Jó ideje nem voltam képes leülni írni. Nem az időhiány miatt, bár az is belejátszott néha. Nagyon néha. Most volt időm. Nyugalmam. Nem volt állatnyüzsi, fejés, kiengedem és becsukom, megetetem és kialmozom. Eleinte hiányzott. Aztán nagyon belejöttem. Volt persze sajt, de messze nem az a mennyiség, mint eddig. Olvastam. Takarítottam. Főztem. Sütöttem. Agymostam a számítógéppel. És gondolkodtam. De nem és nem akart tavaszodni. Március vége van, már csomó minden földben kéne legyen, ehelyett reggel még mindig fagy van. És semmi sincs földben. De tegnap végre eljutottunk a határszemléig. :)
Mosoly, de mégsem...Jaaaaaj, de össze van dúlva minden hátul! Nagyon is tükrözi azt a lelkiállapotot, amelyben késő ősszel otthagytam a kertet, lelkemnek ezt a kis darabkáját! Az istállókat elkezdtük bontani. Szerencsére csak elkezdtük, de így is épp elég lesz, mire megreparáljuk, átszervezzük. A fakerítéseket felszedte és összevágta Géza, nyomában csak köveket hányó kerek lyukak maradtak. Kifordított sziklakövek, amelyek a kecskék körömkoptatói voltak. Széttúrt trágyadombok...Vígasztalan egy látvány volt. Ahogy körbenéztem, nem voltam benne biztos, hogy van ekkora erőm, lelkesedésem, lényeglátásom, kitartásom, hogy rendbe tegyem az őszi-téli állapotokat... Mert pl mivel is kezdjem?
De ma, egy alvásnyi idő után már látom, hogy mi az első lépés. Az első dolog, hogy a fagyok végeztével, húsvét után elültessem, amit el kell ültetni gyorsan. Répát, hagymát, gyökeret... Aztán jöhet a többi. És az állatok. A malacka már megszületett, április közepére várjuk ide, új otthonába. Aztán a többiek. Kevés állatka, de sok fajtából. Liba, némakacsa, gyöngyös, fürjek...Nyuszi. És kecske.
Most még el sem tudom képzelni, hogy újra kizöldül, rendbe rakódik, ami rendetlen. De a rend mindig a rendetlenségből nő ki, és én végtelenül hálás vagyok ezért az elmúlt pár hónapért, ha mégoly feldúlt volt is lelkileg és fizikailag egyaránt, mert végre kezdem látni, hogy mit akarok, illetve hogy mit nem akarok. Látni, hogy mi és hol csúszott félre és megbocsátani a mulasztásokat. És felemelni a szememet a földről az Égre.
