Megjavult telefon :)

Több, mint egy hónapnyi kényszerű leállás után végre visszakaptam a telefonomat megjavítva. Azóta fényképezek...:)
Vaszkó Réka ügyes kezének és jó szívének köszönhetően megkaptam ajándékba a logómat szappannyomda formájában. Íme a végeredmény:

Nem minden szappanba nyomtam, mert leginkább a homogénekben mutat jól, pláne, ha van időm megcsinálni. De rendkívül mutatós, köszönöm, Réka!!!! :D
Időrendben a következő esemény, hogy a három nagyfiam elköltöztével hazaköltözött Rita, a szibériai csíkos mókuslány, ugyanis az albérletbe csak terráriumos állat volt vihető. Valószínűleg amúgy átgondolja majd ezt a főbérlő, mert így Tamás fiam az albínó kígyót vitte magával, aki a költözés napján egyszerűen meglógott a terráriumából, és napokig keresték, mire meglett. Nesze neked, terráriumos állat. Eléggé borzongott a főbérlő asszony, amikor meghallotta a dolgot :D.

Aztán a pulyák, akik már megérdemlik a megtisztelő pulykák elnevezést- ugyanis megnőttek. És bár a libáktól tartanak, de a területet - azaz a kertet - együtt védik a betolakodóktól a libákkal és a kutyákkal. Zseniálisak! Ma csináltak egy fergeteges műsort egy anyuka és a kislánya kedvéért, akikkel kimentünk megnézni a jószágokat. Leeresztették a szárnyukat, mintha utcai vagányok lennének, felfújták magukat, farktollukat fel, és hárman körbe-sorba mentek, miközben magas hangon, csukladozva kiabáltak. Sajnos nem volt nálam a telefon (sosem szabad kimenni nélküle, biztos pont akkor van jó fotótéma), bemenni meg nem mertem, mert így is a libák félrehúzódva, egymás közt sustorogva azon áskálódtak, hogy hogyan veszejthetnék el a vendégeimet. Nem hagyhattam ott őket négy vérszomjas, házőrzésre szakosodott libával egyedül! :)
De találtam egy pár nappal korábbi fotót, amin látszik valamennyire a "játék"

Hát ezek a keselyűk az én édes kis, picike pulyáim :)
A libák...Hát óriásiak! Jövőre többet is fogok tartani, nagyon tetszenek! Azon túl, hogy tényleg házőrzésre vannak kiképezve (talán a Csibész kutyánk volt titokban), rendkívül jó fejek. Egyszer jövök hátra a házban, hogy ki kopog a hátsó erkélyajtón - hát ők voltak :). Megdöbbenve néztek rám, amikor egyszer csak elhúztam a függönyt az ablak túloldalán...Aztán az eget nézve eloldalogtak. :) Máskor meg, ahogy kint álltam és beszélgettem, odagyűltek körém - mögém, és hangosan magyarázni kezdtek valamit, de a zsivajtól nem értettem, hogy mit is mondanak :D. (A zsivajt ők csinálták... )Aztán a vezérgúnár elkezdte leeszegetni a nadrágom száráról a szöszöket, finoman csőrébe fogva, de véletlenül meg nem csípve! Fantasztikusak voltak! Én vagyok a libakirályné, ők meg az udvaroncaim, udvarhölgyeim :) Így vonulunk karéjban az udvaron...

És a kutyáink...azok szokás szerint idétlenek :)

Egyszóval eltelt a nyár...