A piacokon igazi "csemegének" számít nekem, amikor gyerekek kóstolnak sajtot az általam készítettekből. Vannak komoly kis ínyencek, akik több fajtát is megkóstolnak - komoly arccal forgatják a szájukban a falatot, miközben anyukájuk (vagy szüleik) kissé előrehajolva, várakozásteljes mosollyal szemlélik, hogy mit dönt a csemete. Mindig nagyon tetszik az ilyen szituáció, különösen, amikor pozitív ítélet születik a sajtjaimról - először a gyerek arcán, majd a szavaiban, és végül édesanyja elégedett nyugtázásában, ami vásárlásba torkollik. Persze, ebből élünk, nyilván nagyon fontos momentuma a piaci létnek az "üzlet megkötése", de még ennél is jobban kedvelem a kóstoltatást - szeretem bezsebelni a felderülő arcokat, akik a szokásos "igen, ez finom" monotonitása helyett egy "hű"-vel, egy "mmmm..."-mel vagy egy elégedett morranással fejezik ki, hogy nem erre számítottak! És ennek hatványa, amikor egy gyerek a kóstoló. Vannak tényleg hozzáértő gyerekek - megmondják, hogy mi ízlik nekik és miért, vagy mi nem és miért. Ezt nagyon szeretem hallgatni - igazi élmény a gyerekszáj.
Ma az újonnan átadott tordasi piacon egy igazi gyerekszáj került a sajt közvetlen közelébe, illetve a sajt került az ő közelébe, sőt, bele a szájába. Az én sajtjaim nem semleges ízhatásúak - sózom és fűszerezem is őket kellően és nem kicsit - ez a csepp kislány pedig szabályosan kiharcolta, hogy anyukája megetesse egy darab sajttal, amit ő cseppnyi fintor nélkül szorgalmasan nyeldesett, és tátogatta a kis száját a következő falatért. :)
Íme a fotók (néhány lefejezett ember került bele sajnos, de mentségemre mondom, hogy nem várt helyzet volt, és gyorsan kellett cselekednem, nem értem rá a beállítgatásra :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése