Hát igen, a kecskéim bizony majdnem teljesen elapadtak. Már csak kétnaponta fejünk, aztán jövő héten háromnaponta, majd négynaponta, és végül szomorúan, de átengedjük kecskéinket a jól megérdemelt pihenésnek és rákészülésnek az újabb anyaságra. Azért minden rosszban van valami jó: a karácsony előtti időszakot így legalább nem kell a fejés idejével még megfejelni. És ami még jobb, hogy valószínűleg már január végére várható az első bébik érkezése! Nagyon nehezen elfogadható heteken vagyok túl. A tejfeldolgozás olyan sok időt vett igénybe, hogy kénytelen voltam lemondani a fejésről és az állatok közti létről, és átengedni Gézának. Ami neki sikerélmény, nekem nehezen elfogadható valóság volt az elmúlt hetekben: elszakítva lenni kedves állataimtól! De megpróbálunk beújítani, és beszerezve néhány felszerelési tárgyat a feldolgozáshoz, lehetővé tenni az állatokkal való törődést is. Holnap én fogok fejni, és bevallom, nagyon várom! :)
Erről eszembe jutott a szombati budaörsi piaci élményem. Ezt, hogy élmény, csak idézőjelben mondom, bár akkor is, most is kacagott bennem egy része az énemnek azon, hogy mekkora az irigy emberek találékonysága. Egyik kedves ( a kedves idézőjeles ismét) kollegina, aki nehezen fogadta el, hogy én is jelen vagyok azon a piacon, ahol ő is árul, elterjesztette - még a piacszervezőnek is - hogy nekem nincsenek is állataim, veszem a tejet. Jó vicc volt :D. No comment. Szerencsére nem kell bizonygatnom semmit. :)
Viszont vannak változások az állományunkban. :) Két libus átköltözött Márton napján a kondérba, és a három pulykák egyikét - mivel mindhárman fiúk lettek - elcseréltük egy leányzóra. Ma délutáni szunyókálásomból az ő cseppet sem dallamos pöfögésére ébredtem :). Ő ment elől, mögötte koslatott a két régi hím, így vonultak hármasban végig a kerten. Az egyik hím szintén fazékba fog költözni hamarosan, de reméljük, hogy a maradó pár sok-sok kispulyával ajándékoz meg minket tavasszal. :)
És érkezett egy új bakocska, Kálmán. Ezzel párhuzamosan itt is megjegyzem, hogy Balambér, aki immár kétszer is teljesítette szolgálatát az utódnemzés terén, eladóvá vált. Érdeklődni bárhogy lehet róla.
Saciaboci immár kijárhat az óljából, összehaverkodott Rómeóval, aki ugyan tüntetőleg elfordul előle, de már nem akarja megharapni. Sacika pedig kint piruettezik a sárban, örvendezve a szabadságának és a nagy térnek - és sokszor eltaknyol, mert csúszik a sár. Elég mókás, ahogy próbálja kibogozni az összegubancolódott lábait maga alól. De nagyon emberbarát, és rendkívül szereti, ha simogatjuk a nyakát, buciját. És már érezni a kis szarvait is egyre jobban. Cuki egy állatka. Finom, meleg, puha téli bunda nőtt rajta, jó belesüllyeszteni a kezemet, és érezni, ahogy átjárja a meleg, és beszívni a boci illatát...:)
Rómeó szegény sokat unatkozik, mostanában kevesebbet tudunk felmenni hozzá. De legalább nincs egyedül, és ha el is fordul megvetően Sacikától, azért a boci idétlenkedése szórakoztatja őt is.
És ismét vannak kisnyulak. Rég elfelejtettük az én idétlenkedésemet a megszületett és nehezen megközelíthető nyúlfészkek körül még tavaszról, immár szépen és boldogan élnek nyuszimamáink tágas és barátságos ketreceikben, finom, meleg óljukban. És mindhárom anyukánál fiak vannak:)
Íme egy-két fotó, amelyre még Csibész kutyánk is kíváncsi volt :)
