A következő címkéjű bejegyzések mutatása: istálló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: istálló. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 11., szerda

A Pulyák a túrót szeretik :)

A múlt héten került hozzánk a faluból 4 db kis pulyka, a Pulyák. Egyelőre az ólban laknak, mert a kerítés lyukain bizony még kiférnének. A lilikékhez kerültek be először, aminek olyan futkosás és ribillió lett a vége, hogy szét kellett választani egyelőre a két bandát. Szerencsére még nem bontottam szét a boxot, amit a kecskéknek csináltunk a csirkeólban az ellések idején, azután pedig a malackánknak, Pörinek (Pörkölt) szolgált átmeneti szállásul. Később a lilik költöztek oda, hogy ne bújjanak ki a kerítésen. Aztán jöttek a Pulyák. És halálra rémisztették a náluk háromszorta nagyobb lilikéinket. Így a lilik kiköltöztek az előtérbe, aminek rendkívül örülnek, mivel kijöhetnek végre bogarászni az udvarba, ugyanis már nem férnek ki a likon. A Pulyák pedig beköltöztek. Az első éccakát ugyan a dobozukban töltötték bent a házban, mert eléggé hideg lett, de másnapra megcsináltam kint a világítást, és bekapcsoltuk nekik a melegítő lámpát, ami alatt boldogan tollászkodva már nem fáztak többet. Mostanság meg éppen nem fáznak lámpa nélkül sem. És főállásban szeretik a túrót. Szerencsére nálunk ez nem nagyon probléma, úgyhogy gratuláltak maguknak a szerencséhez, amiért tejes házhoz kerültek, és főállásban eszik a túrót. Inni pedig savót kapnak, mint a lilik és a malacka is, így aztán nőnek, mint a gomba. Amellett zöldet és darát is esznek, de kisebb lelkesedéssel, és gyanítom, hogy a dara egy részét egyszerűen bekapirgálják az alomba, hogy azt higgyem, megették. Én meg úgy teszek, mintha becsapódnék, és mindig megdicsérem őket az étvágyukért. Ilyenkor boldogan csiripelnek egymást közt, hogy "Hé, fiúk, ezt jól csináltuk!".
Pulyák. Ismét egy új állatsereglet nálunk. :)

2013. október 25., péntek

Egyszer volt Budán kutyavásár...

...azaz Balambér egy helyes, kék kötelet kapott a szarvára. Nem nagyon szereti, pedig a kék fiús szín, és ez a kötél elég hosszú is ráadásul, de Balambér szerint nem eléggé. Nem ér el ugyanis a kislányokig.
Az történt ugyanis, hogy reggelre le volt verve egy másik deszka a kerítésből, és bár a bakkecske kint tartózkodott, de az összes kislány is kint tartózkodott vele együtt. Ami ugye nem annyira praktikus a tenyésztő elgondolása szempontjából. Nem szeretem megkötni vagy bezárni az állataimat, de ebben az esetben nem volt más választásom, ha nem akartam gallyra vágni a gidáimat. Úgyhogy Balambér egy hosszú, kék madzag végén üldögél mostanában, és nem szereti.

2013. október 24., csütörtök

Idegen nyelven - azaz nincs mindig langyos tavaszi idill

Szép tavaszi őszünk van, rügyeznek a fák, énekelnek a madarak, és Balambér, a kecskebakom úgy érezte, hogy épp ez az idő a legalkalmasabb egy kis kalandra. Ugyanis betört a gida-lányokhoz. Ami ugye majdhogynem liliomtiprásnak számítana még. Ott kezdődött, hogy leverte az egyik kerítéslécet, és azon nyújtózkodott befelé. Akkor mentem éppen etetni a lovat, hát látom ám Balambért a tilosban. Fogtam egy kalapácsot gyorsan, hogy visszaszögeljem a lécet, egyúttal fogtam a gereblyét is, és elmagyaráztam vele Balambérnak, hogy helytelen, amit csinál. Nagyon művelt kecskéim vannak, értenek idegen nyelven - például gereblyéül - mert Balambér pillanatok alatt bűnbánatot gyakorolt, és kihussant a szerájból. Nyomában a szintén gereblyéül tudó gida-lányokkal, akik félreértvén a helyzetet, szintén kiviharzottak a kerítés-likon. Na, erre lettem igazán mérges, mert a gidák sokkal jobbat futnak százon, mint én, és akkora nagy területen esélyem nem volt elkapni őket. Jobbat nem tudtam kitalálni, mérgemben Balambér után küldtem a gereblyét. Helyette azonban a kerítést találta el fejjel szegény szerszám, és megelégelvén a megpróbáltatásokat, elvesztette a fejét. Magamban mérgelődve a gereblyét is Balambér számlájára írtam, és elmentem egy tál kukoricáért, hogy elkapjam a kicsiket. Mire visszaértem, mit látok - Balambér épp az egyik kicsire ugrott rá! Teljes súlyával, nyilvánvaló párzási szándékkal. Szegény kicsi persze összerogyott a böszme bak súlya alatt, és úgy is maradt. Megijedtem, hogy most aztán még a gidámat is megdöglesztette ez a bakkecske, odaszaladtam - addigra persze Balambérnak hűlt helye volt csak - nagyon megtanulhatott gereblyéül. Szerencsére a kicsinek nem lett baja a korai bepárzáson kívül. Leizzadtam, mire mindenki a helyére került...
Ez egy ilyen dolog - nincs mindig langyos tavaszi idill...

2013. október 22., kedd

A gyúróikecske "krémje"

Sokan kérték, kérdezték már az elmúlt néhány évben, amióta kecskézek, hogy mikor készítek már krémet kecsketejből. Eleinte a sajttal voltam elfoglalva, majd a szappannal kísérleteztem. Most már mindkettőben van annyi gyakorlatom, hogy megpróbálkoztam a krémkészítéssel is. Kezdetben gőzöm nem volt, hogy hogyan lesz a tejből krém - ez egy misztérium volt számomra, nagyobb, mint a szappané annakidején. Aztán utánaolvastam pár helyen, és még nagyobb misztériumnak éreztem, és még kevésbé értettem belőle valamit is. De úgy látszik, kissé lassan érő, érlelődő típus vagyok, mert miután abbahagytam az utánanézést, és elkezdtem tűnődni az olvasottakon, szép lassan körvonalazódott a kép - azaz a krém.
Nem lettem avatott ismerője a szakmának, és bevallom, sokszor tanácsot kértem Paroda Henitől, aki viszont avatott szakértője a szakmának, és minden alkalommal azonnal és türelmesen válaszolt az alighanem néha butácska kérdéseimre. De megszületett a krém, csupa-csupa természetes összetevővel - a jelenleg használatos az elsőnek némiképp módosított változata, és mindjárt három formában is elkészítettem: kecsketejsavóval(ez a legkevésbé zsíros), kecsketejjel (ez közepes, és az egyik kedvencem) és csalános kecsketejes formában, ami ekcémára, kisebesedett bőrre nagyon alkalmas, hámosít, nyugtat - kipróbálva! :D A héten még citromfüvest is tervezek csinálni, kíváncsian várom a teszteredményeit! :)
És íme a krém (képe) :)

2013. október 19., szombat

Kiskacsa fürdik sárga edényben...:)

A faluban egy ismerősünknek elült egy tyúkja. Ez már önmagában is esemény, mert a mai "gépi" tyúkok nem ülnek el, nincs benne a programjukban. Ismerősünk végigjárta a faluban a tyúkosokat, hogy kinek van fias tojása, de úgy látszik, ma már nem divat kakast tartani, mert nem talált. Mesélte nekem ezt a történetet nagy búsan, nekem meg volt épp öt kacsatojásom, és hát fiasak, mert minden nap látom az emeletes kacsáimat, naponta többször is. :) Hát odaadtam, ha lesz belőle kiskacsa, majd osztozunk. És hát lett. 3 napja keltek ki, még akkor reggel felhozott nekünk kettőt. Az egyik elég kis gyenge volt, nem állt a lábán, laposkúszásban közlekedett, mert a feje kicsit nehéz lehetett, de élt. Betettem a szappanos szekrénybe, föléjük egy asztali lámpa melegíteni, kerestem finom, friss füvet az udvarban, vágtam nekik ollóval kis fecniket belőle, és tettem nekik inni is, meg egy kis darát. Köszönik szépen, jól vannak, a gyerekeim percenként megállnak mellettük, hogy de cukik - és tényleg azok! Ahogy esznek, ahogy kinyúlva alszanak a lámpa alatt, vagy épp a pléd egyik redője alá bújva...És ahogy isznak! Pár órásak voltak csak, és már nyelték a vizet, mint a kacsa a nokedlit :) Csináltam egy videót róluk - sajnos a melegítő lámpa bekavar picit, de nagyon tündérek amúgy. A végén még pár csippantást is megeresztettek. :)

2013. szeptember 14., szombat

Istálló épül - épülget :)

Tavaly megálmodtunk egy istállót, amire aztán pályáztunk, de az előfinanszírozás hiányában végül nem valósult meg. De a siránkozás nem az én műfajom, habár akkor nagyon bántott a dolog - és elkezdtük felépíteni majdnem ugyanazt, de fából. Önerőből. Már majdnem áll teljesen. Önerőből építeni többféleképpen lehet. Mi azt választottuk - magad, uram, ha szolgád nincsen - hogy minden egyes deszkát kézbe véve lecsiszoljuk, lefestjük, felszögeljük. Nem gondoltam, hogy ez ekkora munka lesz, július óta csináljuk :) Hát, nem vagyunk sem ácsok, sem kőművesek, meglátszik, hogy nem szakember készíti, biztosan nem kapnánk mestervizsgát egy szakiskolában - de a mienk. Mekkora öröm, amikor egy-egy szakasz vagy munkafolyamat elkészül! Mindig eszembe jut az ól, amit a nagyapám épített anno nekünk - aminek a bontásáról írtam is - hát, ez az istálló kicsit hasonló lesz ahhoz, már ami a megítélését illeti. Mert a munka kivitelezése nem olyan szakszerű, mint nagyapám estében volt :) De hát ő kőműves volt, amellett mindenhez értett, mi meg...nos, nem vagyunk azok. De az épülő istállónkat nagyon szépnek látjuk. :)
Amikor elkészültünk egy résszel, ami eredetileg a tyúkoknak lett szánva, bementem - hát, még lakni is szívesen laknék benne, olyan szép!
Az utolsó eső előtti napon, amikor a deszkákat festettem, ezt láttam :) :