...veszem tudomásul, és örvendezem a történteken, amit a Meglepetések Istene ajándékba készített nekem!
Ha valaki elmeséli nekem ezt, nem nagyon hittem volna...
A hét közepén felhívott egy fiatalember, Attila, hogy hozzá kerültek a régi kecskéim kicsit kacifántos úton. Aki megvette tőlünk, érthetetlen módon pálcikakecskéket csinált belőlük, majd eladta az egészet egy lókupecnek. Aki Attila ismerőse volt, és akitől ő megvett jópár kecskémet.
A sors keze volt, hogy néhányuk - a viharosnak nevezhető fizetek/nem fizetek ügyletek alatt - nem került átírásra, itt kerültem én a képbe, hogy az eladott kecskék papírjait rendezzük. Így tudtam meg, hogy mi történt szegény, féltve őrzött, dédelgetett állományommal. Helyben futottam az idegességtől!
Nos, a történet itt két szálra szakadt. Az egyik a papírok rendezésén futott elég gyorsan a végkifejletig, mivel csak egy MVH-s szállítólevelet kellett átadnom neki a kecskék fülszámát bejegyezve. Így egy kis kerülőt tettek a kecskék, de végleges helyükre értek nagy örömömre, mert ott tényleg jó helyen, gondos kezek közt vannak.
A másik szál azonban elvarratlan volt, mert volt egy-két kecske, aki még a kupecnál maradt.
Nagy szerencsémre érző szívekre és fülekre találtam náluk, Attila és felesége megbeszélték, hogy az egyik kedvenc kecskémet, Kecét, aki már hozzájuk került, eladják nekem, és még egyet tudtunk elhozni a felvásárlótól. Így most - bármilyen hihetetlen - ismét van két kecském, méghozzá két szép, kedves, fülszámmal ellátott, régi barátom :)
Nem sikerült mindenkit megtalálni, de reméljük, a többiek is jó gazdára leltek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Akik visszakerültek, biztosan. Többet nem engedem ki őket a kezemből!
Ismét kecskézem :D
