Mint mondtam, nem vagyok nagy focirajongó (állatrajongó vagyok :)), de ezt a meccset nagy izgalommal vártam, és nem is csalódtam benne! Nem volt teljes a csapat, így a mieink több cserével játszottak, hogy mindenki beállhasson. Nagyon szép meccs volt! Gyerek-és fiatalkoromban sokat fociztam a lakótelepi játszótéren, nem is rosszul, és nagyon élveztem, így azért van némi tapasztalatom és ismeretem foci terén. Persze nem merném szakértőnek nevezni magam. De nem is lényeg, hogy az legyek. Engem lenyűgözött a stílus, ahogyan ezek a nem túl fiatal emberek mozogtak a pályán. Valószínűleg ha nem együtt látom az amatőr csapatot a profival, nem tűnt volna fel a különbség, de így nagyon látványos volt! Mint egy profi és egy amatőr színész a színpadon ugyanabban a darabban :). Futottak, mozogtak, de a mi fiainkat jól megfuttatták anélkül, hogy nagyon megerőltették volna magukat :). Az eredmény? Ja, az 6:4 lett a vendégek javára. Nagyon elegáns még ez is. Valaki a végén megjegyezte, hogy megköszönhetjük nekik, hogy megengedték ennek a 4 gólnak a berúgását. :) Pirosban a Válogatott Öregek.
Pedig tényleg ügyes volt a mi csapatunk is! Remek megmozdulásokkal, ügyes cselekkel játszottak, futottak, küzdöttek, kitettek magukért! A kapus is (aki a szomszédom :) ) remekül védett! Mindig szerettem nézni a kapust gyerekkoromban is, ahogy vetődik. Irigyeltem, hogy esni tud. Illetve, hogy tud esni. Nekem nem ment sosem. a vetődés :) Én hátvéd voltam, és elég jó hátvéd amúgy.
Visszatérve - amellett, hogy természetesen a gyúróiaknak szurkoltunk, messzemenőkig el kell ismerni az ellenfél eleganciáját, gördülékeny csapatjátékát, profizmusát! Nagyon jó volt nézni ezt a rövidített meccset! Ja, és még Hevesi Tamás is megérkezett a második félidőre, és beállt a válogatott csapatába. ( Aztán meccs után énekelt :). Nem focimezben :) ) Szóval éppúgy megtapsoltuk a válogatott góljait is. Egyébiránt tényleg úgy volt. Elhatározták egyszer csak, hogy most gólt rúgnak, és akkor gólt rúgtak. Először 2:0 volt a vendégeknek. Aztán rúgtak a mieink két gólt. Aztán még kettőt. 2:4 volt a mieink javára. És akkor a meccs vége előtt megindult a válogatott, és zsinórban bevágott 4 gólt. Akkor látszott meg leginkább, hogy tudnak még valamit. :) Pedig némelyik már erősen őszült.
A magam részéről nagy élmény volt, mert anno gyerekkoromban minden válogatott selejtezőt megnéztünk. Kitettük a két fotelt a szoba közepére, ott ültek a szüleink, mi meg a kanapén. És szurkoltunk nekik. Milyen vicces belegondolni, hogy gyerekként nem is sejthettem, hogy egyszer majd harmincakárhány év múlva tőlem kapják a kecskesajt-tál ajándékot a meccs után. :)
Íme egy a sok közül, amit ajándékoztunk. Nekem nagyon tetszett, remélem, nekik is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése