Magamról...

Néha előfordul, hogy reggel felébredve elcsodálkozom: mit keresek én Gyúrón, mit keresnek körülöttem az állatok? Budapesten a negyedik emeleten nőttem fel...

Baranyi Noémi vagyok, öt gyermek édesanyja, akik közül három már teljesen vagy majdnem teljesen felnőtt. A végzettségem szerint tanítónő vagyok, de sokáig a gyerekeimmel voltam otthon főállású anyaként. Amikor Panna lányom nyolc éves lett, munka után kellett néznem. Ez nem volt egyszerű dolog, de elmondhatom, hogy mára megtaláltam "álmaim munkáját" a kecsketartásban és a sajtkészítésben.

Számomra mindig nagyon fontos volt a családunk. Sok példát látva magam előtt - jókat és kevésbé jókat - lassan kialakítottam magamban a saját meggyőződésemet, miszerint egy anya, ha tudja, ne hagyja el a családi tűzhelyet. Szerencsére a férjem is partner ebben. Tudom, hogy ezzel a kijelentésemmel sok és nagy port kavarok, de egyre inkább látom magam körül, hogy a nőket elszipkázza a család mellől, a háztartásból, a nőiségből a munka, a karrier vagy az egyházi szolgálat. Ezek mind egy sikeresebb(nek tűnő) életformát  kínálnak, és a nők ügyesek, találékonyak. Fel tudják és fel is veszik a versenyt sok férfival. Közben a tűzhely otthon éppencsak pislákol vagy el is alszik. Nos, nem célom, hogy erről értekezzek vagy vitatkozzak, de a sok elárvult életet látva magam előtt én ennek a tendenciának ellene döntöttem. Nem azért, mert nem tudok vagy gyáva vagyok  versenyezni - vállalkozó vagyok :), és ez egyenlő a versennyel. Hanem mert úgy döntöttem, hogy fontosabb nekem a család,  mint a magam sikere. Kb. három évvel ezelőtt felmondtam az egyik mobilszolgáltatónál lévő állásom, mert olyan dologra akartak rábírni, amit a lelkiismeretem nem bírt el. Akkor vásároltam az első igazán tejelő kecskéket. Volt pár melléfogás is, megfizettem a tanulópénzt (néha még most is fizetem - hosszú a tanulás, magas a tandíj :( ). De szépen lassan, kecskéről kecskére felépítettem valamit, ami működik.  Szeretek kézzel fejni, egészen személyes élmény :). Az elmúlt években, különösen, mióta válság van, egyre inkább azok felé a megoldások felé próbáltam  és próbálok tapogatózni, amelyek függetlenné tesznek. Szolgáltatóktól, webshopoktól, gépektől. Keresem azt, hogy hogyan tudok megoldani háztartási és állatgondozási feladatokat úgy, hogy egyáltalán nem vagy csak minimálisan használok külső szolgáltatást. Nem vagyok nagy hagyományőrző, de nagyon sok dolgot tudtam meg az idősebb generációtól, kedvelem a problémamegoldó készségüket! Nem félek a munkától, így újra meg újra rácsodálkozhatok a Teremtés nagyszerűségére, az élet csodájára. 

Akinek kedve van, tartson velem, és megmutatom a mindennapok élményeit. De nem titkolom azt a tervemet, hogy minél több embert "fertőzzek meg" ezzel az életszemlélettel. (Vannak már páran :)) Nincs  nagy birtokunk, nem vagyunk milliomosok, nincs bennünk semmi különleges. Bárki utánunk csinálhatja, amit csinálunk. Szeretném, ha minél több magyar család próbálná ki és láthatná nap mint nap a kemény munka értelmét, a jóleső fáradtságot (van élet a számítógépen túl :) ), amikor már a kezed felemeléséhez is fáradt vagy este, de még ki kell menni becsukni a tyúkokat. Vagy amikor télen -20 fokban is meg kell etetni az állatokat és meg is kell fejni. Ez az igazi kihívás, nem a multicég. És amikor a nap végén az ágyadra dőlsz, és már dőlés közben elalszol, még átsuhan rajtad a büszkeség: "Győztem! Ma is megcsináltam!" - akkor egyértelmű: Te vagy a Gazda!