Családi nap programja, május 27.

És megszületett végre a Családi nap programja! :)

Egész nap: - Állatsimogató, kecskeetetés
- Népi szabadtéri játékok

Délelőtt: - Íjászat
- Kecskefogatolás gyerekeknek - kecskék húzta kocsin utazás a kertben :)
- Szappandíszítés - egy kecsketejes szappan dekorálása, csomagolása - természetesen hazavihető 😉 )

Ebéd - sült kecskehús, saláták, házi kenyér - írásbeli jelentkezés alapján, 800 Ft/ felnőtt, 400 Ft/ gyerek (3 -12 éves korig. Az ebéd ára nincs benne a részvételi díjban. )

Délután - Kecskefogatolás gyerekeknek - lehet újrázni, vagy azoknak, akik délután érkeznek 15.00. - tól
- Kecskefejés - na, ki az a bátor, aki megpróbálja? 😉
- Traktorozás egy igazi traktorral
- Természetesen a délután érkezők is kipróbálhatják a szappandíszítést!

A részvételi díj egységesen 800 Ft/fő, kísérőként felnőtteknek csak 300 Ft/fő. A részvételi díj tartalmaz egy ajándék parenyicasajtot személyenként, függetlenül attól, hogy résztvevőként vagy kísérőként érkeznek.
Közben lehet beszélgetni, kérdezősködni, kíváncsiskodni. 🤗

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Hármasikrek harmadik napja :)

Háttérben a malac vacsorakövetelő kiabálásával :)

Rohan...

...az idő! Egyszerűen fel sem tudom fogni, úgy száguldanak el a napok. Valami nem stimmelhet itt a rendszerben! Olyan nincs, hogy reggel felkelek, és egyből éjjel 11 van! És mégis. Nem értem. És minden nap...
Most, hogy belépett a kecsketej is a képbe - megígértem, hát megszámoltam, jelenleg 11 anyát fejek még "csak", úgyhogy van sok-sok liter kecsketej naponta - hát most már alig élek. Egyedül az tart életben, amiket tervezgetek - a kert rendberakása, hetente 2-3 oldal olvasás a könyvemből, amit még tavaly kezdtem olvasni (és nem azért, mert nem tudok vagy nem szeretek - régebben egy ilyen könyv max egy hét volt). Most meg...Uhhh. Vártam nagyon, mert szeretek fejni, de ami sokk, az sokk :D.
 Azért vannak történések is. Mindkét pulykamama elült a tojásain, az egyik alatt meg tudtam számolni, 13 tojás van. A másik a szalmabálába fészkelt, őt nem tudtam még rajtacsípni, hogy nincs a fészkén. Egy bő hete ülnek, gőzöm nincs, mennyi idő, amíg a kispulykák kikelnek :). Az a legszebb, hogy az egyik pulykamama a tavalyi itt kelt kispulya :). Ő már abszolút Baranyi, nemcsak adoptált :D. Nálunk ugyanis névre vannak véve az állatok. :D Baranyi Csibész és Panka a kutyusok. Baranyi Írisz és Mirci a cicák. Aztán Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Nyami és Névtelenke a malacok, Baranyi Kecskék és Baranyi Saciaboci. És a Baranyi Pulykák. Ja, meg a kinti cica, Baranyi Sziamiaú. Kihagytam valakit? Ja, az egerek és a néha idetévedő patkányok nem a mieink. Potyautasok.
 A Pulykákhoz tartozik még, hogy az a pimasz Panka kutya rájárt a pulykatojásokra, amíg észre nem vettük. Most ki vannak tiltva a területről, csak kívülről szemlélik a történéseket, amíg ki nem kelnek a kicsik.
Baranyi Libák még nincsenek. De szeretnék majd, mert engem rettentően feldobott, ahogy figyeltem a házőrzésüket! Ahogy ellenségként cibálta a szoknyám! :D Irtó jófejek!
 A kecskékkel meg meggyűlt a bajom. Kettő is van, akikkel nem egyszerű. Az egyik Cofika, az ügyeletes pimasz. Ugyebár a kecske prédaállat. Így aztán Cofika a fejés közben időről időre rádöbben, hogy valakik veszettül az életére törnek, és pánikszerű menekülésbe kezd, felkenődve a fejőállás sarkába, ami tőle 10 cm távolságra van. Ott aztán megáll remegve és idegesen pislogva. Én ilyenkor beszélek hozzá pár szót, kicsit szemrehányóan figyelmeztetem, hogy ő már felnőtt kecske, befejezhetné a hisztit, aztán fejünk tovább. Én vagyok a gazdája, velem kevésbé kekec. Ámde ha a lányok mennek fejni, Cofika mindig gondoskodik arról, hogy a szépségük és a bőrük puhasága meglegyen - ugyanis tutira felborítja a fejőkancsót hirtelen támadt pánikrohamában. A lányok csaknem minden alkalommal csúfosan szidalmazzák a kecskéket, amikor bejönnek. A másik renitens Bikkmakk. Na ő aztán tényleg megéri a pénzét. Még én is megharcolok vele. Először is ő elsőfejős, tehát beszoktatós. Kéne legyen. De ő nem akar az lenni. Szóval egy fejés így néz ki: Beront Bikkmakk a fejőállásba, amikor ő következik a sorban. Felpattan a helyére és zabálni kezd. Igen, ő nem eszik, nem kóstolgat - kétpofára zabál. Megkötöm a nyakörvénél, majd a párját, Csucsukát is, akinek angyali természete van, és mintaszerűen viselkedik. Ezután megkötöm Bikkmakk lábait a fejő padlójához, hogy ne tudjon elmenni. Ő zabál. Elkezdem fejni. Két cérnavékony sugár tej. Ő zabál. Alig telik a kancsó. A kezem már sajog. Ő zabál. Aztánegyszercsakelegelesz ésnekiálltolatnimajdelőremennivégülbeleülafejőskancsóba. Ekkor megunom és kap néhányat a nevelőpálcával az oldalára. Ő ordít. Elmagyarázom neki, hogy a fejést végig kell tudni állni egy ilyen nagy és értelmetlen kecskének. Ő helyben fut a két első lábával, rángatja a hátsókat, néz rám és ordít. Akkor befejezem az utolsó húzásokat, és  sóhajtok egy nagyot. Túlvagyok Bikkmakkon. Szép az élet! :)
Szeretem a kecskéket! :D

Gyűlik...

...az anyag a telefonomon, csinálom a fotókat, csak nem jutok oda, hogy feltegyem.
Sokminden történt az utóbbi időben, pl Kiskőrösről be sem számoltam.
Két napos rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel, érdeklődő vásárlókkal. nagyon finom/szép termelői cuccokkal :). Cseréltünk sajtot baracklére, sült teára, gyönyörű, kézzel készült díszekre, medvehagymakrémre, ibolya-, és bodzaszörpre. Nagyon jól szervezett program volt, csillagos ötös a szervezőknek! :)

Ez volt a pultunk egy része. Olyan szép nagy volt, hogy nem fért bele egy képbe :)
A következő esemény a két kismalac érkezése. Nevük még nincs, lehet írni kommentbe ötleteket, aztán majd választunk. :) Nagyon cukik, már megismernek, szaladnak a zöldért, amit mindig viszek nekik ajándékba. :)

Eleinte a nyusziólban kaptak helyet, ahol a meleg deszkakörnyezet megvédte őket a hidegebb időben. Aztán egycsapásra meleg lett, és ők kiköltözhettek a hagyományos malacólba, amit nagy örömmel vettek birtokba, amint látszik is.
A kecskék meg vannak, a szokásos rendetlen módjukon. Vasárnap elválasztottam hat gidát, hármat a Tarka kicsijeiből, egy a Cofikájé, egy a Nagyfehéré, egy Kece kislánya. Aznap estére megszökött az elzárásból a Tarka három rafkós kislánya, másnap estére cofika kislánya, Masni is kiszabadult. :) Elkaptuk, bezártuk, ma reggel újra kint aludt az anyukája mellett. A nyavalyás!

 Szóval a kecskék élnek és virulnak. Saci megint ordít, párzik, de most várunk vele, mert tavaszi bocit szeretnénk. Majd következő hónapban pároztatunk :) Addig hallgatjuk :) De legalább nyárra, amikor nyitva vannak az ablakok, már nem lesz ordítozás. :)
Ezek mennek...és a bárányfelhők. Végre. A föld felszáradt, indul a tavaszprojekt. Éljen! :)

Családi nap a Gyúróikecskéknél :)

Kedves Gyúróikecske-Érdeklődők!

A nagyon meleg időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy a gazdaprogram első alkalmát áttesszük szeptember végére (augusztus végén a nagyfiam nősül, így az az időpont kiesik) :)
Nem szeretnénk viszont csalódást okozni senkinek, így arra jutottunk, hogy szombati napon, augusztus 1-én CSALÁDI NAPOT tartunk a Gyúróikecske portán. Ezen a nyílt napon lehetőség nyílik megnézni az állatokat az életben is, beszélgethetünk, megkínáljuk a vendégeinket finom házi menta- vagy citromfű-szörppel, lesz játszóház a gyerekeknek a diófa alatt, és bográcsban főzünk egy finom gulyáslevest is. Lehet sajtot kóstolni és vásárolni is.
A program ára családonként 2000 Ft. A gulyásleves adagonként 500 Ft, viszont legkésőbb július 26-ig kérem, hogy írjon, aki szeretne kérni belőle.
Jelentkezni lehet emailben (gezanomi@gmail.com) vagy a Facebookon Gyúróikecske sajt és szappan címszó alatt megjegyzésben vagy privátban.
Szeretettel várunk minden Kedves Érdeklődőt! :)

Vihar...

...ami fél Gyúrót romba döntötte, szerencsére minket elég jól megkímélt. Állatokban kár nem történt, legfeljebb némi sokk, amit elszenvedtek. Így pillanatnyilag kicsit kevesebb a tejünk, de reméljük, helyreáll a kecskéink lelkivilága is, és újra elhiszik, hogy az élet szép :). Szerencsére sikerült egy kis lucernaszénát szereznünk nekik épp mostanra, így a hasuknál fogva vígasztaljuk őket - ők pedig hagyják.
Tiszta mázlija volt a kis sánta bébipulyának is, akinek a lába ficamos - valahogy sikerült elbújnia a vihar elől, és másnap reggel már ott sántikált a mamája és a tesója mellett. A ló és a boci bezárva várták az ítéletidő végét, a gyagya  kakas és a liba is talált fedezéket, a nyulak meg- nos, ők csak a szörnyülködők csapatát erősítették. Így aztán kerek a csapat, teljes a létszám, némi istállótető folytonossági hiányt leszámítva nincs semmi galiba. :) És az élet megy tovább :)

Új, új, új...:)

Hát igen, sokszor látjuk, tapasztaljuk ezt a feliratot a kedvenc mosóporunktól kezdve az összes bolti cikken keresztül mindenfélén.
De most nem árucikkről szeretnék beszámolni, hanem a heti eseményekről.
Először is egy úúúúj - kisgida. :)
Hétfőn született a kislány, le is fotóztam, de csak most értem oda, hogy bevezessem a társaságba.

 A neve Barka lett, az apukája, BAlambér és az anyukája, kistaRKA után. Jól átvert engem ez a kecske. Először is úgy indult, hogy teljesen illegális módon kitőgyelt. Aztán pocakot növesztett. Aztán egyre nagyobb tőgyet, hogy már lépni is alig tudott tőle. Akkor megvizsgáltam a pocakját, de nem találtam benne a gidát. Pedig a rendszer szerint már esedékes kellett legyen az ellés. Azután vártam. Aztán majd két hét után megint megvizsgáltam, és egyetlen hajszálnyi jel után megint úgy gondoltam, hogy gida egy szál se, álvemhesség - és megfejtem. Reggel. Aztán este is. És reggelre a kert közepén ácsorgott egy bamba gida magában, mama nélkül, és nem értette. Gyorsan kerestük a hozzá tartozó mamát, meg is leltük Kistarka személyében, aki maga is csodálkozva figyelte az események ilyetén alakulását. Betettük a boxba őket, és kicsit arra számítottam, hogy a mamája nem fogja engedni szopni, de szerencsére - és minden csodálkozása ellenére Kistarka jó mamának bizonyult, és azonnal hagyta a szopást. Olyannyira, hogy már a kicsi rájár mind a két felére a tőgyének, így megkímélve engem a rendszeres fejéstől. Egyelőre. :)
Most még Propit várjuk, aki szintén illegális vemhes, és pocakosodik...
Aztán hét közepére kaptunk egy gyönyörű szép kakast, így a baromfiól pillanatnyilag legénylakássá avanzsálódott, lévén egy gúnár és egy kakas lakhelye. Na, úgy is néz ki :)
Csütörtök reggel pedig a következő látvány fogadott reggel, amikor fejéshez botorkáltam fölfelé az ólba, félig csukott szemekkel még.

Még a pulykakakas is kiszökött. Mázli, hogy van ez a kerítés, mert ha nincs, már nem lenne zöld növény a kertemben, csak sok-sok dagadt kecske.

Balambér volt a tettes, a piszok levert egy deszkát (megint), és utat nyitott hű szerelmeinek. Meg magának is, bár ő csak szemlélni tudta a dolgokat, mert meg volt kötve. De a tartása nagyon királyi és méltóságteljes volt szemlélés közben. :)

A legújabb új pedig a lakás átszervezése, mivel a "Gazdálkodom, tehát vagyok" program finisbe kezd érni, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy még ma este felkerül a program leírása a blogra és a FB-ra is, és ezzel kiderül a meglepetés. Addig is őrületbe kergetem a nálunk dolgozó szakembereket a váratlan ötletekkel és változtatásokkal - legalább szép színes lesz az életük :)

Eladó kecskék

Hosszas lelkitusa után úgy döntöttem, hogy megválok Vicustól, a hároméves anyukától. Napi másfél litert ad most, de tud két litert simán Naponta, csak még nem jöttem rá az utóbbi napok sztrájkjának okára. Ő barna, alpesi típusú, fülezett. Egy kislány is maradt, Cherena, aki a második befutó volt, talán még van, aki emlékszik a Kecsketippmix játékra :). Vicus ára 15.000 Ft, Cherenáé 8000 Ft.
Jó vadászatot!

Reklámfotó :)

A piacokon igazi "csemegének" számít nekem, amikor gyerekek kóstolnak sajtot az általam készítettekből. Vannak komoly kis ínyencek, akik több fajtát is megkóstolnak - komoly arccal forgatják a szájukban a falatot, miközben anyukájuk (vagy szüleik) kissé előrehajolva, várakozásteljes mosollyal szemlélik, hogy mit dönt a csemete. Mindig nagyon tetszik az ilyen szituáció, különösen, amikor pozitív ítélet születik a sajtjaimról - először a gyerek arcán, majd a szavaiban, és végül édesanyja elégedett nyugtázásában, ami vásárlásba torkollik. Persze, ebből élünk, nyilván nagyon fontos momentuma a piaci létnek az "üzlet megkötése", de még ennél is jobban kedvelem a kóstoltatást - szeretem bezsebelni a felderülő arcokat, akik a szokásos "igen, ez finom" monotonitása helyett egy "hű"-vel, egy "mmmm..."-mel vagy egy elégedett morranással fejezik ki, hogy nem erre számítottak! És ennek hatványa, amikor egy gyerek a kóstoló. Vannak tényleg hozzáértő gyerekek - megmondják, hogy mi ízlik nekik és miért, vagy mi nem és miért. Ezt nagyon szeretem hallgatni - igazi élmény a gyerekszáj.
Ma az újonnan átadott tordasi piacon egy igazi gyerekszáj került a sajt közvetlen közelébe, illetve a sajt került az ő közelébe, sőt, bele a szájába. Az én sajtjaim nem semleges ízhatásúak - sózom és fűszerezem is őket kellően és nem kicsit - ez a csepp kislány pedig szabályosan kiharcolta, hogy anyukája megetesse egy darab sajttal, amit ő cseppnyi fintor nélkül szorgalmasan nyeldesett, és tátogatta a kis száját a következő falatért. :)
Íme a fotók (néhány lefejezett ember került bele sajnos, de mentségemre mondom, hogy nem várt helyzet volt, és gyorsan kellett cselekednem, nem értem rá a beállítgatásra :) )

Életképek

Most az óraátállítás után kicsit korán indul a nap - még a kecskéknek is. Az én kecskéim nagyon hasonlítanak a gazdájukra: utálnak korán kelni. Reggelenként, amikor kimegyek etetni, még az összes ott hever az éjszakai szállásán, és csak amikor meglátnak, akkor kezdenek tápászkodni. Sokszor látok - szinte lépés közben - megakadó kecskét, amint bútol, betölt és továbbmegy. A kicsik meg ásítozva kóvályognak az udvarban. Íme egy reggeli életkép a fejőállás udvarából.

Ami azt illeti, az etetés mindig alaposan lázba hozza őket. A kecskék istene a hasuk, mindenre képesek egy jó falatért. Az öregebbek már tudják, mi a csízió - azaz ki mikor jön az abrakolás sorrendjében - de az ifjabbak folyton próbálkoznak. Íme néhány fotó a próbálkozókról. :D

Ez itt Balambér, a bakkecske, aki jobbról támad :)

A kerítés rácsain át...

  

A kapuzár résén át...

És a kapu alatt is próbálkoznak :)

Engedjenek beeeeeeee! :)

Gidaságok

Ezért érdemes kecskét tartani :)

Mivé leszünk...

Este 10 múlt, az ötvenedik liter tej feldolgozását kezdem meg...
Helyszín: konyha

- Mik ezek?
- Sajtok...
- ??? Mit csinálsz?
- SAJ - TOK!
- ???Mit jelent: sajtni?

És még csak most kezdődik a sajtszezon... :)

Itt a vége, ne fuss véle...

Nos, jelentem, felsóhajthatunk, eljött, amire vártunk - túl vagyunk az elletésen. Megszülettek Nagybarna kicsinyei is - sajnos nem tudom mondani, hogy jó a vége.
Ma délután ellett meg, hármasikrei születtek, de sajnos nem egyenlő mértékben fejlődtek a pocakjában, így az elsőszülött kislány szép nagy gida lett, erős, egészséges, de a második kettő kis satnya, semmi erő nélkül. Az utolsó nemsokra rá el is pusztult, a második még húzza, pedig dörgöltük, noszogattuk, lábra is állt, szopott is már, de valószínűleg hiába.
A lányok el is pottyantottak egy-két könnycseppet, és dühösen mérgelődtek Nagybarnával, hogy miért az a nagy a kedvence, a két satnyát meg semmibe veszi. Nehezen tudtam megértetni velük, hogy a természetnek törvényei vannak, és az állat nem emberi ésszel gondolkodik. Az anya az erősnek ad életet, a kicsiknek kell, hogy legyen erőszakos élni akarásuk, oda kell követelőzniük az anyjukhoz, ki kell tudni túrni a másik gidát, annak pedig tudni kell védekezni. Az életet az erős viszi tovább - ez a természet törvénye, ami a mi csöpögős, sziruppal átitatott és Disneyvel fertőzött világunkban keménynek és kegyetlennek hangzik, de ettől szerencsére a természet nem hatódik meg, nem szégyenli magát és nem változtat a működési elvén.
Persze én is szomorkodom ilyenkor, de az én értésem mögött ott van az a pár éves tapasztalat, hogy az ilyen "megmentésre szoruló" gidákkal mennyi nehézség és probléma és küzdelem van - és legtöbbször a semmiért, mert pár nap múlva úgyis megadja magát a sorsának és elpusztul. Az állatvilágban nincs tejpótló tápszer, nincs emésztést segítő hozzáadott enzim, nincs antiallergén táplálkozás - erő van és akarat, vagy pusztulás. Rend van, és ez nem kegyetlenség. Az Élet él és élni AKAR.

Március van, március van, ember s állat érzi már... :)

Utolsó előtti befutóként megellett Vica, aki Rómeó mellett lakik, pillanatnyilag a leendő tehén helyén. Két szép kis gidája született, és a tavalyi szerencsétlen ellése után ( márc. 15. este, a legpocsékabb, leghavasabb, legnyomibb időpontban ), amikor is a kis Stöpszlix néhány naposan tüdőgyulladásban elhunyt minden gondoskodásunk ellenére - most valósággal üdítő volt hallani, látni a két kis eleven gidát! Egyedül ellett, és mindent elrendezett, mire megérkeztünk a korizásból. Már csak a két kis vizes jószágocskát láthattuk, amint mohón kutatnak a tejecske után, türelmetlenül böködve a mamájukat.
A többi gida pedig, akik már elég nagyok voltak ahhoz, hogy elhagyják a szülőszobák biztonságát, lassan felfedezi az együtt-játszás örömét, a társak létének az örömét, a meleg márciusi nap és a létezés örömét :)
Íme :)

Kecske-keresztelés :)

Ma nálunk járt a Kecsketippmix nyertese, Ugrits Adri, hogy hivatalosan is elnyerje a keresztanyaságot a kis Zafír mellett. Íme az esemény:

Az első ismerkedés

Na, gyere a keresztanyuhoz :)

És keresztelünk...

Héééé, ne edd meg a kabátom! :)

"Ebből miért nem jön semmi?

A szigorú mama

Keresztmami és keresztlánya :)

Reggeli frásztörés

Reggel egyedül voltam az állatoknál, mert Géza piacra ment. Már önmagában ez egy macerásabb dolog - még így, fejés nélkül is - mert amennyi idő Rómeót kitakarítani, még egyszer annyi a többi állatkánk megetetése, reggeli ellátása. Így aztán Gézával egyszerre végzünk - ő Rómeózik, én többizek. Csakhogy most 6 db box is volt pluszban, akiket egyesével el kell látni vízzel, szénával, simogatással és biztatással. Petra kicsije jól van, kicsit túl jól is, mert kiszökött a boxból, át a szomszéd gidákhoz, amit a szomszéd mama viszont nem vett jó néven - gyorsan megpróbálta kipenderíteni a kis betolakodót. Szerencsére a lányok észrevették és helyére tették a csavargó gidát. De ne szaladjunk ennyire előre, mert ez már délben történt. A reggel pedig még éppcsak elindult, máris izgalmassá vált, amikor Tarka magzatvize épp a szemem láttára távozott sietve. Ezzel nem is volt gond, Tarka gyakorlott anyuka, miután kapott egy simogatást és pár biztató szót, elvonult az istálló szabadon maradt részébe, hogy világra hozza a pocakja tartalmát. Én meg mentem a dolgom után, néha odapislogtam, hogy mi újság. Láttam, hogy Tarka fekszik, már látszott a gida eleje, hogy tarka lesz, mint a mamája. Aztán a következő kanyarnál már állt a kecskemama, előtte pedig egy cuki fekete-fehér gida feküdt, majdnem tisztára nyalva. Már szinte azonnal lábra is állt. Épp kezdtem csodálkozni, hogy ekkora pocakból csak egy gida lett, amikor Tarka újra lefeküdt erőlködve. Jó, gondoltam szerencse, hogy még nem vittem be a boxba, nem zavartam meg. Tarka felállt egyszer csak, és a földön nem volt semmi. Viszont hátul kilógott belőle egy pár lábacska. Ránéztem - jó, egy pár lábacska, majd jön a többi. Hééééé, ennek a pár lábacskának a körmei felfelé állnak, és nincs hozzá tartozó fejecske!!!!!! Megállt bennem az ütő! Faros, de nem is farral jön, mint az eddigi farosaim,  mert azokat az ép burok miatt még egész könnyen ki lehetett szedni, hanem lábbal. Azaz már szétszakadt a burok! Jó ég, él egyáltalán még ez a gida?! Ilyen gondolatok perdültek át az agyamon, miközben már oda is léptem a szülő mamához, és kicsit meghúzgáltam a lábacskákat óvatosan, hogy stimuláljam a fájás beindulását. Másodikra sikerült, Tarka lefeküdt nyögve, én meg - a tavalyi állatorvosi biztatás visszacsengésével a fülemben - nekiálltam óvatosan, de határozottan húzni a kicsit. Gyorsan kellett cselekednem, mert a kihúzáskor a köldökzsinór elszakad, a kicsi feje még bent van, és ha nem kap levegőt, megfullad. Szerencsém volt, egy kis elakadása volt a fejecskéjének, de egy másodperc múlva kiakadt, és kicsusszant a gida. Kis hörgés, prüszkölés - azonnal töröltem az orrát-száját, és a mamája is rögtön azt nyalta - és már levegőhöz is jutott a pici. Huuuuuhhhhhh! Ekkorát sóhajtottam, amikor láttam, hogy él és megtartja a fejét! :) Hatalmas és gyönyörű, tarka gida lett.
 Megint győzött az élet :)

Megint jőnek, kopogtatnak...

Minden kezdet nehéz - de aztán gurul a lejtőn a történet :) Nagyon nem akartak megindulni az elléseink, ma meg már rá kellett parancsolnom a kecskéimre, hogy fogják vissza magukat, mert már a csilláron is kisgidák lógnak :) Ma reggelre megellett Kincső, szép nagy ikrei születtek, és az etetéskor láttam, hogy Petra is nyögdécsel, nyújtózik. Mire a reggelizésből kimentünk, megvolt a pici. Még hogy pici!!! Olyan nagy, hogy csak térdelve fér be a mamája alá szopni :) Balambér egy szép, hosszúlábú apuka, és a kicsik nagy része örökölte a testalkatát, így tiszta manökenalkatú gidáink születtek eddig. :)

A képen Kincső a még csuromvizes kicsikkel. Az egyik már lábon :)

És hát a másik nagy élmény a két kicsi, akik már az udvaron sertepertélnek - mert ma Emma kicsijét is ki kellett engedni a mamájával, mivel kellett a hely az újonnan jövőknek. Íme: 

És ez pedig Őzi, ugribugri gidájával.

És egy gyors összesítés: a 12 anyából 8 ellett meg, összesen 13 gidát hoztak, eddig egy sem pusztult el, szépen gondozzák őket a mamák. Mindenki jól van és boldog, csak én tűnődöm, hogy hova fér el még 4 mama, ha ők is úgy találják, hogy ideje megszabadulni a pocakjuktól...

Amikor épp nem mindegy...

Tegnap délután szemlét tartottam a kecskéim fölött. Vigyorogtak rám boldogan. :)

Ma reggel bezzeg nem vigyorogtak. De én sem ám. Mert reggel 8-ra hivatalos ügyben Fehérváron kellett volna lennem. Kicsit késtem. Mert mikor ellenek??? Amikor épp nem mindegy! Reggelre hat csuromvizes, éppcsaklábraállt kecskegida fogadta a férjemet, akit elővigyázatosságból kiküldtem, hogy nézzen utána az állapotoknak, nehogy úgy menjek el, hogy ellés indul. Hát nem is indult. Mert már megvolt. Három is. Őzi, Csucsuka és a Főnökasszony. És mindhárman ikreket. Na persze!
Panna gyorsan visszaöltözött az iskolai ruhából( nem kellett sokat fűzni az agyát, hogy maradjon itthon), berámoltuk a három ikres családot a boxokba, aztán Panna gondjaira bíztam az egész társaságot szopásostul, etetésestől, itatásostul, és elhúztam Fehérvárra.
Mire hazaértem, megszáradtak... :)

Ja, és Kecét kiengedtük az udvarba a kis Zafírral. Remélem, holnap le tudom kapni a kicsi viháncolását! :)

Megint egy Disney-szökevény...

Valószínűleg nem leszek népszerű azok között, akik elhiszik Disney-nek azokat a sziruptól csöpögő, antropomorf  állatmeséket, amiket produkál, és azok között sem, akik halkan a fülembe súgják: igazából az állatok vannak itthon, és mi vagyunk a betolakodók...
Az elmúlt hetekben megint összeakadtam egy Disney-szökevénnyel. Szerencsére elég ritka dolog, de előfordul. Amikor arról beszéltem neki, hogy van egy nevelőpálcám, és hogy bizony oda kell néha csapni a kecskéknek ahhoz, hogy tudják a hánymétert, soha többet nem szólt hozzám. Mert szegény kecske. És az állatokat szeretni kell! És ez igaz is.
Csakhogy a szeretet nem azonos azzal a szirupos kedvességgel, ami a filmekből árad. A szeretet határt szab, korlátokat állít a kapcsolat állandósága és biztonsága érdekében. Nem pedig ölelget, puszilgat, aztán otthagy, ha az érzelmek elmúlnak.
Az állatokhoz az állatok nyelvén kell beszélni. Mi számukra az élet, a kapcsolat és a biztonság? Ez az, amit tudni kell ahhoz, hogy az ember Gazda legyen, és ne tulajdonos. Egy kis etológia:
Az állatok hierarchiában élnek fajtársaikkal. Akár csapatban, akár magányosan. De most vegyük a kecskéket, mint példaállatokat. Csak mert ők a kedvenceim. :)
Ha ketten ugyanazt a zamatos fűszálat nézték ki maguknak - és tuti, hogy így van - akkor bizony összeöklelőznek. Olyan alaposan, hogy elszállnánk, mint a győzelmi zászló, ha nekünk jönnének ugyanolyan erővel. De ők csak továbbsétálnak utána. Vagy a lovak. Olyanokat rúgnak egymásba játékból, amitől egy ember nyomban szörnyethalna. Láttam. Aztán vígan továbbügetnek a legelőn. Számukra a testi "fenyítés" egyfajta beszéd, egyfajta kifejezése annak, amit el akarnak érni, és aminek valaki az útjában áll. Nem megalázó, nem ciki, nem fáj - olyan, mint amikor mi azt mondjuk: "Hé, haver! Menj már arrébb egy kicsit!" Persze, van, amikor komolyabb, akkor azt fejezi ki: "Haragszom, hogy ezt tetted!" És értik.
Az ember számára a verés megalázó. Azt jelenti "Azt csinálom, amit én akarok, mert erősebb vagyok nálad". És ez kiszámíthatatlan lehetőségeket hordoz számunkra.
Isten az embert személynek és egyenlőnek teremtette. De az állatokat nem. Csodálatos, gyönyörködtető teremtmények, lenyűgöző a változatosságuk, a természetük, a létezésük öröme, de nem személyek. Még akkor sem, ha a kedvenc kutyánk mármár a családhoz tartozik, és a tyúkokat, nyulakat, minden állatunkat viccesen örökbe fogadva úgy neveztük őket: Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Csibész, Baranyi Panka, stb, stb, stb...
Ahhoz, hogy Gazda légy, és ne GAZda, biztonságot és kiszámíthatóságot kell adni az állatoknak. És bármilyen hihetetlen is, de az állatok akkor érzik magukat biztonságban melletted, ha erősebb vagy náluk.
Számukra ez azt jelenti:
"Ő képes engem megvédeni. Számíthatok rá! Örülök, hogy ő a gazdám!"

Gida a pocakban...

Habár még mindig semmi a gidák terén, de ma megtapogattam a kecskéim pocakját, hogy egyáltalán rejtőznek-e bennük gidócskák...Ezt már csak ellés előtt lehet érezni, mert akkorra nőnek meg úgy, hogy ki lehet tapogatni a kis csontocskáikat, néha a bucijukat is (vagy a popsijukat, ezt nem lehet eldönteni tapintással)  Nagyon érdekes érzés, amikor a kezem alatt megmozdul egy másik kis élőlény a mamája pocijában. Persze óvatosan nyomogatom, tapogatom őket, így aztán nincs is menekülés a kezem elől Mocorognak, huncutkodnak, készülődnek...