2017. november 22., szerda

Amikor épp nem sajtozok, szappanozok...

...akkor is a saját magam által készített ételekkel dolgozom :).
A mai ebéd - na, ki találja ki az összetevőkből?
Kecskecomb sütve, sok-sok finom fűszerrel. Segítek, nem szabályosan sütöttem, hanem sütőben.
Aztán fokhagymás joghurtöntet, saját joghurtból:
Ismét segítek, még egy csípős szósz is kellett volna, de mi nem kedveljük annyira :)
ÉS amiből biztos, hogy mindenki rájön:
Tortilla, házilag gyúrva, sütve :) Hát igen, a végeredmény így elég laktató is lett, mert ez bizony lisztből készült :)
És íme a kész remekművem, azaz a fincsi ebéd:
Gyros bizony, kecskehúsból, saját tortillával, saját szósszal. Sajnos a zöldségek már nem sajátok, de meg kell mondjam, nyáron mindegyik megtalálható volt a kertemben :) Tehát az is lehetett volna házi, csakhát most jutott eszembe ez a finomságos ebéd.  :)
A kézügyességem még a régi, sajnos mindig négyes voltam technikából :) . De az íze pazar - volt :D

2017. október 18., szerda

Szap-Pankák ismét :)

Itt van az új szappanszezon, kezdődnek az őszi - téli bőrproblémák. 
Új Szap-Pankákkal jelentkezünk, már készülnek a jobbnál - finomabb lehetőségek. 
Tegyétek próbára! 
A piacokon 600 Ft/db, a blogról rendelve csak 500 Ft/db. Karácsonyig értékes nyereményekkel, játékokkal nyerhettek kecsketejszappant, kecsketejkrémet vagy épp finom sajtokat! 
Tartsatok szemmel, érdemes!

2017. augusztus 15., kedd

Telik és múlik...

... a nyár. Melegek és hűvösek váltakoznak, emberek és állatok szenvedik. És van, aki nem is bírja. Mint szegény kis mókus-Makink, a kedves és barátságos, csíkos mókusbarátunk, Rita,aki egy hete eltávozott az élők sorából. Ahogy Zsolti fiam fogalmazta, "elment megkeresni a Nagy Makkot" Megsirattuk, régi, kedves barátunkat gyászoljuk benne! Kb 8 éve volt a családunk része, béke poraira...
A meleg a kecskéket is megviseli, de szerencsére ezen a részen nem volt veszteségünk. Csökkent ugyan a tejmennyiség, de legalább mind élnek!
Akiket nem visel meg túlságosan az idő, azok a libusok. Már rég kinőtték a lilikekort, nagyok és hangosak, bár még csak kamaszkorban vannak. Még nem őrzik a házat, de hamarosan várható lesz ez is. Reszkessetek, betörők! :D
Malackáink növögetnek,  már komoly, méretes darabok. Na, nekik melegük van.
A nyár mindig a sajtok ideje is. Mert tej van, piac nincs. Jó sok sajtom ül már viaszban, és most egy új fajtába kezdtem, alig várom, hogy beérjen. Goudát csináltam, kecsketejből. Kicsit macerás, kicsit sokáig tart, de bízom benne, hogy megéri a fáradtságot! A képen már a sós lében fürdőznek.

A másik tervem a kékpenészes, hamarosan annak is nekifogok. Ha addig ropogósra nem sülünk a melegben. :)

2017. június 30., péntek

Ismét munka :)

Ha szereted az állatokat, a valóságot, a csendet és a természet, ráadásul munkát keresel, akkor Neked szólhat az alábbi hirdetés: 😆
Részmunkaidős, bejelentett munkára keresek állatok mellé munkájára igényes, állatszerető embert. Feladata az állatok napi gondozása és fejése lesz, valamint a környezetük rendben tartása. A munkavégzés ideje kora reggel és este, napközben szabad, helye Gyúró.
Jelentkezni emailben egy bemutatkozó levélben, telefonszámmal, vagy a facebookon privátban, szintén bemutatkozással lehet. Részletekről érdeklődni telefonon a 30/6686061 számon.

2017. június 22., csütörtök

Üdv a Gyúróikecskék várában :)

ÉS ismét egy csoportot üdvözölhettünk a Gyúróikecskék portáján, ezúttal Csepelről. Egy tábor szemelte ki uticélul, illetve napi programként a portánkat, és jöttek nézni, szagolni, tapintani, játszani velünk. Bizony, szagolni is, mert nem csak friss, kerti illatok lengedeznek egy állatfarmon, minden igyekezet ellenére, és ez azoknak, akik nem szokták meg, bizony kellemetlen is lehet. Számomra - de szerintem már sokan hozzászoktak az eltérő véleményeimhez - otthonos és kedves az állatok illata. Na jó, nem mondom, hogy én nem érzem, hogy büdös. Persze, büdös. De kellemesen büdös :)

Szóval megvolt a megérkezéssel járó tortúra, bevonulás, lepakolás.
Egy gyors tízórai után felmentünk megnézni az állatokat. És persze, ha zsiráfom vagy vizilovam lenne, az sem lehetett volna érdekesebb, mint - a kiscicák. Ismét :) De azért a kecskék etetése továbbra is kedvenc.


Kicsit meséltem az állatokról, életükről, elnevezésükről, aztán pár szót - már a nagy diófa árnyékában - Gyúróról, és egy egészen picit a munkánkról is. 
Ennyi ülés pont elég is volt, úgyhogy gyorsan csapatokra osztódtak a gyerekek - kicsik és nagyok vegyesen kerültek a csoportokba - és egy kis versenyt rendeztünk, ügyesség, emlékezet, gazdaismeret , bajvívás tárgykörökben. Az egyik csapat kipecázta a sátor melletti tóból a halakat.

Közben a másik csapat először Hamupipőkéset játszott - azaz háromféle takarmánymagot válogatott szét időre - majd egy pár kvízkérdésre válaszoltak ügyesen.
Eközben a harmadik csapat építkezett, de nem is akárhogyan - vaktában :)
Egy előre felépített minta alapján kellett - vakon, csak a kezüket használva - felépíteni ugyanazt a várat. A többiek segíthettek szemmel - szóval, de kézzel nem. :) Ügyes dolgok születtek!
A feladatok közti időben kicsit ugráltak a bálaváron, ami bizony ügyességet igényelt!

A három helyszín után együttesen a diófa alá vonultak, megvívni egymással. A lovagi torna hangos sikert aratott, különösen a jól játszó pároknál.

A jó ebéd után eredményt hirdettünk. Ezután következett a kecsketejszappan díszítése, ami már nem versenyre ment, de szintén sikere volt - gyönyörű darabok születtek :)
És hát a programok közti szünetek is kellemesen teltek, kinek - kinek érdeklődési köre, vérmérséklete és életkora szerint :)


Egyöntetű vélemény alapján egy remek napot töltöttünk együtt a gyerekekkel, felnőttekkel, és bízom benne, hogy mindenki megtalálta azt, ami széppé és izgalmassá tette a napját. A kecskék és a cicák biztosan :)
További szép nyarat mindannyiuknak! 

2017. június 14., szerda

Csoportos partraszállás Gyúróikecske módra :)

Ma délelőtt, osztálykirándulás keretében a szigethalmi általános iskola első osztálya látogatott meg minket :)
Egy tartalmas és izgalmas délelőttöt töltöttünk együtt a gyerekekkel. Természetesen megnéztük az állatokat, mert az nem maradhat el. Szedtek a kecskéknek zöldet, aminek a kecskék is nagyon örültek, meg a gyerekek is, hiszen ki tudja miért, de az ember valahogy nagyon tud örülni annak, amikor az állat ételt fogad el a kezéből. Talán egy kicsit a megrendült bizalom és béke áll helyre abban a pár másodpercben, ami ember és természet között felborult.
Az állatok szeretgetése, etetése, csodálása után egy kis játék következett. Sajnos nem tudtam mindent dokumentálni, de Dia lányom készített pár fotót.
A lovagi tornán megvívtak egymással a gyerekek.
Az indián sátor melletti kis tóból kipecázták a halakat - természetesen időre. A csapatok helyszínváltása között pedig igazi gyerekek voltak :D - homokoztak, száguldoztak a falovakon, amíg az összes csapat el nem készült a feladatával.
Levezetésképpen pedig díszítettünk egy pár szép kecsketejszappant. Egész kis remekművek születtek, még akkor is, ha elsősök lévén, nem ment elsőre mindenkinek a pálcikával való belekarcolása annak a szónak, hogy Anya :). Szerencsére volt lehetőség a javításra, és a sok szép szappanpecsétet is változatosan használták a gyerekek. Így lettek szivecskés fás, szitakötős, tündérkés, virágos, kávés és karikagyűrűs szap-pankák is.
A végén pedig még egy bébi parenyicát is kapott mindenki ajándékba. Egyszóval remek délelőtt volt!
Tanulság a történet végére, hogy szépek a kecskék, viccesek a játékok, de a kiscicák felülírnak minden próbálkozást :D

2017. május 16., kedd

Családi nap programja, május 27.

És megszületett végre a Családi nap programja! :)
Egész nap: - Állatsimogató, kecskeetetés
- Népi szabadtéri játékok
Délelőtt: - Íjászat
- Kecskefogatolás gyerekeknek - kecskék húzta kocsin utazás a kertben :)
- Szappandíszítés - egy kecsketejes szappan dekorálása, csomagolása - természetesen hazavihető 😉 )
Ebéd - sült kecskehús, saláták, házi kenyér - írásbeli jelentkezés alapján, 800 Ft/ felnőtt, 400 Ft/ gyerek (3 -12 éves korig. Az ebéd ára nincs benne a részvételi díjban. )
Délután - Kecskefogatolás gyerekeknek - lehet újrázni, vagy azoknak, akik délután érkeznek 15.00. - tól
- Kecskefejés - na, ki az a bátor, aki megpróbálja? 😉
- Traktorozás egy igazi traktorral
- Természetesen a délután érkezők is kipróbálhatják a szappandíszítést!
A részvételi díj egységesen 800 Ft/fő, kísérőként felnőtteknek csak 300 Ft/fő. A részvételi díj tartalmaz egy ajándék parenyicasajtot személyenként, függetlenül attól, hogy résztvevőként vagy kísérőként érkeznek.
Közben lehet beszélgetni, kérdezősködni, kíváncsiskodni. 🤗
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

2017. május 8., hétfő

Irgumburgum, szedtevette!

Szombaton vettem 4 lilikét :) .
Aztán betettem őket a nyúlólba, egy ketrecbe. Etetgettem, vittem nekik a füvet, darát, vizet. Meleg volt, száraz, minden rendben. Tegnap estig...
És akkor éccaka bemászott egy patkány - kirágta a ketrec alját - és két kis lilit kinyúvasztott!
Hogy azt a hétmeganyolcát! Hogy a macskarúgjameg! Hogy a laposgutaüssemeg! Hogy a sírásólegyenazutolsóbarátja!
Hűdemérges vagyok!
Most bent laknak a szobában egy rekeszben szegény kis túlélők, és várják a bomba- és patkánybiztos lakásuk elkészültét holnapra.

2017. április 27., csütörtök

Ismét családi nap :)

Családi nap a Gyúróikecskénél


Ismét megnyitja kapuit a kecskefarm egy vidám családi együttlétre J
  • Sok szeretettel látjuk vendégül azokat a kedves - régi és új - érdeklődőket, vásárlókat, akik szívesen megnéznék a helyet, ahol kedvenc sajtjaik, szappankáik készülnek!
  • Azokat, akik kíváncsiak kedvenc blogtörténeteik helyszínére, és szívesen megismerkednének azok szereplőivel!
  • És azokat is, akik még nem ismernek minket, de kíváncsiak egy falusi udvar életére!

Töltsük együtt a napot játékkal, beszélgetéssel, állatsimogatással, közös ebéddel!
A programról bővebb információ a www.gyuroikecske.blogspot.hu és a facebook oldalon lesz olvasható.

Időpontja: 
2017. május 27. 10.00 – 17.00.
(esőnap: június 3. )
Helyszín: 
2464. Gyúró, Thököly u. 26.



             


2017. április 17., hétfő

Segítséget kérek szépen!

Szerettem volna segíteni valakinek, egészségügyi problémái miatt azzal, hogy megveszem a kecskéit,de átvert az illető. Így most itt van egy csapat kecske - jobbak és kevésbé jók, szánentáli jellegűek, akiket nem annyira tudok megszeretni, mert ahogy rájuk nézek, mindig az jut eszembe, hogy minden jótett elnyeri méltó büntetését. Szeretném eladni őket minél hamarabb, még ha bukok is rajta. 7 anya és egy bak összesen 60.000 Ft irányáron, alkuképesen, illetve 10 szép, fehér gida vegyesen fiúk, lányok - szintén 60.000 Ft irányáron. Féreghajtóztam őket, ez plusz ajándék :)
Kérem, hogy osszátok, minél hamarabb kerülhessenek szerető, jó gazdához! 
30/6686061 számon lehet érdeklődni

2017. április 11., kedd

"...záporral önt nyakon Április, a léha..."

Hát ez az április nem hazudtolja meg április-voltát! Langymeleg, kék ég, finom illatot hozó szellő, aztán mire végzek a fejéssel, már egy viharos szél közepén találom magam! Így kell lennie áprilisban, de azért jó lesz, ha már végre eldönti az időjárás, hogy a télhez, vagy a tavaszhoz akar-e csatlakozni!
 Ez az időszak a fészekrakás, de a születések ideje is. Nálunk is csőstül jönnek az új kis jövevények. Újabb malac-kollégák költöztek be az ólba, méretüket tekintve még aprócskák, lévén pár hete születtek, de a malac-ságnak így is tudják minden csínját-bínját! És be is mutatják!

Na, ezért mondják, hogy ne egyél malac-módra :D
Aztán itt vannak a kiscicák is. Írisz cica vasárnapi meglepetése. 4 cuki kis csíkoska.

Jó hír, hogy a tavaly augusztus óta a hiábakönyörögtembárkinek-föld fel lett szántva végre, és ha sem ősszel, sem tavasszal nem is tudtam elvetni bele a legelőfüvet, legalább idén ősszel már megcsinálhatom, és jövőre ki tudnak menni az állatok a zöldre pár órát. :) Köszönet érte! :)
És hát ami a legfontosabb, hogy megkezdtem a fejést. Volt pár nap siránkozás, anyázás és cirkusz, de végül beletörődtek mindkét oldalról a delikvensek - gidák és mamáik is - a leválasztásba. Kivéve Cofikát. Ugyebár ő az a cseppet sem jófej kecskemama, aki immár ötödik ellése után is hisztérikus jeleneteket rendez MINDEN fejésnél. Már eladtam volna, de pechemre rendkívül jól tejel, így mindig meggondolom magam. Pedig rendszeres a tejben-vajban fürdő paraszt-wellness a fejőállásban, és a múltkor, amikor épp a lábát akartam rögzíteni, úgy hasba rúgott, hogy csak nyekkentem! És persze addigra már úszott minden a tejben... Abszolút tökélyre fejlesztette az ellenállását. Így az én taktikám, hogy a fejét egyenesre felhúzom, mint a peckes hintólovaknak, majd a két hátsó lábát rögzítem a raklaphoz, már majdnem csődöt mondott, ugyanis lendületet véve képes megemelni a raklapot, amin áll, saját magával együtt, és leborulni raklapostul. Sőt, ha ez nem lenne elég célravezető, akkor egyszerűen beleül a fejősvödörbe, mert tartani is fejés közben a teljes súlyát - hát ennyire nem vagyok egy Popej :D, még ha nem is olyan nagytestű őkelme :) .
Ő persze azt hiszi, hogy bosszút áll rajtam. Nem tudja, hogy én az ilyen sztorikból élek :D. Hogy kinevetem őt, mert én vagyok a Gazda, és úgyis mindig előrébb fogok járni, mint ő. És még ha fel is bosszant annyira, hogy egy nagyon cifrát mondok neki nagyon hangosan, még akkor is kinevetem őt is, és magamat is, mert "Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, hiszen nem lesz vége szórakozásuknak! " Így hát jól szórakozok a munkámon. És rajtam keresztül mások is.
Boldog áprilist Mindenkinek! :)

2017. március 10., péntek

Nem is tudom...

...hogy milyen sorrendben és hogyan meséljem el a történéseket!
Ott hagytam abba, hogy megszületett Petike, a boci. Cuki, aranyos, idétlen. Csakhogy egy boci kevés egy tehénmama tejének az elfogyasztásához, pláne az első hetekben. Így aztán fejni kellett Sacit. Azaz fejni kellett volna. Mert az első lendület, ahogy a bocit etettem, csúsztam-másztam Saci alatt, kiderült, hogy csak a szülés okozta sokk volt, és Saci egyáltalában nem akarta, hogy a bocin kívül más is tejhez jusson!
Namármost a tehén tőgye begyullad, ha nincs kifejve, ezért másnap reggel vödörrel és kötéllel felszerelkezve, nem csekély mennyiségű abrakkal koronázva elindultam, hogy megyek fejni. Mit nekem fejés, hiszen tavaly 17 kecskét fejtem! Aha, de azok kecskék voltak! Ez meg egy tehén!
Na jó, az első kísérlet kudarcot vallott, amikor Saci ugrálni kezdett mellettem, miközben guggolva megpróbáltam megfejni. Sebaj, akkor megkötöm a lábát is. Emlékeztem rá, hogy nyolcasban kell vezetni a lába közt a kötelet - kisebb földrengések árán( ami hol Saci ugrabugrájából adódott, hol az enyémből) - megkötöttem a lábait, és egy oszlophoz rögzítettem. Ekkorra már nagyobb tisztelettel néztem az előttem álló feladatot, és nekigyürkőztem. Leguggoltam Saci mellé, és marokra kaptam a két tőgybimbót az én oldalamon. De Saci az én tehenem, hát nem az a feladomtenyertél fajta. Nem is adta fel. Elkezdett rám dőlni. :)
Akkor még nem tudtam igazán viccesen felfogni a dolgot. Elugrottam alóla, mielőtt rajtam landol 500kg élősúly. És bevallom, elbizonytalanodtam. Saci nyert. Felhívtam Helgát Kajászóról, aki sokkal tapasztaltabb tehénben, mint én, és segítséget kértem. A segítség dél környékén érkezett egy mosolygós, bajuszos férfiembör és Helga személyében. Hárman aztán megfejtük Sacit - de leginkább ők. Én csak egy tőgyét fejtem ki.
Elég kudarcosnak kezdtem érezni a helyzetet, pláne hogy ők hazamentek, én meg ottmaradtam a jóindulatú, ám továbbra is masszívan 500 kg-os Sacival. Délutánra megérlelődött bennem a gondolat, hogy a tehén túl nagy falat nekem. Felhívtam több tehenes ismerősömet is, hátha valaki bevállalná a gondozását. Egyikük megígérte, hogy reggel átjönnek megnézni, és segítenek megfejni. De az esti fejés még akkor is ott volt. Géza estére ért haza a munkából, evett, aztán grabancon ragadtam, hogy megyünk fejni. És mentünk. Ő még nem tudta, hihi, hogy a tehén az nem kecske. Bár Saci méretezése őt kevésbé izgatta, mint engem, de amikor kikönyörögte, hogy hadd fejje ő is - nos, Saci egyből érezte a gyakorlatlan hozzászólást, és nyomban ugrálni kezdett, nem kicsit. Nagy nehezen megfejtem végül, de addigra végképp megerősödött bennem az elhatározás, hogy nem vagyunk azonos súlycsoport. Pláne mert délelőtt egyedül vagyok az állatokra és a fejésre.
Másnap felhívott Helga, hogy na, hogy sikerült, és hát mondtam, hogy hogyan...Délelőtt megjött a felmentő sereg Válból - Éva és Misi megfejték Sacit, aztán beszéltem Helgáékkal, akik bevállalták Saci gondozását a többi tehén mellé. Délutánra már itt is volt az állatszállító, és Saci átköltözött Kajászóra Petikével együtt.
Megsirattuk...
De nagyon nagy súly gördült le a vállamról! Legalább 500 kg! Be kell látnom, hogy bizony vannak korlátaim, és bizony jó is ezekkel szembenézni!
Most még nagyon szomorúan gondolunk az üres istállóra, nagyon hiányzik Sacika, de minden héten elhozzuk majd a tejét, és megsimogatjuk a buciját - az idő pedig teszi a maga dolgát...
Hát így ért véget a tehenes kaland, innentől már csak látogatóba megyünk Sacihoz :( . Nem mindig kék az ég és zöld a fű, vannak ronda, szürke, mosogatólé színű napok is. De a felhők fölött most is kék az ég...

2017. március 6., hétfő

Kisebb sokkot kaptam reggel... :)

...ugyanis amikor a szokásos állatkiengedős-etetős körutamon a tyúkok kiengedése után elballagtam Saci irányába az abrakostálkával, az a látvány fogadott, hogy Saci bent feküdt az istállóban, elég furán. Aztán mikor közelebb értem, a hátsó fele elvált az első felétől, és odébb ment.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ....
Ott állt egy fekete-fehér boci, tisztára nyalva, kíváncsian pislogva a világra - ami én is voltam pl. Azt se tudtam hirtelen, mit csináljak! Még rettentően nem voltam felkészülve rá! Ma akartam elkezdeni a helyének a készítését, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra... Hát nem maradt, mert az utolsó utáni pillanat volt. Kicsit korábban jött, de nem volt koraszülött, sőt! Akkora nagy, hogy majd a derekamig ér.

Mázlimra Saci feltápászkodott, és átment inni a másik ólba. Odatettem az abrakolót is neki, és gyorsan megkötöttem a szarvánál. Utána két kanyar szalma alá, és mehet a boci. Mehetne, de hogyan? Megpróbáltam megemelni - na jó, hát nem bírtam el. És hát nem volt együttműködő. Saci meg a másik oldalon rángatta a madzagját, hogy ide a bébimmel! Gyorsan telefonáltam a házba, kijött Marci, és ketten (!) nagy nehezen átvonszoltuk az óriásbébit a mamájához. Aki gyorsan meg is nyugodott, mihelyst nyelvközelben tudta magzatát. Akkor jött a neheze. Rá kellett venni a bocit, hogy szopjon. Namármost egy gida kb 2-3 kg, nem történet tőgyre rakni. Ez a boci 40-50, és ellenkezik. Nem volt egyszerű, de végül Saci besegített egy jól irányzott lökéssel, és a boci fejjel beleállt Saci tőgyébe. Én meg résen voltam, és gyorsan a szájába nyomtam, sőt, pici tejet is sikerült kinyomni neki. Erre nagy cuppogás, csettegés kezdődött, és némi  dulakodás árán sikerült összehozni egy szopás-félét. Nem voltunk elégedettek, egyikünk sem. A boci duzzogva lefeküdt vacogni, mert még nedves volt picit, én meg elvonultam a kecskéimhez, mert nekik is jár a gazda figyelme abrakkal körítve. Utána visszamentem, megint eljátszottuk a huzakodós játékot, hogy felállsz - nemállokfel, gyereközelebb - nemmegyek, eztkapdbe - ...na ezt nem mondom ki, hogy mit gondolhatott. :) De végül sikerült, kicsit jobban, mint előzőleg. Harmadszorra pedig már majdnem tökéletes volt az összjáték. És amikor 2 körül kimentem ellenőrizni őket, már messziről hangos cuppogást hallottam - a boci egyedül szopott :)
Szóval megvan, édes, idétlenkedik a szalmán, kíváncsi, ugrál, bolondozik, jól érzi magát!
Ja, és kisfiú. A Peti nevet kapta :)

2017. február 26., vasárnap

Egy kicsit szomorúan... :(

Olyan szépen indult az ellési szezonunk, hatalmas gidák születtek, erősek, vidámak, sok. Sajnos pár napja vacakolunk megint. Zizi megellett hetedikként múlt héten kedden, és úgy látszott, minden oké. Aztán pár nappal később majdnem éhenhalva hoztam be az egyik gidáját, pedig már gyönyörűen szoptak. Csak az infúzió mentette meg az életét. Két napot töltött itt bent, utána a mamája már nem fogadta vissza. A tesója pedig szintén legyengült valamiért, még nem teljesen derítettem föl az okát. Aztán megellett ma estére Petra, ikrei lettek, de túl korán alighanem, mert mindkettő gida meghalt, Petrának meg egy szem teje sincs. Talán megüthették a hasát... Szegény ott sírt a gyerekei fölött, szólongatta őket, amikor megtaláltam. Leguggoltam megnézni, hátha van bennük élet, de nem volt. Petra erre megbökdösött az orrával, és megrágta a fülcimpámat, és keservesen mekegett a fülembe, hogy csináljak már valamit - de sajnos efölött nincs hatalmam! :( Símogattam szegényt, mondtam, hogy nem tehetek semmit, halottak, de nem akart beletörődni. Kaparta, pofozta őket a lábával, hátha felkelnek... Szomorú volt zsákba tenni a piciket. Nem is értette igazán, hogy mi van. Tompikát kezdte nyalogatni, szólongatni -  a kitagadott kis gidalányt, akit nem ismert el magáénak a mamája, és nem is hagyta szopni. Most becsuktam Petrához, hátha megszereti ő is a gyerekvesztett mamát, az meg megvígasztalódhat örökbefogadott gyerekén. Este még kimegyek etetni Tompikát, akkor meglátom, hogy viselik egymást...
A többi kicsi egyébként jól van, bírják egymást és az életet! Nagyon is!

2017. február 14., kedd

Keveredés...

Ma reggel, amikor vittem Sacinak hátra az abrakot, megláttam Kecét az istálló ajtajában feküdni, és előtte feküdt valami barna. Saci abrakolása után siettem oda az istállóhoz, hogy lássam, mi is az ábra. Hát megláttam, bár ne láttam volna! De nem akarok előreszaladni...
Bementem, Kece lába előtt két barna gida feküdt, távolabb még egy. Még vizesek voltak, nemrég születhettek. Gyorsan hívom Gézát nagy örömmel, hogy Kecének hármasikrei vannak, még sosem voltak, csak egy vagy maximum kettő gida. Gyorsan mentem, hogy előkészítsem a boxot nekik, amikor is megláttam Propi hátulján, hogy bizony ő is szült. Reggel volt még, lassan esett le csak a dolog, hogy a három egyforma gida közül az egyik Propié. De melyik? Ez itt a tízezer forintos kérdés. Sorban odavittem neki mind a hármat - mind a hármat egyformán utálta. Na, szép. Mondom, jó, akkor most először megcsinálom az állandó munkákat, aztán majd kitalálok valamit. Megetettem, megitattam, szereztem ajtót a boxokra ahelyett, amit összetörtek a játékos kedvű kecskéim, és Propit bevittem a belső boxba, Kecét a külsőbe. És néztem nagyon a gidákat. Barna mind. De mintha az egyik egy lehelletnyit világosabb lenne...csak éppen, mintha a fény játszana. És nagyobb is egy picit a másik kettőnél. Úgy okoskodtam, hogy az ikrek egyformák és kisebbek, mert ikrek. Aki egyedül van, az nagyobb, mert nincs vetélytársa a növekedésben. Hát fogtam ezt a gidát, és kineveztem Propi gyerekének. Mivel mindhármat egyformán utálta, mindegy is volt. Aztán tőgyre tettem őt. Eleinte Propi nem hagyta, aztán rábeszéltem. Jól beszívott a kicsi, mehetett pihizni. Mentem a másik kettőhöz, őket is megetettem. Oké. Akkor jöhetnek a mamák. Abrak, széna, víz. Rendben. Most már nekem is jöhet a reggeli. Délelőtt kinéztem rájuk, minden oké volt. Délután is. Sőt, Propi kölyke szopott egyedül. A másik kettő kicsit gyagya, de mentségükre legyen mondva, hogy a mamájuk tőgye elég vastag, nehezen bekapható. Azért megoldották. De csak amikor segítettem. Valahogy engem kapcsolnak össze az "élelem" címszóval. Amíg boxon kívül vagyok, nincs semmi, fekszenek békésen. De ahogy belépek, felpattannak, és rohannak - hozzám. És nekem kell tőgyre tenni őket, amit aztán szinte letüdőznek :). Lefekvés előtt még kinézek rájuk. Remélem,rendben lesznek!
És egy videócska, ahol az alig párórás kis lelenc, a Propi kinevezett kölyke bohóckodik :) Cuki!

2017. február 11., szombat

A tegnapi gidák...

...re-MEK-ül érzik magukat, egy kisfiú és egy kislány lett. Tegnap este későn még kinéztem rájuk, mindkettő ácsorgott, szólongatták egymást meg a mamájukat.

Több ellés nem volt aznap.
Ámde - meglepetéééés - ma reggel 9 körül megellett Kistarka. Én éppen piacon voltam, a lányaim telefonáltak. Épp végeztek az állatok ellátásával, amikor kipotyogtak a gidák :) És hármasikrek lettek! :D És mind él és virul! Egy fiú és két kislány lett. Jól vannak, szopnak, aranyosak. Kistarka már sokadszor anyuka, gyakorlottan terelgeti nagyszámú utódait. :D Nagyon helyesek! :D


2017. február 10., péntek

Hát nyarat éppen nem csinált...

,,,talán mert nem fecske, hanem kecske. És nem is egy, hanem egyből kettő.  :)
Az úgy volt, hogy reggel kimentem ellátni az állatokat. Már majdnem készen voltam, amikor valami megérzésből kifolyólag visszamentem benézni az ólba. Egyedül Sanyi kecske feküdt bent, aki egy kis vendégjátékos nálunk, és neve ellenére nem fiú, hanem lány. Elsőre nem láttam rajta feltűnő dolgot, kivéve, hogy az egyik hátsó lába kinyújtva, nekifeszülve volt a földön. Valami derengett erről a testhelyzetről...aztán hirtelen kigyulladt a lámpa a fejem felett! Hát persze, ellik! És úgy is volt! Egy kis nózi, és EGY lábacska kandikált ki a hátuljából. Tolta szegény, erőlködött, de a kicsi csak nem akart kibújni. Ráadásul első ellése volt, ilyenkor még ugye nem a járt úton jön a kicsi. Gyors buksisimi a leendő mamának, megnyugtattam, hogy jó kezekben van, mindjárt kihúzzuk azt a cseppkét, és nekiálltam megkeresni a másik lábacskát, de az bizony hátulra maradt - nem csoda, ha nehezen bújt kifelé. Ráadásul csúszott az istenadta, nem igazában volt rajta fogás. Szegény Sanyi meg kínlódott, már felállt végül, próbálta valahogy kitolni a kicsit. Tett pár lépést, én térden utána, hogy "állj meg vándor!". Aztán mondom, lesz, ami lesz, megfogtam azt az egy lábacskát és húztam kifelé, mert már egy kis rózsaszín nyelvecske s megjelent, kilógott a pici szájából. Végre sikerült derékig kihúzni egy nagy kecskenyöszörgéssel, aztán még egy húzás, és kint is volt. Szép nagy gida, prüszkölt rendesen, már emelte is a kis fejét. Letettem a földre, györsan megtöröltem a nóziját, és elmentem mellőle, hogy a mamája megnézhesse. NEm nagyon akart visszajönni, úgy kellett odavezetnem. Akkor megszagolgatta, aztán csak elkezdte nyalogatni. Na jó, mondom, sínen vagyunk, előkészítem a boxot nekik. A véletlenek napja volt ez a mai. Visszanéztem Sanyira, hát épp abban a pillanatban kipottyant belőle valami nagy és fekete. Hoppá! Egy ikertesó! Gyorsan odatettem a másik mellé, orrtörlés, aztán otthagytam őket egy picit. MEgcsináltam a boxot, átvittem a két kicsit és az újdonsült mamát. Szerencsére jól vette az akadályt, és hamarosan lábon álltak a picurkák, egy fiú és egy kislány. A következő rájuk nézéskor a kisfiú már önállóan szopott, a kislányt még etetni kellett. Egyelőre jól vannak, reméljük, rendben lesz az éjszakájuk is!

2017. január 27., péntek

Bibimbap :)

Nem, nem egy értelmetlen töltelékszó, nem amolyan trallala vagy blablabla. A bibimbap egy étel neve. És története van.
Az idei évet kicsit elpuskáztam, ami a kezdést illeti. Nehezen indult a pároztatás - projekt, és emiatt csúsznak az ellések. Nem mondom, hogy nagyon bánom a jelenlegi időjárás ismeretében, de a csúszás attól még csúszás marad. Az alkalmanként majdnem -20 igencsak próbára tenné a frissen született gidák fagyállóságát! Remélejük, a február már nem a farkasok hónapja lesz, és picit enyhül az idő. Ha már csak -5 környékén maradunk, nagyon hálás leszek! 
Szóval nőnek a pocakok, vacognak a kecskemamák a farkasordítóban. Olyannyira, hogy képesek bent éjszakázni az ólban, ami figyelemreméltó teljesítmény, tekintve, hogy csak esőben mennek be, mert azt hiszik, cukorból vannak. Még a hóesés sem tudja bekergetni őket az ólba! Úgy tűnik, ez a hideg túlment a tűréshatáron. 
A tyúkok és a pulykák keresik a nemhavas, nemjeges foltokat az udvaron kapirgálás céljából. Ahol találnak valami talpalattnyi helyet, oda gyülekeznek és lelkesen kaparnak valami ottfelejtett, kővé fagyott gyom után. 
A malacka boldog, mert meleg és száraz helye van, kevésbé van kitéve a viszontagságos időnek, mint a nagyobb szabadságot élvező kollégák. Ráadásul nagyon szereti a szerdákat, ilyenkor jönnek ugyanis Martonvásárról, a fejlesztő iskolából a fiatalok munkahelyi gyakorlatra, az állatok körüli munkát tanulgatni. Ilyenkor malackát átengedjük a futkosóba, amit ő nagyon élvez. Ki is használja, amíg a gyerekek kialmoznak-bealmoznak őkelménél. Aztán vissza a helyére - éljen a friss, tiszta ágynemű! :) 
Sacika szépen gömbölyödik, állandóan szomjas, mert befagyott az önitatója, és naphosszat hordhatnánk neki a vizet, azzal sem érné be. Március végére van "kiírva", kiszámoltuk, huszondika környékére várható a kisboci. 
Bibimbap. Forrás: Google
És még mindig nincs semmi a bibimbapról...
De majd most lesz.
A bibimbap története ugyanis a januárral kezdődöt, amikor is - megelégelve az internet okozta kommunikációs problémákat - egy húzással megszüntettük a vezetékes internetet wifistül, mindenestül, és vettünk egy sticket. Ami azért jó, mert körülményes, és mert egyszerre csak egyvalaki tudja használni. Iskolai feladatokhoz, blogíráshoz, filmnézéshez pedig ugyanolyan kiváló, mint vezetékes társai. De nincs többé telefonnyomkodás, facebookon lógás, stb. Eleinte persze volt némi negatív felhang, de itt jön képbe a bibimbap. Kitaláltuk ugyanis, hogy minden héten egy napot egy nemzetközi konyhás étel megfőzésével és közös elfogyasztásával töltünk. Van egy felelőse minden hétnek, aki kitalálja az ételt, és a hozzávalók listáját elém teszi. Aztán szerdán elkészíti az ételt, segítséggel vagy anélkül. Az első a görög muszaka volt, ezt nekem kellett (volna) prezentálni, de sajnos épp az influenzával hadakoztam, így a család átvette tőlem az előkészítést, és csak a végén kellett bekapcsolódnom a projektbe. Nagyon fincsi lett! ÉS a második étel volt a koreai bibimbap. Panna lányom ugyanis Korea-rajongó, és ő jelentkezett felelősnek. Jelentem, egy igazán finom és laktató étel a bibimbap. Rizzsel, sok-sok fajta sült zöldséggel és hússal, tetején tükörtojás. Végül nem raktuk úgy össze, mint a neten talált fényképeken, csak egyénileg, de így is nagyon mutatós volt. A fotó már a kissé lepusztított asztalról készült.
És ami külön szórakoztató volt, hogy pálcikával ettük, jókat mulatva magunkon és egymáson. Aztán már versengve, hogy ki milyen gyorsan tud enni. A következő szerdát a fiúk vállalták, Marci és Zsolti. Még nem árulták el, mi lesz a menü, de mindenki izgalommal várja a szerdákat azóta. :) Így az ellések előtti várakozó idő is gyorsabban és izgalmasabban telik, mint előző években. Aztán nemsokára befutnak a kisgidák :)

2017. január 2., hétfő

Évvége - a dolgok sosem a tervek szerint haladtak :D

Mint minden év végén, amióta a blogot elkezdtem, át szoktam gondolni az elmúlt évet a meglepetések és tervek tükrében. Nos, vidáman mondhatom a kis sárga minyonokkal: "A dolgok sosem a tervek szerint haladtak."
De hiszen ez nem meglepő. Végül is azt hiszem, tudatában kell lennie minden gazdának, hogy bár otthon vagyunk a Teremtésben, Gazdái és nem urai vagyunk. Legalábbis annak kellene lennünk. A Gazda gazdálkodik, az úr uralkodik. Nos, én az előbbihez szeretnék minél közelebb kerülni - ami nem jelenti az előretervezés hiányát, mindössze arra gondolok, hogy nem próbálom minimalizálni a váratlan helyzeteket, és bebiztosítani magam ellenük. Inkább hagyom megtörténni a dolgokat. És ez érdekes helyzeteket eredményez.
Ott volt például a tavaly JANUÁR, Kedvencem, bár a legeslegfárasztóbb időszak egész évben, az ellések ideje. Ezt aztán tényleg nem lehet irányítani, csak végigélni lehet a meglepetések sorozatát. A 2016-os év ráadásul bővelkedett izgalmakban az ellések terén, hogy ki kinek is a csemetéje, ugyanis több esetben fordult elő, hogy a ki nem herélt kisbakok rászabadultak az anyákra, és érdekes konstellációkat hoztak létre mind színekben, mind fajtákban.
Ez a hónap új sajtot is hozott magával, a régóta tervezett Égetett sajtot(Fromage fume de bardos), amit azóta is nagy örömmel fogad a piacok közönsége.
FEBRUÁRBAN folytatódtak a meglepetések az ellések terén, születtek sorban a változatosnál érdekesebb gidák, és közben egy újabb sajt debütált, a Paraszttarisznyánk, ami saját ötlet, így nem kapott olyan fellengzős nevet, mint égetett kollégája, de merem állítani, hogy legalább akkora a sikere változatlanul.
És bár a jelenlegi hidegekben el sem tudjuk képzelni, de a tavalyi február meleg és vizes volt. Nagyon vizes. Olyan vizes, hogy csak na. Már azon aggódtam, hogy a kecskéim összeszednek valami betegséget a dagonyában, így be kellett csukni és megkötni őket száraz helyen a szabad istállókban, miközben sorban mentek le az ellések. Hát az nem volt egy jóemlékű időszak.
Az eső nem ártott viszont a Ward-bálnak, ahol a szervezők az eddigi borkostoló mellé sajtkóstolóval is újítottak, így szerepeltek a gyúróikecske finom sajtjai a terítéken, a finom borok mellé.
És ez a hónap volt az ötletgazdája a házhozszállításnak is, ami végül - egyelőre - hamvábahullt próbálkozásnak bizonyult, kellő marketing híján. De ami késik, nem múlik. :)
A MÁRCIUS eleje még a vízben - sárban tocsogott, de mint mindennek, az esőnek is vége szakadt, és a felszáradt földön beindult az élet. Nem kevésbé a bemutató gazdaságban, ahova érdeklődő csoportok kezdtek látogatni.A tavalyi évet két meglepetéscsoport kezdte Nagykőrösről, sok-sok kedves emberrel a busz fedélzetén, vezetőjük egy kedves fiatalember volt, Polyák Péter, a Pálfája Oktatóközpontból.
Ennek a hónapnak a sajtja a Belval volt, büdös sajt - nagyon népszerű lett pillanatok alatt.
A március még a média hónapja is volt, valahogy úgy alakult, hogy tévé, rádió, mindenki velünk szeretett volna műsort készíteni. Hát, nem álltunk ellent a kérésüknek. :)
Az ÁPRILIS a kecsketej kezdetét jelentette. Immáron elindulhatott a kecskesajt is, így ez lett az április sajtja. Ami azt jelenti, hogy nonstop fejtünk újra. Reggel, este. Éljen! A kecskék nem mindig voltak kooperatívak, hát sokszor tejben-vajban fürödtünk eleinte. És később is. Nem tudtam mindig nevetni.
Az április volt a hónapja a két új kismalacnak, az első eresztés pulykának, valamint a rendezvényeknek is, ahol a sajtok jelen voltak. Voltunk Kiskőrösön, és szponzorként ott voltunk a székesfehérvári Székely-bálon is.
A MÁJUS megint a meglepetés-történések hónapja volt. Először is a gyerekem osztálytársaitól megtudtuk, hogy a barátaink, ismerőseink milyen toleránsak, hiszen soha, senki nem említette nekünk, hogy gazdálkodószagunk van :). Miért is? Ja, mert nincs. Hogy ők miért gondolták azt, hogy a gazdák büdösek, ez már rejtély marad, kár is bogozgatni.
Ebben a hónapban születtek  - és sajnos el is pusztultak - az első kispulykáink, valamint az apukájuk. Két anya maradt, akik újra tojtak. Az egyiknél kikeltek a tojások, a másiknál nem. Ki érti ezt?
Aztán kipipálhattam az idei túró - sztorimat, legalább levolt a gond róla. Épp a szülinapomon. Szép ajándék volt, mondhatom.Magamtól - magamnak. :)
Ja igen, és egy nem túl kedves hölgy tollából megtudhattuk egy cikkből, hogy aki itt az országban lelkesen gazdálkodik, az mind újgazdag, műparaszt, városból faluszélre költözött, olasz szandált hord (sürgősen be kell szereznem egyet :D ) és nem tud a Gyöngyinél aludni. :) Szegény! Ellenben még ideje sincs. De mire is? Ja igen, kúl eventekre járni... Hát én inkább megnézek egy naplementét.:)
JÚNIUSBAN szappanoztunk, és megnyitottuk a Sajtteraszt. Jó meleg volt, nem úgy, mint most. Jó nagyra hagyom ezt a képet, hátha átjön egy kis meleg, egy kis nyári, zöld ragyogás róla ebbe a nagyon szép, deres, de igen-igen hideg télbe. Pláne szegény állataimnak kellene! Minden reggel, amikor kimegyek, arra gondolok, hogy vajon nem egy állatkert-panoptikum fogad-e majd, megfagyott kecskeszobrokkal, tehénszoborral, tyúk-, és pulykaszobrokkal...de eddig megúsztam. Vagyis ők úszták meg. Egyébként júniusban kikelt a második eresztés pulyka is, akik közül egy megmaradt, egy fiú, úgyhogy mégis lett apukapulykánk :)
JÚLIUSBAN még mindig meleg volt. Nagyon meleg, főleg a sajtkonyhában. Uhhh, de jó lenne most egy picike belőle! Ebben a hónapban új kis segítségem támadt a parenyicakészítésben, Lénácska, aki ma már nagy, óvodás kisleány. :) Mert mint mondtam akkor is, a sajtkészítést nem lehet elég korán kezdeni. :)
Az AUGUSZTUS aztán tipikus példája volt annak, hogy a dolgaink sosem a tervek szerint haladnak. Ugyebár bekrepált mindkét régi autónk, kellett venni másikat. Hát, az első vásárlása mindenesetre paródiába illő volt. Már csak ezért is megérte végigvárni a sok "nem működik"-et, mert annyit kacaghattunk rajta. Mi is, mások is. Reméljük, utólag az eladó is tudott kacagni magán. Én mindenesetre azt tanultam Gyökössy Bandi bácsitól, hogy "Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak" És ezt meg is szívlelem, sőt. Meg is osztom a mulatságom tárgyát - így készül a blogbejegyzés :D . Persze nem mindig rögtön nevet az ember, de hát az nem is szerepel feltételként :) Mint ahogy akkor sem tudtam kacagni, amikor Tárnokon ültem a Bürokrácia Fellegvárában, azaz az Okmányirodában, az autó átiratására várva.
SZEPTEMBERBEN egy akciófilmre gyakoroltunk a kecskékkel és Sacikával. Ja, nem. Csak szimplán kiszöktek a karámjukból!!!!! Akkor aztán bemutattuk Csibész kutyámmal a Naaaaaaaagy Csapamunkát, azaz behajtottuk a kecskéket és Sacit is a helyükre, csontegyedül, segítség nélkül. Csibész egy darab kolbászt kapott, én pedig egy vállveregetést magamtól. :)
Ééééés, még a nyúlólat is kipucoltam!
Az OKTÓBER kicsit eseménytelen volt, vagy túl eseménydús inkább, mert alighanem időhiányban szenvedtem, ami a bejegyzések hiányát eredményezte. Ámde jött a NOVEMBER, és vele a felpezsdülés. Elkészült a várva várt önetető a kecskék és Saci szórakoztatására, és másodsorban etetésére. Beépült a pulykacsapatba egy vendégjátékos, aki magába bolondította a fiúpulykámat. Teljesen. Rájöttem, hogy gáz halmazállapotú vagyok, mert kitöltöm a rendelkezésemre álló teret.Vagyis inkább betöltöm. Mindenfélével, ami csak kell a sajtozáshoz. Aztán kishableányosat játszottam, elment a hangom, és ágynak estem, ahol is a családom és egy macska is vigyázta a gyógyulásomat. Szerencsésnek vallom magam!
A DECEMBER az ünnepek és a pihenés hónapja volt. És a hidegé. Az állatok sem csípték, csak a dér. De az nagyon.
Az ünnepi piacokon ilyenkor megjelennek a szép és igazi kézműves dolgok, a népi hagyományok, a forró tea (és de jó lett volna - egy kis forralt bor) mert kegyetlenül hideg volt. Aztán még néhány anekdota a Gyúróikecske kisvilágából (kialmoztam a kályhát :D ) és máris a karácsonyfa alatt találtuk magunkat, majd fordult egyet a szél, és az utolsó éjszakán éjfélt harangoztak...
Vidám, békés és érdekes évet zártunk!
Vidám, békés és izgalmas évet kívánunk minden Kedves Olvasónknak, Vásárlónknak és nem utolsósorban Önmagunknak is! :)