Néhány nappal ezelőtt, amikor az esti lovagláshoz készültünk, a két lányom szokás szerint elkezdte fellocsolni a pályát, hogy ne nyeljük a port se mi, se a ló. Ez úgy néz ki, hogy a kecskéknél lévő csapból megtöltik a kannákat, bemennek Rómeóhoz, és a locsolórózsával belocsolják a területet. Ezt ismétlik addig, amíg a teljes terület vizet nem kapott.
Rómeó aznap vicces kedvében lehetett, mert az első kanna víz bevitele alatt beállt az ajtóba, és amikor a lányok ki akartak menni újabb kanna vízért, feléjük kapott, feléjük csípett a szájával. Hiába próbálkoztak hát kimenni, Rómeó nem hagyta. Állt ott rendületlenül. Én éppen fejtem a kecskéket, így hát szóltak, hogy "Anya, helyzet van", de épp nem tudtam segíteni. Mondtam, hogy próbálják megoldani. Kb. 5 perc múlva könyörgőre fogták, hogy "Anya, szabadíts ki!" Épp akkor végeztem az aktuális kecskével, kiengedtem hát, beengedtem a következőt, és kimentem. A következőt láttam: az ajtóban állt egy marhanagy fekete ló és röhögött. A lányaim meg próbáltak az ajtóhoz férkőzni, de Rómeó mindig odakapott feléjük, így aztán nem sikerült kijutniuk. Egyfajta társasjáték volt. Rómeó nagyon élvezte. Én is. Sajnos a lányok meg nem látták, hogy a ló röhög, mert hátrébb voltak, így ők kevésbé élvezték. Mindenesetre felmentő seregként bementem Rómeóhoz, hátratoltam és jól leszidtam, hogy mit csinál. Olyan bűnbánóan nézett rám, hogy teljesen egyértelmű volt, tudta, mit csinál :) A szeme szinte azt mondta: "Csak játszottam, már ez is baj?"
Ha nem a magam szemével látom, nem hiszem el, hogy így történt. De nagyon örülök, hogy láthattam! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ló. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. augusztus 25., vasárnap
A ló humora
Címkék:
állattartás,
gazdálkodás,
gazdálkodás vidéken,
gazdaság,
Gyúró,
kecske a háznál,
kecske otthon,
kecskefejés,
kecskesajt,
kisgazdaság,
ló,
ló a háznál,
vidéki élet
2013. augusztus 6., kedd
Mióta vártunk erre! :)
Az első lovaglás Rómeón :)
Elsőnek Panna próbálta ki,


a második utat a férjuram stoppolta le, a harmadik befutó pedig - némi rábeszélés után - Dia vollt. Aki pedig segítségünkre volt mindebben: Újvári Béla, akinek ezúton is nagyon köszönjük a sokrétű és azonnali segítséget! :) Én pedig futószáraztam - életemben először. Elmondhatatlan élmény, amint egyetlen apró szóra vagy jelzésre 600 kg tömör izomzat engedelmeskedik.:) Lép, üget, megáll. Ennél többet nem mertünk most csinálni a szűkebb hely és a meleg miatt, de ha elkészül végre Rómeó teljes kertje - hú, már alig várom!!!! :)
Ez tényleg csodálatos egyébként, hogy az ember mennyire gazdája tud lenni a természetnek! Itt van ez a hatalmas ló, és engedelmeskedik nekem.Mert ember vagyok!
Ma amúgy megint meglépett - leszedett egy deszkát a kerítésből,ami picit csálé volt, és az alacsonyabb palánkon egyszerűen átugrott :) Arra kaptam föl a fejem, hogy az egész kert megrázkódott, ahogy Rómeó földet ért a kecskék felőli oldalon :) És persze azonnal vissza is ment, ahogy odaértem, és kaput nyitottam neki...Egyszerűen tudja, hogy kell. Pedig egyetlen laza mozdulattal fellökhetne, de nem. Engedelmeskedik :) És 600 kg! Fantasztikus!:)
Elsőnek Panna próbálta ki,


a második utat a férjuram stoppolta le, a harmadik befutó pedig - némi rábeszélés után - Dia vollt. Aki pedig segítségünkre volt mindebben: Újvári Béla, akinek ezúton is nagyon köszönjük a sokrétű és azonnali segítséget! :) Én pedig futószáraztam - életemben először. Elmondhatatlan élmény, amint egyetlen apró szóra vagy jelzésre 600 kg tömör izomzat engedelmeskedik.:) Lép, üget, megáll. Ennél többet nem mertünk most csinálni a szűkebb hely és a meleg miatt, de ha elkészül végre Rómeó teljes kertje - hú, már alig várom!!!! :)
Ez tényleg csodálatos egyébként, hogy az ember mennyire gazdája tud lenni a természetnek! Itt van ez a hatalmas ló, és engedelmeskedik nekem.Mert ember vagyok!
Ma amúgy megint meglépett - leszedett egy deszkát a kerítésből,ami picit csálé volt, és az alacsonyabb palánkon egyszerűen átugrott :) Arra kaptam föl a fejem, hogy az egész kert megrázkódott, ahogy Rómeó földet ért a kecskék felőli oldalon :) És persze azonnal vissza is ment, ahogy odaértem, és kaput nyitottam neki...Egyszerűen tudja, hogy kell. Pedig egyetlen laza mozdulattal fellökhetne, de nem. Engedelmeskedik :) És 600 kg! Fantasztikus!:)
Címkék:
állattartás,
gazdálkodás,
gazdálkodás vidéken,
gazdaság,
Gyúró,
kecske a háznál,
kecske otthon,
kecskesajt,
kecsketartás,
kisgazdaság,
kiskecskék,
ló,
ló a háznál,
lótartás,
piac,
vidéki élet
2013. július 20., szombat
Új lakó :)
Kedden új lakó költözött a kertünkbe. Olyasvalaki, aki sosem járt még nálunk. Sosem álmodtunk arról, hogy valaha is hozzánk fog tartozni. És most itt van. Nyugdíjas éveit tölti velünk - Rómeó, egy szép fekete paripa :).
Kedd este érkezett. Tudtuk, hogy jön, készültünk is rá, de akinek még nem volt lova, nem tudja pontosan, hogy mire számítson. Ami azt illeti, napok óta készítettünk neki egy istállórészt - jóllehet, nem a végleges helye lett volna. Gyönyörű volt, új, pompázatos. Szerintünk. Még össze is néztünk az urammal - itt még mi is el tudnánk aludni, de szép is lenne! Na, Rómeó más véleményen volt. Nem lehetett bevinni. Illetve - mentségére legyen mondva - egyszer bejött a kedvünkért nagy nehezen, de egyből ki is ment, köszönte, de nem kért belőle. Így hát - némi felhámveszteség és csekély alkari zúzódások árán végül is visszavittük a kertjébe, amit addigra már alaposan körbejárt. Kb kétszázszor. Akkor végre megnyugodott. Evett, ivott, este lett és reggel, a második nap. A szomszédunkban lakik két bájos kanca, Felhő és Bambi. Rómeó meglátta őket, és herélt ide vagy oda, bizony beindult a szépséges lólányok miatt. Most a hátsó kerítéshez vájt árkot a fel s aláügetéssel. Panna egyszer bement hozzá, amikor nem figyeltünk éppen - ugyanis a kertje megnagyobbításán dolgoztunk a férjemmel - és hát Rómeó sem Pannára figyelt, rá is lépett a lábára. Sikított is egyet szegényke, mert szép darab ez a ló, jó öt mázsa. Szerencsére nem történt baja a lábának, nem tört el. Mázli. Végül a lólányok elvonultattak - becsukták őket éjjelre, Rómeó pedig lassan beletörődött a megváltoztathatatlanba, és elvonult vacsizni. Még aznap megoldódott a kertje megnagyobbítása, egy csodaszép deszkakerítéssel leválasztottunk egy részt a kecskék udvarából, így kétszer akkora helye lett a lónak. Nagyon boldog volt, és mi is megnyugodtunk, hogy már nem történhet nagyobb baja, mint hogy megázik. Esőről azonban szó sem volt aznap, és másnap még csináltunk neki egy szép, nagy, fedett színt, ahova beállhatott. Eleinte háttal ácsorgott a legtávolabbi kerítésnél, mert az uramat még nem nagyon ismerte akkor, és zavarta a betolakodás. Végül Pannával közösen kicsalogattuk a csigaházából némi alma, széna, és helybe hozott víz árán. Megfordult, megcsodálta a helyét, és minden rendben is volt. Már nem fordult be többet a fal felé. Sőt! Egészen kíváncsi lett, jött, megszagolt mindent, ott mászkált körülöttünk, figyelte az építkezést. Talán a szakfogásokat igyekezett ellesni :). Lényeg, hogy elkészültünk. Friss szalmával, feltöltött etetőládával nagyon hívogató kis hely lett. Rögtön birtokba is vette - odapisilt. :)
Aznap már csak egy apró meglepetés volt hátra - a húgom két kislánya, Virág és Lori, a másik két lómániás jött megnézni a lovunkat. El is hűltek a méretein :). Rómeó nagyon örült nekik is - odajött, megszaglászta őket fentről lefelé és lentről felfelé is. Nagyon vicces volt. Kicsit megböködte őket az orrával, hogy lássa, biztosan állnak-e a lábukon, aztán továbbsétált. A kislányok csiripelése aztán kicsit hangosabb lett, és kezdte zavarni a lovat, idegesebben mászkált fel-alá, úgyhogy kiparancsoltuk a lányokat a lótól, és beparancsoltuk az ágyba. És este lett és reggel - harmadik nap.
Pénteken meg lett körmözve, de egyébként otthonosan viselkedett, a kötőfékbe is elsőre beletalált.
Ma pedig már rutinos ittlakóként követeli a jussát - szénát, almát, abrakot. Megismer mindannyiunkat, örül nekünk. Pannával nagyon bizalmas, odabújik, engedi, hogy átölelje a nyakát a gyerek.
Hihetetlen, hogy az élet miket produkál. Egy ló van a kertünkben!!!!! :)
Kedd este érkezett. Tudtuk, hogy jön, készültünk is rá, de akinek még nem volt lova, nem tudja pontosan, hogy mire számítson. Ami azt illeti, napok óta készítettünk neki egy istállórészt - jóllehet, nem a végleges helye lett volna. Gyönyörű volt, új, pompázatos. Szerintünk. Még össze is néztünk az urammal - itt még mi is el tudnánk aludni, de szép is lenne! Na, Rómeó más véleményen volt. Nem lehetett bevinni. Illetve - mentségére legyen mondva - egyszer bejött a kedvünkért nagy nehezen, de egyből ki is ment, köszönte, de nem kért belőle. Így hát - némi felhámveszteség és csekély alkari zúzódások árán végül is visszavittük a kertjébe, amit addigra már alaposan körbejárt. Kb kétszázszor. Akkor végre megnyugodott. Evett, ivott, este lett és reggel, a második nap. A szomszédunkban lakik két bájos kanca, Felhő és Bambi. Rómeó meglátta őket, és herélt ide vagy oda, bizony beindult a szépséges lólányok miatt. Most a hátsó kerítéshez vájt árkot a fel s aláügetéssel. Panna egyszer bement hozzá, amikor nem figyeltünk éppen - ugyanis a kertje megnagyobbításán dolgoztunk a férjemmel - és hát Rómeó sem Pannára figyelt, rá is lépett a lábára. Sikított is egyet szegényke, mert szép darab ez a ló, jó öt mázsa. Szerencsére nem történt baja a lábának, nem tört el. Mázli. Végül a lólányok elvonultattak - becsukták őket éjjelre, Rómeó pedig lassan beletörődött a megváltoztathatatlanba, és elvonult vacsizni. Még aznap megoldódott a kertje megnagyobbítása, egy csodaszép deszkakerítéssel leválasztottunk egy részt a kecskék udvarából, így kétszer akkora helye lett a lónak. Nagyon boldog volt, és mi is megnyugodtunk, hogy már nem történhet nagyobb baja, mint hogy megázik. Esőről azonban szó sem volt aznap, és másnap még csináltunk neki egy szép, nagy, fedett színt, ahova beállhatott. Eleinte háttal ácsorgott a legtávolabbi kerítésnél, mert az uramat még nem nagyon ismerte akkor, és zavarta a betolakodás. Végül Pannával közösen kicsalogattuk a csigaházából némi alma, széna, és helybe hozott víz árán. Megfordult, megcsodálta a helyét, és minden rendben is volt. Már nem fordult be többet a fal felé. Sőt! Egészen kíváncsi lett, jött, megszagolt mindent, ott mászkált körülöttünk, figyelte az építkezést. Talán a szakfogásokat igyekezett ellesni :). Lényeg, hogy elkészültünk. Friss szalmával, feltöltött etetőládával nagyon hívogató kis hely lett. Rögtön birtokba is vette - odapisilt. :)
Aznap már csak egy apró meglepetés volt hátra - a húgom két kislánya, Virág és Lori, a másik két lómániás jött megnézni a lovunkat. El is hűltek a méretein :). Rómeó nagyon örült nekik is - odajött, megszaglászta őket fentről lefelé és lentről felfelé is. Nagyon vicces volt. Kicsit megböködte őket az orrával, hogy lássa, biztosan állnak-e a lábukon, aztán továbbsétált. A kislányok csiripelése aztán kicsit hangosabb lett, és kezdte zavarni a lovat, idegesebben mászkált fel-alá, úgyhogy kiparancsoltuk a lányokat a lótól, és beparancsoltuk az ágyba. És este lett és reggel - harmadik nap.
Pénteken meg lett körmözve, de egyébként otthonosan viselkedett, a kötőfékbe is elsőre beletalált.
Ma pedig már rutinos ittlakóként követeli a jussát - szénát, almát, abrakot. Megismer mindannyiunkat, örül nekünk. Pannával nagyon bizalmas, odabújik, engedi, hogy átölelje a nyakát a gyerek.
Hihetetlen, hogy az élet miket produkál. Egy ló van a kertünkben!!!!! :)
Címkék:
állattartás,
gazdálkodás,
gazdálkodás vidéken,
gazdaság,
ló,
ló a háznál,
lótartás,
vidék,
vidéki élet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


