Az úgy volt, hogy reggel kimentem ellátni az állatokat. Már majdnem készen voltam, amikor valami megérzésből kifolyólag visszamentem benézni az ólba. Egyedül Sanyi kecske feküdt bent, aki egy kis vendégjátékos nálunk, és neve ellenére nem fiú, hanem lány. Elsőre nem láttam rajta feltűnő dolgot, kivéve, hogy az egyik hátsó lába kinyújtva, nekifeszülve volt a földön. Valami derengett erről a testhelyzetről...aztán hirtelen kigyulladt a lámpa a fejem felett! Hát persze, ellik! És úgy is volt! Egy kis nózi, és EGY lábacska kandikált ki a hátuljából. Tolta szegény, erőlködött, de a kicsi csak nem akart kibújni. Ráadásul első ellése volt, ilyenkor még ugye nem a járt úton jön a kicsi. Gyors buksisimi a leendő mamának, megnyugtattam, hogy jó kezekben van, mindjárt kihúzzuk azt a cseppkét, és nekiálltam megkeresni a másik lábacskát, de az bizony hátulra maradt - nem csoda, ha nehezen bújt kifelé. Ráadásul csúszott az istenadta, nem igazában volt rajta fogás. Szegény Sanyi meg kínlódott, már felállt végül, próbálta valahogy kitolni a kicsit. Tett pár lépést, én térden utána, hogy "állj meg vándor!". Aztán mondom, lesz, ami lesz, megfogtam azt az egy lábacskát és húztam kifelé, mert már egy kis rózsaszín nyelvecske s megjelent, kilógott a pici szájából. Végre sikerült derékig kihúzni egy nagy kecskenyöszörgéssel, aztán még egy húzás, és kint is volt. Szép nagy gida, prüszkölt rendesen, már emelte is a kis fejét. Letettem a földre, györsan megtöröltem a nóziját, és elmentem mellőle, hogy a mamája megnézhesse. NEm nagyon akart visszajönni, úgy kellett odavezetnem. Akkor megszagolgatta, aztán csak elkezdte nyalogatni. Na jó, mondom, sínen vagyunk, előkészítem a boxot nekik. A véletlenek napja volt ez a mai. Visszanéztem Sanyira, hát épp abban a pillanatban kipottyant belőle valami nagy és fekete. Hoppá! Egy ikertesó! Gyorsan odatettem a másik mellé, orrtörlés, aztán otthagytam őket egy picit. MEgcsináltam a boxot, átvittem a két kicsit és az újdonsült mamát. Szerencsére jól vette az akadályt, és hamarosan lábon álltak a picurkák, egy fiú és egy kislány. A következő rájuk nézéskor a kisfiú már önállóan szopott, a kislányt még etetni kellett. Egyelőre jól vannak, reméljük, rendben lesz az éjszakájuk is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése