Az idei évet kicsit elpuskáztam, ami a kezdést illeti. Nehezen indult a pároztatás - projekt, és emiatt csúsznak az ellések. Nem mondom, hogy nagyon bánom a jelenlegi időjárás ismeretében, de a csúszás attól még csúszás marad. Az alkalmanként majdnem -20 igencsak próbára tenné a frissen született gidák fagyállóságát! Remélejük, a február már nem a farkasok hónapja lesz, és picit enyhül az idő. Ha már csak -5 környékén maradunk, nagyon hálás leszek!
Szóval nőnek a pocakok, vacognak a kecskemamák a farkasordítóban. Olyannyira, hogy képesek bent éjszakázni az ólban, ami figyelemreméltó teljesítmény, tekintve, hogy csak esőben mennek be, mert azt hiszik, cukorból vannak. Még a hóesés sem tudja bekergetni őket az ólba! Úgy tűnik, ez a hideg túlment a tűréshatáron.
A tyúkok és a pulykák keresik a nemhavas, nemjeges foltokat az udvaron kapirgálás céljából. Ahol találnak valami talpalattnyi helyet, oda gyülekeznek és lelkesen kaparnak valami ottfelejtett, kővé fagyott gyom után.
A malacka boldog, mert meleg és száraz helye van, kevésbé van kitéve a viszontagságos időnek, mint a nagyobb szabadságot élvező kollégák. Ráadásul nagyon szereti a szerdákat, ilyenkor jönnek ugyanis Martonvásárról, a fejlesztő iskolából a fiatalok munkahelyi gyakorlatra, az állatok körüli munkát tanulgatni. Ilyenkor malackát átengedjük a futkosóba, amit ő nagyon élvez. Ki is használja, amíg a gyerekek kialmoznak-bealmoznak őkelménél. Aztán vissza a helyére - éljen a friss, tiszta ágynemű! :)
Sacika szépen gömbölyödik, állandóan szomjas, mert befagyott az önitatója, és naphosszat hordhatnánk neki a vizet, azzal sem érné be. Március végére van "kiírva", kiszámoltuk, huszondika környékére várható a kisboci.
Bibimbap. Forrás: Google |
És még mindig nincs semmi a bibimbapról...
De majd most lesz.
A bibimbap története ugyanis a januárral kezdődöt, amikor is - megelégelve az internet okozta kommunikációs problémákat - egy húzással megszüntettük a vezetékes internetet wifistül, mindenestül, és vettünk egy sticket. Ami azért jó, mert körülményes, és mert egyszerre csak egyvalaki tudja használni. Iskolai feladatokhoz, blogíráshoz, filmnézéshez pedig ugyanolyan kiváló, mint vezetékes társai. De nincs többé telefonnyomkodás, facebookon lógás, stb. Eleinte persze volt némi negatív felhang, de itt jön képbe a bibimbap. Kitaláltuk ugyanis, hogy minden héten egy napot egy nemzetközi konyhás étel megfőzésével és közös elfogyasztásával töltünk. Van egy felelőse minden hétnek, aki kitalálja az ételt, és a hozzávalók listáját elém teszi. Aztán szerdán elkészíti az ételt, segítséggel vagy anélkül. Az első a görög muszaka volt, ezt nekem kellett (volna) prezentálni, de sajnos épp az influenzával hadakoztam, így a család átvette tőlem az előkészítést, és csak a végén kellett bekapcsolódnom a projektbe. Nagyon fincsi lett! ÉS a második étel volt a koreai bibimbap. Panna lányom ugyanis Korea-rajongó, és ő jelentkezett felelősnek. Jelentem, egy igazán finom és laktató étel a bibimbap. Rizzsel, sok-sok fajta sült zöldséggel és hússal, tetején tükörtojás. Végül nem raktuk úgy össze, mint a neten talált fényképeken, csak egyénileg, de így is nagyon mutatós volt. A fotó már a kissé lepusztított asztalról készült.
És ami külön szórakoztató volt, hogy pálcikával ettük, jókat mulatva magunkon és egymáson. Aztán már versengve, hogy ki milyen gyorsan tud enni. A következő szerdát a fiúk vállalták, Marci és Zsolti. Még nem árulták el, mi lesz a menü, de mindenki izgalommal várja a szerdákat azóta. :) Így az ellések előtti várakozó idő is gyorsabban és izgalmasabban telik, mint előző években. Aztán nemsokára befutnak a kisgidák :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése