2013. szeptemberében született. Igaz, hogy megvolt az ötlet már korábban is, hiszen a blogcímem is az lett, de az még valahogy egy olyan mélyről jött, letisztulatlan, neveletlen gondolatfióka volt csak. Szeptemberben kapott arcot, és öltött testet a termékeimen. A logó valódi fénykép alapján készült, a fotót saját kezűleg készítettem, főszereplője a Főnökasszony, aki teljes nyugalomban álldogálva hagyta, hogy pirosbabos kendőt kössünk a nyakára, napszemüveget biggyesszünk a fejére, és fotózzuk. Sokat gondolkodtam a logón, de nem tudtam ennél kifejezőbbet: valami vidám, kicsit szokatlan de nem vad, ami nem megütközést kelt, hanem mosolyt csal az arcra.A gondolatfióka nevelődik, formálódik, mérlegeli a lehetőségeit, vakvágányra fut és visszatolat - egyszóval önálló életbe kezdett. Ezzel párhuzamosan egyre több dolgunk van, egyre többet dolgozunk mind időben, mind intenzitásban. A férjem sokszor teszi le a kezéből a dolgokat "ez így nem mehet tovább" felkiáltással. De igenis mennie kell tovább, mert az egyszerűsítő ötletek mindig a gyakorlatból születnek. Aki íróasztal mellett ül, az csak elméleteket gyárthat. Persze, szükség van a gondolkodásra is, de ez párhuzamosan fut az éppen aktuális munkával. Figyelek arra, amit csinálok, és figyelem azt, amit csinálok. Az első és legfontosabb szemléletem ez: "Egy fenékkel egy lovat." Nem mindig sikerül, de mindig megbosszulja magát, ha több dolgot csinálok egyszerre. És erre tanítom a gyerekeimet is. "Egy fenékkel egy lovat" - lám, még stílszerű is! :)
Olyanokra gondolok egyszerűsítésként, hogy az eddig ollóval vágott címkéket elkezdtük sniccerrel vágni, egy deszkán - egyenesebb, homogénebb, gyorsabb. Egyszerűsítés. Évek múlva, amikor visszatekintünk, biztosan nevetve emlegetjük majd egymásnak: "Emlékszel, amikor ott álltál mellettem, vágtad a cetlit, én meg ragasztottam?" Addigra nyilván még egyszerűbben oldjuk majd meg. Nekem ez nagyon tetszik! Csak semmi kapkodás, semmi "legyünk túl rajta". Ezeket meg kell élni, figyelemmel. Most. Ez is a gyúróikecske szemlélete : most. Nem holnap, nem majd, nem a dejóleszmajdha. Most.
A most és a figyelem kölcsönhatása egymásra az, hogy nem mindegy, miből, nem mindegy hogyan. Amin még sokat töröm a fejem, az az egyensúly, az összhang a természettel. Minden egyes nejlonzacsi fáj, amibe szappant csomagolok. Most még van egy csomó, mert korábban megvettük, de ha elfogy, áttérek a papírzacsira. Nem akarok sokat költeni a szappanjaim csomagolására, mert az mind szemét. A piacra nem is csomagolva érkeznek. Legfeljebb egy papírcsíkot teszek rá, ha elkerülhetetlen. A díszcsomagolások textilből készülnek, és felhasználhatóak újra dekorációként vagy szobába dísznek. A nagyobb problémám a sajtcsomagolás. De erre is van már ötletem. Illetve nem az enyém, egy kedves tordasi hölgy volt az ötletgazda, aki kihozott a piacra mindig egy lezárható műanyag dobozt papírtörlővel bélelve, és abba kérte a sajtot. Szerintem ezt lehetne forradalmasítani. Arra gondolok, hogy ki fogom számolni pontosan a csomagolási költségét a sajtnak, és kedvezményt adok mindazoknak, akik felkészülten érkeznek a piacra, műanyag edénykével fölszerelkezve. Ők is jól járnak, én is jól járok, és a természet is jól jár, mert annyival kevesebb hungarocell tálca és folpack csomagolás landol a kukában.
Három a magyar igazság, és a ráadás egy olyan élettér kialakulása és továbbadása, amelyben élhető az élet, ahol figyelünk a mostra, a miértre és a hogyanra. Ahol olyan gyakorlatok alakulnak, amelyek segítenek megőrizni a környezetünket magunknak, és magunkat a környezetünk megcsodálásának. Képességet alakít ki az emberben, hogy rácsodálkozzon, hogy alkosson, hogy kooperáljon a Teremtővel.
Még az elején tartunk mindennek, de már sok izgalmas feladaton túl. Tapasztalat, öröm, feladat, csoda.
Ez a gyúróikecske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése