Magamról...


Néha előfordul, hogy reggel felébredve elcsodálkozom: mit keresek én Gyúrón, mit keresnek körülöttem az állatok? Budapesten a negyedik emeleten nőttem fel...
Baranyi Noémi vagyok, öt gyermek édesanyja, akik közül három már teljesen vagy majdnem teljesen felnőtt. A végzettségem szerint tanítónő vagyok, de sokáig a gyerekeimmel voltam otthon főállású anyaként. Amikor Panna lányom nyolc éves lett, munka után kellett néznem. Ez nem volt egyszerű dolog, de elmondhatom, hogy mára megtaláltam "álmaim munkáját" a kecsketartásban és a sajtkészítésben.
Számomra mindig nagyon fontos volt a családunk. Sok példát látva magam előtt - jókat és kevésbé jókat - lassan kialakítottam magamban a saját meggyőződésemet, miszerint egy anya, ha tudja, ne hagyja el a családi tűzhelyet. Szerencsére a férjem is partner ebben. Tudom, hogy ezzel a kijelentésemmel sok és nagy port kavarok, de egyre inkább látom magam körül, hogy a nőket elszipkázza a család mellől, a háztartásból, a nőiségből a munka, a karrier vagy az egyházi szolgálat. Ezek mind egy sikeresebb(nek tűnő) életformát  kínálnak, és a nők ügyesek, találékonyak. Fel tudják és fel is veszik a versenyt sok férfival. Közben a tűzhely otthon éppencsak pislákol vagy el is alszik. Nos, nem célom, hogy erről értekezzek vagy vitatkozzak, de a sok elárvult életet látva magam előtt én ennek a tendenciának ellene döntöttem. Nem azért, mert nem tudok vagy gyáva vagyok  versenyezni - vállalkozó vagyok :), és ez egyenlő a versennyel. Hanem mert úgy döntöttem, hogy fontosabb nekem a család,  mint a magam sikere. Kb. három évvel ezelőtt felmondtam az egyik mobilszolgáltatónál lévő állásom, mert olyan dologra akartak rábírni, amit a lelkiismeretem nem bírt el. Akkor vásároltam az első igazán tejelő kecskéket. Volt pár melléfogás is, megfizettem a tanulópénzt (néha még most is fizetem - hosszú a tanulás, magas a tandíj :( ). De szépen lassan, kecskéről kecskére felépítettem valamit, ami működik.  Szeretek kézzel fejni, egészen személyes élmény :). Az elmúlt években, különösen, mióta válság van, egyre inkább azok felé a megoldások felé próbáltam  és próbálok tapogatózni, amelyek függetlenné tesznek. Szolgáltatóktól, webshopoktól, gépektől. Keresem azt, hogy hogyan tudok megoldani háztartási és állatgondozási feladatokat úgy, hogy egyáltalán nem vagy csak minimálisan használok külső szolgáltatást. Nem vagyok nagy hagyományőrző, de nagyon sok dolgot tudtam meg az idősebb generációtól, kedvelem a problémamegoldó készségüket! Nem félek a munkától, így újra meg újra rácsodálkozhatok a Teremtés nagyszerűségére, az élet csodájára. 
Akinek kedve van, tartson velem, és megmutatom a mindennapok élményeit. De nem titkolom azt a tervemet, hogy minél több embert "fertőzzek meg" ezzel az életszemlélettel. (Vannak már páran :)) Nincs  nagy birtokunk, nem vagyunk milliomosok, nincs bennünk semmi különleges. Bárki utánunk csinálhatja, amit csinálunk. Szeretném, ha minél több magyar család próbálná ki és láthatná nap mint nap a kemény munka értelmét, a jóleső fáradtságot (van élet a számítógépen túl :) ), amikor már a kezed felemeléséhez is fáradt vagy este, de még ki kell menni becsukni a tyúkokat. Vagy amikor télen -20 fokban is meg kell etetni az állatokat és meg is kell fejni. Ez az igazi kihívás, nem a multicég. És amikor a nap végén az ágyadra dőlsz, és már dőlés közben elalszol, még átsuhan rajtad a büszkeség: "Győztem! Ma is megcsináltam!" - akkor egyértelmű: Te vagy a Gazda!

5 megjegyzés:

kertemben egy kecske írta...

Kedves Noémi,

csudajó ez mind-mind, amit írsz, élsz, teremtesz...mi hasonlót próbálunk, most épp Törökbálinton, nyolc kecskével. Kérdésem van hozzád: kitehetem-e a blogajánlómba a lapodat? (www.kertembenegykecske.blogspot.hu és kecskeszappan.blogspot.hu a lapjaink). Nagyon örülnék neki, jó, ha sokan olvasnak!
szeretettel üdvözlünk,
Vargáék (Lambing Roberta és Varga Gyula)

hnomi írta...

Nagyon örülök, hogy tetszik,. amit írok, és megköszönöm, ha beteszed a blognaplódba az enyémet is :)
Sok sikert és örömöt a kecskékben!
Szeretettel:
Noémi

ZUTEMA írta...

Kedves Noémi!

Napok óta olvasgatom a blogodat, hiszen kecskesajt készítésre ezt adta ki elsőre a gép, és sok új infót találtam. Azért is örültem meg nagyon, hiszen mindezt a szomszéd faluból, Tordas Öreghegyről teszem, sőt talán emlékszel is rám, Mihovics Márti vagyok, egykori tánctanár a tordasi iskolában. :D
A bemutatkozó írásod végén könnyek szöktek a szemembe. Mi itt kint az Öreghegyen, ugyanebben a szellemben próbáljuk élni életünket, ugyanígy nevelgetjük állatainkat, és esténként ugyanebben a tudatban fekszünk le. Pedig néha azt érezzük, talán a családjaink sem értik, mit vállaltunk, mit képviselünk, mire törekszünk. Jó olvasni, hogy mások is éreznek így, és mindemellett jó tanulni is. :D
Csak szeretném megköszönni, hogy a tapasztalataidat, élményeidet közzé teszed, hogy más is (ha csak gondolatban is, de ) visszatérhessen a természet adta lehetőségekkel teli élethez. :D
Minden jót kívánunk Neked és családodnak!
Szeretettel:
Mihovics Márti és családja

hnomi írta...

Köszönöm a kedvességed, örülök, hogy tetszik, amiről szól ez a blog! Annak is örülök, hogy Ti is ezt az életet élitek! A mi családunk sem érti, mi is ellenszélben harcolunk a mindennapokért. Lehet, hogy érdemes lenne összejönni a hasonló gondolkodásúakkal néha, hogy átadjuk a tapasztalatainkat a többieknek, és hogy erősítsük egymást abban, amit csinálunk :). Nekem nagyon jó legalábbis olvasni, hogy mások is élik ezt az életet, amit én választottam. Majd agyalunk a mikéntjén :)
Sok erőt és kitartást kívánok Nektek! Persze, hogy emlékszem Rád, a gyerekeim nagyon szerettek Téged, amikor tanítottad őket :))))
Szeretettel:
Noémi

timke írta...

Kedves Noémi!
Nagyon tetszik a blog, sok időt kívánok a folytatásához.Én valahol a nyáron láttam utoljára a blog oldalam. A hasonló gondolkodású csapathoz mi is szívesen csatlakoznánk. Főképp azért, mert mi is ellenszélben próbálunk előbbre jutni, bár ebben még a férjem sem egésszen biztos , hogy ez egy járható út, hát még a gyerekek. Egyenlőre 2 kecske, 17 tyúk várja a jövő évi ismeretleneket. Szívesen megnéznénk a gazdaságotokat , ha erre mód lenne. Gyerekkoromat megszínesítették az állatok , a férjemét viszont nem, ezért lenne mit tanúlnunk.
Áldott ünnepet és Boldog Új Évet kívánunk.