2014. március 23., vasárnap

Agrárexpo Kiskőrösön, avagy miből lesz a cserebogár :)

Valamivel több, mint két hete csörgött a telefonom, és egy kedves női hang egy kiskőrösi rendezvényre invitált, ahol a sajtkészítők lesznek kiemelt helyen reklámozva, foglalkoztatva, figyelemmel kísérve.
Először kicsit csodálkozva igent mondtam, aztán vártam a meghívó mailt, de nem jött. Egy hét telt el, amikor is felhívtam a telefonszámot, amit meghagyott, hogy mi legyen, lesz-e avagy nem lesz expo. Természetesen lesz, válaszolta, és hogy többen nem kapták meg a levelet, de gyorsan elküldni másik címről. És így már megkaptam. Egy rendkívül udvarias és vonzó meghívó volt, és meg kell, hogy mondjam, az egész rendezvény ebben a stílusban és hangnemben folyt le - udvariasak, előzékenyek és segítőkészek voltak a szervezők és a rendezők egyaránt, sokszor azelőtt segítettek, hogy egyáltalán kezdtem volna segítséget kérni valamiben. Ritka az ilyesmi kedves kis hazánkban - leginkább a türelmetlenség és az elégedetlenség dominál - de nem úgy Kiskőrösön! Bravó, és még egyszer köszönet minden szervezőnek! Nagyot alakítottak!
Szóval ott hagytam el a dolgot, hogy lényegében egy hetünk volt létrehozni egy expónyi sajtmennyiséget. Mondtam már, hogy éjjel-nappal sajtot gyártottam? Hú, nagyon nehéz volt...Szóval az a gáz, hogy én tényleg kistermelő vagyok, és nem sajtüzem, így amit csinálok, tényleg én csinálom. Nem gép, nem munkások, én. Napi ötven liter tejeket dolgoztam be sajtnak csütörtökig. Pénteken meg csomagoltunk Pannával.
Szombat hajnalban indultunk Gézával kettesben(!!!!!! :-D ) Kiskőrösre, kb. fél nyolcra meg is érkeztünk. Felcímkézett asztal várt, tágas hely, odakészített szék (!), és barátságos szomszédság. Sok volt a sajtos, szemben velem ketten voltak, és az én asztalsorom végén is volt egy sajtos hölgy(aki érlelt sajtokat hozott, és időnként olyan ájert hozott felőle a szellő, hogy jobbra-balra dőltünk tőle...Büdös sajtokat árult, vannak, akik ezt szeretik. Mi nem szerettük. A szagát sem. )
Szóval nekiálltunk kipakolni. Még a feléig sem jutottunk, már jött egy fiatalember, hogy sajtot venne tőlem. Még a mérlegem sem volt elől :) De megoldottunk. :) Aztán egy riporter a Kossuth rádióból, hogy válaszoljak pár kérdésre. Vasárnap és hétfőn fogják bejátszani a riportot, a Hajnaltáj és a Krónika (?) c. műsorokban. Archívban majd meg lehet hallgatni, ha nem sikerül éppen akkor meghallgatni.
Amikor végre kipakoltunk, így nézett ki az asztalunk:

Aztán egyszer csak egy hatalmas expo közepén találtuk magunkat, nyüzsgő emberáradat, érdeklődők, sorállás előttünk. És mindenki tényleg a mi sajtunkat akarta :D! Nem a pontos időt kérdezték, nem a Blaha Lujza tér felől érdeklődtek, hanem a sajtot akarták! És vitték is. Dél körül jött egy szervező fiatalember, hogy kövessem a színpadra. Ott egy nem annyira fiatal ember fogadott, és Géza, aki titokban követett, felvette a beszélgetést, majdnem az elejéről. Íme:


Aztán még több ember, csak kapkodtuk a fejünket, sajtot vinnék, szappant vinnék...Aztán végül hat óra lett! Huh! Sőt: Huhhhhhh! 
A szállásunk Kiskunhalason volt, egy volt kedves református hitoktató kolléganőmnél, akikhez bepofátlankodtunk, és ők ezt olyan természetességgel vették, mintha a családhoz tartoztunk volna! Olyan sok jóindulatú ember él köztünk, az ember a mindennapok forgatagában fel sem figyel erre, vagy természetesnek veszi, pedig nagy ajándék az ilyesmi! Edináék nagyon kedvesen fogadtak, megvacsoráztunk, megfürödtünk, közben Edina férje, Árpád, aki lelkész, a mosókonyhába szorulva angol nyelven jegyesoktatást tartott skype-on egy kanadai párnak :) Kicsit fellélegeztünk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen - khm, hogy is mondjam csak - furák :-D! Ja, és még a sajtjainkat is elszállásolták a szomszéd hűtőjében...
Reggel kelés, reggeli - forró kávé, kakaóscsiga - iszkiri a sajtokért és irány az expo.
És kezdődött minden elölről, kivéve a riportokat. Nyüzsi, tömeg, sajtcsomagolás, honnan jöttek, nagyon finom, igen, ebből kérek, stb...
Negyed ötre így nézett ki az asztalunk:
Akkor már többen kezdtek csomagolni, így mi is szép lassan, habár szappanért még meg-megálltak többen is. Akkor kicsit ráértem körbefotózni, amit láthattunk két napig. Íme:


A közvetlen szomszédaink pedig olyan pirospaprikát árultak, hogy sem színben, sem ízben hozzá foghatót nem láttam még. Gyönyörű volt! Ha valakit érdekel, tudok elérhetőséget! :-D
És aztán egyszer csak vége volt. Még épp elértük az ötórás szentmisét Kiskőrösön, utána kocsiba vágtuk magunkat és irány Gyúró! 
Ma este végre kialusszuk magunkat! :-D Reméljük...
Reggel pedig kezdődik elölről a napi hajsza. De így szép, nem?

2014. március 18., kedd

Tavaszi munkák :)

Tegnap a tavaszi napsütés kicsiklandozott minket a kertbe, ahol is konstatáltam, hogy a fű megérett a nyírásra. Ezért hoztam a fűnyírót, és lenyírtam a füvet, az idei évben először. Alternatív módon. :D


2014. március 10., hétfő

Mivé leszünk...

Este 10 múlt, az ötvenedik liter tej feldolgozását kezdem meg...
Helyszín: konyha

- Mik ezek?
- Sajtok...
- ??? Mit csinálsz?
- SAJ - TOK!
- ???Mit jelent: sajtni?

És még csak most kezdődik a sajtszezon... :)

2014. március 8., szombat

Itt a vége, ne fuss véle...

Nos, jelentem, felsóhajthatunk, eljött, amire vártunk - túl vagyunk az elletésen. Megszülettek Nagybarna kicsinyei is - sajnos nem tudom mondani, hogy jó a vége.
Ma délután ellett meg, hármasikrei születtek, de sajnos nem egyenlő mértékben fejlődtek a pocakjában, így az elsőszülött kislány szép nagy gida lett, erős, egészséges, de a második kettő kis satnya, semmi erő nélkül. Az utolsó nemsokra rá el is pusztult, a második még húzza, pedig dörgöltük, noszogattuk, lábra is állt, szopott is már, de valószínűleg hiába.
A lányok el is pottyantottak egy-két könnycseppet, és dühösen mérgelődtek Nagybarnával, hogy miért az a nagy a kedvence, a két satnyát meg semmibe veszi. Nehezen tudtam megértetni velük, hogy a természetnek törvényei vannak, és az állat nem emberi ésszel gondolkodik. Az anya az erősnek ad életet, a kicsiknek kell, hogy legyen erőszakos élni akarásuk, oda kell követelőzniük az anyjukhoz, ki kell tudni túrni a másik gidát, annak pedig tudni kell védekezni. Az életet az erős viszi tovább - ez a természet törvénye, ami a mi csöpögős, sziruppal átitatott és Disneyvel fertőzött világunkban keménynek és kegyetlennek hangzik, de ettől szerencsére a természet nem hatódik meg, nem szégyenli magát és nem változtat a működési elvén.
Persze én is szomorkodom ilyenkor, de az én értésem mögött ott van az a pár éves tapasztalat, hogy az ilyen "megmentésre szoruló" gidákkal mennyi nehézség és probléma és küzdelem van - és legtöbbször a semmiért, mert pár nap múlva úgyis megadja magát a sorsának és elpusztul. Az állatvilágban nincs tejpótló tápszer, nincs emésztést segítő hozzáadott enzim, nincs antiallergén táplálkozás - erő van és akarat, vagy pusztulás. Rend van, és ez nem kegyetlenség. Az Élet él és élni AKAR.

2014. március 4., kedd

Március van, március van, ember s állat érzi már... :)

Utolsó előtti befutóként megellett Vica, aki Rómeó mellett lakik, pillanatnyilag a leendő tehén helyén. Két szép kis gidája született, és a tavalyi szerencsétlen ellése után ( márc. 15. este, a legpocsékabb, leghavasabb, legnyomibb időpontban ), amikor is a kis Stöpszlix néhány naposan tüdőgyulladásban elhunyt minden gondoskodásunk ellenére - most valósággal üdítő volt hallani, látni a két kis eleven gidát! Egyedül ellett, és mindent elrendezett, mire megérkeztünk a korizásból. Már csak a két kis vizes jószágocskát láthattuk, amint mohón kutatnak a tejecske után, türelmetlenül böködve a mamájukat.
A többi gida pedig, akik már elég nagyok voltak ahhoz, hogy elhagyják a szülőszobák biztonságát, lassan felfedezi az együtt-játszás örömét, a társak létének az örömét, a meleg márciusi nap és a létezés örömét :)
Íme :)


2014. március 3., hétfő

A fehér kecskét a gólya hozza?

Ma végre megellett a legnagyobb pocakú kecske, Kisfehér. Két szép gidát hozott neki a gólya, bizony megizzadva, mire megérkezett. Jó nagy gidák lettek ők is. Íme a fotó:

Most már csak két mama várja epedve gidáit, Nagybarna és Vica, aki egyébként Rómeó lakótársa.

2014. március 2., vasárnap

Kecske-keresztelés :)

Ma nálunk járt a Kecsketippmix nyertese, Ugrits Adri, hogy hivatalosan is elnyerje a keresztanyaságot a kis Zafír mellett. Íme az esemény:
Az első ismerkedés

Na, gyere a keresztanyuhoz :)

És keresztelünk...

Héééé, ne edd meg a kabátom! :)

"Ebből miért nem jön semmi?

A szigorú mama

Keresztmami és keresztlánya :)

Kedvenc kecskereceptem...

Vörösboros kecskeragu krokettel

http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/receptjeim.html