2017. március 10., péntek

Nem is tudom...

...hogy milyen sorrendben és hogyan meséljem el a történéseket!
Ott hagytam abba, hogy megszületett Petike, a boci. Cuki, aranyos, idétlen. Csakhogy egy boci kevés egy tehénmama tejének az elfogyasztásához, pláne az első hetekben. Így aztán fejni kellett Sacit. Azaz fejni kellett volna. Mert az első lendület, ahogy a bocit etettem, csúsztam-másztam Saci alatt, kiderült, hogy csak a szülés okozta sokk volt, és Saci egyáltalában nem akarta, hogy a bocin kívül más is tejhez jusson!
Namármost a tehén tőgye begyullad, ha nincs kifejve, ezért másnap reggel vödörrel és kötéllel felszerelkezve, nem csekély mennyiségű abrakkal koronázva elindultam, hogy megyek fejni. Mit nekem fejés, hiszen tavaly 17 kecskét fejtem! Aha, de azok kecskék voltak! Ez meg egy tehén!
Na jó, az első kísérlet kudarcot vallott, amikor Saci ugrálni kezdett mellettem, miközben guggolva megpróbáltam megfejni. Sebaj, akkor megkötöm a lábát is. Emlékeztem rá, hogy nyolcasban kell vezetni a lába közt a kötelet - kisebb földrengések árán( ami hol Saci ugrabugrájából adódott, hol az enyémből) - megkötöttem a lábait, és egy oszlophoz rögzítettem. Ekkorra már nagyobb tisztelettel néztem az előttem álló feladatot, és nekigyürkőztem. Leguggoltam Saci mellé, és marokra kaptam a két tőgybimbót az én oldalamon. De Saci az én tehenem, hát nem az a feladomtenyertél fajta. Nem is adta fel. Elkezdett rám dőlni. :)
Akkor még nem tudtam igazán viccesen felfogni a dolgot. Elugrottam alóla, mielőtt rajtam landol 500kg élősúly. És bevallom, elbizonytalanodtam. Saci nyert. Felhívtam Helgát Kajászóról, aki sokkal tapasztaltabb tehénben, mint én, és segítséget kértem. A segítség dél környékén érkezett egy mosolygós, bajuszos férfiembör és Helga személyében. Hárman aztán megfejtük Sacit - de leginkább ők. Én csak egy tőgyét fejtem ki.
Elég kudarcosnak kezdtem érezni a helyzetet, pláne hogy ők hazamentek, én meg ottmaradtam a jóindulatú, ám továbbra is masszívan 500 kg-os Sacival. Délutánra megérlelődött bennem a gondolat, hogy a tehén túl nagy falat nekem. Felhívtam több tehenes ismerősömet is, hátha valaki bevállalná a gondozását. Egyikük megígérte, hogy reggel átjönnek megnézni, és segítenek megfejni. De az esti fejés még akkor is ott volt. Géza estére ért haza a munkából, evett, aztán grabancon ragadtam, hogy megyünk fejni. És mentünk. Ő még nem tudta, hihi, hogy a tehén az nem kecske. Bár Saci méretezése őt kevésbé izgatta, mint engem, de amikor kikönyörögte, hogy hadd fejje ő is - nos, Saci egyből érezte a gyakorlatlan hozzászólást, és nyomban ugrálni kezdett, nem kicsit. Nagy nehezen megfejtem végül, de addigra végképp megerősödött bennem az elhatározás, hogy nem vagyunk azonos súlycsoport. Pláne mert délelőtt egyedül vagyok az állatokra és a fejésre.
Másnap felhívott Helga, hogy na, hogy sikerült, és hát mondtam, hogy hogyan...Délelőtt megjött a felmentő sereg Válból - Éva és Misi megfejték Sacit, aztán beszéltem Helgáékkal, akik bevállalták Saci gondozását a többi tehén mellé. Délutánra már itt is volt az állatszállító, és Saci átköltözött Kajászóra Petikével együtt.
Megsirattuk...
De nagyon nagy súly gördült le a vállamról! Legalább 500 kg! Be kell látnom, hogy bizony vannak korlátaim, és bizony jó is ezekkel szembenézni!
Most még nagyon szomorúan gondolunk az üres istállóra, nagyon hiányzik Sacika, de minden héten elhozzuk majd a tejét, és megsimogatjuk a buciját - az idő pedig teszi a maga dolgát...
Hát így ért véget a tehenes kaland, innentől már csak látogatóba megyünk Sacihoz :( . Nem mindig kék az ég és zöld a fű, vannak ronda, szürke, mosogatólé színű napok is. De a felhők fölött most is kék az ég...

2017. március 6., hétfő

Kisebb sokkot kaptam reggel... :)

...ugyanis amikor a szokásos állatkiengedős-etetős körutamon a tyúkok kiengedése után elballagtam Saci irányába az abrakostálkával, az a látvány fogadott, hogy Saci bent feküdt az istállóban, elég furán. Aztán mikor közelebb értem, a hátsó fele elvált az első felétől, és odébb ment.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ....
Ott állt egy fekete-fehér boci, tisztára nyalva, kíváncsian pislogva a világra - ami én is voltam pl. Azt se tudtam hirtelen, mit csináljak! Még rettentően nem voltam felkészülve rá! Ma akartam elkezdeni a helyének a készítését, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra... Hát nem maradt, mert az utolsó utáni pillanat volt. Kicsit korábban jött, de nem volt koraszülött, sőt! Akkora nagy, hogy majd a derekamig ér.

Mázlimra Saci feltápászkodott, és átment inni a másik ólba. Odatettem az abrakolót is neki, és gyorsan megkötöttem a szarvánál. Utána két kanyar szalma alá, és mehet a boci. Mehetne, de hogyan? Megpróbáltam megemelni - na jó, hát nem bírtam el. És hát nem volt együttműködő. Saci meg a másik oldalon rángatta a madzagját, hogy ide a bébimmel! Gyorsan telefonáltam a házba, kijött Marci, és ketten (!) nagy nehezen átvonszoltuk az óriásbébit a mamájához. Aki gyorsan meg is nyugodott, mihelyst nyelvközelben tudta magzatát. Akkor jött a neheze. Rá kellett venni a bocit, hogy szopjon. Namármost egy gida kb 2-3 kg, nem történet tőgyre rakni. Ez a boci 40-50, és ellenkezik. Nem volt egyszerű, de végül Saci besegített egy jól irányzott lökéssel, és a boci fejjel beleállt Saci tőgyébe. Én meg résen voltam, és gyorsan a szájába nyomtam, sőt, pici tejet is sikerült kinyomni neki. Erre nagy cuppogás, csettegés kezdődött, és némi  dulakodás árán sikerült összehozni egy szopás-félét. Nem voltunk elégedettek, egyikünk sem. A boci duzzogva lefeküdt vacogni, mert még nedves volt picit, én meg elvonultam a kecskéimhez, mert nekik is jár a gazda figyelme abrakkal körítve. Utána visszamentem, megint eljátszottuk a huzakodós játékot, hogy felállsz - nemállokfel, gyereközelebb - nemmegyek, eztkapdbe - ...na ezt nem mondom ki, hogy mit gondolhatott. :) De végül sikerült, kicsit jobban, mint előzőleg. Harmadszorra pedig már majdnem tökéletes volt az összjáték. És amikor 2 körül kimentem ellenőrizni őket, már messziről hangos cuppogást hallottam - a boci egyedül szopott :)
Szóval megvan, édes, idétlenkedik a szalmán, kíváncsi, ugrál, bolondozik, jól érzi magát!
Ja, és kisfiú. A Peti nevet kapta :)

2017. február 26., vasárnap

Egy kicsit szomorúan... :(

Olyan szépen indult az ellési szezonunk, hatalmas gidák születtek, erősek, vidámak, sok. Sajnos pár napja vacakolunk megint. Zizi megellett hetedikként múlt héten kedden, és úgy látszott, minden oké. Aztán pár nappal később majdnem éhenhalva hoztam be az egyik gidáját, pedig már gyönyörűen szoptak. Csak az infúzió mentette meg az életét. Két napot töltött itt bent, utána a mamája már nem fogadta vissza. A tesója pedig szintén legyengült valamiért, még nem teljesen derítettem föl az okát. Aztán megellett ma estére Petra, ikrei lettek, de túl korán alighanem, mert mindkettő gida meghalt, Petrának meg egy szem teje sincs. Talán megüthették a hasát... Szegény ott sírt a gyerekei fölött, szólongatta őket, amikor megtaláltam. Leguggoltam megnézni, hátha van bennük élet, de nem volt. Petra erre megbökdösött az orrával, és megrágta a fülcimpámat, és keservesen mekegett a fülembe, hogy csináljak már valamit - de sajnos efölött nincs hatalmam! :( Símogattam szegényt, mondtam, hogy nem tehetek semmit, halottak, de nem akart beletörődni. Kaparta, pofozta őket a lábával, hátha felkelnek... Szomorú volt zsákba tenni a piciket. Nem is értette igazán, hogy mi van. Tompikát kezdte nyalogatni, szólongatni -  a kitagadott kis gidalányt, akit nem ismert el magáénak a mamája, és nem is hagyta szopni. Most becsuktam Petrához, hátha megszereti ő is a gyerekvesztett mamát, az meg megvígasztalódhat örökbefogadott gyerekén. Este még kimegyek etetni Tompikát, akkor meglátom, hogy viselik egymást...
A többi kicsi egyébként jól van, bírják egymást és az életet! Nagyon is!

2017. február 14., kedd

Keveredés...

Ma reggel, amikor vittem Sacinak hátra az abrakot, megláttam Kecét az istálló ajtajában feküdni, és előtte feküdt valami barna. Saci abrakolása után siettem oda az istállóhoz, hogy lássam, mi is az ábra. Hát megláttam, bár ne láttam volna! De nem akarok előreszaladni...
Bementem, Kece lába előtt két barna gida feküdt, távolabb még egy. Még vizesek voltak, nemrég születhettek. Gyorsan hívom Gézát nagy örömmel, hogy Kecének hármasikrei vannak, még sosem voltak, csak egy vagy maximum kettő gida. Gyorsan mentem, hogy előkészítsem a boxot nekik, amikor is megláttam Propi hátulján, hogy bizony ő is szült. Reggel volt még, lassan esett le csak a dolog, hogy a három egyforma gida közül az egyik Propié. De melyik? Ez itt a tízezer forintos kérdés. Sorban odavittem neki mind a hármat - mind a hármat egyformán utálta. Na, szép. Mondom, jó, akkor most először megcsinálom az állandó munkákat, aztán majd kitalálok valamit. Megetettem, megitattam, szereztem ajtót a boxokra ahelyett, amit összetörtek a játékos kedvű kecskéim, és Propit bevittem a belső boxba, Kecét a külsőbe. És néztem nagyon a gidákat. Barna mind. De mintha az egyik egy lehelletnyit világosabb lenne...csak éppen, mintha a fény játszana. És nagyobb is egy picit a másik kettőnél. Úgy okoskodtam, hogy az ikrek egyformák és kisebbek, mert ikrek. Aki egyedül van, az nagyobb, mert nincs vetélytársa a növekedésben. Hát fogtam ezt a gidát, és kineveztem Propi gyerekének. Mivel mindhármat egyformán utálta, mindegy is volt. Aztán tőgyre tettem őt. Eleinte Propi nem hagyta, aztán rábeszéltem. Jól beszívott a kicsi, mehetett pihizni. Mentem a másik kettőhöz, őket is megetettem. Oké. Akkor jöhetnek a mamák. Abrak, széna, víz. Rendben. Most már nekem is jöhet a reggeli. Délelőtt kinéztem rájuk, minden oké volt. Délután is. Sőt, Propi kölyke szopott egyedül. A másik kettő kicsit gyagya, de mentségükre legyen mondva, hogy a mamájuk tőgye elég vastag, nehezen bekapható. Azért megoldották. De csak amikor segítettem. Valahogy engem kapcsolnak össze az "élelem" címszóval. Amíg boxon kívül vagyok, nincs semmi, fekszenek békésen. De ahogy belépek, felpattannak, és rohannak - hozzám. És nekem kell tőgyre tenni őket, amit aztán szinte letüdőznek :). Lefekvés előtt még kinézek rájuk. Remélem,rendben lesznek!
És egy videócska, ahol az alig párórás kis lelenc, a Propi kinevezett kölyke bohóckodik :) Cuki!

2017. február 11., szombat

A tegnapi gidák...

...re-MEK-ül érzik magukat, egy kisfiú és egy kislány lett. Tegnap este későn még kinéztem rájuk, mindkettő ácsorgott, szólongatták egymást meg a mamájukat.

Több ellés nem volt aznap.
Ámde - meglepetéééés - ma reggel 9 körül megellett Kistarka. Én éppen piacon voltam, a lányaim telefonáltak. Épp végeztek az állatok ellátásával, amikor kipotyogtak a gidák :) És hármasikrek lettek! :D És mind él és virul! Egy fiú és két kislány lett. Jól vannak, szopnak, aranyosak. Kistarka már sokadszor anyuka, gyakorlottan terelgeti nagyszámú utódait. :D Nagyon helyesek! :D


2017. február 10., péntek

Hát nyarat éppen nem csinált...

,,,talán mert nem fecske, hanem kecske. És nem is egy, hanem egyből kettő.  :)
Az úgy volt, hogy reggel kimentem ellátni az állatokat. Már majdnem készen voltam, amikor valami megérzésből kifolyólag visszamentem benézni az ólba. Egyedül Sanyi kecske feküdt bent, aki egy kis vendégjátékos nálunk, és neve ellenére nem fiú, hanem lány. Elsőre nem láttam rajta feltűnő dolgot, kivéve, hogy az egyik hátsó lába kinyújtva, nekifeszülve volt a földön. Valami derengett erről a testhelyzetről...aztán hirtelen kigyulladt a lámpa a fejem felett! Hát persze, ellik! És úgy is volt! Egy kis nózi, és EGY lábacska kandikált ki a hátuljából. Tolta szegény, erőlködött, de a kicsi csak nem akart kibújni. Ráadásul első ellése volt, ilyenkor még ugye nem a járt úton jön a kicsi. Gyors buksisimi a leendő mamának, megnyugtattam, hogy jó kezekben van, mindjárt kihúzzuk azt a cseppkét, és nekiálltam megkeresni a másik lábacskát, de az bizony hátulra maradt - nem csoda, ha nehezen bújt kifelé. Ráadásul csúszott az istenadta, nem igazában volt rajta fogás. Szegény Sanyi meg kínlódott, már felállt végül, próbálta valahogy kitolni a kicsit. Tett pár lépést, én térden utána, hogy "állj meg vándor!". Aztán mondom, lesz, ami lesz, megfogtam azt az egy lábacskát és húztam kifelé, mert már egy kis rózsaszín nyelvecske s megjelent, kilógott a pici szájából. Végre sikerült derékig kihúzni egy nagy kecskenyöszörgéssel, aztán még egy húzás, és kint is volt. Szép nagy gida, prüszkölt rendesen, már emelte is a kis fejét. Letettem a földre, györsan megtöröltem a nóziját, és elmentem mellőle, hogy a mamája megnézhesse. NEm nagyon akart visszajönni, úgy kellett odavezetnem. Akkor megszagolgatta, aztán csak elkezdte nyalogatni. Na jó, mondom, sínen vagyunk, előkészítem a boxot nekik. A véletlenek napja volt ez a mai. Visszanéztem Sanyira, hát épp abban a pillanatban kipottyant belőle valami nagy és fekete. Hoppá! Egy ikertesó! Gyorsan odatettem a másik mellé, orrtörlés, aztán otthagytam őket egy picit. MEgcsináltam a boxot, átvittem a két kicsit és az újdonsült mamát. Szerencsére jól vette az akadályt, és hamarosan lábon álltak a picurkák, egy fiú és egy kislány. A következő rájuk nézéskor a kisfiú már önállóan szopott, a kislányt még etetni kellett. Egyelőre jól vannak, reméljük, rendben lesz az éjszakájuk is!

2017. január 27., péntek

Bibimbap :)

Nem, nem egy értelmetlen töltelékszó, nem amolyan trallala vagy blablabla. A bibimbap egy étel neve. És története van.
Az idei évet kicsit elpuskáztam, ami a kezdést illeti. Nehezen indult a pároztatás - projekt, és emiatt csúsznak az ellések. Nem mondom, hogy nagyon bánom a jelenlegi időjárás ismeretében, de a csúszás attól még csúszás marad. Az alkalmanként majdnem -20 igencsak próbára tenné a frissen született gidák fagyállóságát! Remélejük, a február már nem a farkasok hónapja lesz, és picit enyhül az idő. Ha már csak -5 környékén maradunk, nagyon hálás leszek! 
Szóval nőnek a pocakok, vacognak a kecskemamák a farkasordítóban. Olyannyira, hogy képesek bent éjszakázni az ólban, ami figyelemreméltó teljesítmény, tekintve, hogy csak esőben mennek be, mert azt hiszik, cukorból vannak. Még a hóesés sem tudja bekergetni őket az ólba! Úgy tűnik, ez a hideg túlment a tűréshatáron. 
A tyúkok és a pulykák keresik a nemhavas, nemjeges foltokat az udvaron kapirgálás céljából. Ahol találnak valami talpalattnyi helyet, oda gyülekeznek és lelkesen kaparnak valami ottfelejtett, kővé fagyott gyom után. 
A malacka boldog, mert meleg és száraz helye van, kevésbé van kitéve a viszontagságos időnek, mint a nagyobb szabadságot élvező kollégák. Ráadásul nagyon szereti a szerdákat, ilyenkor jönnek ugyanis Martonvásárról, a fejlesztő iskolából a fiatalok munkahelyi gyakorlatra, az állatok körüli munkát tanulgatni. Ilyenkor malackát átengedjük a futkosóba, amit ő nagyon élvez. Ki is használja, amíg a gyerekek kialmoznak-bealmoznak őkelménél. Aztán vissza a helyére - éljen a friss, tiszta ágynemű! :) 
Sacika szépen gömbölyödik, állandóan szomjas, mert befagyott az önitatója, és naphosszat hordhatnánk neki a vizet, azzal sem érné be. Március végére van "kiírva", kiszámoltuk, huszondika környékére várható a kisboci. 
Bibimbap. Forrás: Google
És még mindig nincs semmi a bibimbapról...
De majd most lesz.
A bibimbap története ugyanis a januárral kezdődöt, amikor is - megelégelve az internet okozta kommunikációs problémákat - egy húzással megszüntettük a vezetékes internetet wifistül, mindenestül, és vettünk egy sticket. Ami azért jó, mert körülményes, és mert egyszerre csak egyvalaki tudja használni. Iskolai feladatokhoz, blogíráshoz, filmnézéshez pedig ugyanolyan kiváló, mint vezetékes társai. De nincs többé telefonnyomkodás, facebookon lógás, stb. Eleinte persze volt némi negatív felhang, de itt jön képbe a bibimbap. Kitaláltuk ugyanis, hogy minden héten egy napot egy nemzetközi konyhás étel megfőzésével és közös elfogyasztásával töltünk. Van egy felelőse minden hétnek, aki kitalálja az ételt, és a hozzávalók listáját elém teszi. Aztán szerdán elkészíti az ételt, segítséggel vagy anélkül. Az első a görög muszaka volt, ezt nekem kellett (volna) prezentálni, de sajnos épp az influenzával hadakoztam, így a család átvette tőlem az előkészítést, és csak a végén kellett bekapcsolódnom a projektbe. Nagyon fincsi lett! ÉS a második étel volt a koreai bibimbap. Panna lányom ugyanis Korea-rajongó, és ő jelentkezett felelősnek. Jelentem, egy igazán finom és laktató étel a bibimbap. Rizzsel, sok-sok fajta sült zöldséggel és hússal, tetején tükörtojás. Végül nem raktuk úgy össze, mint a neten talált fényképeken, csak egyénileg, de így is nagyon mutatós volt. A fotó már a kissé lepusztított asztalról készült.
És ami külön szórakoztató volt, hogy pálcikával ettük, jókat mulatva magunkon és egymáson. Aztán már versengve, hogy ki milyen gyorsan tud enni. A következő szerdát a fiúk vállalták, Marci és Zsolti. Még nem árulták el, mi lesz a menü, de mindenki izgalommal várja a szerdákat azóta. :) Így az ellések előtti várakozó idő is gyorsabban és izgalmasabban telik, mint előző években. Aztán nemsokára befutnak a kisgidák :)

2017. január 2., hétfő

Évvége - a dolgok sosem a tervek szerint haladtak :D

Mint minden év végén, amióta a blogot elkezdtem, át szoktam gondolni az elmúlt évet a meglepetések és tervek tükrében. Nos, vidáman mondhatom a kis sárga minyonokkal: "A dolgok sosem a tervek szerint haladtak."
De hiszen ez nem meglepő. Végül is azt hiszem, tudatában kell lennie minden gazdának, hogy bár otthon vagyunk a Teremtésben, Gazdái és nem urai vagyunk. Legalábbis annak kellene lennünk. A Gazda gazdálkodik, az úr uralkodik. Nos, én az előbbihez szeretnék minél közelebb kerülni - ami nem jelenti az előretervezés hiányát, mindössze arra gondolok, hogy nem próbálom minimalizálni a váratlan helyzeteket, és bebiztosítani magam ellenük. Inkább hagyom megtörténni a dolgokat. És ez érdekes helyzeteket eredményez.
Ott volt például a tavaly JANUÁR, Kedvencem, bár a legeslegfárasztóbb időszak egész évben, az ellések ideje. Ezt aztán tényleg nem lehet irányítani, csak végigélni lehet a meglepetések sorozatát. A 2016-os év ráadásul bővelkedett izgalmakban az ellések terén, hogy ki kinek is a csemetéje, ugyanis több esetben fordult elő, hogy a ki nem herélt kisbakok rászabadultak az anyákra, és érdekes konstellációkat hoztak létre mind színekben, mind fajtákban.
Ez a hónap új sajtot is hozott magával, a régóta tervezett Égetett sajtot(Fromage fume de bardos), amit azóta is nagy örömmel fogad a piacok közönsége.
FEBRUÁRBAN folytatódtak a meglepetések az ellések terén, születtek sorban a változatosnál érdekesebb gidák, és közben egy újabb sajt debütált, a Paraszttarisznyánk, ami saját ötlet, így nem kapott olyan fellengzős nevet, mint égetett kollégája, de merem állítani, hogy legalább akkora a sikere változatlanul.
És bár a jelenlegi hidegekben el sem tudjuk képzelni, de a tavalyi február meleg és vizes volt. Nagyon vizes. Olyan vizes, hogy csak na. Már azon aggódtam, hogy a kecskéim összeszednek valami betegséget a dagonyában, így be kellett csukni és megkötni őket száraz helyen a szabad istállókban, miközben sorban mentek le az ellések. Hát az nem volt egy jóemlékű időszak.
Az eső nem ártott viszont a Ward-bálnak, ahol a szervezők az eddigi borkostoló mellé sajtkóstolóval is újítottak, így szerepeltek a gyúróikecske finom sajtjai a terítéken, a finom borok mellé.
És ez a hónap volt az ötletgazdája a házhozszállításnak is, ami végül - egyelőre - hamvábahullt próbálkozásnak bizonyult, kellő marketing híján. De ami késik, nem múlik. :)
A MÁRCIUS eleje még a vízben - sárban tocsogott, de mint mindennek, az esőnek is vége szakadt, és a felszáradt földön beindult az élet. Nem kevésbé a bemutató gazdaságban, ahova érdeklődő csoportok kezdtek látogatni.A tavalyi évet két meglepetéscsoport kezdte Nagykőrösről, sok-sok kedves emberrel a busz fedélzetén, vezetőjük egy kedves fiatalember volt, Polyák Péter, a Pálfája Oktatóközpontból.
Ennek a hónapnak a sajtja a Belval volt, büdös sajt - nagyon népszerű lett pillanatok alatt.
A március még a média hónapja is volt, valahogy úgy alakult, hogy tévé, rádió, mindenki velünk szeretett volna műsort készíteni. Hát, nem álltunk ellent a kérésüknek. :)
Az ÁPRILIS a kecsketej kezdetét jelentette. Immáron elindulhatott a kecskesajt is, így ez lett az április sajtja. Ami azt jelenti, hogy nonstop fejtünk újra. Reggel, este. Éljen! A kecskék nem mindig voltak kooperatívak, hát sokszor tejben-vajban fürödtünk eleinte. És később is. Nem tudtam mindig nevetni.
Az április volt a hónapja a két új kismalacnak, az első eresztés pulykának, valamint a rendezvényeknek is, ahol a sajtok jelen voltak. Voltunk Kiskőrösön, és szponzorként ott voltunk a székesfehérvári Székely-bálon is.
A MÁJUS megint a meglepetés-történések hónapja volt. Először is a gyerekem osztálytársaitól megtudtuk, hogy a barátaink, ismerőseink milyen toleránsak, hiszen soha, senki nem említette nekünk, hogy gazdálkodószagunk van :). Miért is? Ja, mert nincs. Hogy ők miért gondolták azt, hogy a gazdák büdösek, ez már rejtély marad, kár is bogozgatni.
Ebben a hónapban születtek  - és sajnos el is pusztultak - az első kispulykáink, valamint az apukájuk. Két anya maradt, akik újra tojtak. Az egyiknél kikeltek a tojások, a másiknál nem. Ki érti ezt?
Aztán kipipálhattam az idei túró - sztorimat, legalább levolt a gond róla. Épp a szülinapomon. Szép ajándék volt, mondhatom.Magamtól - magamnak. :)
Ja igen, és egy nem túl kedves hölgy tollából megtudhattuk egy cikkből, hogy aki itt az országban lelkesen gazdálkodik, az mind újgazdag, műparaszt, városból faluszélre költözött, olasz szandált hord (sürgősen be kell szereznem egyet :D ) és nem tud a Gyöngyinél aludni. :) Szegény! Ellenben még ideje sincs. De mire is? Ja igen, kúl eventekre járni... Hát én inkább megnézek egy naplementét.:)
JÚNIUSBAN szappanoztunk, és megnyitottuk a Sajtteraszt. Jó meleg volt, nem úgy, mint most. Jó nagyra hagyom ezt a képet, hátha átjön egy kis meleg, egy kis nyári, zöld ragyogás róla ebbe a nagyon szép, deres, de igen-igen hideg télbe. Pláne szegény állataimnak kellene! Minden reggel, amikor kimegyek, arra gondolok, hogy vajon nem egy állatkert-panoptikum fogad-e majd, megfagyott kecskeszobrokkal, tehénszoborral, tyúk-, és pulykaszobrokkal...de eddig megúsztam. Vagyis ők úszták meg. Egyébként júniusban kikelt a második eresztés pulyka is, akik közül egy megmaradt, egy fiú, úgyhogy mégis lett apukapulykánk :)
JÚLIUSBAN még mindig meleg volt. Nagyon meleg, főleg a sajtkonyhában. Uhhh, de jó lenne most egy picike belőle! Ebben a hónapban új kis segítségem támadt a parenyicakészítésben, Lénácska, aki ma már nagy, óvodás kisleány. :) Mert mint mondtam akkor is, a sajtkészítést nem lehet elég korán kezdeni. :)
Az AUGUSZTUS aztán tipikus példája volt annak, hogy a dolgaink sosem a tervek szerint haladnak. Ugyebár bekrepált mindkét régi autónk, kellett venni másikat. Hát, az első vásárlása mindenesetre paródiába illő volt. Már csak ezért is megérte végigvárni a sok "nem működik"-et, mert annyit kacaghattunk rajta. Mi is, mások is. Reméljük, utólag az eladó is tudott kacagni magán. Én mindenesetre azt tanultam Gyökössy Bandi bácsitól, hogy "Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak" És ezt meg is szívlelem, sőt. Meg is osztom a mulatságom tárgyát - így készül a blogbejegyzés :D . Persze nem mindig rögtön nevet az ember, de hát az nem is szerepel feltételként :) Mint ahogy akkor sem tudtam kacagni, amikor Tárnokon ültem a Bürokrácia Fellegvárában, azaz az Okmányirodában, az autó átiratására várva.
SZEPTEMBERBEN egy akciófilmre gyakoroltunk a kecskékkel és Sacikával. Ja, nem. Csak szimplán kiszöktek a karámjukból!!!!! Akkor aztán bemutattuk Csibész kutyámmal a Naaaaaaaagy Csapamunkát, azaz behajtottuk a kecskéket és Sacit is a helyükre, csontegyedül, segítség nélkül. Csibész egy darab kolbászt kapott, én pedig egy vállveregetést magamtól. :)
Ééééés, még a nyúlólat is kipucoltam!
Az OKTÓBER kicsit eseménytelen volt, vagy túl eseménydús inkább, mert alighanem időhiányban szenvedtem, ami a bejegyzések hiányát eredményezte. Ámde jött a NOVEMBER, és vele a felpezsdülés. Elkészült a várva várt önetető a kecskék és Saci szórakoztatására, és másodsorban etetésére. Beépült a pulykacsapatba egy vendégjátékos, aki magába bolondította a fiúpulykámat. Teljesen. Rájöttem, hogy gáz halmazállapotú vagyok, mert kitöltöm a rendelkezésemre álló teret.Vagyis inkább betöltöm. Mindenfélével, ami csak kell a sajtozáshoz. Aztán kishableányosat játszottam, elment a hangom, és ágynak estem, ahol is a családom és egy macska is vigyázta a gyógyulásomat. Szerencsésnek vallom magam!
A DECEMBER az ünnepek és a pihenés hónapja volt. És a hidegé. Az állatok sem csípték, csak a dér. De az nagyon.
Az ünnepi piacokon ilyenkor megjelennek a szép és igazi kézműves dolgok, a népi hagyományok, a forró tea (és de jó lett volna - egy kis forralt bor) mert kegyetlenül hideg volt. Aztán még néhány anekdota a Gyúróikecske kisvilágából (kialmoztam a kályhát :D ) és máris a karácsonyfa alatt találtuk magunkat, majd fordult egyet a szél, és az utolsó éjszakán éjfélt harangoztak...
Vidám, békés és érdekes évet zártunk!
Vidám, békés és izgalmas évet kívánunk minden Kedves Olvasónknak, Vásárlónknak és nem utolsósorban Önmagunknak is! :)


2016. december 21., szerda

Olyan paraszt vagy, hogy ... :)

Mint mindenhol, nálunk is előfordulnak olyan kis elszólások, amit a fáradtság vagy a sietség generál, és amin jókat nevetünk aztán. Az elmúlt hét két ilyen "elszólása": 

- Drágám, kialmoztam a kályhát! :D (Kihamuztam)

- Ma este Géza a megfázásom miatt kimegy ellátni az állatokat, mielőtt felrakja a füstre a sajtokat. Figyelmességből meg is akarta rakni a kályhát, de kivettem a kezéből, mondván: 
- Ezt majd én megcsinálom, Te meg menj gyorsan megfüstölni az állatokat :D

Szürke a külvilág, hamar sötétedik, gondoltam, megosztom ezeket a kis morzsákat egy mosoly kedvéért :)

2016. december 10., szombat

Ezért szeretem...

...a környékbeli, vidéki piacokat :).

 Karácsony előtt minden nagyon szép. Igaz, csak képeken, vagy maximum elsuhantomban látom a nagy Budapest fantasztikusan szép karácsonyi fényeit - az utóbbi években tényleg kitesz magáért a főváros. De mégis, semmihez sem hasonlitható élmény, amikor a piacra bevonulnak a népviseletbe öltözött gyerekek, fiatalok, és betlehemest adnak elő, énekelnek, táncolnak lelkesen, és az emberek mosolyogva gyűlnek köréjük, pár percre mindenki belefeledkezik a látványba! Szépek a ruhák, libbennek a szoknyák, potyognak a kalapok a tánc hevében, kipirul az arcuk a táncosoknak, élvezik, amit csinálnak. Köszönjük az élményt, Martonvásár! :)

2016. december 5., hétfő

Lassan év vége...

...fagy van, zimankó. Elfagyott a tehén itatója, szegény bánatosan állt az istálló ajtajában, és nézett ki rám nagy szemekkel, búsan lógatva a fejét. Akkora hasa van már, hogy lassan betölti az istálló ajtaját széltében, és még van majdnem három hónapja hátra. Mindenesetre vittem neki vizet, de elővigyázatosan az etetőbe tettem az edényt, hogy ne focizza-törje-zúzza szét estére. Így csak szénával pakolta meg, de az kimosható.
Aztán meg itt van Masni, Cofika kislánya és méltó utóda a dilinyós viselkedésben. :D. Nem bírja vagy nem akarja kivárni, amíg bejut abrakolni, megpróbál túljárni az eszemen. Eddig nem sikerült. :D
 A fagy beálltával a kecskéim tőgye is befagyott :( . Szomorkodhatnék is akár, hogy nem lesz egy darabig kecsketejem, de most még nem tudok szomorkodni. Ugyanis ha nincs tej, nem kell fejni. És ha nem kell fejni, nincs kint fagyás. Az állatokat ugyan el kell látni, de az nem túl sok idő, és közben mozog az ember, nem fázik. A fejésnél viszont egy helyben kell ülni, hideg van, süvít a huzat a derekamra - szóval nem hiányzik. Még nem. Majd januárra már fog.
Most készülünk az utolsó felvonásokra ezen a télvégen. A karácsonyra, szilveszterre, sajttálakra és finomságokra. Az ünnepre. Aztán pihenés. És februárban ellések ismét. Meg egy kisboci.
Már most várom a februárt :)

2016. november 21., hétfő

Amióta beteg lettem...

...a családom nagyon gondosan felügyel rám. Teát főznek, ágyba hozzák az ételt, be-benéznek, hogy nincs-e szükségem valamire. Ma viszont már iskolába/munkába kellett menniük. De nem hagytak egyedül. Most Panna Jerry cicája felügyel rám, aki majd' kétéves elkóborlás után pénteken váratlanul hazatért :)

2016. november 20., vasárnap

Kishableány?

Azt a betyárját! Ha nem én vagyok a Kishableány, és nem futottam össze a gonosz tengeri boszorkával, aki elvette a hangomat, akkor ez csak valami vírus lehet megint! Hogy taknyos vagyok, lázas vagyok és köhögök, az egy dolog, de nincs hangoooooom! :)

2016. november 19., szombat

Csütörtök délelőtt...

...kiköltöztettem a tejkonyhám egy részét az előtte lévő előtérbe, mert egyre kevésbé fértünk el bent a sokmindentől.
Ebből rájöttem, hogy én gáz halmazállapotú vagyok. Kitöltöm a rendelkezésemre álló teret. :D

2016. november 15., kedd

Végre...

...a régen várt önetető! El sem hiszitek, milyen élmény 100 km/h sebességű szélben, széllel szemben talicskázni a szénát a tolongó kecskék között, mondjuk 0 és -10 fok közötti hőmérsékletben :)
Hát ennek most végre vége, mert az elkészült etetőbe betesszük a bálát, a kecskék és Sacimaci pedig kieszik belőle. Volt azért néhány próbálkozás Saci részéről, hogy a jogosan neki járó résznél lehetőleg többet kaphasson - és emiatt bebújt az etetőbe. De sikerült megállítani a kis torkost (a "kis" persze csak szeretgető jelző, mert valójában szép darab egy tehén :) ) és most mindenki eszi, amihez hozzáfér. :)


 A három gidalány is idejár már, ketten a mamájukkal jönnek a svédasztalhoz, a harmadik az egy évvel öregebb tesójával. Hogy honnan tudja, hogy az a tesója, gőzöm nincs. De mindig együtt lógnak. Ma megkapták a fülbevalójukat, azaz hivatalosan is részei lettek a tenyészetnek. Nem voltak boldogok...
A tyúkjaim pedig még mindig tojnak! Teljesen büszke vagyok rájuk, pedig már vén tyúkok. Savót isznak éjjel-nappal, valószínűleg ez is részese lehet az eredménynek. No és persze a kapirgálás délután. Barterezünk - én kiengedem őket a földre, ők hálából összeszedik a kártevőket. Nekem jó üzlet,szerintem nekik is, így mindenki örül, énekel és a végén elvágtat a naplementébe :)
Csak vicceltem :) Ha lemegy a nap, hideg lesz! Én bizony csak maradok a házban! :)

2016. november 14., hétfő

Vendégjátékos :)

Pulykaügyben nagy a rendetlenség. Sajnos az eddig költő pulykamamát és a lányát valami végzetes baleset érte egy azonosítatlan ragadozó állat formájában, így végsőt szusszanva nyugodni tértek az örök legelőkre. Sok állatom van már ott, biztos örömmel csatlakoznak a gidákhoz, egyebekhez. Itt maradt viszont a fia, és a másik pulykamama, aki a meddő tojásokon üldögélt olyan szorgalommal, hogy majd' négy hónapba tellett, míg felállt róluk. Ugyanis olyan helyre rakta őket, hogy nem fértünk hozzá.Ők ketten fittyet hánytak egymásra, bár a pulykáknál nem szokott fennakadást okozni a generációs probléma. Jött viszont egy vendégjátékos, a szomszédasszonyom egyik pulykaleánykája, aki szép, barna-fehér pöttyös tollazatával - és ki tudja, milyen pulykaszépségeivel - elbájolta a pulykafiúmat. És nem akart hazamenni. Párszor átdobtuk a túlsó oldalra, de mindannyiszor visszatért. Együtt jöttek-mentek a kertben csipegélve, majd csatlakozott hozzájuk  a nagynéni-pulyka is, de távolabbról. És a fiúpulykánk elkezdte védeni a kis csiribiri lánykát, mint saját tulajdonát. Hát megbeszéltük a szomszédasszonyommal, hogy maradjon :) Így aztán most törvényesen is egybekeltek, gazdáik áldásukat adták a frigyre.
Most tél van és csend és hó és halál...
Ami azt jelenti, hogy az egyik malackánk ismét átlényegült - pörköltté, fasírttá, szalonnává. Hamarost a másik malac is kondérba kerül. A nyuszikat is levágattam, mert úgy alakult a dolog, hogy vagy öregek vagy meddők voltak. Lesz belőlük fasírt, vadas, miegyéb. Majd tavasszal nyuszizunk újra. Maradnak a kecskék - a meghagyott gidalányok már együtt bóklásznak a nagyokkal - és Sacimaci, aki hatalmasra nőtt, bamba, de a lógó nagy hasában egy kicsi bocit hordoz, még február végéig. Reméljük, egészségesen hozza világra! Na és a tyúkok, meg a pulyák. A szerelmetes pulyák. :)


2016. szeptember 15., csütörtök

Rend, rend nyuszifalván :D

Mondhatnám, hogy trallala :) és mondom is! Trallala! :D

Egy régi vágyamat teljesítettem be a napokban, némi segítséggel :). Tavaly készült pár nyusziól, de nem tudtuk használatba venni bizonyos pici elmérések miatt. Na, ezt most korrigáltuk, és így kikerülhettek végre a felesleges dolgok és a rendetlenség a nyusziházból. Takaros rend, tiszta ketrecek, boldog nyuszik, amerre nézek :)
Azért ez sem ment zökkenőmentesen, csak hogy hű legyek magamhoz. De hát ezek nélkül az apró epizódok nélkül nem is lenne olyan érdekes vidéken élni.
Arra biztos van, aki emlékszik, hogy kontaktlencsém van, jajdejó! :) Reggelente azonban nem rakom még be, mert úgy érzékelem, hogy a kecskéim, Saci, a malacok, de még a nyulak és a tyúkok is elég méretesek ahhoz, hogy lencse nélkül is lássam őket. De a hangyák nem. És hát ahogy takarítom az első nyúlketrecet, érzem ám, hogy valami mászik. A karomon. A nyakamon. Mindenhol. A nyakamon már csíp is. Odanyúltam, azt hittem szúnyog, de nem. Elcsíptem. Valami bogár, mindegy.

Folytattam a trágya kikotrását a ketrecből. Valami megint csíp. Odanyúlok, próbálok ráfókuszálni, hát egy hangya. Meg még egy. És még sok. A karomon, a pólómon, a nyakamon, mindenhol. Na szép, gondoltam, miközben söprögettem magamról a dühös kis jószágokat! Rögtön az első ketrecnél megtalált a szerencse!Nagyjából lesöpörtem magamról a hangyákat, és visszatértem a munkához. Előtte szemrevételeztem a hangyahadseregtől feketéllő nyúlóldeszkát, hogy na, ide nem szabad nekidőlni. Majd megfogtam a kislapátot, és benyúltam a ketrec belsejébe a trágyáért. És nekidőltem. Hát ennyire nem lehetek gyagya! Szídtam magam, mint a bokrot! Újabb csípések, újabb söprögetés. :) . Mindkét karom csupa piros pötty, viszket, csíp, ronda. Mentségemre mondom, épp a néhányadik napon tartottam a kávémegvonással - nem szeretem, ha valami uralkodik felettem! Ez a lakatlan sziget effektus nálam :). Ha megkérdezik, hogy mi az a 3 dolog, amit elvinnék a lakatlan szigetre, nem szeretném olyasmire pocsékolni, ami csak egyszerű függés, és csak le kell állni vele! Szóval épp odáig fajult a kávéügy, hogy már két kávéval éltem csak túl a napot, és ezért letettem. Ami enyhén szólva is indiszponálttá tett. Durván szólva meg gyagya, járvaalvó és holdkóros lettem. Ez okozta a hangyavészt. De jelentem, a csípések azóta eltűntek, a nyusziketrecek és az ól tiszták, és én sem akarok már kávét vinni a lakatlan szigetre. Minek is? Elég a trágyázólapát :D :D :D

2016. szeptember 4., vasárnap

Péntek. 06.00. óra

Csörög az óra. Kitámolygok a mosdóba, gratulálva magamnak, hogy sikerrel fölkeltem, így időben elkezdhetem a napot, nem kések el a piacról. Visszafelé bemegyek a konyhába, elhúzom a függönyt, hát mi az első, amit megpillantok? A kecskéim virgonc futkosása. De ha ezt látom, az bizony nem jó jel, mert amúgy a konyhaablakból nem látni be a karámjukba. Egyszóval kiszabadultak valahol. Elkeseredetten öltözök, kapom a fejősvödrömet.
06.10. Baktatok kifelé, magamban mérgelődve, és magam mellé szólítom a kutyáimat. Csibész komoly segítség a hajtásban, Panka komolytalan, pedig ő a terelőpuli. Ahogy felérek, nyitom a kertkaput, egyszer csak előballag a bálák takarásából Sacika teljes életnagyságban, boldog, ám bamba vigyorral a képin. És most ne üssön meg a laposguta! Egyedül vagyok a házban, Saci karámjának még nincs ajtaja. Vakarom erősen a fejem, hogy miként viszem vissza. Közben Csibész önállósítja magát, mivel az utóbbi időben igen sokszor csináltuk együtt a hajtást, és megndul a kecskékért. Ami nekem nem menne sehogy sem, azt ő egy szempillantás alatt megoldja. Kettőt sem pislogok, már egy falkában hajtja a kecskéket, azok futnak előtte. Kitárom a kapujukat, és már bent is vannak. Kb 10 másodperc alatt elvégezte, ami miatt én fél órát rohangáltam volna szitkozódva, kimelegedve, dühösen. Akkor realizálom a levert deszkát a kerítésen. Gyorsan odateszek eléje egy raklapot, ami elfedi a lukat, oda is kötöm, kecskék kipipálva. Jöhet a Saci. Csibész közben őt is kezelésbe vette, de Saci nem adja magát könnyen, visszafordul, öklel, fut, rúgkapál, szóval adja magát. Viszont nincs más hátra, le kell szerelnem a karámdeszkákat, méghozzá kettőt, mert ki még csak kiugrott felettük, de vissza már nem fog. Fogót csinálok a kezemből, kombináltat, és elkezdem lecsavarni az anyákat a menetes szárról. Egy, kettő - az első rúd megvan. Leemelem a nehéz akácrudat. Közben kigondoltam, hogy a másik rúdból elég az egyik oldalt elengedni, azon már átlép ez a bús marha. Megvan az is. De most hogy csalogatom be? Abrak! Igen ám, de az abrak elől van, a vödör is elől van, és ha Saci meglátja, hogy nálam a vödör, nem fogom tudni visszatartani, hogy ne szedje ki a kezemből. Mindenesetre elbaktattam a vödörért. Úgy is lett, ahogy gondoltam. Saci meglátta a kezemben a vödröt, egyből érdeklődve jött a tyúkudvar elé, hogy "NA, mit eszünk?" Ez így nem jó. Szerencsére Csibész tűnik fel a láthatáron, és amikor meglóbálom a botomat, és rászólok, hogy "Csibész, hajtsd meg! " bár nincs erre megtanítva, de megérti, és elkezdi hajtani a marhát. Az ugrál, dobálja a farát, rohan előle. Néha megfordul, öklelne, de Csibész nem kap frászt, hátraugrik, ugat, morog, másfelől kap bele. Szóval elvannak. Így, miután Sacit eltávolítottuk, visszabaktatok az abrakkal a karámjához, és megtöltöm az edényét. Saci közben felszaladt a trágyadomb tetejére kakasosat játszani, és nem jön le. Mutatom neki az abrakot, nem jön. Mert ott sunnyog a Csibész. Hát igen, ezen a részén a dolognak még van javítanivaló a csapatmunkánkon. Ugyanis Csibész nem tudja abbahagyni. Ez kicsit meghosszabbítja a dolgot, de végül Csibész a "kifelé!"parancsot megértve eloldalog, Saci lejön a trágyadombról, besétál a karámba és nekifog az abraknak. Gyorsan vissza az akácrudak, csavarok, rögzítés, kész. MEgtörlöm a homlokom. És hét órát harangoznak...Hogy az a...Most kellene befejeznem az állatokat, és kezdeni a fejést. Ez a szép az állattartásban. Az ember tervez, az állatai meg végeznek vele! :D

Blogverseny

Ma véletlenül megtaláltam az Allianz blogversenyét, a www.allianz.hu oldalon. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Bár sosem jutott eszembe, hogy verseny miatt írjak, most mégis kíváncsi lettem. Hát lássuk :)

2016. augusztus 29., hétfő

Itt ülök Tárnokon...

...az okmányirodában. Ez az a hely, ahol lehetnek emberségesek vagy bürokratikusak az ügyintézők. És ezzel kihatással vannak emberek, családok életére, a közlekedés balesetmentességére, kapcsolatok alakulására, stb.
Az én ügyintézőm, egy vékony szőkésbarna hölgy, bürokratikus. Át szeretném iratni az autót, amit a korábban leírt, sajátos módon vásároltunk. Hát az átírás sem lesz kevésbé kalandos. Véletlenül ugyanis Gézánál maradt a lakcímkártyám. Főbenjáró bűn. A két ügyintéző hölgy fölém tornyosulva, egymás szavába vágva döngöl a földbe, hogy pedig az ügyintézéshez bizony kell ez a dokumentum. Próbáltam mondani, hogy Géza beszkennelte, elküldi faxon vagy emailben...Az nem jó, eredeti kell. Próbáltam mondani, hogy hiszen rajta van a lakcím, de még az igazolvány száma is rajta van a szerződésen és az eredetvizsgálaton is, próbáltam mondani, hogy a férjem Szigetszentmiklóson dolgozik...semmi nem hatotta meg. Ő a bürokrácia betonszobra, rugalmatlan és kőkemény. Semmi nem hatja meg, pedig csak egy legyintés lenne, pedig amúgy is csak rápillantana, és visszaadja, hogy rendben van...
És még nincs vége. Mert mire visszaérek Szigetszentmiklósról, már ott ül valaki, akivel kellemesen csevegve beszélgetnek a hölgy új frizurájáról többek között. Persze közben ügyintéz. Leülök, várok. Várok. Várok. Egyszer csak befut egy újabb hölgy, hogy ő időpontra jött, autó átírás miatt. Így nyilván elém kerül. Tudom, kérhettem volna időpontot, ha tudtam volna, hogy kell. De nem gondoltam. Még mindig nem tudok elég bürokratikusan gondolkodni. De ez az én bajom.
A más baja viszont a bürokrata ügyintéző, aki nem akar emberséges lenni. Pedig mekkora a felelőssége!
Kérem, hogy aki elolvassa majd ezt a kis történetet, ne legyen rest rá, hogy amikor egy tó vagy folyó mellett elmegy, dobjon bele egy kavicsot, és nézze végig, ahogy gyűrűzik a víz! És gondoljon arra, hogy bármi, amit másoknak tesz vagy mond, az így gyűrűzik tovább. Ha betonfejek vagyunk, akkor a rossz. De ha nagyvonalúak vagyunk, akkor a nagyvonalúság és a hála gyűrűzik tovább.
Kivel lenne jobb találkoznunk, egy goromba, rosszkedvű emberrel, aki mások gyomrosai miatt görnyed? Vagy jókedvű, nagylelkű emberekkel, akik mosolyognak és szívesen segítenek?
Rajtam/ rajtunk is múlik, mi gyűrűzik tovább!

2016. augusztus 15., hétfő

Akár paródia is lehetne... :D

... a Baranyi család autót vesz címmel. Nem tartozik szigorúan a gazdálkodás témakörhöz, de végeredményben a mindennapjainkról szól, így hát elmesélem.
Mivel mindkét autónk jobb napokat látott jószág volt, és egyre többször tagadták meg az engedelmességet, úgy döntöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, másik után kell néznünk. Sem mi, sem az általunk keresett autók nem a milliomos kategóriába tartoznak, hát tegnap így esett az autóvásárlásunk:
Titi öcsém nagyon ért az Opelekhez, küldött nekünk egy linket egy eladó Opellel, amit megszemlélvén érdemesnek tartottunk arra, hogy utánajárjunk. Felhívtuk a hirdetőt, ám elsőre, másodikra, sőt harmadikra sem vette fel. Már le is tettünk róla, amikor egyszer csak visszahívott. Megbeszéltük, hogy délután otthon lesz, akkor leautózunk Veszprémbe, az eladó Opel tartózkodási helyére, hogy megvásároljuk a kocsiját, ha jó.
Kb fél ötkor indultunk, hatra lent is voltunk. Emberünk már az utcán várt minket, kedves, barátságos, intelligens úriember volt. Hozta az autó kulcsait, mondta, hogy milyen jó, megbízható autó is ez, mennyire szerették, indította, és...nyekk. Azaz nyekk sem volt, annyit sem mondott a kocsi. Emberünk szabadkozott, hogy két hete nem használták, nem is érti, meg ilyenek, aztán kitalálták Gézával, hogy valószínűleg leszívta a riasztó az aksit. Be kell bikázni. Szerencsére van bikakábel a másik kocsijában. Elő is vette, de hát az inkább egy bús tehén volt, mint bika, nem is csinált semmit hosszú percek után sem. Erre kitalálta, hogy egy harmadik autóból kiszedi az aksit, beteszi ebbe, úgy majd indul. Ki is szedte, be is tette, felteszi a sarukat rá, hát felvisít az autó riasztója nyomban, mert ugye meg lett szakítva az áramkör a régi aksi kivételével. Lekapja a sarut, autó elhallgat. Ki kell kapcsolni a riasztót. Az ám, de mivel. Nála volt a tartalék riasztókapcsoló, de elem nem volt benne. Keresik a másikat, nincsen. Keresi, de nincsen. Erre bement a házba, hogy ott is körbenéz. Talált is egy elemet a tartalék kapcsolóba, jött ki vele - hát az elem már nem volt jó. Vakarta a fejét a jóember, végül beült egy negyedik autóba, szólt, hogy elszalad a Tescóba elemért, és balra el. Mi ott maradtunk a kocsival. Géza alaposan körbejárta, bevilágított alá, fölé, minden kis lyukat és kiszögellést megvizsgált már, mire egy húsz perc múlva emberünk boldogan visszatért egy jó elemmel. Saruk fel az aksira, riasztó visít, kapcsoló kikapcsolja. Szuper! Végre beindítható lesz az autó. Jóember beül, indít, hááááát, forgatja, forgatja, de nem indul. Géza kérdezi az üzemanyagot, nézik mindketten - totál üres a tank. Nos, itt már a hasamat fogtam a kacagástól magamban, közben emailben mindig tájékoztattam az öcsémet is az épp aktuális történtekről, hadd kacagjanak ők is - kacagtak :D. Szóval emberünk bement a házba fejvakarva, majd nemsokára előkerült egy kanna benzinnel, amit beletöltöttek a kocsiba. És lőn világosság. A kocsi két köhhintés után elindult. Remek! Akkor Géza megkérte a jóembert, tegyen egy kis kört vele, mi megyünk utána kerékösszetartás vizsgálata végett. Oké. Helycsere, Géza is tett egy kört vele. Oké. Akkor már csak meg kell egyezni. Nem tartott sokáig. Jó, jöhet a papírmunka. Előrelátóan vittünk magunkkal adásvételit, így bementünk kitölteni. Közben előkerült egy kollégája az emberünknek, aki segített a szerelésben.Visszaszerelték az eredeti aksit, majd rá a bús tehén bikakábelt, megpróbálták indítani a kocsit. Már jó ideje próbálkoztak, amikor a szerelő ember homlokára csapott, hogy hiszen az ő kocsijában van egy másik bikakábel, ami nemcsak bús tehén, hanem tényleg bika. És az is volt. Elindult a kocsi. Akkor a szerelő emberünk kintmaradt a járó motorú autóval, amíg mi bent papíroztunk. Hogy töltődjön az aksi. Akkor már fél kilenc volt. Elintéztük, kifizettük, megyünk ki, mondjuk, hogy állítsa le a kocsit és indítsa újra, hogy lássuk, rendben van-e az aksi. Kocsi leáll, indít újra - nyekk  - sem. Semmi. Hogyaza...Mondtuk nekik, szerezzenek aksit, mert nekünk már nagyon haza kéne menni. Először a másik kocsi aksiját ajánlgatta, de az csak 44-es volt, nekünk meg 55-ös kellett volna. Akkor eszükbe jutott egy kompresszor, amiben van egy nagy aksi. Megnézték, és mázli - pont 55-ös volt. Éljen! Betették, riasztó vonyít, kapcsoló kapcsol, autó indul! Huh! Sikerült. Kilenc óra. Csak jussunk el a benzinkútig vele. Elköszöntünk tőlük, tankoltunk éééééés, irány haza! Fél tizenegyre megérkeztünk. Jelentem, az autó indul, működik, rendben van. De ez a vásárlás egy örök élmény maradt! :D

2016. augusztus 10., szerda

Tegnap este...

...azt reméltem, hogy hamar ágyba kerülök. De nem így lett. Az ember tervez, de a kecskék végeznek vele.
Kimentem eteni, becsukni őket, már kész is voltam, az utolsó söprögetések voltak hátra, közben a lányok fejtek. Amikor is Panna egyszer csak kiabál, hogy menjek gyorsan, mert az egyiknek ki van szakadva a tőgye. Szaladok be a fejőállásba, hát tényleg egy majd' tízcentis hasadás élesen, mintha késsel vágták volna el. Hű a teremburáját, jó mérges is lettem egyből - jött ugye a hidegfront, és ennek megfelelően a kecskék meg vannak bolondulva! Állandóan csattognak a fejek meg a szarvak, nem férnek a bőrükbe! Aztán meg is lett a következménye - össze kellett varrni a tőgyét. Szerencsére még világos volt, gyorsan hívtuk Pápai doktort, aki nagy kecsketudor, és összeöltötte a szakadást. Be lett bódítva a jószág, feküdt szépen a "műtét" közben. Aztán talicskába emeltük, és a betegszállító tragacs felvitte a nyúlólba, hogy el legyen zárva az ébredezés idejére a többitől. Terítettünk alája szalmát is. Azt kaptuk ukászba még, hogy figyeljük, mert a bódított kérődzők hajlamosak a felfújódásra - még pont ez hiányzott volna a boldogságomhoz. Lefektettük, kitömtem egy zsákot párnának, mégse a földön legyen a feje, aztán magára hagytuk ébredezni. Kb 22 óra környékén kimentem hozzá - csak nyögött, és ki volt terülve, mint a nagyalföld. Megpróbáltam rávenni, hogy emelkedjék el a földies gondolkodástól, de nem sikerült. Masszívan feküdt. Akkor maga alá hajtogattam a lábait, és felemeltem a fejét. Na, erre magához tért. Kinyitotta a szemét, körbenézett, meglátta a szalmát, és - amúgy kecske módra - nyomban be is nyomott egy falatot belőle. Aztán nyúlt volna a szájával a következőért, és...elaludt a mozdulat közben. Felráztam, bámult bután, és újra elhajolt. Na jó, hagytam. Bementem formába tenni a sajtot, és utána újra kimentem hozzá. Majdnem éjfél volt már. Ééééés, ott állt a nyúlól ajtajában, csodálkozva nézett rám, hogy mit keres ott, mert az utolsó emléke a zöld fű volt, mint terített asztal. Szépen megfogtam a nyakörvét, kijött velem, visszaballagtunk a többiek közé,
aztán se puszi, se pá, bevonult és élte tovább a kis életét. Én is bevonultam a magam kuckójába, és fél egyre már sikerült is ágyba kerülni. Mondom, ember tervez, a kecskék meg végeznek vele :D

2016. július 20., szerda

Ha valaki keresne...

...megtalál minket a bolondokházában. Miért?
Nos, kihoztam a három lánygidát a kertbe legelni. Ez olyan nekik, mintha valaki hosszú menzai ebéd után váratlanul egy falusi esküvői vacsorán találja magát. Nem ragozom...
A háromból kettő neki is állt. A harmadik...nos, ő nem. Az egésznapos elfoglaltsága abból állt, hogy ordított. Amikor berekedt, akkor meg sikoltozott. Ő Cofika kislánya, Masni. Szerintem Cofikát már nem kell bemutatni, ő az, aki fejés közben váratlanul rádöbben, hogy halálos veszélyben forog az élete, megugrik és felkenődik a fejőállás sarkába. Mégis mit várunk akkor a gyerekétől? Ő az, ott a fenyőfa törzse mellett...

2016. július 18., hétfő

LAST MINUTE!!!!

Az esős idő okozta csekélyke piaci forgalom miatt megmaradt egy kis friss sajt. LAST MINUTE !!! Egységesen 3.800 Ft/kg HELYETT 2.800 Ft/kg! Van pár darab BURRATA, egy kevés MOZZARELLA TEKERCS, és friss, FŰSZERES SAJTGÖMBÖCÖK snidlinggel, dióval vagy chili-majoranna fűszerezéssel. És kivételesen, mert szép, napos időnk van, a FÜSTÖLT PARENYICA IS akciósan vásárolható, szintén 2.800 Ft/kg áron! NE HAGYJÁTOK KI! :D
A SAJTTERASZ NYITVA 14.00-18.00 -IG! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

2016. július 3., vasárnap

Függőséget okozó desszert :D

Van egy slágerünk. Minden piacon - egymástól függetlenül - függőséget okozónak titulálták a Gyúrórudi desszertet, mert nem lehet sem megunni, sem leszokni róla. Ezért aztán - unalmamban :D - kipróbáltam néhány változatát. Epres öntettel csoki helyett, ordával túró helyett, és egy cseppnyi mentával a csokijában. Kávéval és ordával. Eperrel, ordával és csokis keksszel. Szóval csináltam pár variációt. És az eredmény?
Ez a két kép önmagáért beszél :D. Igen, viszünk magunkkal kiskanalat, vásárlói kérésre :D.


2016. június 29., szerda

Na, mit találtam ? :D

Ezt a fotót ma reggel csináltam. :)
Hihetetlen, de kispulykák vannak rajta, a mamájukkal, aki már előrébb tart.
És hogy ez hogy lehet? Hát biztos megvan a biológiája... :)
A mohácsi pulykavészünk után a két tojó elkezdett gőzerővel tojni. eleinte össze-vissza, kecskék etetőjébe, szénabálába, stb, aztán a biciklialatti pulykamama visszaült a bicikli alá, oda tojogált. Hagytuk, mert nem volt időnk levágni. Ugyebár papapulyka nélkül nem fiasak a tojglik. A másik pulykamama a trágyatároló mögé ült be. És még most is ott ül. Ellenben a biciklialatti pulykamama egyszer csak váratlanul elővezetett vagy tíz kispulyát. Legnagyobb döbbenetünkre. Úgy látszik, hogy a tojások odabent már megtermékenyültek, így - bár szegény pulykapapánk már nem élhette meg - de mégis lettek utódai. A kicsik lelkesen eszik a darát, a túrót, kapirgálnak, ahogy a mamájuktól látják, kerülgetik a kecskelábakat, sipognak, és köszönik, jól vannak. :)
Pedig már majdnem lemondtam  a pulykapopulációról...

2016. június 23., csütörtök

Termelői Sajtterasz :)

Az úgy volt, hogy ez a nagy ház, amiben lakunk, igazából kicsi. Nagy, ha takarítani, karbantartani kell, de bizony kicsinek minősült akkor, amikor el szerettem volna helyezni benne még egy olyan helyiséget, ahol árusíthatok, anélkül, hogy a tejkonyhába utcai ruhában engednék be embereket. Így aztán nem maradt más választásunk, mint a terasz kialakítása. Ugyan még nincs teljesen készre rendezve, mert a szunyogháló pl csak most készül a zuram által, de attól árusítani lehet. Nem a teraszt, hanem a sajtokat. Sajtteraszból úgyis kevés van. :)

És hogy mi kapható?
Kecsketej, kecskejoghurt, lágy és félkemény kecskesajt. És kecsketejszappan, kecsketejes bőrápoló krém.
Tehéntejből: túró, joghurt, gomolyasajt, friss sajt, érlelt sajtok, töltött mozzarella-tekercsek, burrata, füstölt parenyica, aszalt szilvával töltött füstölt mozzarella, és ha időmből futja még, akkor vaj is. :)
Alkalmankénti ajánlatban sajtos rúd, tzatziki saláta, sajtsaláta, sajttorta és egyéb finomságok.
Friss vagy fagyasztott, tápmentes nyuszihús, kecskehús.
Az alkalmankénti ajánlatot a ház elé mindig ki fogjuk tenni :D.

NYITVATARTÁS:

HÉTFŐ      - 14.00 - 18.00. LAST MINUTE AKCIÓ minden, piacról megmaradt friss sajtra.
KEDD       - 14.00 - 18.00
SZERDA   - 14.00 - 18.00
CSÜTÖRTÖK - 10.00 - 17.30
PÉNTEK - Csak a hétközbeni rendelés házhozszállítása
SZOMBAT - PIACNAP,  ZÁRVA!
VASÁRNAP : ZÁRVA!!!!

Sok szeretettel várunk minden érdeklődő sajtkedvelőt! :D


2016. június 20., hétfő

"Dolgozz velem" :)

És egy újabb érdekes, nyári programot szeretnék ajánlani és bemutatni!
Korábban többen is jelezték - félig talán tréfásnak szánva - hogy szívesen eljönnének hozzám segíteni, együtt dolgozni. Innen származik a következő ötlet, programajánlat, a "Dolgozz velem!"
Ennek a lényege, hogy maximum két fő reggeltől délutánig velem dolgozhat az állatoknál, kecskét fejhet élőben, nemcsak amolyan díszfejés, hanem igazi. Megetetjük az állatokat, kialmozhatjuk a nyuszikat, ha szükséges, azután bevisszük a tejet, és elkészítjük az éppen aktuális napi sajtokat. És persze lehet kérdezni folyamatosan. És nemcsak kérdezni, hanem próbálkozni a sajttal. Összevágni, lesavózni, formába tenni, forgatni...olyan könnyűnek tűnik, amikor valaki más csinálja, de vajon a Te kezedben hogyan áll? :) Egy kedves vevőm unokái letekerték a parenyicámat, és megmérték a hosszát - 180 cm volt :D. Kipróbálnád?
A program igazi lehetőséget ad a próbálkozásra, sok-sok időt a kérdezésre, a gyakorlásra. Mindhárom nap másfajta sajt készül, beláthatsz kicsit a kulisszák mögé is. Kiderül, mennyi mosogatás van a sajtok mögött, hány kilós a nagyfazék, és milyen mélyre kell hajolni, ha a kishordóból kell kiszedni a savót. :D
Nem leszel egyből profi farmer vagy sajtkészítő, ha beállsz mellém, de egészen biztos, hogy használható tapasztalatot szerzel ahhoz, hogy akár önállóan is merj próbálkozni otthon.
Dolgozz velem! Nézd meg, tényleg ezt akarod-e csinálni, ha már régóta tervezed a vidékre költözést. Vagy nézd meg, mi minden van a sajt mögött, amit megveszel tőlem a piacon! Vagy egyszerűen csak élvezd a vidéki életet felelősség és kötelezettség nélkül egy napra, és profitálj belőle otthonra, a családodnak készített finom, házi sajttal! Kérdezd meg, ami érdekel, próbáld ki, ami izgalmasnak tűnik és nevess nagyokat, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretted volna!
A "Dolgozz velem" program egésznapos, időjárástól függetlenül működik, hiszen bármi van, az állatok esznek, isznak, tejelnek. És óbégatnak, ha nincs ellátás. :D  Bármely hétfő-kedd-szerda választható időpontnak , ezt Te döntöd el.
A program ára 10.000 Ft/fő, ami tartalmaz egy hazavivős, saját készítésű sajtocskát is, megfelelő gyakorlati utasításokkal, sok-sok választ a kérdésekre, és egy egész rátok szánt napot, igény szerinti időbeosztásban farm és sajt között.
Ha érdekel, keress bátran! Írj egy e-mailt, vagy hívj telefonon!
Mail: gezanomi@gmail.com
Tel: 06/30/6686061
Dolgozz velem! :)

2016. június 15., szerda

"Ugorj be hozzánk! "

Itt van, itt van a nyári szünet! :D
Ezzel párhuzamosan mindenki elkezd gondolkodni, hogy mi az a - lehetőleg értelmes, de pihentető - lehetőség, ahova el tudná vinni csemetéit.
Nos, én ajánlanám például Gyúrót, a Gyúróikecske portát! :)
Az apropóját, illetve az ötletcsírát Kati barátnőm adta, aki az osztályát Szigetcsépről a Mezitlábas parkba vitte játszani, és megkérdezte, hogy hazafelé beugorhatnának-e hozzánk kicsit állatozni, szappanozni vagy sajtozni. Így lett a program neve "Ugorj be hozzánk!". Mert az egész csak egy kis kiegészítő program, Velencei-tó mellé, Mezitlábas park mellé, kirándulás mellé, stb.
Ugorj be hozzánk, nézd meg az állatokat, simizd meg Saci buciját, etesd meg a kecskéket lucernával, gyömöszkéld meg a kiscicákat, és diszítsd ki a saját kecsketejes szappanod!
Egy alapszappant adok, amiből sütikiszúróval, késsel, villával, bármivel megformázhatod az Általad megálmodott szappant. Majd egy kis természetes szinezővel megfestheted, vagy megszínezed a tetejét és belekarcolhatod a saját vagy a kedveseid nevét :). És a végén szépen celofánba csomagolod és hazaviszed. A Tiéd, megdolgoztál érte. Majd használd boldogan fürdésekhez a virgonc kecskéink tejes ajándékát:)
Emellett vásárolhatsz egy kis finom házi sajtot is, ha szeretnél, de ajándékba adunk egy mini parenyicát, hogy otthon is megkóstolhassák a finom, ízletes falusi nyarat :)
Várunk családokat is, de a maximum csoportlétszám 25 fő egyelőre. Az ára 1000 Ft/fő, ami magába foglalja az állatok körbejárását, simogatását, etetgetését, egy kisebb kecsketejszappant díszítéssel. csomagolással és egy mini parenyicát. Természetesen nem kell, hogy mindenki - kicsi és nagy - szappant készítsen. Azok, akik csak kísérőként, segítségként vesznek részt a programon, csak 400 Ft-ot fizetnek. Ők is megnézik az állatokat, segíthetnek a szappandíszítésben, és megkapják a parenyicácskájukat. :) 3 éves korig - természetesen szappanozás és sajtocska nélkül - a program ingyenes. 20 főtől a program ára 800 Ft/fő, illetve a kísérőknek marad a 400 Ft/fő. A program csak előzetes bejelentkezéssel látogatható!!!! Érdeklődni e-mailben vagy telefonon lehet. A "Kapcsolat" fül alatt mindkét elérhetőség megtalálható!
Egy kis ízeítő a programból: (Kati barátnőm fotói)





2016. május 26., csütörtök

Kúl event :)

Ma délelőtt kaptam egy cikket, sajátos hangvétellel és irománnyal. Első körben csak pislogni tudtam, és vakartam a fejem, hogy vajon mi lehetett a motivációja az írójának,

http://24.hu/kozelet/2015/11/12/muparasztok-es-mas-nepmesehosok-avagy-eljen-a-videki-elet/

Nem rövid, és ezzel szemben még hosszú is. Ami csak azért bosszantó, mert - mint mondtam - eléggé sajátos a stílusa és a mondanivalója.
Az első gondolatom az volt, hogy a cikk rendelésre készült. Személyesen is volt szerencsém ilyesmihez. És még csak meglepő sem lenne. Ebben az esetben a cikk no comment.
A másik lehetőség az irigység. Savanyú a szőlő - megpróbálta valaki vidéken, de nem jött össze, és ez ilyen keserű nyálban - köpésben jött ki belőle. Ebben az esetben sajnálom ugyan az illetőt, de a cikk továbbra is no comment.
Ha viszont azt a lehetőséget vesszük, hogy a cikk írója felelőssége teljes tudatában írta, amit írt, akkor nagyon is van mit beszélni róla. Mert igen csúnya a stílusa, és még igaztalan is.
Van ennek egy szociológiai oldala:
"Falun nehéz. Sokaknak nincs munkája, az emberek sokszor rosszkedvűek, fásultak és a magyar falvak többsége egyáltalán nem gyönyörű, nem veszik körül hegyek, sem tiszta vízű patakocska nem folyik át rajta. A magyar falvak többsége szegény, mint a templom egere."

Én úgy látom, hogy alapvetően az emberek Magyarországon sokszor rosszkedvűek és fásultak. És hogy erre kinek van oka és kinek nincs, nemcsak az határozza meg, hogy hol él. Az emberek a városokban is sokszor fásultak és rosszkedvűek. A város sem mindenhol festői, s az emberek ott is szegények, mint a templom egere. Kivéve a gyevi bírót. Mert az nem szegény, de kivétel. A városi szegénység bizonyos értelemben még rosszabb, mert nincs perspektívája. A falusi ember, ha elveszti a munkáját, azért éhen nem hal. De az erkélyen nem terem túl sok megélhetés. Amellett majdnem teljesen igaz, amit leír, csak nem mindegy, mi a következtetés belőle.
"Nem is törekszem a teljességre, de leírom, miért hazugság ez a nagy hurráhangulat meg hepiskedés a vidéki élettel kapcsolatban. Kezdem azzal, mi nincs, ha állatot tartunk, gyümölcsfáink vannak és veteményesünk: időnk.
És ezt úgy kell érteni, hogy soha. Nincsenek spontán programok, hosszú hétvégézés, kéthetes nyaralás, nincs „beugrom-a-városba-és-ha-későn-végzek-ott-alszom-a-Gyöngyiéknél”. Mert etetni kell. Nem csak egyszer. Mert a tyúkokat reggel ki kell engedni. Mikor beűtek, be köll őket csukni. Mert a cseresznye, időjárás függvényében négy nap alatt le tud érni és akkor ott kell lenni leszedni"
Ez az aspektusa a történetnek már egy hatalmas átverésen alapul, amit ma nagyon divatos axiómaként elfogadni. Nevezetsen azt, hogy az ember élete attól boldog, ha részt vehet minél több kúl eventen, azaz koncert, Sziget, megnyitók, stb. És persze hozzátartozik ehhez, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia. Ámde ha ez tényleg így lenne, azaz ettől lenne boldogabb az élet, akkor miért van ennyi alkoholista és drogfüggő a fiatalok között? Nagy-nagy becsapás ez bizony, becsapás a köbön. Idő, az tényleg nem sok van, de azért van. Az emberek korábban is dolgoztak reggeltől estig, de megtartották az egy pihenőnapot - és ehhez én is ragaszkodom. Tény, hogy nem alszom sosem a Gyöngyiéknél, bárki is legyen ez a vendégszerető hölgy, mert haza kell jönnöm fejni. De én ezt szeretem. Szívesen csinálom, választottam és nem kényszerűség. És ismerek jópár hasonlóan gondolkodó embert, akik szintén ezt választották. És csinálják. Két kézzel, nem olasz szandálban. Ja, és nincs 25 hektáros földjük. Nekünk sincs. Semmi földünk sincs, csak ez a telek a faluban. És itt már az irigység az, ami dominál a cikkben, amikor a vidékre költözött, jómódú emberekről ír.
"Ők a fő- vagy nagyobb városból falura (falu szélére) kiköltözött emberek, akiket meggyötört a zaj, a por, a kosz, a húgyszag, a munkahelyi stressz. Jó részük rendkívül sikeres vállalkozást vagy felsővezetői pozíciót hagyott ott a falusi életért, megint mások (akik szintén rendkívül sikeresek voltak, de űrt éreztek a lelkükben mégis) a gyerekeik miatt jöttek ide, a mindig tiszta és gyönyörű, hegyekkel vagy erdőkkel körülölelt kis községbe, mert azt akarták, hogy nekik jó legyen. Két év múlva szerepelnek először valamelyik magazinban, akkor már önellátóak és boldogok. Hogy hogy nem, éppen akadt a faluban 25-30 hektár eladó, jó minőségű föld, amin azonnal elkezdtek páros ujjú patás papucsállatkát tenyészteni, a másik húsz hektáron meg nyunyubogyót, ami egy elfeledett, ősi magyar növény, Árpád, Előd, Ond és Kond, meg a többiek a vérszerződés előtt ilyet haraptak ketté. Egy kedves kis viskóban laknak, ami egykor uradalmi kastély volt, hetvenkét millióba került a passzív házzá alakítás, de ez négyszáznegyven év és három hónap alatt megtérül. "
Műparasztok? Nem, ők a modern földbirtokosok. Lehet utálni, lehet irigykedni, de régebben is megvolt ez a réteg. És igen, tényleg nem ők hordják a trágyát. Viszont munkát adnak a faluban azoknak, akiknek egyébként nem lenne. Ha telik rá nekik, miért ne csinálják nagyban? Csak mert sok kisstílű ember irigykedni fog? Toll a fülükbe. Irigykedjenek. Vagy mutassák meg ők is, hogy mit tudnak!
Mi megmutattuk. Csak kicsiben. Ennyire futotta. Egy kis lakótelepi lakás - kölcsönkifzetés után megmaradt - árából vettük a házunkat, nem a falu szélén, nem hektáros területtel. Csak a telek. Ennyi. És dolgoztunk rajta, vele. Aztán az állatokkal. A gazdasággal. A két kezünkkel. Kecskesajtot és szappant készítve. Igazából, a kézzel fejt kecskék tejéből. És most, hét év után is csak azt mondom, hogy jó itt lenni. Jó ezt csinálni. Megtehetnénk, hogy elmegyünk, de minek? Nincs az a kúl event, amiért feladnám ezt. Szeretünk dolgozni, szeretünk fáradtan ágybaesni, szeretjük a vasárnap csendjét. És igen, van, amikor pokolba kívánom az egészet, és nincs kedvem és elegem van. De tegye fel a kezét az, aki időnként nem érzi ezt a - mégoly kedvelt - munkájával, lakhelyével kapcsolatban. Ja, és nem nevezem magam parasztnak, gazdának nevezem magam, mert az vagyok.
Szóval, kedves cikkíró, igazán sajnálatos, hogy csalódott, hogy nem így képzelte, hogy nem jött össze valami, de ez még nem ok arra, hogy hazugnak bélyegezze azokat, akik ezt másként látják.
Szóval, kedves Türelmes és Állhatatos Olvasóm, aki végigkövetted ezt a cikket, ne hidd el, hogy minden hazugság, csak használd a szemed és az eszed, hogy meg tudd különböztetni a valódit a hazugtól. Mert vidéken élni jó!

2016. május 21., szombat

A többi túró...

A túróval minden évben meggyűlik a bajunk. Az idei évet kipipálhatom, megvolt a túrósztori.
Az történt, hogy...na szóval, tudni kell, hogy a túrót úgy csepegtetem, hogy egy nagy műanyag dobozt teszek az asztalra. Rá egy műanyag zöldséges rekeszt, és arra egy alsóhoz hasonló méretű műanyag dobozt, aminek az alját sok-sok helyen fúróval megfúrtuk, kilyukasztottuk. Ezen át csepeg a savó az alsó dobozba. Na mármost, este van, este van, ki-ki nyugalomban, engem kivéve, mert ki kellett szednem még a túrót, hogy lecsepegjen. Semmi gond, végül is csak hajnali fél négykor keltem, mi az nekem. Előveszem az egyik dobozt, elő a másikat, rekesz a helyére, kezdem szedni. Egyszer csak látom ám, hogy folyik valami. De nagyon. Egyre jobban. Hű, mondom, kilyukadt a dobozom? Az meg csak folyik. Ömlik. Nézem a dobozt, hol ereszthet? Hát akkor látom, hogy két egyforma, fúrt fenekű, lyukas dobozt tettem oda, közé a rekesz, nem csoda, ha ömlik ki savó...Óhogyaza...Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek, hol szedjem, toljam, húzzam, mossam...Ráadásul az asztal alatt voltak a műanyag tejes kannák, persze egytől egyig csupa savó, túró lett. A szék és a székpárna. Befolyt a bútor alá. Úszik a konyha a savóban. Szuper. És a dobozból csak csepeg, folyik a kiszedett túróból a savó. Ehhez már segítség kellett. Jött Géza, kiöntöttük a túrónak valót egy edénybe, kiszedtük az asztal alól a kannákat, ő nekiállt elmosni - épp a vacsorája közepén tartott - én meg megpróbáltam eltakarítani az asztalról, doboz, edény alól, földről, bútor alól a Dunányi savót. Ami szerencsére még ragad is, ha összejárja az ember a papucsával a többi helyiséget, márpedig összejárja, mert ugye a felmosóvizet ki kell önteni, újat hozni, cserélni...Általános nagytakarítás kipipálva.
Boldogok a sajtkészítők...?!
:D

2016. május 18., szerda

Mohácsi vész pulykául...

Nagyon szomorú vagyok :( ! A sok-sok kis kikelt pulya mind egy szálig elpusztult, s hogy miért, ez rejtély... Tavaly szépen felnevelkedtek a kikelt csibécskék, idén pedig ... Először ugye a papapulyka tizedelte meg népes utódait. Aztán feltehetőleg valami patkány lehetett, aki a nyúlházba telepített kispulykákat elvitte. És végül a kintiek is elpusztultak. Olyannyira, hogy még a papapulyka is feldobta a papucsot - alighanem valami megtámadhatta, mert ő mindig kint szeretett éjszakázni. Egyik reggelre már nem kódorgott elő. Most csak a két tojó maradt, de így alighanem levágjuk őket is, és csinálunk egy kis pulykasonkát belőlük. Sütni már öregek.
Aztán majd újrázunk egyet jövőre. Addig kitaláljuk az új koncepciót. Most aztán libátlan-pulykátlan árvák lettünk :(.
Nincs mindig kék ég, és lágy tavaszi szellő :(

2016. május 16., hétfő

Betelt...

Köszönöm a jelentkezéseket, az állást betöltöttük! :) Sok sikert Mindenkinek a továbbiakhoz!

2016. május 10., kedd

Munkalehetőség :)

Sajtkészítéshez keresek segítséget :)

Feladatok: - Besegítés a tejfeldolgozásba
                  - Sajtok elkészítése recept alapján
                  - Csomagolás, értékesítés előkészítése
                  - A tejkonyha tisztántartása
                  - Mosogatás

Amit kínálok:
                  - Bejelentett, részmunkaidős, de egyre bővülő foglalkoztatás
                  - Dinamikus fejlődés
                  - Hosszútávú gondolkodás
                  - Rugalmas munkaidő
                  - Jófej főnök (ez én vagyok :) )
                  - Juttatások
                  - Nyugodt körülmények

Akit keresek:
                  - Tiszta, rendezett életű, nemdohányzó nő vagy férfi
                  - Megbízható
                  - Önálló munkavégzésre képes
                  - Jó kézügyességű
                  - Kreatív
                  - Önmagára és a munkájára igényes személy.

Állatgondozásban, fejésben való jártasság előnyt jelent a kiválasztásnál. Gyúró és környéke szintén előnyben!

Önéletrajzokat a gezanomi@gmail.com címre várok. Érdeklődni a 30/6686061 telefonszámon lehet.


2016. május 8., vasárnap

A gazdálkodók szaga...

Hát ez aztán egy nem mindennapos történet volt hétvégére!
A gyerekem osztálytársai elkezdtek hányni, orrukat befogni, és egyéb óvodás szintű dolgokat művelni a gyerek jelenlétében, mondván, hogy büdös, istállószaga van. Amikor a gyerek nem bírta tovább a gúnyolódásukat, szólt az osztályfőnökének, hogy mit csinálnak a fiúk. Mire is az osztályfőnök közölte vele, hogy igen, tényleg van állatszaga, és mosakodjon többet meg tegye külön az állatos ruháit, és hát különben ez a szag a bőrön át is felszívódik az emberben.
Hű, barátaim! Ha most itt, ezen a poszton félre is tesszük a "pedagógus" remek reakcióját, mint "no comment", belegondoltam, hogy ezentúl nem is megyünk társaságba! Hiszen ha a gyereknek, aki nem is minden nap találkozik az állatokkal, istállószaga van, milyen lehet a mi szagunk Gézával! :D
Köszönjük Nektek, kedves Barátaink és Ismerőseink, hogy megtűrtetek minket a bőrön át felszívódó istállószagunkkal együtt eddig is a társaságotokban! :D

2016. április 19., kedd

Rohan...

...az idő! Egyszerűen fel sem tudom fogni, úgy száguldanak el a napok. Valami nem stimmelhet itt a rendszerben! Olyan nincs, hogy reggel felkelek, és egyből éjjel 11 van! És mégis. Nem értem. És minden nap...
Most, hogy belépett a kecsketej is a képbe - megígértem, hát megszámoltam, jelenleg 11 anyát fejek még "csak", úgyhogy van sok-sok liter kecsketej naponta - hát most már alig élek. Egyedül az tart életben, amiket tervezgetek - a kert rendberakása, hetente 2-3 oldal olvasás a könyvemből, amit még tavaly kezdtem olvasni (és nem azért, mert nem tudok vagy nem szeretek - régebben egy ilyen könyv max egy hét volt). Most meg...Uhhh. Vártam nagyon, mert szeretek fejni, de ami sokk, az sokk :D.
 Azért vannak történések is. Mindkét pulykamama elült a tojásain, az egyik alatt meg tudtam számolni, 13 tojás van. A másik a szalmabálába fészkelt, őt nem tudtam még rajtacsípni, hogy nincs a fészkén. Egy bő hete ülnek, gőzöm nincs, mennyi idő, amíg a kispulykák kikelnek :). Az a legszebb, hogy az egyik pulykamama a tavalyi itt kelt kispulya :). Ő már abszolút Baranyi, nemcsak adoptált :D. Nálunk ugyanis névre vannak véve az állatok. :D Baranyi Csibész és Panka a kutyusok. Baranyi Írisz és Mirci a cicák. Aztán Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Nyami és Névtelenke a malacok, Baranyi Kecskék és Baranyi Saciaboci. És a Baranyi Pulykák. Ja, meg a kinti cica, Baranyi Sziamiaú. Kihagytam valakit? Ja, az egerek és a néha idetévedő patkányok nem a mieink. Potyautasok.
 A Pulykákhoz tartozik még, hogy az a pimasz Panka kutya rájárt a pulykatojásokra, amíg észre nem vettük. Most ki vannak tiltva a területről, csak kívülről szemlélik a történéseket, amíg ki nem kelnek a kicsik.
Baranyi Libák még nincsenek. De szeretnék majd, mert engem rettentően feldobott, ahogy figyeltem a házőrzésüket! Ahogy ellenségként cibálta a szoknyám! :D Irtó jófejek!
 A kecskékkel meg meggyűlt a bajom. Kettő is van, akikkel nem egyszerű. Az egyik Cofika, az ügyeletes pimasz. Ugyebár a kecske prédaállat. Így aztán Cofika a fejés közben időről időre rádöbben, hogy valakik veszettül az életére törnek, és pánikszerű menekülésbe kezd, felkenődve a fejőállás sarkába, ami tőle 10 cm távolságra van. Ott aztán megáll remegve és idegesen pislogva. Én ilyenkor beszélek hozzá pár szót, kicsit szemrehányóan figyelmeztetem, hogy ő már felnőtt kecske, befejezhetné a hisztit, aztán fejünk tovább. Én vagyok a gazdája, velem kevésbé kekec. Ámde ha a lányok mennek fejni, Cofika mindig gondoskodik arról, hogy a szépségük és a bőrük puhasága meglegyen - ugyanis tutira felborítja a fejőkancsót hirtelen támadt pánikrohamában. A lányok csaknem minden alkalommal csúfosan szidalmazzák a kecskéket, amikor bejönnek. A másik renitens Bikkmakk. Na ő aztán tényleg megéri a pénzét. Még én is megharcolok vele. Először is ő elsőfejős, tehát beszoktatós. Kéne legyen. De ő nem akar az lenni. Szóval egy fejés így néz ki: Beront Bikkmakk a fejőállásba, amikor ő következik a sorban. Felpattan a helyére és zabálni kezd. Igen, ő nem eszik, nem kóstolgat - kétpofára zabál. Megkötöm a nyakörvénél, majd a párját, Csucsukát is, akinek angyali természete van, és mintaszerűen viselkedik. Ezután megkötöm Bikkmakk lábait a fejő padlójához, hogy ne tudjon elmenni. Ő zabál. Elkezdem fejni. Két cérnavékony sugár tej. Ő zabál. Alig telik a kancsó. A kezem már sajog. Ő zabál. Aztánegyszercsakelegelesz ésnekiálltolatnimajdelőremennivégülbeleülafejőskancsóba. Ekkor megunom és kap néhányat a nevelőpálcával az oldalára. Ő ordít. Elmagyarázom neki, hogy a fejést végig kell tudni állni egy ilyen nagy és értelmetlen kecskének. Ő helyben fut a két első lábával, rángatja a hátsókat, néz rám és ordít. Akkor befejezem az utolsó húzásokat, és  sóhajtok egy nagyot. Túlvagyok Bikkmakkon. Szép az élet! :)
Szeretem a kecskéket! :D

2016. április 5., kedd

Gyűlik...

...az anyag a telefonomon, csinálom a fotókat, csak nem jutok oda, hogy feltegyem.
Sokminden történt az utóbbi időben, pl Kiskőrösről be sem számoltam.
Két napos rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel, érdeklődő vásárlókkal. nagyon finom/szép termelői cuccokkal :). Cseréltünk sajtot baracklére, sült teára, gyönyörű, kézzel készült díszekre, medvehagymakrémre, ibolya-, és bodzaszörpre. Nagyon jól szervezett program volt, csillagos ötös a szervezőknek! :)
Ez volt a pultunk egy része. Olyan szép nagy volt, hogy nem fért bele egy képbe :)
A következő esemény a két kismalac érkezése. Nevük még nincs, lehet írni kommentbe ötleteket, aztán majd választunk. :) Nagyon cukik, már megismernek, szaladnak a zöldért, amit mindig viszek nekik ajándékba. :)

Eleinte a nyusziólban kaptak helyet, ahol a meleg deszkakörnyezet megvédte őket a hidegebb időben. Aztán egycsapásra meleg lett, és ők kiköltözhettek a hagyományos malacólba, amit nagy örömmel vettek birtokba, amint látszik is.
A kecskék meg vannak, a szokásos rendetlen módjukon. Vasárnap elválasztottam hat gidát, hármat a Tarka kicsijeiből, egy a Cofikájé, egy a Nagyfehéré, egy Kece kislánya. Aznap estére megszökött az elzárásból a Tarka három rafkós kislánya, másnap estére cofika kislánya, Masni is kiszabadult. :) Elkaptuk, bezártuk, ma reggel újra kint aludt az anyukája mellett. A nyavalyás!
 Szóval a kecskék élnek és virulnak. Saci megint ordít, párzik, de most várunk vele, mert tavaszi bocit szeretnénk. Majd következő hónapban pároztatunk :) Addig hallgatjuk :) De legalább nyárra, amikor nyitva vannak az ablakok, már nem lesz ordítozás. :)
Ezek mennek...és a bárányfelhők. Végre. A föld felszáradt, indul a tavaszprojekt. Éljen! :)