Sokan somolyogtak...

...a bajszuk alatt tavasszal, amikor hazahoztam két kecskét.
Télen ugye eladtam a kecskéimet, levágtuk a többi állatot, nagyon nehéz döntés volt. Sokáig magam sem tudtam, mit akarok. Nyugalmat...de ilyen áron? Azt hittem, igen. Hogy mindenki hagyjon békén. Hogy elmegyek napi 8 órában dolgozni. Csak ne lássak többet sajtokat.
Hosszú volt a tél, és nagyon gyötrelmes. Napról napra változott az elképzelésem a jövőt illetően.
Tudom, hogy ez megint agónia, és nem ezt szoktátok meg tőlem, de azt gondolom, hogy aki nem megy át időnként ilyen válságokon, az nem szereti szenvedélyesen azt, amit csinál.
Márpedig én szenvedélyesen szeretem. Az állatokat, a veteményest, a gazdaságot. A lekvárt, a lecsót, a paradicsomot, a túrós batyut. A fagyit kecsketejből :) .
Lassan kitisztulnak a dolgok. Újra birtokba vettem a fejőállást. Géza helyreállította nekem.

 Már tudom, hogy nem engem zavar a kötöttség, ami az állatokkal jár. Már tudom, hogy elvesztem, amikor a kiskecske beleszuszogott a tenyerembe. Elvesztem, amikor bevittük Lili unokámmal az első tojást, és csak szorongatta a kis kezében, hogy el ne törjön :) . Amikor a malac sikkantgatásait hallom a frissen vetett ágya feletti örömében, ami egy új bála szalmát jelent neki. És amikor a hagymácskák fejei, mint kis katonák, kidugták a fejüket a földből. Ez az élet. Itt, a Sajtteraszon.
Persze egy kis újrastratégiálásra szükség lesz, mert nem lefutott a dolog. De ez éppúgy hozzátartozik egy szerelemhez - nemcsak emberrel, hanem munkával is - mert nem elválni kell, hanem újragondolni. Nem elfutni, ellökni, felszámolni, hanem hagyni, hogy levegőhöz juss, hagyni, hogy hasson rád a hiány, hagyni, hogy teljen az idő. Elviselni a feszültséget, és meglátni, hogy mi születik belőle a fájdalmak közepette. Most már tudom. És kivárom :)

Kérés és ajánlat :)

Kedves Gyúróikecske - kedvelők! 
Szeretnék kérni és ajánlani :)
Kérni, hogy az általam kitalált és használt fantázianeveket - legyen az termék vagy bármi egyéb név, ötlet, stb - ne használjátok fel, mert ezek az én szellemi termékeim, ráadásul még nem zártam le a vállalkozásomat, csak a sajtot és így a piacokat hagytam el!
Az ajánlatom pedig, hogy van még kecske -és tehénsajtom itthon. Piacra már nem viszem, de itthon még lehet belőle venni, ha valakit érdekel. Tehénsajt csak a készlet erejéig, kecskéből lesz valamicske utánpótlás - lévén két kecske marad fejésben. És amit nem iszunk meg/nem sütöm el sütibe/nem viszik el babáknak - nos, abból csinálok egy kis sajtot, szap-pankát.
Azért hívjatok, mielőtt elindultok :)

Ide most egy...

...ajtóbecsukós, integetős kép illene.
De nem teszek ide egy ilyet.
Viszont megköszönöm a figyelmes szeretetet, amit az elmúlt több, mint nyolc évben kaptam azoktól, akik követték a mindennapjainkat!
És tényleg magamra csukom az ajtót. Kép nélkül.Az én kis világom bent marad. Az állataim. A kertem és a növényeim. A frissen sült kenyerem és a kecsketejes kávém illata.
Szép volt, amit eddig csináltam. Szép és értékes volt. És az is marad, de csak az ajtón belül.
Szeretem, hogy vannak állataim, és szeretem továbbra is az esőáztatta termőföld élet-illatát!
Szeretem a kecskék bohóckodását. A malac apró, vékony kis sikkantásait. A tyúkok sertepertélését. A gidák vékony kis lábát a hátamon. A libák járőrözését. A kacsák szívbeli hahotázását. Szeretem, ahogy élet fakad a földből...
Elfáradtam.
Belefáradtam a küzdelembe. Az esős idővel. A négynapos ünnepekkel. A téllel. A nyárral. A...
Becsukom az ajtót.
Szép volt az elmúlt jópár év, és köszönöm mindenkinek, aki így vagy úgy részese volt!
Maradjon meg szép emlékeitekben a Gyúróikecske! És fogadjátok szeretettel az unánamjövőt!

Esti pillanatképek...

avagy egy vacsora malac módra, egy tavalyi búza, amely "még a fejét ki sem hányta", egy "jólvigyázzkicsilábhovalépsz" :) , egy kis kecskebunyó, mint frontelőzetes, és ráadásként egy manólakás bejárata a kertünkben :)