2018. május 15., kedd

Ide most egy...

...ajtóbecsukós, integetős kép illene.
De nem teszek ide egy ilyet.
Viszont megköszönöm a figyelmes szeretetet, amit az elmúlt több, mint nyolc évben kaptam azoktól, akik követték a mindennapjainkat!
És tényleg magamra csukom az ajtót. Kép nélkül.Az én kis világom bent marad. Az állataim. A kertem és a növényeim. A frissen sült kenyerem és a kecsketejes kávém illata.
Szép volt, amit eddig csináltam. Szép és értékes volt. És az is marad, de csak az ajtón belül.
Szeretem, hogy vannak állataim, és szeretem továbbra is az esőáztatta termőföld élet-illatát!
Szeretem a kecskék bohóckodását. A malac apró, vékony kis sikkantásait. A tyúkok sertepertélését. A gidák vékony kis lábát a hátamon. A libák járőrözését. A kacsák szívbeli hahotázását. Szeretem, ahogy élet fakad a földből...
Elfáradtam.
Belefáradtam a küzdelembe. Az esős idővel. A négynapos ünnepekkel. A téllel. A nyárral. A...
Becsukom az ajtót.
Szép volt az elmúlt jópár év, és köszönöm mindenkinek, aki így vagy úgy részese volt!
Maradjon meg szép emlékeitekben a Gyúróikecske! És fogadjátok szeretettel az unánamjövőt!

1 megjegyzés:

ZsuR írta...

Ez most komoly?
Nagyon sajnálom, mert szerettem olvasni az írásaidat a veletek történtekről.
Sok-sok örömteli pillanatot kívánok nektek és jó egészséget ott az ajtó mögött.
(Azért reménykedem, hogy majd még olvashatlak.)