2014. április 2., szerda

Életképek

Most az óraátállítás után kicsit korán indul a nap - még a kecskéknek is. Az én kecskéim nagyon hasonlítanak a gazdájukra: utálnak korán kelni. Reggelenként, amikor kimegyek etetni, még az összes ott hever az éjszakai szállásán, és csak amikor meglátnak, akkor kezdenek tápászkodni. Sokszor látok - szinte lépés közben - megakadó kecskét, amint bútol, betölt és továbbmegy. A kicsik meg ásítozva kóvályognak az udvarban. Íme egy reggeli életkép a fejőállás udvarából.




Ami azt illeti, az etetés mindig alaposan lázba hozza őket. A kecskék istene a hasuk, mindenre képesek egy jó falatért. Az öregebbek már tudják, mi a csízió - azaz ki mikor jön az abrakolás sorrendjében - de az ifjabbak folyton próbálkoznak. Íme néhány fotó a próbálkozókról. :D
Ez itt Balambér, a bakkecske, aki jobbról támad :)
A kerítés rácsain át...
  
A kapuzár résén át...


És a kapu alatt is próbálkoznak :)

Engedjenek beeeeeeee! :)

2 megjegyzés:

Lidike írta...

Jók ezek a próbálkozós képek, az én Mazsolám is mindig a kerítés alatt dugdossa a fejét amikor a tyúkoknak szórók kukoricát :)
Noémi kérdeznék ha nem gond. Próbáltam összeereszteni a két anyámat a kicsinyeivel, azzal nem is volt gond aki most már másodjára ellett, ő nagyon szelíd, nem bántott senkit. De Mazsola (ő most ellett először) olyan szinten védi a kicsijét, neki ment a másik kicsinek (ő bak, Samuka). Úgyhogy külön vannak továbbra is rakva. Szerinted össze tudom őket engedni pár napon belül, olyan jó lenne ha a kicsik is tudnának együtt játszani. Mondjuk azt veszem észre, hogy Mazsola még mindig nem érti az egész helyzetet, de nagyon gondozza a kicsit.

hnomi írta...

Nos, az én javaslatom, hogy engedd össze őket reggel, adj nekik két külön helyen enni, simogasd meg a buksijukat, és hagyd ott őket. Legközelebb délben menj ki, addig tereld el a figyelmed valamivel, hogy ne gondolj rájuk. Délre rendben lesznek :)