldogan csiripelnek egymást közt, hogy "Hé, fiúk, ezt jól csináltuk!".
Pulyák. Ismét egy új állatsereglet nálunk. :)