Ezek a piacok...

Ma megint leakadtam.
Egy új piacra hívtak minket, egy korábbi - megszakadt - kapcsolatból, a piacszervező. Kőbányán próbálkoznak. És megint mibe futunk bele, na mibe? Sajt? Ja, azt nem hozhatunk, mert van már EGY sajtos! EGY! Tudom, annak idején, amikor az asztal túloldalán álltam, vevőként, én sem figyeltem fel erre a jelenségre. DE:
Ugyebár annak idején, megboldogult fiatalkoromban kimentünk A PIACRA, ahol rengeteg kofa, halas, húsos, sajtos, zöldséges, savanyús és egyéb árus kínálta a portékáját. És rengeteg volt a vevő, mert volt választék. Először is körbejártuk a piacot. Megnéztük, hogy a venni szándékozott árukból mit hol, milyen áron és milyen minőségben árulnak. Aztán visszafelé megvettük, amit akartunk (és sokszor azt is, amit ugyan nem terveztünk, de az áru minősége meggyőzött arról, hogy be lehet iktatni a tervbe). Így az árusok folyamatos versenyhelyzetbe kényszerültek, mert meg kellett győzni a vásárlókat, hogy az ő portékájuk a legszebb.
MA PEDIG: ugyanez úgy néz ki, hogy a - sokszor amatőr - piacszervező elkezdi szervezni a piacot, és mindenféle árusból hív egyet. For example egy sajtost. Tegyük fel, hogy nem én vagyok az(én nem is mennék ki ilyen piacra egyedüliként, mert: 1. - tudom, hogy nem tudok ellátni egyedül egy fejlődő, alakuló piacot. 2.: nem mindenki van oda az én árumtól, mert nem egyforma az ízlése a vásárlóknak.  3.:ha nincs konkurencia, meghal a piac. 4.: és ez a legfontosabb: a termelő, aki egyeduralkodó egy piacon, sosincs rákényszerítve a minőségi gyártásra. És nem is fog igyekezni a piac bedolgozása után. Ez a fajta hozzáállás a vevők érdekei ellen van, és hosszú távon a piac elhalásához vezet. Minden marketinges tananyag azzal kezdődik, hogy egy-egy termékből minél nagyobb legyen a választék. Így növekszik a piac. A jelenlegi hivatalos, csarnoki piacok is így nőtték ki magukat monstrummá!
Sok olyan piacra járok - kisebb és nagyobb egyaránt van köztük - pl. Martonvásár, Tordas, Törökbálint és Diósd, ahol a termelőket felnőttként kezelik. Elhiszik nekünk, hogy meg tudjuk ítélni, van-e piaci hely számunkra az adott piacon vagy sem. A piacszervező lényegében annyit mond az új bejelentkezőknek, hogy jöjjenek el, nézzenek körül, és döntsék el, hogy akarnak-e beállni huszadik húsosnak, negyvenedik zöldségesnek vagy tizennyolcadik sajtosnak. Én pl. beállok, mert nagy az önbizalmam és biztos vagyok a termékeim minőségi helytállásában. Aki egyeduralomra törekszik, az nekem (és nem árt, ha a vásárlónak is) több, mint gyanús! Az nem akar versenyezni, mert nincs versenyképes áruja.
Ráadásul az a piacszervező, aki ilyen egyeduralkodóvá tesz árusokat, diszkriminatív módon - kvázi istenként - eldönti, hogy kit hoz helyzetbe, és kit nem. Ez nem fair a piaci versenyben, mert az összes többi termelő ki van zárva a lehetőségből, hogy bizonyítson. ÉS ugyebár nem lehet minden termelőnek saját termelői piacot nyitni...