Telik és múlik...

... a nyár. Melegek és hűvösek váltakoznak, emberek és állatok szenvedik. És van, aki nem is bírja. Mint szegény kis mókus-Makink, a kedves és barátságos, csíkos mókusbarátunk, Rita,aki egy hete eltávozott az élők sorából. Ahogy Zsolti fiam fogalmazta, "elment megkeresni a Nagy Makkot" Megsirattuk, régi, kedves barátunkat gyászoljuk benne! Kb 8 éve volt a családunk része, béke poraira...
A meleg a kecskéket is megviseli, de szerencsére ezen a részen nem volt veszteségünk. Csökkent ugyan a tejmennyiség, de legalább mind élnek!
Akiket nem visel meg túlságosan az idő, azok a libusok. Már rég kinőtték a lilikekort, nagyok és hangosak, bár még csak kamaszkorban vannak. Még nem őrzik a házat, de hamarosan várható lesz ez is. Reszkessetek, betörők! :D

Malackáink növögetnek,  már komoly, méretes darabok. Na, nekik melegük van.
A nyár mindig a sajtok ideje is. Mert tej van, piac nincs. Jó sok sajtom ül már viaszban, és most egy új fajtába kezdtem, alig várom, hogy beérjen. Goudát csináltam, kecsketejből. Kicsit macerás, kicsit sokáig tart, de bízom benne, hogy megéri a fáradtságot! A képen már a sós lében fürdőznek.

A másik tervem a kékpenészes, hamarosan annak is nekifogok. Ha addig ropogósra nem sülünk a melegben. :)