Lehet, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de ezt mostanában nem könnyű elhinni. Valahogy az az ember érzése, hogy a felhők fölött újabb felhők vannak, és afölött újabbak - mint egy nyavalyás cápa fogsora, ami ha egy fog kitörik, odanyomja a következő sorból a következő fogat - a lényeg a harapás biztossága. Az eső is valahogy így esik. Ha egy felhő kiürül, a fölötte lévő átveszi a helyét, amíg az üres elmegy feltöltődni. És így sosincs üresjárat. Legalábbis én így látom. És a kecskéim, valamint Saciaboci és az összes gyagya tyúk és keselyű (pulyka :) ) egyetért velem.
Hiába a kotrás, hiába minden, a víz folyik, ömlik a kert összes zugából az összes zugába, és fentről is egyfolytában. Lassan építhetjük a bárkát. A kecskék kifutója most így néz ki:
Felmerült bennem, hogy inkább vizilovakat kéne tartani, de azok nem adnak tejet, ígyhát maradnak a kecskék. Az istállóban, és megkötve. Szegények. Nyakasnak pl már nagyon elege van, úgyhogy napszámban ordít. Hogy ki fzeti a napszámát, nem tudom, de biztosan jól fizetnek neki, mert nem nagyon unja. Én pl már igen. De hát nekem nem is fizetnek azért, hogy hallgassam. Lehet, ha fizetnének érte, szívesebben elhallgatgatnám :).
És ezek a nyavalyás keselyűk...mindig ott gubbasztanak valahol, amerre járok a kertben, behúzott nyakkal, gyűlölködve merednek ki a fejükből, és ....-rá vannak ázva.
Hogy ebben mi a poén nekik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése