"Kecskésnéni" - így szokott csúfolódni-viccelődni velem Márti, a szomszédasszonyom, amikor őt Tojásos néninek nevezzük. De lehet valami ebben a "Kecskésnéni"dologban, mert valahányszor kiderül, hogy kecskéim vannak, azonnal elkezdik felidézni az emberek, hogy milyen kecskés élményeik vannak gyerekkorukból. És kiderül, hogy bizony jónéhány családnál voltak kecskék. Sok idősebb ember meséli, hogy kecsketejen nőttek fel (érdekes lehetne megfigyelni, hogy vajon nem ez-e a hosszú élet titka :) ). Hogy ment utánuk a kecskéjük legelészve, amikor ballagtak ki a tanyára. Vagy hogy mivel fűszerezem a kecskehúst, amikor megsütöm, és hogy ők rántani szokták otthon. Nagyon tetszettek a kisgidák is nekik, úghogy csak úgy izzottak a fényképezőgépek a sok fotózástól. Másokat meg Balambér impozáns méretei nyűgöztek le, ahogy felágaskodott a kerítésre, hogy jobban lássa a történéseket.
A vidám hangulatú látogatásokat finom sajtok zárták - hogy is végződhetne másképp a nap :). Reméljük, mindenkinek élmény volt a nálunk töltött idő és a sajtjaink, amiket magukkal vittek! Köszönjük a látogatást, kedves Péter! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése