No, lilikéim sem voltak még :) De nagyon cukik! Tegnapelőtt óta laknak a baromfiudvarban, 10-12 naposak. Kecsketejsavót kapnak inni, darát és sok-sok zöldet, és már második nap megpróbáltak feltűnés nélkül utánamosonni, ki az ajtón a szabadba. Kis banditák :). A vesztük csak az lett, hogy a szájukat egy percre sem tudják befogni, így elég nehéz észrevétlenül osonniuk.
Olyanok, mint Dia lányom. Reggel kinyitja a szemét és a száját, és este becsukja. A múltkor kipróbáltam, amikor már lyukat beszélt a hasamba - mondtam neki, hogy csukja be a szemét. Becsukta, és el is hallgatott. Tehát működik! :) Akkor beszél, ha nyitva a szeme. Így nem azt kell mondani neki, hogy maradj csöndbe, hanem hogy csukd be a szemed :). Jót nevetett, amikor megértette, hogy miért a szemét csukattam be :).
Szóval a lilikék. Csuda móka, nagyon aranyosak, bár a gyerekeim már most aggódnak miattuk, hogy majd itt fognak előrenyújtott kézzel rohanni a kertben, utánuk a csapat liba sziszegve, de az még odébb van. És különben is, mit mesélnének az unokáiknak majd a tűz mellett ülve, a kockás pléddel a lábukon? Azt hogy "és akkor képzeld, lecsapott a zöld szörny a monitor bal sarka felől..." Hát ez kit érdekelne? Csak ásítoznának az unokák, hogy "nagyi, veled nem történt soha semmi érdekes?" Így viszont a libák elől menekülős sztorit - persze jól kiszínezve - el lehet mesélni a tátott szájú unokáknak, és azok majd kellőképpen értékelik hős nagymamájukat vagy nagypapájukat, aki szembeszállt egy századnyi dühös libával :).
És íme a rettentők:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése