2016. március 6., vasárnap

Jött egy busz...

...aztán még egy, szombaton és vasárnap. De nem ült bennük vén krampusz, hanem sok-sok kedves, érdeklődő ifjabb és kevésbé ifjú ember Nagykőrösről, akiket Polyák Péter, egy szimpatikus fiatalember, a Pálfája Oktatóközpont környezeti nevelője vezetett és hozott el hozzánk. Mint a telefonba elmesélte, olvasott rólunk korábban a Képmás magazinban, majd a blogunkat is olvasta, és így jött az ötlet, hogy a buszos kirándulások keretében meglátogassanak minket a portánkon is.
  "Kecskésnéni" - így szokott csúfolódni-viccelődni velem Márti, a szomszédasszonyom, amikor őt Tojásos néninek nevezzük. De lehet valami ebben a "Kecskésnéni"dologban, mert valahányszor kiderül, hogy kecskéim vannak, azonnal elkezdik felidézni az emberek, hogy milyen kecskés élményeik vannak gyerekkorukból. És kiderül, hogy bizony jónéhány családnál voltak kecskék. Sok idősebb ember meséli, hogy kecsketejen nőttek fel (érdekes lehetne megfigyelni, hogy vajon nem ez-e a hosszú élet titka :) ). Hogy ment utánuk a kecskéjük legelészve, amikor ballagtak ki a tanyára. Vagy hogy mivel fűszerezem a kecskehúst, amikor megsütöm, és hogy ők rántani szokták otthon. Nagyon tetszettek a kisgidák is nekik, úghogy csak úgy izzottak a fényképezőgépek a sok fotózástól. Másokat meg Balambér impozáns méretei nyűgöztek le, ahogy felágaskodott a kerítésre, hogy jobban lássa a történéseket.



A vidám hangulatú látogatásokat finom sajtok zárták - hogy is végződhetne másképp a nap :). Reméljük, mindenkinek élmény volt a nálunk töltött idő és a sajtjaink, amiket magukkal vittek! Köszönjük a látogatást, kedves Péter! :)

Nincsenek megjegyzések: