...fagy van, zimankó. Elfagyott a tehén itatója, szegény bánatosan állt az istálló ajtajában, és nézett ki rám nagy szemekkel, búsan lógatva a fejét. Akkora hasa van már, hogy lassan betölti az istálló ajtaját széltében, és még van majdnem három hónapja hátra. Mindenesetre vittem neki vizet, de elővigyázatosan az etetőbe tettem az edényt, hogy ne focizza-törje-zúzza szét estére. Így csak szénával pakolta meg, de az kimosható.
Aztán meg itt van Masni, Cofika kislánya és méltó utóda a dilinyós viselkedésben. :D. Nem bírja vagy nem akarja kivárni, amíg bejut abrakolni, megpróbál túljárni az eszemen. Eddig nem sikerült. :D
A fagy beálltával a kecskéim tőgye is befagyott :( . Szomorkodhatnék is akár, hogy nem lesz egy darabig kecsketejem, de most még nem tudok szomorkodni. Ugyanis ha nincs tej, nem kell fejni. És ha nem kell fejni, nincs kint fagyás. Az állatokat ugyan el kell látni, de az nem túl sok idő, és közben mozog az ember, nem fázik. A fejésnél viszont egy helyben kell ülni, hideg van, süvít a huzat a derekamra - szóval nem hiányzik. Még nem. Majd januárra már fog.
Most készülünk az utolsó felvonásokra ezen a télvégen. A karácsonyra, szilveszterre, sajttálakra és finomságokra. Az ünnepre. Aztán pihenés. És februárban ellések ismét. Meg egy kisboci.
Már most várom a februárt :)
