Függőséget okozó desszert :D

Van egy slágerünk. Minden piacon - egymástól függetlenül - függőséget okozónak titulálták a Gyúrórudi desszertet, mert nem lehet sem megunni, sem leszokni róla. Ezért aztán - unalmamban :D - kipróbáltam néhány változatát. Epres öntettel csoki helyett, ordával túró helyett, és egy cseppnyi mentával a csokijában. Kávéval és ordával. Eperrel, ordával és csokis keksszel. Szóval csináltam pár variációt. És az eredmény?
Ez a két kép önmagáért beszél :D. Igen, viszünk magunkkal kiskanalat, vásárlói kérésre :D.

Betti a padról...

Még tavasszal kezdődött. A Rókus kórház előtti piacra korán kell mennünk, mert Géza onnan megy át még az MDF piacra. Hat előtt ott szoktunk lenni. Azon a téren hajléktalanok alszanak éjszakánként, ha tehetik, mert elég jól védett, és egy kis park is van kialakítva kutyasétáltatóknak.
Egyik reggel a piac miatt jöttek a területfenntartók - az önkormányzati munkások hívták őket (feltételezem, hogy a rossz tapasztalataikból okulva). Egy hajléktalan leányt keltegettek - nem túl barátságosan. Kicsit messzebb voltak, így először én nem is értettem, ami történik, csak a durva hangokra figyeltem föl a pultom rendezéséből. Férfiak röhögtek, egy lány meg kiabált. Láttam, hogy felugrik a padról - fiatal, csinos húszas éveiben járó leány volt - toporzékolva üvölt valamit, aztán visszafeküdt és magára rántotta a takaróját. Teljesen megértettem. Hajnal volt, majdnem sötét, és nem lágy hangon keltegették, buciját simogatva. Én is utálom még az ébresztőóra hangját is hajnalban. Nemhogy a röhögő férfiakat. Nem volt szép ébredés. Kihúztam magam.  A szomszéd pulton egy asszony árul - kávét, sütit, szendvicset - hát jött az ötlet. Megkértem, hogy készítsen egy kávét nekem, mindjárt megmondom, milyen paraméterekkel. És odasétáltam a leányhoz. Leguggoltam, és halkan megkérdeztem tőle, hogy mit szólna egy kávés-szendvicses ébresztőhöz. Válaszul egy halk morranás jött a takaró alól, egyáltalán nem barátságtalanul. Biztatásnak vettem, és megkérdeztem, hogy kéri a kávét. Hét cukorral és habbal, válaszolta még mindig a takaró alól. Mert reggel van, csak azért - tette hozzá magyarázólag. Visszamentem a kávéért, és vettem egy szendvicset is neki. Nagyon guszta volt, sonka, uborka, tojás, saláta - nyámi :). Mire visszaértem vele a padhoz, a leány felült, kissé kókadozva. Szép lány volt, magas, vékony, értelmes arccal. (Mi a csudát keres az utcán?) Februárban ránk gyújtották a házat, azóta nem aludtam ki magam - zsörtölődött félhangosan. Közben a férfiak napirendre tértek az én hajléktalanom fölött, látták, hogy ez a tökkelütött nő kávét visz a mulatságuk tárgyának, hát jó. A területfenntartók elmentek, a piacosok pakolásztak tovább. A leány megnézett magának - most először - aztán belekortyolt a kávéba. Mmmmm, finom - és mosolygott. Aztán kettétörte a szendvicset. "Viszek a Zolinak is" felkiáltással egy távolabbi padon öltözködő fiatalemberhez vonult, és megették a szendvicset, kávét. Összekészültek, és továbbálltak. Nem is nézett rám. Következő héten megismétlődött a jelenet, majd néhány hétig újra. Aztán egy darabig nem láttam, talán jobb helyet talált szállásnak. Vagy az esők elől hajléktalan szállóba ment aludni. Aztán egyszer csak újra megjelent a piacon, de nem reggel, délelőtt sétált arra. Megismert, rámköszönt . "Csók" - mondta, és továbbment :). Következő héten reggel megint ott volt, vittem kávét, szendvicset. Később odajött, hogy tudnék-e adni 20 percre 150 Ft-ot. Tudtam. De nem kaptam vissza. Ahogy sejtettem. Aztán hetekig nem jött arra. Végül megint arra járt, mosolygott, mintha mi sem történt volna - rég elfelejthette a kölcsönadott pénzt. Sebaj. Mosolyogtam én is, kérdeztem, kér-e sajtot. Vagy túrót? Túrót kért, azt jobban szerette. Tettem egy kis zacsiba neki. A szomszéd árushoz időközben egy fiatal hölgy került segítőnek, akivel nagyon egy húron pendültünk. Rám kacsintott, és két zsömlét tett egy másik zacsiba, amit a leány markába nyomott. Akkor végre megkérdeztem a nevét. "Betti" - és mosolygott. Kicsit fura a stílusa, gyanakodtunk, hogy kábszeres lehet - vagy volt.
A múlt héten aztán kicsit merészebben beavatott minket az életébe. Kokain volt. Tizenévesen már szedte. Tizenhét évesen terhes lett - végig kokainozott. A picit, amikor megszülte, elvonózni kellett. Kisfiú volt, azonnal örökbefogadták. "Marika néni azt mondta, bármikor mehetek, de még csak négyszer láttam. Nem tud semmit. Félek, hogy mit szól, ha megtudja...rettegek attól a naptól" "Tíz éves" És most? "Tiszta vagyok, évek óta tiszta!" Lehet hogy hazudik...Na és?
Most nem én megyek arra a piacra, a gyerekeim segítenek ott be. Bettinek időnként küldök valamit, átadják neki. És ő örül. Nemcsak a kajának, hanem mert gondoltam rá. Emberként.
Piacok? Ez is egy piaci élmény. Most értettem meg jobban a sorsát. Ezért mesélem el most...

Megjavult telefon :)

Több, mint egy hónapnyi kényszerű leállás után végre visszakaptam a telefonomat megjavítva. Azóta fényképezek...:)
Vaszkó Réka ügyes kezének és jó szívének köszönhetően megkaptam ajándékba a logómat szappannyomda formájában. Íme a végeredmény:

Nem minden szappanba nyomtam, mert leginkább a homogénekben mutat jól, pláne, ha van időm megcsinálni. De rendkívül mutatós, köszönöm, Réka!!!! :D
Időrendben a következő esemény, hogy a három nagyfiam elköltöztével hazaköltözött Rita, a szibériai csíkos mókuslány, ugyanis az albérletbe csak terráriumos állat volt vihető. Valószínűleg amúgy átgondolja majd ezt a főbérlő, mert így Tamás fiam az albínó kígyót vitte magával, aki a költözés napján egyszerűen meglógott a terráriumából, és napokig keresték, mire meglett. Nesze neked, terráriumos állat. Eléggé borzongott a főbérlő asszony, amikor meghallotta a dolgot :D.

Aztán a pulyák, akik már megérdemlik a megtisztelő pulykák elnevezést- ugyanis megnőttek. És bár a libáktól tartanak, de a területet - azaz a kertet - együtt védik a betolakodóktól a libákkal és a kutyákkal. Zseniálisak! Ma csináltak egy fergeteges műsort egy anyuka és a kislánya kedvéért, akikkel kimentünk megnézni a jószágokat. Leeresztették a szárnyukat, mintha utcai vagányok lennének, felfújták magukat, farktollukat fel, és hárman körbe-sorba mentek, miközben magas hangon, csukladozva kiabáltak. Sajnos nem volt nálam a telefon (sosem szabad kimenni nélküle, biztos pont akkor van jó fotótéma), bemenni meg nem mertem, mert így is a libák félrehúzódva, egymás közt sustorogva azon áskálódtak, hogy hogyan veszejthetnék el a vendégeimet. Nem hagyhattam ott őket négy vérszomjas, házőrzésre szakosodott libával egyedül! :)
De találtam egy pár nappal korábbi fotót, amin látszik valamennyire a "játék"

Hát ezek a keselyűk az én édes kis, picike pulyáim :)
A libák...Hát óriásiak! Jövőre többet is fogok tartani, nagyon tetszenek! Azon túl, hogy tényleg házőrzésre vannak kiképezve (talán a Csibész kutyánk volt titokban), rendkívül jó fejek. Egyszer jövök hátra a házban, hogy ki kopog a hátsó erkélyajtón - hát ők voltak :). Megdöbbenve néztek rám, amikor egyszer csak elhúztam a függönyt az ablak túloldalán...Aztán az eget nézve eloldalogtak. :) Máskor meg, ahogy kint álltam és beszélgettem, odagyűltek körém - mögém, és hangosan magyarázni kezdtek valamit, de a zsivajtól nem értettem, hogy mit is mondanak :D. (A zsivajt ők csinálták... )Aztán a vezérgúnár elkezdte leeszegetni a nadrágom száráról a szöszöket, finoman csőrébe fogva, de véletlenül meg nem csípve! Fantasztikusak voltak! Én vagyok a libakirályné, ők meg az udvaroncaim, udvarhölgyeim :) Így vonulunk karéjban az udvaron...

És a kutyáink...azok szokás szerint idétlenek :)

Egyszóval eltelt a nyár...

Reklámfotó :)

A piacokon igazi "csemegének" számít nekem, amikor gyerekek kóstolnak sajtot az általam készítettekből. Vannak komoly kis ínyencek, akik több fajtát is megkóstolnak - komoly arccal forgatják a szájukban a falatot, miközben anyukájuk (vagy szüleik) kissé előrehajolva, várakozásteljes mosollyal szemlélik, hogy mit dönt a csemete. Mindig nagyon tetszik az ilyen szituáció, különösen, amikor pozitív ítélet születik a sajtjaimról - először a gyerek arcán, majd a szavaiban, és végül édesanyja elégedett nyugtázásában, ami vásárlásba torkollik. Persze, ebből élünk, nyilván nagyon fontos momentuma a piaci létnek az "üzlet megkötése", de még ennél is jobban kedvelem a kóstoltatást - szeretem bezsebelni a felderülő arcokat, akik a szokásos "igen, ez finom" monotonitása helyett egy "hű"-vel, egy "mmmm..."-mel vagy egy elégedett morranással fejezik ki, hogy nem erre számítottak! És ennek hatványa, amikor egy gyerek a kóstoló. Vannak tényleg hozzáértő gyerekek - megmondják, hogy mi ízlik nekik és miért, vagy mi nem és miért. Ezt nagyon szeretem hallgatni - igazi élmény a gyerekszáj.
Ma az újonnan átadott tordasi piacon egy igazi gyerekszáj került a sajt közvetlen közelébe, illetve a sajt került az ő közelébe, sőt, bele a szájába. Az én sajtjaim nem semleges ízhatásúak - sózom és fűszerezem is őket kellően és nem kicsit - ez a csepp kislány pedig szabályosan kiharcolta, hogy anyukája megetesse egy darab sajttal, amit ő cseppnyi fintor nélkül szorgalmasan nyeldesett, és tátogatta a kis száját a következő falatért. :)
Íme a fotók (néhány lefejezett ember került bele sajnos, de mentségemre mondom, hogy nem várt helyzet volt, és gyorsan kellett cselekednem, nem értem rá a beállítgatásra :) )

Azért attól még nem lazsálunk :)

A január és a február a feltöltődés ideje. Is. Sütöttem tortákat, megtanultam egy új tortakrémet készíteni, megtanultam a fondantbevonat készítését a tortákra, és több alkalommal ki is próbáltam - a családom és az ismerősök nagy örömére. Készítettünk sok-sok pillecukrot, vendégül láttuk egy pattogatott kukoricára és egy teára a barátainkat, meghívtunk újabb és újabb barátokat és megnéztünk jópár filmet kettesben. Készítettek velünk riportot, és beszélgettünk ismerősökkel a neten. Hazajöttek a gyerekek is a vizsgaidőszak után pár napra, ja, és marcipánt is megtanultam csinálni. Pihentünk és elfáradtunk, reménykedtünk és csalódtunk, elszúrtunk és helyrehoztunk, alkottunk és aggódtunk - most már itt az ideje lassan felvenni a munka fonalát, visszaállni a hajtásba.
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.

És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Egyszóval nem lazsálunk :)

Hiába húzom, halogatom...

...most, amíg üres járatban vagyunk - várjuk az első elléseket - elmondom, bár nem szívesen, viszont feltehetőleg utoljára, XII. kerületi híreket. Amik nincsenek.
Hiába írtunk ugyanis a Jegyző asszonynak, még válaszra sem méltatott. Ami azért bámulatos, mert ugyanis törvényben meghatározott kötelessége meghallgatni és kivizsgálni a termelők panaszát -ezt az Agrárkamara írásba adta nekünk. De a XII. kerület jegyzője(is) fölötte áll a törvénynek...
Javasolták, hogy küldjünk rájuk baloldali médiát, biztosan harapnának az eseményekre így választásközelben, de ez már nem én lennék. Ennyire nem fontos az igazam.
Inkább átteszem eggyel Följebbi igazságszolgáltatás kezébe! Ott még sosem voltak elhallgatott, szőnyeg alá söpört ügyek! :)

Játsszunk! - Kecsketippmix :)

Lassan célegyenesbe érnek a kecskék, itt az ellési idő. :)
Arra gondoltam, hogy február lévén - van egy kis időnk játszani. :)
Játsszunk találgatósdit! :D
Két dologra lehet tippelni:
1. Az első megszületett gida (vagy gidák) nemére (tehát pl.: "egy gida lesz az első, aki fiú lesz", vagy "ikrek lesznek és vegyes neműek", stb)
 ÉS/VAGY
2. Az első anya kilétére a felsorolt lehetőségek közül:
-Főnökasszony
-Őzi
-Tarka
-Nagybarna
-Kincső
-Csucsuka
-Kisfehér
-Kece
-Vica
-Petra
-Emma
-Cofika
(tehát pl.: "szerintem először Kece fog elleni")
Tudomásom szerint ők a bepároztatott anyák, apuka a neves Balambér úr.
A tippet kommentben kérem - vagy a jelen bejegyzés kommentjeként, vagy a facebook oldalon kommentben. De ha valaki nem szeretné nyilvánosan megtenni a tippjét, üzenetben vagy mailben is elfogadom. :)
A nemeket eltalálók között kisorsolom a lehetőséget, hogy ki nevezheti el a megtippelt gidá(ka)t.DE minden helyesen tippelő mindenképpen nyer 25 dkg - általa választott ízesítésű - kecskesajtot és hozzá fél liter joghurtot. Az első anyát kitalálók ugyanebben a nyereményben részesülnek, kivéve az elnevezést.
Ahogy az első gida megérkezett, lezárul a játék, tehát aki játszani szeretne, minél előbb adja le a tippjét, mert bármelyik pillanatban érkezhetnek  kicsik!
Lássuk, kik lesznek a szerencsés nyertesek :D

Ezek a piacok...

Ma megint leakadtam.
Egy új piacra hívtak minket, egy korábbi - megszakadt - kapcsolatból, a piacszervező. Kőbányán próbálkoznak. És megint mibe futunk bele, na mibe? Sajt? Ja, azt nem hozhatunk, mert van már EGY sajtos! EGY! Tudom, annak idején, amikor az asztal túloldalán álltam, vevőként, én sem figyeltem fel erre a jelenségre. DE:
Ugyebár annak idején, megboldogult fiatalkoromban kimentünk A PIACRA, ahol rengeteg kofa, halas, húsos, sajtos, zöldséges, savanyús és egyéb árus kínálta a portékáját. És rengeteg volt a vevő, mert volt választék. Először is körbejártuk a piacot. Megnéztük, hogy a venni szándékozott árukból mit hol, milyen áron és milyen minőségben árulnak. Aztán visszafelé megvettük, amit akartunk (és sokszor azt is, amit ugyan nem terveztünk, de az áru minősége meggyőzött arról, hogy be lehet iktatni a tervbe). Így az árusok folyamatos versenyhelyzetbe kényszerültek, mert meg kellett győzni a vásárlókat, hogy az ő portékájuk a legszebb.
MA PEDIG: ugyanez úgy néz ki, hogy a - sokszor amatőr - piacszervező elkezdi szervezni a piacot, és mindenféle árusból hív egyet. For example egy sajtost. Tegyük fel, hogy nem én vagyok az(én nem is mennék ki ilyen piacra egyedüliként, mert: 1. - tudom, hogy nem tudok ellátni egyedül egy fejlődő, alakuló piacot. 2.: nem mindenki van oda az én árumtól, mert nem egyforma az ízlése a vásárlóknak.  3.:ha nincs konkurencia, meghal a piac. 4.: és ez a legfontosabb: a termelő, aki egyeduralkodó egy piacon, sosincs rákényszerítve a minőségi gyártásra. És nem is fog igyekezni a piac bedolgozása után. Ez a fajta hozzáállás a vevők érdekei ellen van, és hosszú távon a piac elhalásához vezet. Minden marketinges tananyag azzal kezdődik, hogy egy-egy termékből minél nagyobb legyen a választék. Így növekszik a piac. A jelenlegi hivatalos, csarnoki piacok is így nőtték ki magukat monstrummá!
Sok olyan piacra járok - kisebb és nagyobb egyaránt van köztük - pl. Martonvásár, Tordas, Törökbálint és Diósd, ahol a termelőket felnőttként kezelik. Elhiszik nekünk, hogy meg tudjuk ítélni, van-e piaci hely számunkra az adott piacon vagy sem. A piacszervező lényegében annyit mond az új bejelentkezőknek, hogy jöjjenek el, nézzenek körül, és döntsék el, hogy akarnak-e beállni huszadik húsosnak, negyvenedik zöldségesnek vagy tizennyolcadik sajtosnak. Én pl. beállok, mert nagy az önbizalmam és biztos vagyok a termékeim minőségi helytállásában. Aki egyeduralomra törekszik, az nekem (és nem árt, ha a vásárlónak is) több, mint gyanús! Az nem akar versenyezni, mert nincs versenyképes áruja.
Ráadásul az a piacszervező, aki ilyen egyeduralkodóvá tesz árusokat, diszkriminatív módon - kvázi istenként - eldönti, hogy kit hoz helyzetbe, és kit nem. Ez nem fair a piaci versenyben, mert az összes többi termelő ki van zárva a lehetőségből, hogy bizonyítson. ÉS ugyebár nem lehet minden termelőnek saját termelői piacot nyitni...

Aki időt nyer, felejtést nyer? - avagy Hegyvidéki Piac, második kör

Akik olvasták a XII. ker-i piaccal kapcsolatos előző bejegyzést, azoknak információ, hogy az ígéret ellenére semmilyen elmozdulás, kivizsgálás vagy értesítés nem történt az ügyben. Aki időt nyer, felejtést nyer? Én nem szeretem az efféle hozzáállást! Kicsik vagyunk, és talán nagyot rúgnak rajtunk, de ha nem teszünk meg mindent a piacunk és a vásárlóink érdekében, akkor mi is részesei vagyunk annak, amit Radnóti olyan szépen megfogalmazott:" Oly korban éltem én e földön, mikor ki megszólalt, az bújhatott..."
Ezért az Agrárkamarához fordultunk a panaszunkkal, ahol a település jegyzőjéhez irányítottak minket. Így aztán a következő levél ment a Jegyző asszonynak a mai napon:

Tisztelt Jegyző Asszony!

Kistermelőként 2013. november 28-ig jelen voltunk a Hegyvidéki Termelői Piacon, ahonnan véleményünk szerint jogtalanul távolítottak el minket.

  Az Agrárkamara a panaszainkkal Önhöz irányított, mint illetékeshez.

 Szeretnénk kérni egy személyes találkozóra időpontot, hogy tisztázhassuk a helyzetünket, és a panaszaink kivizsgálását kérjük!

Tisztelettel:

Baranyi Géza és Noémi

Kérem azokat a XII.kerületi kedves vásárlóinkat, akikben még nem hűlt ki a lelkesedés, hogy egy-egy támogató levéllel segítsék a megbeszélésünket a jegyző asszonynál! Az ő e-címe:  jegyzo@hegyvidek.hu

Falusi piac

Valaki a múltkor lekicsinylően "falusi zsibvásárnak" nevezte a vidéki termelői piacainkat, ahova mindenki kiviszi az ócskaságait, kínai ruhákat, kacatokat, stb.
Ma voltam Tordason, a szomszéd faluban piacon.
Csináltam egy videót, megmutatom, milyen a vidéki piac :) Vásárlóból már kevés van, mert a piac vége felé készült, de hát a nagy tömegben nem tudtam videózni, mivel én magam is árultam a saját portékámat...

Szap-Panka a XII. kerületben

Örömmel tudatom mindazokkal, akik a XII. kerületben vásároltak tőlünk szappant és hiányoltak minket a piacról, hogy két helyen, a Böszörményi út 13-15. szám alatti Életház Biocentrumban és a Csaba utca 3. szám alatti Egészségboltban már kaphatóak a Szap-Pankák. Egyelőre csak a kemény szappanok, de hagytunk ott díszcsomagolásos szappant is, és le lehet adni náluk megrendelést, reményeink szerint minden héten fogunk vinni árut.
Az Életház Biocentrum nyitva tartása: H-P : 9.00. - 19.00.
                                                                 Szo: 9.00. - 14.00.
Telefonos rendelés vagy érdeklődés esetén a következő számot lehet hívni: 06/1/225-8533

Az Egészségbolt nyitva tartása: H - P : 10.00. - 20.00.
Telefonon érdeklődni  a 06/1/212-2542 számon lehet nyitva tartási időben
                                                 

Webáruház?????NEM!!!

A XII. kerületben működik termelői piac, amelynek mindeddig aktív tagjai voltunk. Voltunk, mondom, mert olyan feltételek elé állítottak minket (és nemcsak minket), amelyet sem nem tudtunk, sem nem akartunk teljesíteni. Ezért a piacot működtető Termelői.hu Kft tulajdonosai egyszerűen kizártak a piacról. Ez a történet azonban megér egy megosztást.
A termelői piacon a termelők helypénze 16.100 Ft, ez öt napot fedez, hétfőtől(ami ugyebár nem egy aktív piaci nap) péntekig. Ha nem ezt választja a termelő, akkor 4.800 Ft. Csak megjegyzésként mondom, hogy Törökbálinton 1.000 Ft, Diósdon pedig nem kérnek helypénzt, a Nagyvásárcsarnokban 1.300 Ft-ot fizetünk. Mivel csak a szappant tudtuk rendszeresen árulni, a sajtot csak elvétve(mert volt másik sajtos, így nem engedték), a heti helypénzt Géza 7.500 Ft-ra alkudta le, ami a heti bevételeinket tekintve nagyjából elfogadható volt.
De a magas helypénz nem volt elég a Kft. tulajdonosainak. Kigondoltak egy félévente fizetendő 60.000 Ft-os, ún. regisztrációs díjat, amelynek a befizetése feltétele a piacon való részvételnek. Ez az összeg a következőket takarta többek között: - a termelők képzése. Nos, úgy gondolom, három főiskolai végzettség után én most nem szeretnék képeződni, egyszerűen nem fér bele a napi gyakorlatomba. Ráadásul termelőként minden papírom megvan, ami szükséges, szeretném én eldönteni, hogy szükségét látom-e képzésnek.
                                                         -a piac reklámja, programszervezés a piac népszerűsítésére.  Nyilván szükséges reklámozni egy piacot, ezzel egyetértek, de az összeget erre sokallom.
                                                          -webáruház, azaz online vásárlási lehetőség. És ez kicsapta a biztosítékot. Határozottan elutasítom, hogy a piacon való részvétel feltételéül szabják nekem, hogy kötelező részt vennem a webáruházban! A piac feladata ugyanis nemcsak a média által unalomig hangsúlyozott "jusson-el-a-termék-frissen-a-készítőtől-a-fogyasztóig" szlogen, hanem közösségteremtés, közösségmegtartás is. A mai elidegenedő világunkban egyre nagyobb szükség van ezekre a lehetőségekre, amit az online vásárlás éppen keresztüllő. Mert személytelen, csak a vásárlásra koncentrál, és elidegenít. Nem rossz a lehetőség, csak nem a piaci termékeknél. Sajnos az egyeztetésen, amelyet Kovács Lajos alpolgármester úr összehívott, erre annyi választ kaptunk, hogy erre igény van. Arra persze, hogy kinek, nem kaptunk választ, de azt kell mondjam, van igény az erőszakos filmekre is pl, de ettől még nem elégítjük ki mindenáron azokat az igényeket, amelyek nem jófelé visznek. Vagy ebben is "pénz beszél, kutya ugat? "
Szóval nem fizettük be(nem is tudtuk volna befizetni) ezt a 60.000 Ft-os összeget (az eredeti határidő dec. 15. lett volna, de önkényesen előrehozták nov. 25-re), ezért a Kft tulajdonosai kizártak a piacról. Figyelmen kívül hagyva azt a kemény munkát, amivel hónapok óta a férjem hajnaltól sötétedésig építgette a piacunkat, készülve a decemberre, és figyelmen kívül hagyva a vásárlói igényeket, amelyekre a rengeteg pozitív visszajelzés alapján joggal számíthatott a piac. És azt is, hogy a termelők nem boltosat játszanak, mert nem volt gyerekszobájuk, hanem a megélhetésünkért dolgozunk.

És most ki vagyunk dobva!
Kérem, hogy aki a termékeinket vásárolta, és megelégedéssel használta azokat a XII. kerületben, tegye meg, hogy egy reklamáló levelet küld Kovács Lajos alpolgármesternek, aki az Önkormányzat részéről felelős a piac működéséért! Mert szerintünk méltánytalan és abszolút rugalmatlan az a hozzáállás, ahogyan Takács Ildikó és Kaszás Attila, a Termelői.hu vezetői eljártak az ügyben (az Alpolgármester úr jelenlétében)!
Ezúton is köszönjük mindazoknak a vásárlóknak a kedvességét, akik vették a fáradtságot, és szóban vagy írásban jelezték elégedettségüket a termékeinkkel kapcsolatban! Áldott karácsonyt kívánunk mindannyiuknak, amennyiben nem tudunk többet találkozni! :)

Piac? Piac!

A gazdálkodás egyik sarkalatos - nagyon sarkalatos - pontja a piacozás. Sokan itt adják fel a dolgot, mert  vagy nincs idejük az általuk készített terméket piacra vinni, vagy nem tudják, hogyan fogjanak hozzá, vagy szégyenlik, hogy az ismerősök látják őket árulni - pedig az általuk készített termék jó, megállná a helyét a piacon.
Jól piacozni csak azzal a szemlélettel lehet, ha tudom, hogy érték, amit csinálok. Hogy nem tesz alárendeltté az, hogy értékesítek. Egy silány minőségű, kínai terméket én sem vinnék piacra, mert másnap visszajön a vevő, és megkérdezi tőlem, hogy miért nem mondtam, hogy ez a cipő "egyszerhasználatos"? De csak ha jó humorú vásárlóról van szó. Ha nincs humora, akkor a fejemhez vágja a "cipőnek eladott tárgyat". És igaza is van.
Piacozni csak úgy szabad, ha hiszek a termékem értékében. Mert értékes. Értékesíteni - sajnos - sokan tudnak. Kit ne hívtak volna már föl újságtól, hogy vegyen előfizetést, biztosítótól, hogy kössön biztosítást, alapítványtól, hogy támogassa a szegény, vak, béna, leukémiás vagy egyéb gyerekeket - és mellesleg az alapítványt...Mindenkinek tele a hócipője ezekkel az "értékesítésekkel". Sajnos sokan lelkiismeretfurdalás nélkül eladnak bárkinek bármit - én ezért jöttem el a mobiltelefonos cégtől.
Viszont nagy kedvencem a piac! Ez az a hely, ahol a legtöbb visszajelzést kapom arról, hogy a termékem jó. És ez fontos számomra. A minap Géza piacon volt Budapesten, amikor a következő párbeszéd játszódott le közte, és egy kedves hölgy között:
-Jó napot, kívánok, kecskesajt, ismeri?
-Igen, igen, ettem már, de nem szeretem.
-Nem szereti? Miért?
-Túl erős az íze, és büdös is!
-Ez nem az, kóstolja meg!
-Nem, nem köszönöm, nem kérek.
-Kóstolja csak meg, higgyen nekem, nem fogja megbánni! :) (Közben kínálja a sajtfalatot)
-Nem, tényleg nem.
-Csak ezt a falatot! Próbálja ki!
-Na jó, de nem fog megharagudni, hogy ha azt mondom, hogy nem ízlik?
-Nem, nem, de biztos, hogy ízleni fog!
A hölgy megkóstolta a sajtot - és mondanom sem kell a végeredményt. :) És ezek a jelenetek minden piacon megismétlődnek, némi változtatással. A kifogások, hogy a kecskesajt büdös, erős ízű, stb, sokszor egy rossz gyerekkori emlékből származnak - törzsvevőim egy része ebből a "körből való - vagy egy rossz felnőttkori emlékből, ami egy nemtörődöm termelőtől származik, aki nem figyel a tartási, fejési vagy készítési körülményekre, és rövid távon gondolkodik - most eladjam a termékem. Hogy másnap, egy hét múlva, egy hónap múlva az a vevő már messze elkerüli az asztalát, erre nem gondol. Sokat ártanak nekem is ezek a "termelők", és gondolom, nemcsak nekem, hanem az országban szerte található sok-sok, finom és nem büdös sajtot készítő "kollégámnak".
A piac tényleg élmény, habár vannak hátulütői. Ezek egyike pl. az időjárás, a másik a betegség. És van, amikor ez a kettő összekapcsolódik. Mint ma is.
Csütörtök este "lerobbantam", bár akkor még csak a fáradtságnak tudtam be az állapotomat, nem betegségnek. Egy-egy ilyen hétvégi piac megszervezése és lebonyolítása - ki hova megy, mit visz és miben - nem egyszerű feladat, pláne, ha ketten háromfelé kellene menjünk. Aztán péntek délután, a törökbálinti piacon világossá vált számomra, hogy ez bizony nem fáradtság, hanem alighanem tüdőgyulladás. Utoljára kisbabakoromban volt. Sajnos egyrészt addigra már nem rendelt az orvos, másrészt a piac akkor is piac, és meg kell tartani. Utána lehet ágynak dőlni. Mert ez a megélhetés. Szóval a betegség, és ehhez ez a remek idő! Egy egésznapos, országos eső! Pacallá áztunk. Bianka, aki szintén ott volt az édesanyja termékeivel, csinált rólam egy fotót, de azt hiszem, ez nem adja vissza azokat az állapotokat, amiket én láttam a sátorban - minden csupa víz volt, még a sátor közepén is. A sajtot letakartam nejlonnal, de a szappant el kellett raknom, a terítő tocsogott, a cipőmben ebihalak úszkáltak a lábom alatt, és csak azért nem fagytam meg, mert a "szomszéd" húsárus,Karcsi, akit Törökbálintról ismerek, kölcsönadta a kabátját.
Íme a piac:)

Mióta vártunk erre! :)

Az első lovaglás Rómeón :)
Elsőnek Panna próbálta ki,

a második utat a férjuram stoppolta le, a harmadik befutó pedig - némi rábeszélés után - Dia vollt. Aki pedig segítségünkre volt mindebben: Újvári Béla, akinek ezúton is nagyon köszönjük a sokrétű és azonnali segítséget! :) Én pedig futószáraztam - életemben először. Elmondhatatlan élmény, amint egyetlen apró szóra vagy jelzésre 600 kg tömör izomzat engedelmeskedik.:) Lép, üget, megáll. Ennél többet nem mertünk most csinálni a szűkebb hely és a meleg miatt, de ha elkészül végre Rómeó teljes kertje - hú, már alig várom!!!! :) 
Ez tényleg csodálatos egyébként, hogy az ember mennyire gazdája tud lenni a természetnek! Itt van ez a hatalmas ló, és engedelmeskedik nekem.Mert ember vagyok!
 Ma amúgy megint meglépett -  leszedett egy deszkát a kerítésből,ami picit csálé volt, és az alacsonyabb palánkon egyszerűen átugrott :) Arra kaptam föl a fejem, hogy az egész kert megrázkódott, ahogy Rómeó földet ért a kecskék felőli oldalon :) És persze azonnal vissza is ment, ahogy odaértem, és kaput nyitottam neki...Egyszerűen tudja, hogy kell. Pedig egyetlen laza mozdulattal fellökhetne, de nem. Engedelmeskedik :) És 600 kg! Fantasztikus!:)

Az érem másik oldala...

A kecskesajt készítésének van egy másik - számomra eddig nagyon kedves oldala: a piacok. A környékbeli piacokon már jól ismernek, köszönnek az emberek, mosolyognak, megállnak néhány szóra, megkérdezik, hogy vannak a kecskék, stb. Még ha nem is vásárolnak, akkor is megállnak megnézni, van-e valami újdonság, megszagolni a szappanokat, váltani két szót. A többi árussal is, akik legtöbben kézművesek, mosolygós jó viszonyban vagyunk. Ha valaki új érkezik, segítünk, beszélgetünk - egyszóval emberi a kapcsolat.
Ma egy közeli városban voltunk termelői piacon, ahol minden péntek délután tartanak piacot. Hát ennek a hangulatnak itt nyoma sem volt. Mindenki ordibált, elküldte a másikat melegebb tájakra, megfojtotta volna egy kanál vízben. De nem ez az, amiről írni szeretnék, mert ettől mi még tudunk függetlenedni - a szomszédasszonyommal mentünk, ő is kistermelő, ő tojásban "utazik" :). Ha valakit érdekel friss házi tojás - tápos, de nagyon szép - nagyon tudom ajánlani! :D
Mellettünk állt - a múlt héten és most is - egy "kistermelő". Családi gazdaság lehetnek, 250 kecskét tart, olyan sok marhát, hogy nem is tudja, mennyit, meg birkákat. Sokat. Gépesített üzem, embereket foglalkoztatnak, ami manapság nagyon szép dolog. Hát nekik aztán van sajtjuk. Sok és sokféle. Egyszer csak egy beszélgetés foszlányai jutottak el a fülembe felőlük. Hát ez volt az igazi döbbenet.
Egy jól szituált házaspár ment el előttünk, a piac vége felé, már akkor is tömény megvetéssel szemlélve  szerény kis asztalunkat. Visszafelé jöttek, és anélkül, hogy ránk néztek volna - egész pontosan keresztülnéztek rajtunk - odamentek a tejtermékes fiúhoz. Az asszonyka a szemközti zöldséges standjához ment, ott vásárolt, a férfi pedig a vásárlás mellett beszélgetett a tejtermékes fiatalemberrel, akit nyilván régebbről ismert, lévén régi piacos ott. A férfi a következőt válaszolta valamire, amit a fiatalember mondott neki:
- Nem baj, ti úgyis olyan dizájnosak vagytok, (és itt egy nagyvonalú mozdulattal körbemutatott a tejes kocsin), ezek meg (és itt megvetően legyintett felénk), úgy mennek el mellettük, hogy észre sem veszik őket...
Teljesen padlót fogtam! Mi ez? Hova kerültem?
Mert azt teljesen megértem, ha egy vásárló ahhoz megy, akit régóta ismer, megbízik benne - hiszen ez természetes. De miért kell leszólni a másik eladót????
Én dolgozom a kecskékkel, a két kezemmel etetem, fejem, körmözöm, a nevükön szólítom őket, és ők válaszolnak rá. Sajtot készítek, szappant készítek, a két kezemmel. Miért kell rosszindulatúan hozzáállni ahhoz, akitől nem  akar megvenni valamit. Ez döbbenetes volt számomra! Nem látom az értelmét...
Kérek mindenkit, aki ezt elolvassa, hogy ha piacon jár, nézzen a szemébe minden eladónak, mosolyogjon rá és köszönjön neki, még ha nem is vesz tőle semmit! Mert emberek vagyunk, mert dolgozunk (vagy dolgozni szeretnénk), mert értékesek vagyunk - egymás számára is! :)