2016. május 26., csütörtök

Kúl event :)

Ma délelőtt kaptam egy cikket, sajátos hangvétellel és irománnyal. Első körben csak pislogni tudtam, és vakartam a fejem, hogy vajon mi lehetett a motivációja az írójának,

http://24.hu/kozelet/2015/11/12/muparasztok-es-mas-nepmesehosok-avagy-eljen-a-videki-elet/

Nem rövid, és ezzel szemben még hosszú is. Ami csak azért bosszantó, mert - mint mondtam - eléggé sajátos a stílusa és a mondanivalója.
Az első gondolatom az volt, hogy a cikk rendelésre készült. Személyesen is volt szerencsém ilyesmihez. És még csak meglepő sem lenne. Ebben az esetben a cikk no comment.
A másik lehetőség az irigység. Savanyú a szőlő - megpróbálta valaki vidéken, de nem jött össze, és ez ilyen keserű nyálban - köpésben jött ki belőle. Ebben az esetben sajnálom ugyan az illetőt, de a cikk továbbra is no comment.
Ha viszont azt a lehetőséget vesszük, hogy a cikk írója felelőssége teljes tudatában írta, amit írt, akkor nagyon is van mit beszélni róla. Mert igen csúnya a stílusa, és még igaztalan is.
Van ennek egy szociológiai oldala:
"Falun nehéz. Sokaknak nincs munkája, az emberek sokszor rosszkedvűek, fásultak és a magyar falvak többsége egyáltalán nem gyönyörű, nem veszik körül hegyek, sem tiszta vízű patakocska nem folyik át rajta. A magyar falvak többsége szegény, mint a templom egere."

Én úgy látom, hogy alapvetően az emberek Magyarországon sokszor rosszkedvűek és fásultak. És hogy erre kinek van oka és kinek nincs, nemcsak az határozza meg, hogy hol él. Az emberek a városokban is sokszor fásultak és rosszkedvűek. A város sem mindenhol festői, s az emberek ott is szegények, mint a templom egere. Kivéve a gyevi bírót. Mert az nem szegény, de kivétel. A városi szegénység bizonyos értelemben még rosszabb, mert nincs perspektívája. A falusi ember, ha elveszti a munkáját, azért éhen nem hal. De az erkélyen nem terem túl sok megélhetés. Amellett majdnem teljesen igaz, amit leír, csak nem mindegy, mi a következtetés belőle.
"Nem is törekszem a teljességre, de leírom, miért hazugság ez a nagy hurráhangulat meg hepiskedés a vidéki élettel kapcsolatban. Kezdem azzal, mi nincs, ha állatot tartunk, gyümölcsfáink vannak és veteményesünk: időnk.
És ezt úgy kell érteni, hogy soha. Nincsenek spontán programok, hosszú hétvégézés, kéthetes nyaralás, nincs „beugrom-a-városba-és-ha-későn-végzek-ott-alszom-a-Gyöngyiéknél”. Mert etetni kell. Nem csak egyszer. Mert a tyúkokat reggel ki kell engedni. Mikor beűtek, be köll őket csukni. Mert a cseresznye, időjárás függvényében négy nap alatt le tud érni és akkor ott kell lenni leszedni"
Ez az aspektusa a történetnek már egy hatalmas átverésen alapul, amit ma nagyon divatos axiómaként elfogadni. Nevezetsen azt, hogy az ember élete attól boldog, ha részt vehet minél több kúl eventen, azaz koncert, Sziget, megnyitók, stb. És persze hozzátartozik ehhez, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia. Ámde ha ez tényleg így lenne, azaz ettől lenne boldogabb az élet, akkor miért van ennyi alkoholista és drogfüggő a fiatalok között? Nagy-nagy becsapás ez bizony, becsapás a köbön. Idő, az tényleg nem sok van, de azért van. Az emberek korábban is dolgoztak reggeltől estig, de megtartották az egy pihenőnapot - és ehhez én is ragaszkodom. Tény, hogy nem alszom sosem a Gyöngyiéknél, bárki is legyen ez a vendégszerető hölgy, mert haza kell jönnöm fejni. De én ezt szeretem. Szívesen csinálom, választottam és nem kényszerűség. És ismerek jópár hasonlóan gondolkodó embert, akik szintén ezt választották. És csinálják. Két kézzel, nem olasz szandálban. Ja, és nincs 25 hektáros földjük. Nekünk sincs. Semmi földünk sincs, csak ez a telek a faluban. És itt már az irigység az, ami dominál a cikkben, amikor a vidékre költözött, jómódú emberekről ír.
"Ők a fő- vagy nagyobb városból falura (falu szélére) kiköltözött emberek, akiket meggyötört a zaj, a por, a kosz, a húgyszag, a munkahelyi stressz. Jó részük rendkívül sikeres vállalkozást vagy felsővezetői pozíciót hagyott ott a falusi életért, megint mások (akik szintén rendkívül sikeresek voltak, de űrt éreztek a lelkükben mégis) a gyerekeik miatt jöttek ide, a mindig tiszta és gyönyörű, hegyekkel vagy erdőkkel körülölelt kis községbe, mert azt akarták, hogy nekik jó legyen. Két év múlva szerepelnek először valamelyik magazinban, akkor már önellátóak és boldogok. Hogy hogy nem, éppen akadt a faluban 25-30 hektár eladó, jó minőségű föld, amin azonnal elkezdtek páros ujjú patás papucsállatkát tenyészteni, a másik húsz hektáron meg nyunyubogyót, ami egy elfeledett, ősi magyar növény, Árpád, Előd, Ond és Kond, meg a többiek a vérszerződés előtt ilyet haraptak ketté. Egy kedves kis viskóban laknak, ami egykor uradalmi kastély volt, hetvenkét millióba került a passzív házzá alakítás, de ez négyszáznegyven év és három hónap alatt megtérül. "
Műparasztok? Nem, ők a modern földbirtokosok. Lehet utálni, lehet irigykedni, de régebben is megvolt ez a réteg. És igen, tényleg nem ők hordják a trágyát. Viszont munkát adnak a faluban azoknak, akiknek egyébként nem lenne. Ha telik rá nekik, miért ne csinálják nagyban? Csak mert sok kisstílű ember irigykedni fog? Toll a fülükbe. Irigykedjenek. Vagy mutassák meg ők is, hogy mit tudnak!
Mi megmutattuk. Csak kicsiben. Ennyire futotta. Egy kis lakótelepi lakás - kölcsönkifzetés után megmaradt - árából vettük a házunkat, nem a falu szélén, nem hektáros területtel. Csak a telek. Ennyi. És dolgoztunk rajta, vele. Aztán az állatokkal. A gazdasággal. A két kezünkkel. Kecskesajtot és szappant készítve. Igazából, a kézzel fejt kecskék tejéből. És most, hét év után is csak azt mondom, hogy jó itt lenni. Jó ezt csinálni. Megtehetnénk, hogy elmegyünk, de minek? Nincs az a kúl event, amiért feladnám ezt. Szeretünk dolgozni, szeretünk fáradtan ágybaesni, szeretjük a vasárnap csendjét. És igen, van, amikor pokolba kívánom az egészet, és nincs kedvem és elegem van. De tegye fel a kezét az, aki időnként nem érzi ezt a - mégoly kedvelt - munkájával, lakhelyével kapcsolatban. Ja, és nem nevezem magam parasztnak, gazdának nevezem magam, mert az vagyok.
Szóval, kedves cikkíró, igazán sajnálatos, hogy csalódott, hogy nem így képzelte, hogy nem jött össze valami, de ez még nem ok arra, hogy hazugnak bélyegezze azokat, akik ezt másként látják.
Szóval, kedves Türelmes és Állhatatos Olvasóm, aki végigkövetted ezt a cikket, ne hidd el, hogy minden hazugság, csak használd a szemed és az eszed, hogy meg tudd különböztetni a valódit a hazugtól. Mert vidéken élni jó!

2016. május 21., szombat

A többi túró...

A túróval minden évben meggyűlik a bajunk. Az idei évet kipipálhatom, megvolt a túrósztori.
Az történt, hogy...na szóval, tudni kell, hogy a túrót úgy csepegtetem, hogy egy nagy műanyag dobozt teszek az asztalra. Rá egy műanyag zöldséges rekeszt, és arra egy alsóhoz hasonló méretű műanyag dobozt, aminek az alját sok-sok helyen fúróval megfúrtuk, kilyukasztottuk. Ezen át csepeg a savó az alsó dobozba. Na mármost, este van, este van, ki-ki nyugalomban, engem kivéve, mert ki kellett szednem még a túrót, hogy lecsepegjen. Semmi gond, végül is csak hajnali fél négykor keltem, mi az nekem. Előveszem az egyik dobozt, elő a másikat, rekesz a helyére, kezdem szedni. Egyszer csak látom ám, hogy folyik valami. De nagyon. Egyre jobban. Hű, mondom, kilyukadt a dobozom? Az meg csak folyik. Ömlik. Nézem a dobozt, hol ereszthet? Hát akkor látom, hogy két egyforma, fúrt fenekű, lyukas dobozt tettem oda, közé a rekesz, nem csoda, ha ömlik ki savó...Óhogyaza...Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek, hol szedjem, toljam, húzzam, mossam...Ráadásul az asztal alatt voltak a műanyag tejes kannák, persze egytől egyig csupa savó, túró lett. A szék és a székpárna. Befolyt a bútor alá. Úszik a konyha a savóban. Szuper. És a dobozból csak csepeg, folyik a kiszedett túróból a savó. Ehhez már segítség kellett. Jött Géza, kiöntöttük a túrónak valót egy edénybe, kiszedtük az asztal alól a kannákat, ő nekiállt elmosni - épp a vacsorája közepén tartott - én meg megpróbáltam eltakarítani az asztalról, doboz, edény alól, földről, bútor alól a Dunányi savót. Ami szerencsére még ragad is, ha összejárja az ember a papucsával a többi helyiséget, márpedig összejárja, mert ugye a felmosóvizet ki kell önteni, újat hozni, cserélni...Általános nagytakarítás kipipálva.
Boldogok a sajtkészítők...?!
:D

2016. május 18., szerda

Mohácsi vész pulykául...

Nagyon szomorú vagyok :( ! A sok-sok kis kikelt pulya mind egy szálig elpusztult, s hogy miért, ez rejtély... Tavaly szépen felnevelkedtek a kikelt csibécskék, idén pedig ... Először ugye a papapulyka tizedelte meg népes utódait. Aztán feltehetőleg valami patkány lehetett, aki a nyúlházba telepített kispulykákat elvitte. És végül a kintiek is elpusztultak. Olyannyira, hogy még a papapulyka is feldobta a papucsot - alighanem valami megtámadhatta, mert ő mindig kint szeretett éjszakázni. Egyik reggelre már nem kódorgott elő. Most csak a két tojó maradt, de így alighanem levágjuk őket is, és csinálunk egy kis pulykasonkát belőlük. Sütni már öregek.
Aztán majd újrázunk egyet jövőre. Addig kitaláljuk az új koncepciót. Most aztán libátlan-pulykátlan árvák lettünk :(.
Nincs mindig kék ég, és lágy tavaszi szellő :(

2016. május 16., hétfő

Betelt...

Köszönöm a jelentkezéseket, az állást betöltöttük! :) Sok sikert Mindenkinek a továbbiakhoz!

2016. május 10., kedd

Munkalehetőség :)

Sajtkészítéshez keresek segítséget :)

Feladatok: - Besegítés a tejfeldolgozásba
                  - Sajtok elkészítése recept alapján
                  - Csomagolás, értékesítés előkészítése
                  - A tejkonyha tisztántartása
                  - Mosogatás

Amit kínálok:
                  - Bejelentett, részmunkaidős, de egyre bővülő foglalkoztatás
                  - Dinamikus fejlődés
                  - Hosszútávú gondolkodás
                  - Rugalmas munkaidő
                  - Jófej főnök (ez én vagyok :) )
                  - Juttatások
                  - Nyugodt körülmények

Akit keresek:
                  - Tiszta, rendezett életű, nemdohányzó nő vagy férfi
                  - Megbízható
                  - Önálló munkavégzésre képes
                  - Jó kézügyességű
                  - Kreatív
                  - Önmagára és a munkájára igényes személy.

Állatgondozásban, fejésben való jártasság előnyt jelent a kiválasztásnál. Gyúró és környéke szintén előnyben!

Önéletrajzokat a gezanomi@gmail.com címre várok. Érdeklődni a 30/6686061 telefonszámon lehet.


2016. május 8., vasárnap

A gazdálkodók szaga...

Hát ez aztán egy nem mindennapos történet volt hétvégére!
A gyerekem osztálytársai elkezdtek hányni, orrukat befogni, és egyéb óvodás szintű dolgokat művelni a gyerek jelenlétében, mondván, hogy büdös, istállószaga van. Amikor a gyerek nem bírta tovább a gúnyolódásukat, szólt az osztályfőnökének, hogy mit csinálnak a fiúk. Mire is az osztályfőnök közölte vele, hogy igen, tényleg van állatszaga, és mosakodjon többet meg tegye külön az állatos ruháit, és hát különben ez a szag a bőrön át is felszívódik az emberben.
Hű, barátaim! Ha most itt, ezen a poszton félre is tesszük a "pedagógus" remek reakcióját, mint "no comment", belegondoltam, hogy ezentúl nem is megyünk társaságba! Hiszen ha a gyereknek, aki nem is minden nap találkozik az állatokkal, istállószaga van, milyen lehet a mi szagunk Gézával! :D
Köszönjük Nektek, kedves Barátaink és Ismerőseink, hogy megtűrtetek minket a bőrön át felszívódó istállószagunkkal együtt eddig is a társaságotokban! :D