Itt van az új szappanszezon, kezdődnek az őszi - téli bőrproblémák. Új Szap-Pankákkal jelentkezünk, már készülnek a jobbnál - finomabb lehetőségek. :) Tegyétek próbára! A piacokon 600 Ft/db, a blogról rendelve csak 500 Ft/db. Karácsonyig értékes nyereményekkel, játékokkal nyerhettek kecsketejszappant, kecsketejkrémet vagy épp finom sajtokat! :) Tartsatok szemmel, érdemes!
Itt van, itt van a nyári szünet! :D
Ezzel párhuzamosan mindenki elkezd gondolkodni, hogy mi az a - lehetőleg értelmes, de pihentető - lehetőség, ahova el tudná vinni csemetéit.
Nos, én ajánlanám például Gyúrót, a Gyúróikecske portát! :)
Az apropóját, illetve az ötletcsírát Kati barátnőm adta, aki az osztályát Szigetcsépről a Mezitlábas parkba vitte játszani, és megkérdezte, hogy hazafelé beugorhatnának-e hozzánk kicsit állatozni, szappanozni vagy sajtozni. Így lett a program neve "Ugorj be hozzánk!". Mert az egész csak egy kis kiegészítő program, Velencei-tó mellé, Mezitlábas park mellé, kirándulás mellé, stb.
Ugorj be hozzánk, nézd meg az állatokat, simizd meg Saci buciját, etesd meg a kecskéket lucernával, gyömöszkéld meg a kiscicákat, és diszítsd ki a saját kecsketejes szappanod!
Egy alapszappant adok, amiből sütikiszúróval, késsel, villával, bármivel megformázhatod az Általad megálmodott szappant. Majd egy kis természetes szinezővel megfestheted, vagy megszínezed a tetejét és belekarcolhatod a saját vagy a kedveseid nevét :). És a végén szépen celofánba csomagolod és hazaviszed. A Tiéd, megdolgoztál érte. Majd használd boldogan fürdésekhez a virgonc kecskéink tejes ajándékát:)
Emellett vásárolhatsz egy kis finom házi sajtot is, ha szeretnél, de ajándékba adunk egy mini parenyicát, hogy otthon is megkóstolhassák a finom, ízletes falusi nyarat :)
Várunk családokat is, de a maximum csoportlétszám 25 fő egyelőre. Az ára 1000 Ft/fő, ami magába foglalja az állatok körbejárását, simogatását, etetgetését, egy kisebb kecsketejszappant díszítéssel. csomagolással és egy mini parenyicát. Természetesen nem kell, hogy mindenki - kicsi és nagy - szappant készítsen. Azok, akik csak kísérőként, segítségként vesznek részt a programon, csak 400 Ft-ot fizetnek. Ők is megnézik az állatokat, segíthetnek a szappandíszítésben, és megkapják a parenyicácskájukat. :) 3 éves korig - természetesen szappanozás és sajtocska nélkül - a program ingyenes. 20 főtől a program ára 800 Ft/fő, illetve a kísérőknek marad a 400 Ft/fő. A program csak előzetes bejelentkezéssel látogatható!!!! Érdeklődni e-mailben vagy telefonon lehet. A "Kapcsolat" fül alatt mindkét elérhetőség megtalálható!
Egy kis ízeítő a programból: (Kati barátnőm fotói)
Az utóbbi hetek nagy-nagy csendje sok - sok munkát( és eseményt is) takar. Új gondolatok öltöttek testet tervekben, a tervek papírra kerültek és körvonalazódtak, aztán lassan-lassan a megvalósulás útjára lépnek, ahogy az idő és az anyagi valamint egyéb lehetőségek adják majd. Az egyik látványosabb dolog a szappanokban mutatkozik. Mivel sosem értem magam utol szappankészítésben, elkezdtem a főzött szappannal kísérletezni, mivel azt nem kell hagyni érni, azonnal használható. Az eddigi tapasztalatok olyan jók, hogy - bár a kézügyességem még mindig a régi - közzéteszek pár képet az új, főzött szappanokról. Azért is érdekes ez, mert van benne némi újítás is - egy kis díszítés. A receptje ugyanaz, mint a hagyományos szappanomnak, de nekik adtam egy kis szépséget is a hasznosság mellé. A képeken levendulás, körömvirágos és natúr szappanok. Postán rendelhető, 400 Ft/ db + postaköltség. Részletek a "Mekk-vásárolhatsz"-ban :)
Eltelt egy hét ellések nélkül, a kis Bikfic már kint szaladgál, és őrületbe kergeti szülőanyját, mert soha nincs sehol, ahol a mamája szerint lennie kéne.
Tegnap este - a szobánk átrendezése kellős közepén az összes ablakon egyszerre kopogtatott Dia lányom, hogy menjek gyorsan, mert megellett a Nyakas, az egyik kicsi elpusztult, a másik él. Mentem hát gyorsan, és tényleg megellett a Nyakas, de nem pusztult el a kicsi, csak alig volt benne élet, mert nemigen állt meg a lábán. Szokott ilyen történni, én lábgyengeségnek hívom, a szakneve biztos hangzatos latin, de a lényeg ugyanaz - nem bírja megtartani magát a hátsó lábán. Életre masszíroztam a kicsit, mert a mamája az élő, egészséges kicsijét nyalogatta csak, aki már ott sertepertélt körülötte. Megpróbáltam a tőgyére tenni a mamájának - és láss csudát, akkora ereje volt, mint egy szivattyú. :) Pedig már le akartam csapatni Gézával, hogy ne szenvedjen. De azért lábra nem állt. Beágyaztam a szalmába kicsit, hogy legalább ne fázzon, aztán fél tízkor megint kimentem, mert ez a két gyagya gida nem tanult meg szopni. A mamájuknak - ez tény - vastag, hosszú tőgye van, és ők fent keresgéltek, nem lent, de a lényeg, hogy nem ment. Mivel már ájulásszinten fáradt voltam, úgy döntöttem, hogy természet-anyánkra bízom őket, és lefeküdtem aludni. Reggel hat után, amikor kimentem, biztosra vettem, hogy a kicsi már nem él. De élt, igaz, nem nagyon, de élt. Tőgyre tettem, szopott, mint a gép megint. A kislány is még mindig gyagya volt, hát őt is megetettem. És lábra állítottam a kis kóficot. És megállt. Na jó, nem stabilan, de megállt. Aztán tett pár lépést. Szuper! Járhatok ki szoptatni három óránként! Este tízkor kellett volna kimennem, de épp sajtban voltam, hát csak éjfélre jutottam ki. A kis család heverészett, és egy másik kis család épp akkor szedte össze magát. Nagyfehér, a főnökasszony, aki egész nap csak készülődött elleni (már én magamban letettem róla, hogy ebből csak reggeli gida lesz), hát gyorsan megellett. Accsudába! Mázli, hogy Bogyi boxa már üres volt, hívtam Gézát, és áthuzigáltuk az újdonsült mamát a boxba, kicsistül. Két leányka született, erősek, egészségesek, lábon állnak, jó kis tömörgyönyör mindkettő :). Egy barna és egy fekete-fehér foltos, de olyan szép, mint ... mint egy kis csodakecskegida! Ezt megtartom, már látom, annyira gyönyörű!
Szóval ezért volt a hallgatás annyira, nem hasvakartam :) Hanem az eccsomógidákat rendezgettem. Ez az egyik legszebb foglalatossága a gazdaéletnek! :)
Szeretettel hirdetem, hogy mától karácsonyig minden hétköznap, kb 11-től este 7-8 óráig Géza a Szabó Ervin téren van az adventi vásárban, a Szap-Panka kecsketejes szappanokkal, díszcsomagokkal és a kecsketejes krémmel.
Nagyon sok a munka mostanában. Egész egyszerűen azért, mert sok-sok eszközbeli feltételünk hiányzik. Ezért kicsit kevesebb az időm a blogra, csak magamban fogalmazgatom az eseményeket, hogy mit és hogyan írnék le, hogy milyen fényképet tennék közzé. De ma, advent első vasárnapján, még egy utolsó rápihenést csaptunk, mielőtt végképp beindul a karácsony előtti nagyüzem. És íme a villámképek, amelyek az elmúlt bejegyzés óta érdekesnek bizonyultak számomra:
Hát igen, a kecskéim bizony majdnem teljesen elapadtak. Már csak kétnaponta fejünk, aztán jövő héten háromnaponta, majd négynaponta, és végül szomorúan, de átengedjük kecskéinket a jól megérdemelt pihenésnek és rákészülésnek az újabb anyaságra. Azért minden rosszban van valami jó: a karácsony előtti időszakot így legalább nem kell a fejés idejével még megfejelni. És ami még jobb, hogy valószínűleg már január végére várható az első bébik érkezése! Nagyon nehezen elfogadható heteken vagyok túl. A tejfeldolgozás olyan sok időt vett igénybe, hogy kénytelen voltam lemondani a fejésről és az állatok közti létről, és átengedni Gézának. Ami neki sikerélmény, nekem nehezen elfogadható valóság volt az elmúlt hetekben: elszakítva lenni kedves állataimtól! De megpróbálunk beújítani, és beszerezve néhány felszerelési tárgyat a feldolgozáshoz, lehetővé tenni az állatokkal való törődést is. Holnap én fogok fejni, és bevallom, nagyon várom! :)
Erről eszembe jutott a szombati budaörsi piaci élményem. Ezt, hogy élmény, csak idézőjelben mondom, bár akkor is, most is kacagott bennem egy része az énemnek azon, hogy mekkora az irigy emberek találékonysága. Egyik kedves ( a kedves idézőjeles ismét) kollegina, aki nehezen fogadta el, hogy én is jelen vagyok azon a piacon, ahol ő is árul, elterjesztette - még a piacszervezőnek is - hogy nekem nincsenek is állataim, veszem a tejet. Jó vicc volt :D. No comment. Szerencsére nem kell bizonygatnom semmit. :)
Viszont vannak változások az állományunkban. :) Két libus átköltözött Márton napján a kondérba, és a három pulykák egyikét - mivel mindhárman fiúk lettek - elcseréltük egy leányzóra. Ma délutáni szunyókálásomból az ő cseppet sem dallamos pöfögésére ébredtem :). Ő ment elől, mögötte koslatott a két régi hím, így vonultak hármasban végig a kerten. Az egyik hím szintén fazékba fog költözni hamarosan, de reméljük, hogy a maradó pár sok-sok kispulyával ajándékoz meg minket tavasszal. :)
És érkezett egy új bakocska, Kálmán. Ezzel párhuzamosan itt is megjegyzem, hogy Balambér, aki immár kétszer is teljesítette szolgálatát az utódnemzés terén, eladóvá vált. Érdeklődni bárhogy lehet róla.
Saciaboci immár kijárhat az óljából, összehaverkodott Rómeóval, aki ugyan tüntetőleg elfordul előle, de már nem akarja megharapni. Sacika pedig kint piruettezik a sárban, örvendezve a szabadságának és a nagy térnek - és sokszor eltaknyol, mert csúszik a sár. Elég mókás, ahogy próbálja kibogozni az összegubancolódott lábait maga alól. De nagyon emberbarát, és rendkívül szereti, ha simogatjuk a nyakát, buciját. És már érezni a kis szarvait is egyre jobban. Cuki egy állatka. Finom, meleg, puha téli bunda nőtt rajta, jó belesüllyeszteni a kezemet, és érezni, ahogy átjárja a meleg, és beszívni a boci illatát...:)
Rómeó szegény sokat unatkozik, mostanában kevesebbet tudunk felmenni hozzá. De legalább nincs egyedül, és ha el is fordul megvetően Sacikától, azért a boci idétlenkedése szórakoztatja őt is.
És ismét vannak kisnyulak. Rég elfelejtettük az én idétlenkedésemet a megszületett és nehezen megközelíthető nyúlfészkek körül még tavaszról, immár szépen és boldogan élnek nyuszimamáink tágas és barátságos ketreceikben, finom, meleg óljukban. És mindhárom anyukánál fiak vannak:)
Íme egy-két fotó, amelyre még Csibész kutyánk is kíváncsi volt :)
Kevés bájosabb állatka van a világon, mint a fészekből éppen kibújó, éppcsak kinyílt szemű kisnyuszi :)
Ki nem állhatom, amikor már októberben karácsonyi dekoráció van az áruházakban, és karácsonyi dalocskákat zümmörészik a hangszóró!
De most már lassan-lassan valóban közeledni látszanak az ünnepek. Ez - a készülődés mellett - nekünk komoly és sok munkát is jelent. Hogy elkerüljem a karácsonyi munkatorlódást, holnap lefotózom a karácsonyi szappan-rendelés lehetőségeit, és felteszem ide és a "Mekk-rendelhetsz" oldalra is.
Egyszer olvastam egy "megjegyzést" Fodor Ákos nevű kedves írómtól:
"Megírtam egy öregkori versemet. Erre sem lesz később gondom."
Így most én is előre dolgozom :)
Még tavasszal kezdődött. A Rókus kórház előtti piacra korán kell mennünk, mert Géza onnan megy át még az MDF piacra. Hat előtt ott szoktunk lenni. Azon a téren hajléktalanok alszanak éjszakánként, ha tehetik, mert elég jól védett, és egy kis park is van kialakítva kutyasétáltatóknak.
Egyik reggel a piac miatt jöttek a területfenntartók - az önkormányzati munkások hívták őket (feltételezem, hogy a rossz tapasztalataikból okulva). Egy hajléktalan leányt keltegettek - nem túl barátságosan. Kicsit messzebb voltak, így először én nem is értettem, ami történik, csak a durva hangokra figyeltem föl a pultom rendezéséből. Férfiak röhögtek, egy lány meg kiabált. Láttam, hogy felugrik a padról - fiatal, csinos húszas éveiben járó leány volt - toporzékolva üvölt valamit, aztán visszafeküdt és magára rántotta a takaróját. Teljesen megértettem. Hajnal volt, majdnem sötét, és nem lágy hangon keltegették, buciját simogatva. Én is utálom még az ébresztőóra hangját is hajnalban. Nemhogy a röhögő férfiakat. Nem volt szép ébredés. Kihúztam magam. A szomszéd pulton egy asszony árul - kávét, sütit, szendvicset - hát jött az ötlet. Megkértem, hogy készítsen egy kávét nekem, mindjárt megmondom, milyen paraméterekkel. És odasétáltam a leányhoz. Leguggoltam, és halkan megkérdeztem tőle, hogy mit szólna egy kávés-szendvicses ébresztőhöz. Válaszul egy halk morranás jött a takaró alól, egyáltalán nem barátságtalanul. Biztatásnak vettem, és megkérdeztem, hogy kéri a kávét. Hét cukorral és habbal, válaszolta még mindig a takaró alól. Mert reggel van, csak azért - tette hozzá magyarázólag. Visszamentem a kávéért, és vettem egy szendvicset is neki. Nagyon guszta volt, sonka, uborka, tojás, saláta - nyámi :). Mire visszaértem vele a padhoz, a leány felült, kissé kókadozva. Szép lány volt, magas, vékony, értelmes arccal. (Mi a csudát keres az utcán?) Februárban ránk gyújtották a házat, azóta nem aludtam ki magam - zsörtölődött félhangosan. Közben a férfiak napirendre tértek az én hajléktalanom fölött, látták, hogy ez a tökkelütött nő kávét visz a mulatságuk tárgyának, hát jó. A területfenntartók elmentek, a piacosok pakolásztak tovább. A leány megnézett magának - most először - aztán belekortyolt a kávéba. Mmmmm, finom - és mosolygott. Aztán kettétörte a szendvicset. "Viszek a Zolinak is" felkiáltással egy távolabbi padon öltözködő fiatalemberhez vonult, és megették a szendvicset, kávét. Összekészültek, és továbbálltak. Nem is nézett rám. Következő héten megismétlődött a jelenet, majd néhány hétig újra. Aztán egy darabig nem láttam, talán jobb helyet talált szállásnak. Vagy az esők elől hajléktalan szállóba ment aludni. Aztán egyszer csak újra megjelent a piacon, de nem reggel, délelőtt sétált arra. Megismert, rámköszönt . "Csók" - mondta, és továbbment :). Következő héten reggel megint ott volt, vittem kávét, szendvicset. Később odajött, hogy tudnék-e adni 20 percre 150 Ft-ot. Tudtam. De nem kaptam vissza. Ahogy sejtettem. Aztán hetekig nem jött arra. Végül megint arra járt, mosolygott, mintha mi sem történt volna - rég elfelejthette a kölcsönadott pénzt. Sebaj. Mosolyogtam én is, kérdeztem, kér-e sajtot. Vagy túrót? Túrót kért, azt jobban szerette. Tettem egy kis zacsiba neki. A szomszéd árushoz időközben egy fiatal hölgy került segítőnek, akivel nagyon egy húron pendültünk. Rám kacsintott, és két zsömlét tett egy másik zacsiba, amit a leány markába nyomott. Akkor végre megkérdeztem a nevét. "Betti" - és mosolygott. Kicsit fura a stílusa, gyanakodtunk, hogy kábszeres lehet - vagy volt.
A múlt héten aztán kicsit merészebben beavatott minket az életébe. Kokain volt. Tizenévesen már szedte. Tizenhét évesen terhes lett - végig kokainozott. A picit, amikor megszülte, elvonózni kellett. Kisfiú volt, azonnal örökbefogadták. "Marika néni azt mondta, bármikor mehetek, de még csak négyszer láttam. Nem tud semmit. Félek, hogy mit szól, ha megtudja...rettegek attól a naptól" "Tíz éves" És most? "Tiszta vagyok, évek óta tiszta!" Lehet hogy hazudik...Na és?
Most nem én megyek arra a piacra, a gyerekeim segítenek ott be. Bettinek időnként küldök valamit, átadják neki. És ő örül. Nemcsak a kajának, hanem mert gondoltam rá. Emberként.
Piacok? Ez is egy piaci élmény. Most értettem meg jobban a sorsát. Ezért mesélem el most...
Dia lányom mesélte nemrégen az osztálykirándulásról szóló egyik élményét.
Talán nem mindenki tudja, de őt kb. két éve fogadtuk örökbe, 10 évesen. Nos, van egy kislány az osztályukban, aki nagyon nem tudja elképzelni, hogy az örökbefogadott gyerekeknek is két fülük van, két szemük és egy fejük. Hogy semmiben sem különböznek szerencsésebb, családban nevelkedett társaiktól - legalábbis ami a külsejüket illeti. Nos, ez a leányka arról szokta faggatni Diát, hogy szokott-e fürdeni, van-e fürdőszobánk, szokott-e fogat mosni és hasonló emelkedett dolgok. De a legjobban megnevettető történet az osztálykiránduláson történt, fürdés közben. A kislány odanyújtotta Diának a tusfürdőjét, hogy mosakodjon nyugodtan azzal, mert annak legalább van illata. Ugyanis Diánál "csak" egy kecsketejes szappan volt. :DDDDDD
...tányérokon fogja kapni holnap délután a Magyar Válogatott Öregfiúk csapata a finom gyúrói kecskesajtot ajándékba. Holnapra, az V. Labdarúgó Napra ők lettek vendégként meghívva, a foci hőskorából, amikor még játékosok játszottak a pályán, és nem színészek. Én nem vagyok focirajongó, de értük sokszor izgultam gyerekként a világbajnoki selejtezőket nézve - az akkor még fekete-fehér, ám nagyképernyős televízióban.
Este a gyúrói öregfiúk ellen játszanak egy barátságosat - nagyon kíváncsi vagyok a meccsre!
Szóval a tányérok - még üresen :). A művelődési ház dolgozóinak kézügyességét dicsérik. :)
Valamivel több, mint két hete csörgött a telefonom, és egy kedves női hang egy kiskőrösi rendezvényre invitált, ahol a sajtkészítők lesznek kiemelt helyen reklámozva, foglalkoztatva, figyelemmel kísérve.
Először kicsit csodálkozva igent mondtam, aztán vártam a meghívó mailt, de nem jött. Egy hét telt el, amikor is felhívtam a telefonszámot, amit meghagyott, hogy mi legyen, lesz-e avagy nem lesz expo. Természetesen lesz, válaszolta, és hogy többen nem kapták meg a levelet, de gyorsan elküldni másik címről. És így már megkaptam. Egy rendkívül udvarias és vonzó meghívó volt, és meg kell, hogy mondjam, az egész rendezvény ebben a stílusban és hangnemben folyt le - udvariasak, előzékenyek és segítőkészek voltak a szervezők és a rendezők egyaránt, sokszor azelőtt segítettek, hogy egyáltalán kezdtem volna segítséget kérni valamiben. Ritka az ilyesmi kedves kis hazánkban - leginkább a türelmetlenség és az elégedetlenség dominál - de nem úgy Kiskőrösön! Bravó, és még egyszer köszönet minden szervezőnek! Nagyot alakítottak!
Szóval ott hagytam el a dolgot, hogy lényegében egy hetünk volt létrehozni egy expónyi sajtmennyiséget. Mondtam már, hogy éjjel-nappal sajtot gyártottam? Hú, nagyon nehéz volt...Szóval az a gáz, hogy én tényleg kistermelő vagyok, és nem sajtüzem, így amit csinálok, tényleg én csinálom. Nem gép, nem munkások, én. Napi ötven liter tejeket dolgoztam be sajtnak csütörtökig. Pénteken meg csomagoltunk Pannával.
Szombat hajnalban indultunk Gézával kettesben(!!!!!! :-D ) Kiskőrösre, kb. fél nyolcra meg is érkeztünk. Felcímkézett asztal várt, tágas hely, odakészített szék (!), és barátságos szomszédság. Sok volt a sajtos, szemben velem ketten voltak, és az én asztalsorom végén is volt egy sajtos hölgy(aki érlelt sajtokat hozott, és időnként olyan ájert hozott felőle a szellő, hogy jobbra-balra dőltünk tőle...Büdös sajtokat árult, vannak, akik ezt szeretik. Mi nem szerettük. A szagát sem. )
Szóval nekiálltunk kipakolni. Még a feléig sem jutottunk, már jött egy fiatalember, hogy sajtot venne tőlem. Még a mérlegem sem volt elől :) De megoldottunk. :) Aztán egy riporter a Kossuth rádióból, hogy válaszoljak pár kérdésre. Vasárnap és hétfőn fogják bejátszani a riportot, a Hajnaltáj és a Krónika (?) c. műsorokban. Archívban majd meg lehet hallgatni, ha nem sikerül éppen akkor meghallgatni.
Amikor végre kipakoltunk, így nézett ki az asztalunk:
Aztán egyszer csak egy hatalmas expo közepén találtuk magunkat, nyüzsgő emberáradat, érdeklődők, sorállás előttünk. És mindenki tényleg a mi sajtunkat akarta :D! Nem a pontos időt kérdezték, nem a Blaha Lujza tér felől érdeklődtek, hanem a sajtot akarták! És vitték is. Dél körül jött egy szervező fiatalember, hogy kövessem a színpadra. Ott egy nem annyira fiatal ember fogadott, és Géza, aki titokban követett, felvette a beszélgetést, majdnem az elejéről. Íme:
Aztán még több ember, csak kapkodtuk a fejünket, sajtot vinnék, szappant vinnék...Aztán végül hat óra lett! Huh! Sőt: Huhhhhhh!
A szállásunk Kiskunhalason volt, egy volt kedves református hitoktató kolléganőmnél, akikhez bepofátlankodtunk, és ők ezt olyan természetességgel vették, mintha a családhoz tartoztunk volna! Olyan sok jóindulatú ember él köztünk, az ember a mindennapok forgatagában fel sem figyel erre, vagy természetesnek veszi, pedig nagy ajándék az ilyesmi! Edináék nagyon kedvesen fogadtak, megvacsoráztunk, megfürödtünk, közben Edina férje, Árpád, aki lelkész, a mosókonyhába szorulva angol nyelven jegyesoktatást tartott skype-on egy kanadai párnak :) Kicsit fellélegeztünk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen - khm, hogy is mondjam csak - furák :-D! Ja, és még a sajtjainkat is elszállásolták a szomszéd hűtőjében...
Reggel kelés, reggeli - forró kávé, kakaóscsiga - iszkiri a sajtokért és irány az expo.
És kezdődött minden elölről, kivéve a riportokat. Nyüzsi, tömeg, sajtcsomagolás, honnan jöttek, nagyon finom, igen, ebből kérek, stb...
Negyed ötre így nézett ki az asztalunk:
Akkor már többen kezdtek csomagolni, így mi is szép lassan, habár szappanért még meg-megálltak többen is. Akkor kicsit ráértem körbefotózni, amit láthattunk két napig. Íme:
A közvetlen szomszédaink pedig olyan pirospaprikát árultak, hogy sem színben, sem ízben hozzá foghatót nem láttam még. Gyönyörű volt! Ha valakit érdekel, tudok elérhetőséget! :-D
És aztán egyszer csak vége volt. Még épp elértük az ötórás szentmisét Kiskőrösön, utána kocsiba vágtuk magunkat és irány Gyúró!
Ma este végre kialusszuk magunkat! :-D Reméljük...
Reggel pedig kezdődik elölről a napi hajsza. De így szép, nem?
A január és a február a feltöltődés ideje. Is. Sütöttem tortákat, megtanultam egy új tortakrémet készíteni, megtanultam a fondantbevonat készítését a tortákra, és több alkalommal ki is próbáltam - a családom és az ismerősök nagy örömére. Készítettünk sok-sok pillecukrot, vendégül láttuk egy pattogatott kukoricára és egy teára a barátainkat, meghívtunk újabb és újabb barátokat és megnéztünk jópár filmet kettesben. Készítettek velünk riportot, és beszélgettünk ismerősökkel a neten. Hazajöttek a gyerekek is a vizsgaidőszak után pár napra, ja, és marcipánt is megtanultam csinálni. Pihentünk és elfáradtunk, reménykedtünk és csalódtunk, elszúrtunk és helyrehoztunk, alkottunk és aggódtunk - most már itt az ideje lassan felvenni a munka fonalát, visszaállni a hajtásba.
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.
És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Egyszóval nem lazsálunk :)
Az óév utolsó előtti napján elzarándokoltunk Székesfehérvárra, az MVH irodájába. Sok-sok várakozás után, miután egy képzeletbeli pisztollyal lelőttük az összes lámpabúrát a folyosón, ejtettünk túszokat, lefényképeztük az összes "jó és rossz pofát", amit csak vágni tudtunk,
valamint eljártunk néhány környi keringőt a lányokkal, akik végigunatkozták volna nélkülünk ezt az időt(mivel egyéni érdekből mindenáron el akartak jönni velünk, hiába próbáltuk lebeszélni őket), végül bejutottunk egy nagyon kedves falugazdász hölgyhöz(gyönyörű, derékig érő, szőke haja volt), és :
MEGCSINÁLTATTUK GÉZÁNAK AZ ŐSTERMELŐI IGAZOLVÁNYÁT, AMELLYEL HIVATALOSAN IS BEIKTATÁST NYERT A GYÚRÓIKECSKE ÁLLOMÁNYÁBA!!!!
Háromszoros hurrá Neki!!!! :)
És most...
Ilyen volt:
És ilyen lett:
Közös életünk egyik legszebb pillanata :D Végre együtt dolgozunk!
A neten találtam ezt a lehetőséget, és ma először éltünk is az alkalommal. A VIII. ker-i Szabó Ervin téren található az adventi vásár, ahol sikerült egy asztalkát kapnunk. Íme a Szap-Panka standja :)
Örömmel tudatom mindazokkal, akik a XII. kerületben vásároltak tőlünk szappant és hiányoltak minket a piacról, hogy két helyen, a Böszörményi út 13-15. szám alatti Életház Biocentrumban és a Csaba utca 3. szám alatti Egészségboltban már kaphatóak a Szap-Pankák. Egyelőre csak a kemény szappanok, de hagytunk ott díszcsomagolásos szappant is, és le lehet adni náluk megrendelést, reményeink szerint minden héten fogunk vinni árut.
Az Életház Biocentrum nyitva tartása: H-P : 9.00. - 19.00.
Szo: 9.00. - 14.00. Telefonos rendelés vagy érdeklődés esetén a következő számot lehet hívni: 06/1/225-8533
Az Egészségbolt nyitva tartása: H - P : 10.00. - 20.00. Telefonon érdeklődni a 06/1/212-2542 számon lehet nyitva tartási időben
A XII. kerületben működik termelői piac, amelynek mindeddig aktív tagjai voltunk. Voltunk, mondom, mert olyan feltételek elé állítottak minket (és nemcsak minket), amelyet sem nem tudtunk, sem nem akartunk teljesíteni. Ezért a piacot működtető Termelői.hu Kft tulajdonosai egyszerűen kizártak a piacról. Ez a történet azonban megér egy megosztást.
A termelői piacon a termelők helypénze 16.100 Ft, ez öt napot fedez, hétfőtől(ami ugyebár nem egy aktív piaci nap) péntekig. Ha nem ezt választja a termelő, akkor 4.800 Ft. Csak megjegyzésként mondom, hogy Törökbálinton 1.000 Ft, Diósdon pedig nem kérnek helypénzt, a Nagyvásárcsarnokban 1.300 Ft-ot fizetünk. Mivel csak a szappant tudtuk rendszeresen árulni, a sajtot csak elvétve(mert volt másik sajtos, így nem engedték), a heti helypénzt Géza 7.500 Ft-ra alkudta le, ami a heti bevételeinket tekintve nagyjából elfogadható volt.
De a magas helypénz nem volt elég a Kft. tulajdonosainak. Kigondoltak egy félévente fizetendő 60.000 Ft-os, ún. regisztrációs díjat, amelynek a befizetése feltétele a piacon való részvételnek. Ez az összeg a következőket takarta többek között: - a termelők képzése. Nos, úgy gondolom, három főiskolai végzettség után én most nem szeretnék képeződni, egyszerűen nem fér bele a napi gyakorlatomba. Ráadásul termelőként minden papírom megvan, ami szükséges, szeretném én eldönteni, hogy szükségét látom-e képzésnek. -a piac reklámja, programszervezés a piac népszerűsítésére. Nyilván szükséges reklámozni egy piacot, ezzel egyetértek, de az összeget erre sokallom. -webáruház, azaz online vásárlási lehetőség. És ez kicsapta a biztosítékot. Határozottan elutasítom, hogy a piacon való részvétel feltételéül szabják nekem, hogy kötelező részt vennem a webáruházban! A piac feladata ugyanis nemcsak a média által unalomig hangsúlyozott "jusson-el-a-termék-frissen-a-készítőtől-a-fogyasztóig" szlogen, hanem közösségteremtés, közösségmegtartás is. A mai elidegenedő világunkban egyre nagyobb szükség van ezekre a lehetőségekre, amit az online vásárlás éppen keresztüllő. Mert személytelen, csak a vásárlásra koncentrál, és elidegenít. Nem rossz a lehetőség, csak nem a piaci termékeknél. Sajnos az egyeztetésen, amelyet Kovács Lajos alpolgármester úr összehívott, erre annyi választ kaptunk, hogy erre igény van. Arra persze, hogy kinek, nem kaptunk választ, de azt kell mondjam, van igény az erőszakos filmekre is pl, de ettől még nem elégítjük ki mindenáron azokat az igényeket, amelyek nem jófelé visznek. Vagy ebben is "pénz beszél, kutya ugat? " Szóval nem fizettük be(nem is tudtuk volna befizetni) ezt a 60.000 Ft-os összeget (az eredeti határidő dec. 15. lett volna, de önkényesen előrehozták nov. 25-re), ezért a Kft tulajdonosai kizártak a piacról. Figyelmen kívül hagyva azt a kemény munkát, amivel hónapok óta a férjem hajnaltól sötétedésig építgette a piacunkat, készülve a decemberre, és figyelmen kívül hagyva a vásárlói igényeket, amelyekre a rengeteg pozitív visszajelzés alapján joggal számíthatott a piac. És azt is, hogy a termelők nem boltosat játszanak, mert nem volt gyerekszobájuk, hanem a megélhetésünkért dolgozunk.
És most ki vagyunk dobva!
Kérem, hogy aki a termékeinket vásárolta, és megelégedéssel használta azokat a XII. kerületben, tegye meg, hogy egy reklamáló levelet küld Kovács Lajos alpolgármesternek, aki az Önkormányzat részéről felelős a piac működéséért! Mert szerintünk méltánytalan és abszolút rugalmatlan az a hozzáállás, ahogyan Takács Ildikó és Kaszás Attila, a Termelői.hu vezetői eljártak az ügyben (az Alpolgármester úr jelenlétében)!
Ezúton is köszönjük mindazoknak a vásárlóknak a kedvességét, akik vették a fáradtságot, és szóban vagy írásban jelezték elégedettségüket a termékeinkkel kapcsolatban! Áldott karácsonyt kívánunk mindannyiuknak, amennyiben nem tudunk többet találkozni! :)
Sokan kérték, kérdezték már az elmúlt néhány évben, amióta kecskézek, hogy mikor készítek már krémet kecsketejből. Eleinte a sajttal voltam elfoglalva, majd a szappannal kísérleteztem. Most már mindkettőben van annyi gyakorlatom, hogy megpróbálkoztam a krémkészítéssel is. Kezdetben gőzöm nem volt, hogy hogyan lesz a tejből krém - ez egy misztérium volt számomra, nagyobb, mint a szappané annakidején. Aztán utánaolvastam pár helyen, és még nagyobb misztériumnak éreztem, és még kevésbé értettem belőle valamit is. De úgy látszik, kissé lassan érő, érlelődő típus vagyok, mert miután abbahagytam az utánanézést, és elkezdtem tűnődni az olvasottakon, szép lassan körvonalazódott a kép - azaz a krém.
Nem lettem avatott ismerője a szakmának, és bevallom, sokszor tanácsot kértem Paroda Henitől, aki viszont avatott szakértője a szakmának, és minden alkalommal azonnal és türelmesen válaszolt az alighanem néha butácska kérdéseimre. De megszületett a krém, csupa-csupa természetes összetevővel - a jelenleg használatos az elsőnek némiképp módosított változata, és mindjárt három formában is elkészítettem: kecsketejsavóval(ez a legkevésbé zsíros), kecsketejjel (ez közepes, és az egyik kedvencem) és csalános kecsketejes formában, ami ekcémára, kisebesedett bőrre nagyon alkalmas, hámosít, nyugtat - kipróbálva! :D A héten még citromfüvest is tervezek csinálni, kíváncsian várom a teszteredményeit! :)
És íme a krém (képe) :)
A gazdálkodás egyik sarkalatos - nagyon sarkalatos - pontja a piacozás. Sokan itt adják fel a dolgot, mert vagy nincs idejük az általuk készített terméket piacra vinni, vagy nem tudják, hogyan fogjanak hozzá, vagy szégyenlik, hogy az ismerősök látják őket árulni - pedig az általuk készített termék jó, megállná a helyét a piacon.
Jól piacozni csak azzal a szemlélettel lehet, ha tudom, hogy érték, amit csinálok. Hogy nem tesz alárendeltté az, hogy értékesítek. Egy silány minőségű, kínai terméket én sem vinnék piacra, mert másnap visszajön a vevő, és megkérdezi tőlem, hogy miért nem mondtam, hogy ez a cipő "egyszerhasználatos"? De csak ha jó humorú vásárlóról van szó. Ha nincs humora, akkor a fejemhez vágja a "cipőnek eladott tárgyat". És igaza is van.
Piacozni csak úgy szabad, ha hiszek a termékem értékében. Mert értékes. Értékesíteni - sajnos - sokan tudnak. Kit ne hívtak volna már föl újságtól, hogy vegyen előfizetést, biztosítótól, hogy kössön biztosítást, alapítványtól, hogy támogassa a szegény, vak, béna, leukémiás vagy egyéb gyerekeket - és mellesleg az alapítványt...Mindenkinek tele a hócipője ezekkel az "értékesítésekkel". Sajnos sokan lelkiismeretfurdalás nélkül eladnak bárkinek bármit - én ezért jöttem el a mobiltelefonos cégtől.
Viszont nagy kedvencem a piac! Ez az a hely, ahol a legtöbb visszajelzést kapom arról, hogy a termékem jó. És ez fontos számomra. A minap Géza piacon volt Budapesten, amikor a következő párbeszéd játszódott le közte, és egy kedves hölgy között:
-Jó napot, kívánok, kecskesajt, ismeri?
-Igen, igen, ettem már, de nem szeretem.
-Nem szereti? Miért?
-Túl erős az íze, és büdös is!
-Ez nem az, kóstolja meg!
-Nem, nem köszönöm, nem kérek.
-Kóstolja csak meg, higgyen nekem, nem fogja megbánni! :) (Közben kínálja a sajtfalatot)
-Nem, tényleg nem.
-Csak ezt a falatot! Próbálja ki!
-Na jó, de nem fog megharagudni, hogy ha azt mondom, hogy nem ízlik?
-Nem, nem, de biztos, hogy ízleni fog!
A hölgy megkóstolta a sajtot - és mondanom sem kell a végeredményt. :) És ezek a jelenetek minden piacon megismétlődnek, némi változtatással. A kifogások, hogy a kecskesajt büdös, erős ízű, stb, sokszor egy rossz gyerekkori emlékből származnak - törzsvevőim egy része ebből a "körből való - vagy egy rossz felnőttkori emlékből, ami egy nemtörődöm termelőtől származik, aki nem figyel a tartási, fejési vagy készítési körülményekre, és rövid távon gondolkodik - most eladjam a termékem. Hogy másnap, egy hét múlva, egy hónap múlva az a vevő már messze elkerüli az asztalát, erre nem gondol. Sokat ártanak nekem is ezek a "termelők", és gondolom, nemcsak nekem, hanem az országban szerte található sok-sok, finom és nem büdös sajtot készítő "kollégámnak".
A piac tényleg élmény, habár vannak hátulütői. Ezek egyike pl. az időjárás, a másik a betegség. És van, amikor ez a kettő összekapcsolódik. Mint ma is.
Csütörtök este "lerobbantam", bár akkor még csak a fáradtságnak tudtam be az állapotomat, nem betegségnek. Egy-egy ilyen hétvégi piac megszervezése és lebonyolítása - ki hova megy, mit visz és miben - nem egyszerű feladat, pláne, ha ketten háromfelé kellene menjünk. Aztán péntek délután, a törökbálinti piacon világossá vált számomra, hogy ez bizony nem fáradtság, hanem alighanem tüdőgyulladás. Utoljára kisbabakoromban volt. Sajnos egyrészt addigra már nem rendelt az orvos, másrészt a piac akkor is piac, és meg kell tartani. Utána lehet ágynak dőlni. Mert ez a megélhetés. Szóval a betegség, és ehhez ez a remek idő! Egy egésznapos, országos eső! Pacallá áztunk. Bianka, aki szintén ott volt az édesanyja termékeivel, csinált rólam egy fotót, de azt hiszem, ez nem adja vissza azokat az állapotokat, amiket én láttam a sátorban - minden csupa víz volt, még a sátor közepén is. A sajtot letakartam nejlonnal, de a szappant el kellett raknom, a terítő tocsogott, a cipőmben ebihalak úszkáltak a lábom alatt, és csak azért nem fagytam meg, mert a "szomszéd" húsárus,Karcsi, akit Törökbálintról ismerek, kölcsönadta a kabátját.
Íme a piac:)
Férjuram 14 éve dolgozott egy multinál vezetőként. De mint minden vezetőnek, neki is volt vezetője. Új. És ahogy az lenni szokott sokszor, a hiányzó szakértelmet nem pótolni akarta az illető saját magánál, hanem inkább kirugdosta azokat, akik nálánál jobban értettek a dolgokhoz - így nem tűnt fel a saját hiányossága másoknak. Különösen, mert a közvetlen főnöke a sógora volt. Aki szintén hasonlóképpen cselekedett anno.
És hát valamiből élni kell, így aztán belefogtunk egy bővítésbe, ami a sajt- és szappandolgot illeti. Nyáron ugyanis uborkaszezon van az állásajánlatokban, de az embernek élnie kell akkor is. Június volt.
Szóval, elkezdtem számolni. arra jutottam, hogy ha a hét minden napján csinálok szappant azokban a dobozokban és formákban, amivel eddig dolgoztam, akkor majdnem megélnénk valahogy. Persze ebben még nincs benne a piac, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz. Egyelőre e gyártás a kérdés. Elfilozofálgattam a dolgon, mivel a három szappanadagom, amit készíteni szoktam (két fiók és néhány szilikonforma) megtöltése több, mint fél napot vesz igénybe - hát ez nem látszott járható útnak. Akkor mit csináljak? Felmerült, hogy asztalossal csináltatni kéne még ekkora formákat, mint a fiókom. Na, az aztán szép lehetett volna. Már nem fél napom megy el, mire megtöltöm mindet, hanem a 24 órából akár 32 is. egyszóval lehetetlennek tűnt. Ráadásul anyagilag sem volt megvalósítható. Na, gondoltam, felmegyek a padlásra, annyi minden van ott. És lőn. ÉS IGEN! MEGTALÁLTAM! Egy régi gyerekszobapolcunk, amit majd 20 éve csináltattunk. Amikor megláttam, azonnal tudtam, hogy ő az. Megmértem, osztottam, szoroztam a mennyiségeket, és igeeeeen! Mivel kivehetők a polcai, így magamnak állítom be, hogy több, különböző szappant akarok csinálni, vagy egy nagyot. Ma már használatba is vettem. Íme az eredmény:
Beletettem az egyik régi dobozomat - csak az összehasonlítás kedvéért :)
A kép magáért beszél :)
És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Szóval nem fizettük be(nem is tudtuk volna befizetni) ezt a 60.000 Ft-os összeget (az eredeti határidő dec. 15. lett volna, de önkényesen előrehozták nov. 25-re), ezért a Kft tulajdonosai kizártak a piacról. Figyelmen kívül hagyva azt a kemény munkát, amivel hónapok óta a férjem hajnaltól sötétedésig építgette a piacunkat, készülve a decemberre, és figyelmen kívül hagyva a vásárlói igényeket, amelyekre a rengeteg pozitív visszajelzés alapján joggal számíthatott a piac. És azt is, hogy a termelők nem boltosat játszanak, mert nem volt gyerekszobájuk, hanem a megélhetésünkért dolgozunk.
