Aztán betettem őket a nyúlólba, egy ketrecbe. Etetgettem, vittem nekik a füvet, darát, vizet. Meleg volt, száraz, minden rendben. Tegnap estig...
És akkor éccaka bemászott egy patkány - kirágta a ketrec alját - és két kis lilit kinyúvasztott!
Hogy azt a hétmeganyolcát! Hogy a macskarúgjameg! Hogy a laposgutaüssemeg! Hogy a sírásólegyenazutolsóbarátja!
Hűdemérges vagyok!
Most bent laknak a szobában egy rekeszben szegény kis túlélők, és várják a bomba- és patkánybiztos lakásuk elkészültét holnapra.
"...a libalegelőn a számtantanár
egy szál gatyában fürdik a nyárban,
kinn a libalegelőn." - így szólt egy kedvenc gyerekkori nótám, ha jól emlékszem, a 100 Folk Celsius előadásában :). Ez jutott eszembe, amikor a minap ez a kép fogadott a kertben, ahogy a házból kiléptem.
Ma már a Pulyák is birtokukba vették a kertet, mint szabadlegelőt, csak más karakterben, mint a libák. Kisebbek, fürgék, szertelenek. Futnak ide, röppennek oda. A libák meg, mint pocakos uraságok egy partin, megfontoltan lépkednek, ebbe is belecsípnek, abba is beleharapnak, eszegetnek kényelmesen. Akkor jönnek csak ki a szerepükből, amikor meglátnak engem közeledni. Akkor örömmel felgágicsálnak, és elkezdenek futni felém. Ettől mindenki más megijed, mert nyakukat leszegve, szárnyukat széttartva közelednek felém, de én tudom, hogy csak az örömüket jelzik, hogy látnak - régóta tudják, hogy tőlem jönnek a földi javak. :) Le is fékeznek egy méterre tőlem, nyújtogatják a nyakukat és gágognak felém várakozva. Ha aztán elindulok a helyük felé, örömük nem ismer határt, futva jönnek utánam, és eszegetnek a darából - vagy szemesből - attól függ, mi van kéznél.
De nemcsak a libák örvendeznek a gazdájuknak. Pöri, a kismalac lassan kamaszkorba ért. Őt Géza szokta gondozni, így ő hozzá kötődik. Néhány hete lekerítettünk neki egy kis kertet - egyelőre csak ideiglenesen, mert szegény a nagy melegben is a boxában volt kénytelen tartózkodni, ezermillió légy nem túl felemelő társaságában. Így aztán egy váratlan húzással fém tetőlemezekből csináltunk neki egy kifutót - amit ő pontosan annak is használ: kifut meg befut. És íme egy love - jelenet :)
A dolgot mindenesetre Géza unja meg hamarabb, és megy a dolgára. De Pöri nem hagyja annyiban, megy utána és böködi, hogy "még, még!" Ilyenkor azért nehéz ellenállni neki - kap még egy kis simogatást, masszírozást :)
A nagy melegekben Panna még strandot is csinált neki. Aztán csinált pár parasztromantika - művészfotót róla. :)
Ahogy a nap áttűnik a felhőn, és megcsillan - a malacstrand vizében ...Muhahaha :D
Pöri mindenesetre nagyon szorgalmasan gondozza a kertjét. Már fel van ásva az egész. Hogy bevetve lesz-e? Az a jövő zenéje :)
No, lilikéim sem voltak még :) De nagyon cukik! Tegnapelőtt óta laknak a baromfiudvarban, 10-12 naposak. Kecsketejsavót kapnak inni, darát és sok-sok zöldet, és már második nap megpróbáltak feltűnés nélkül utánamosonni, ki az ajtón a szabadba. Kis banditák :). A vesztük csak az lett, hogy a szájukat egy percre sem tudják befogni, így elég nehéz észrevétlenül osonniuk.
Olyanok, mint Dia lányom. Reggel kinyitja a szemét és a száját, és este becsukja. A múltkor kipróbáltam, amikor már lyukat beszélt a hasamba - mondtam neki, hogy csukja be a szemét. Becsukta, és el is hallgatott. Tehát működik! :) Akkor beszél, ha nyitva a szeme. Így nem azt kell mondani neki, hogy maradj csöndbe, hanem hogy csukd be a szemed :). Jót nevetett, amikor megértette, hogy miért a szemét csukattam be :).
Szóval a lilikék. Csuda móka, nagyon aranyosak, bár a gyerekeim már most aggódnak miattuk, hogy majd itt fognak előrenyújtott kézzel rohanni a kertben, utánuk a csapat liba sziszegve, de az még odébb van. És különben is, mit mesélnének az unokáiknak majd a tűz mellett ülve, a kockás pléddel a lábukon? Azt hogy "és akkor képzeld, lecsapott a zöld szörny a monitor bal sarka felől..." Hát ez kit érdekelne? Csak ásítoznának az unokák, hogy "nagyi, veled nem történt soha semmi érdekes?" Így viszont a libák elől menekülős sztorit - persze jól kiszínezve - el lehet mesélni a tátott szájú unokáknak, és azok majd kellőképpen értékelik hős nagymamájukat vagy nagypapájukat, aki szembeszállt egy századnyi dühös libával :).
És íme a rettentők:
