A gyúróikecskék bocija - avagy Saciaboci

Bizonyára sokan észrevették, hogy már nemcsak kecske-, hanem tehéntejből készült sajtjaink is vannak egy ideje. A tavalyi év kemény tele késztetett minket arra az elhatározásra, hogy a kecskék tejelési szünetét egy tehénke hidalja át a tejelésével. És tett követte a gondolatot, lévén valamiből élni kell. Hát a tehéntej eléggé más, mint a kecsketej, rá kellett jönnöm a fortélyaira. Hőmérséklet, oltás, ízesítés - és most az érlelés...Nem ugyanaz.
De nem is ez a lényeg. Hanem a tehénke, aki a tejet adja. Ő ugyan nem lakik velünk, mert nem szerettük volna laktációban mozgatni (ez volt az álindok :)). A valóságban a nyári kecsketejcsúcsrajárás közben nehezen tudtam volna elképzelni, hogy mellesleg megtanulok tehenet is fejni - és éjszakánként danolva fejek abban a néhány órácskában, ami még megmaradt nekem - nekünk - a pihenésre. Hát ettől eléggé fáztam, amellett, hogy nagyon is izgatott a lehetőség. Ám a tehénke akkor ad tejet, ha van kinek. Egy bocinak. És ez a boci most elválasztható lett, és hazahoztuk. Ő Saciaboci - azaz Saci, a boci. Hát ez csúcs élmény! Egy igazi, cuki boci. Megmutatom :)

A lányok oda meg vissza vannak érte :)

A kecskék viszont gyanakodva és eléggé idegesen figyelték az új lakót :)

Igazából igen nagy mákja volt, mert épp aznap este romlott el az idő, és éjszaka már szakadt, süvített, zuhogott. Ők pedig szabadtartásban laktak, egy kis nyitott kalyibában. Így, amíg a sorstársak kint fagytak, ő vígan heverészett a meleg istállóban a tiszta, friss szalmán. Ráadásul az ólja felnőtt tehénre van méretezve - nyilván ő is megnő - de most még kirándulni is tud benne, akkora.

 Legnagyobb figyelmet és örömet Tamás fiamnak okozta, aki már másnap hazajött, ahogy meghallotta a boci jövetelének hírét - pontosabban a fényképet róla e-mailben.

 Még mindig nehéz elhinnem! Egy igazi boci! :)