Ma( 2015.04.16) du. a 17.15-kor kezdődő "Kosár"-ban ismétlés smile hangulatjel. Valószínűleg 17.30 után kezdődünk smile hangulatjel. Online is megnézhető, holnaptól a médiatárból kikereshető, 60 napig fent lesz.( http://www.mediaklikk.hu/mediatar/ a "Kosár " április 16. adás)
Hajrá Gyúró! Két termelő és egy séf egy helyről! grin hangulatjel
2015. április 16., csütörtök
2015. április 10., péntek
2015. április 9., csütörtök
Oda Buda?!
Pár héttel, hónappal ezelőtt Csepelen jártam, a tízemeletesek közötti főúton. Az egyik ház falán egy óriásplakátról egy kedves fiatal lány mosolygott le a gyanútlanul autózgatókra. A leány egy bolti pénztárnál ült, kezében az épp lehúzni való áruval. Amikor jobban megszemléltem a plakátot, valami ilyesmi feliratot láttam, mintegy az ifjú hölgy gondolatait: "miért csináljam ezt itt ennyiért, amikor külföldön is csinálhatom négyszereséért". Megdöbbentem. Ugyan ki az, aki fel meri vállalni ezt a hirdetést? Az autófolyam azonban továbbhaladt, és mivel nem vagyok nagy városjáró, ez a kérdés bekerült a "tisztázatlan kérdések" mappába archiválásra.
Nemsokra rá egy facebook bejegyzést olvastam, amelyben az illető író arról cikkezett, hogy nem tudott vasárnap két pohár tejfölt vásárolni felháborító módon, de nem baj, mert lejött egy pofa, aki a kezébe nyomott két pohár tejfölt, mivel ő másnap úgyis elhagyja az országot. És jöttek más hőzöngők is, akik mind ezt nyomták, hogy ez az ország itt élhetetlen, pocsék, stb, el kő menni...
Aztán egy másik megosztásban egy intelligensebbnek tűnő ember ugyanezt taglalta, mert itt szerinte az emberek bunkók, kulturálatlanok, meg sem köszönik, amit kapnak, nem veregetik egymás vállát, stb. Konklúzió: ki kell menni külföldre. Ott jobb. Hm.Sőt: HMMM....
Ma pedig mit olvasok az index oldaláról beollózva? Egy kedves, szimpatikus házaspár történetét, akik egy street-food éttermet akartak becsületesen üzemeltetni, ámde a NAV, ÁNTSZ, bürokrácia, stb, jól betett nekik mindenhol, végül eladták jókora veszteséggel. Konklúzió: most külföldre készülnek.
Annakidején, amikor bejöttek az első filmek és reklámok, csináltak egy kísérletet. A film közepén, egyetlen filmkocka erejéig bevágták a filmbe azt a mondatot, hogy "szomjas vagyok". Senki nem vette észre, pláne mivel még nem volt megszokott az átvágás ilyen mértékben. De érdekes módon a film után a büfét megrohanták a szomjasabbnál szomjasabb emberek, miközben máskor semmi ilyesmi jelenség nem volt megfigyelhető. Pont ezt látom a beszúrt mondatokban. A megoldás: külföld.
Valamikor hasonló módon, hasonló rafinériával vette be a török Budát. A lakomára hívott főurak eltávolítása után, szép lassan beszivárogva a várba, egyszer csak vér nélkül kitűzték a félholdas zászlót. Mire az urak visszatértek, oda volt Buda, oda volt az ország.
Nos, nekem gondolatom támadt...Mert Magyarországon az élet TÉNYLEG élhetetlen. TÉNYLEG nagy gond a bürokrácia. TÉNYLEG nem lehet vállalkozni becsületesen.TÉNYLEG keresztbetesznek az embereknek a hivatalokban. TÉNYLEG félelemben és bizonytalanságban élünk. És lehet, hogy nagyon-nagyon megjárom, amiért ezt a bejegyzést közzé teszem. Lehet, hogy a végén én is külföldre kényszerülök. Lehet. De nem biztos. Ha nem maradok egyedül...
Én szeretném hívni a szakembereket - jogászokat, könyvelőket, közgazdászokat, marketingeseket, gazdákat, stb - találjunk ki valamit, amivel ITTHON, a mi élhetetlen törvényeink mellett, a mi megfélemlítő és bürokratikus rendszerünkben élni és dolgozni lehet. Mert csak a káosz és a szétszórtság az, ami bizonytalanságot okoz. Mert hazudik.
Az ember természete olyan, hogy a kisebb feszültség felé hajlik. A kisebb feszültség pedig külföld. Ne gondoljátok, hogy nekem nem fordult meg már sokszor a fejemben, hogy el kéne menni! Ne gondoljátok, hogy kárhoztatom azokat, akik meg is tették, mert igazuk volt: egyedül voltak a káoszban. De tenni kellene azért, hogy ezután ne így legyen! Nem kell elhinnünk, hogy a kudarc az rossz. A kudarc jó, mert tanulhatunk belőle. a kudarc segít a teljesebb és jobb megoldás felfedezésében, csak tovább kell csinálnunk. Nem kell elhinnünk, hogy minden egyszerű, azonnal oldódó, működtethető! Nem kell elhinnünk, hogy rohanni kell, gyorsan kell csinálni, egyszerűen kell csinálni, tökéletesen kell csinálni! A hangsúly a "nem kell elhinnünk"-ön van!
Nézzük meg, hogy ha már ezt a rendszert és törvényi hátteret kényszerítik ránk, akkor mit lehet tenni a túlélésért. ITT. Az emberi faj ezért maradt fenn - mert alkalmazkodott. Mert bundát varrt a hideg ellen, csizmát húzott, megsózta az ételt és megfüstölte, hogy legyen későbbre is...
Ha nem tudunk együtt gondolkodni, szép lassan elveszítjük azokat, akik életképesek az országban. És maradnak a védtelenek és maradnak a gerinctelenek, akik kiszolgálnak bárkit, aki eteti őket.
Nem optimistáknak kell lennünk - úgy tanultuk, hogy ők a boldog hülyék. Akik csak a jót akarják észrevenni és hinni. És nem pesszimistáknak - ők a boldogtalan hülyék, akik mindig csak kárognak vagy siránkoznak. Realistáknak kell lennünk. Látnunk kell, hogy mekkora a baj körülöttünk. Látnunk kell, hogy életveszélyes helyzetben vagyunk és ez csak egyre rosszabb lesz. De meg kell találni a módját annak, hogy éljünk, itt, ezek között a rettenetes körülmények között! Nem hagyhatjuk magukra azokat sem, akiknek esélyük sincs elmenni! És hát mégiscsak ez a mi Hazánk!
Ami rajtam múlik: NEM oda Buda!
Nemsokra rá egy facebook bejegyzést olvastam, amelyben az illető író arról cikkezett, hogy nem tudott vasárnap két pohár tejfölt vásárolni felháborító módon, de nem baj, mert lejött egy pofa, aki a kezébe nyomott két pohár tejfölt, mivel ő másnap úgyis elhagyja az országot. És jöttek más hőzöngők is, akik mind ezt nyomták, hogy ez az ország itt élhetetlen, pocsék, stb, el kő menni...
Aztán egy másik megosztásban egy intelligensebbnek tűnő ember ugyanezt taglalta, mert itt szerinte az emberek bunkók, kulturálatlanok, meg sem köszönik, amit kapnak, nem veregetik egymás vállát, stb. Konklúzió: ki kell menni külföldre. Ott jobb. Hm.Sőt: HMMM....
Ma pedig mit olvasok az index oldaláról beollózva? Egy kedves, szimpatikus házaspár történetét, akik egy street-food éttermet akartak becsületesen üzemeltetni, ámde a NAV, ÁNTSZ, bürokrácia, stb, jól betett nekik mindenhol, végül eladták jókora veszteséggel. Konklúzió: most külföldre készülnek.
Annakidején, amikor bejöttek az első filmek és reklámok, csináltak egy kísérletet. A film közepén, egyetlen filmkocka erejéig bevágták a filmbe azt a mondatot, hogy "szomjas vagyok". Senki nem vette észre, pláne mivel még nem volt megszokott az átvágás ilyen mértékben. De érdekes módon a film után a büfét megrohanták a szomjasabbnál szomjasabb emberek, miközben máskor semmi ilyesmi jelenség nem volt megfigyelhető. Pont ezt látom a beszúrt mondatokban. A megoldás: külföld.
Valamikor hasonló módon, hasonló rafinériával vette be a török Budát. A lakomára hívott főurak eltávolítása után, szép lassan beszivárogva a várba, egyszer csak vér nélkül kitűzték a félholdas zászlót. Mire az urak visszatértek, oda volt Buda, oda volt az ország.
Nos, nekem gondolatom támadt...Mert Magyarországon az élet TÉNYLEG élhetetlen. TÉNYLEG nagy gond a bürokrácia. TÉNYLEG nem lehet vállalkozni becsületesen.TÉNYLEG keresztbetesznek az embereknek a hivatalokban. TÉNYLEG félelemben és bizonytalanságban élünk. És lehet, hogy nagyon-nagyon megjárom, amiért ezt a bejegyzést közzé teszem. Lehet, hogy a végén én is külföldre kényszerülök. Lehet. De nem biztos. Ha nem maradok egyedül...
Én szeretném hívni a szakembereket - jogászokat, könyvelőket, közgazdászokat, marketingeseket, gazdákat, stb - találjunk ki valamit, amivel ITTHON, a mi élhetetlen törvényeink mellett, a mi megfélemlítő és bürokratikus rendszerünkben élni és dolgozni lehet. Mert csak a káosz és a szétszórtság az, ami bizonytalanságot okoz. Mert hazudik.
Az ember természete olyan, hogy a kisebb feszültség felé hajlik. A kisebb feszültség pedig külföld. Ne gondoljátok, hogy nekem nem fordult meg már sokszor a fejemben, hogy el kéne menni! Ne gondoljátok, hogy kárhoztatom azokat, akik meg is tették, mert igazuk volt: egyedül voltak a káoszban. De tenni kellene azért, hogy ezután ne így legyen! Nem kell elhinnünk, hogy a kudarc az rossz. A kudarc jó, mert tanulhatunk belőle. a kudarc segít a teljesebb és jobb megoldás felfedezésében, csak tovább kell csinálnunk. Nem kell elhinnünk, hogy minden egyszerű, azonnal oldódó, működtethető! Nem kell elhinnünk, hogy rohanni kell, gyorsan kell csinálni, egyszerűen kell csinálni, tökéletesen kell csinálni! A hangsúly a "nem kell elhinnünk"-ön van!
Nézzük meg, hogy ha már ezt a rendszert és törvényi hátteret kényszerítik ránk, akkor mit lehet tenni a túlélésért. ITT. Az emberi faj ezért maradt fenn - mert alkalmazkodott. Mert bundát varrt a hideg ellen, csizmát húzott, megsózta az ételt és megfüstölte, hogy legyen későbbre is...
Ha nem tudunk együtt gondolkodni, szép lassan elveszítjük azokat, akik életképesek az országban. És maradnak a védtelenek és maradnak a gerinctelenek, akik kiszolgálnak bárkit, aki eteti őket.
Nem optimistáknak kell lennünk - úgy tanultuk, hogy ők a boldog hülyék. Akik csak a jót akarják észrevenni és hinni. És nem pesszimistáknak - ők a boldogtalan hülyék, akik mindig csak kárognak vagy siránkoznak. Realistáknak kell lennünk. Látnunk kell, hogy mekkora a baj körülöttünk. Látnunk kell, hogy életveszélyes helyzetben vagyunk és ez csak egyre rosszabb lesz. De meg kell találni a módját annak, hogy éljünk, itt, ezek között a rettenetes körülmények között! Nem hagyhatjuk magukra azokat sem, akiknek esélyük sincs elmenni! És hát mégiscsak ez a mi Hazánk!
Ami rajtam múlik: NEM oda Buda!
2015. április 8., szerda
M1 tévé
2015. 04. 09. M1 csatornán leszünk láthatóak egy interjúval a 9.15 és a 17.15-ös Kosár c. fogyasztóvédelmi magazinban smile hangulatjel
2015. április 5., vasárnap
Nincsen itt...
„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt." (Lk, 24, 5-6)
Áldott húsvétot kívánunk szeretettel minden kedves Olvasónknak!
Áldott húsvétot kívánunk szeretettel minden kedves Olvasónknak!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)