Muszáj elmesélnem Saci mai alakítását!
Vendégek voltak nálunk sajtért, és hátramentünk az állatokhoz, hogy megnézhessék őket. Én meg gondoltam, jó alkalom lesz, legalább ránézhetek Sacika hátsó fertályára. Reggel még csöndben volt.
Megyünk hátra, hát látok ám a tyúkudvarban egy nagy és cseppet sem odaillő fekete-fehér tömeget, amint áll. Nem nehéz kitalálni, bizony Sacikám megunta a kertjét, és kipróbálta, milyen tyúknak lenni. Ezt abból gondolom, hogy amint közelebb értem, látom, hogy Saci a tyúkok etetője fölött ácsorog lehajtott fejjel, Rákiáltottam, de nem mozdult. Megyek közelebb, hát látom ám, hogy őkelme mégsem tyúknak képzeli magát, nem azért ácsorog ott félrehajtott fejjel, hanem mert a szarvát beleakasztotta a fehér bálamadzag-kötegbe, ami tudvalevőleg nem túl hosszú, ám ahhoz pont elég, hogy lehajtott fejjel belelépjen. Aztán ne tudja felemelni a fejét többet, mert viszont elég erős ahhoz, hogy egy boci fejét a lába közelébe rögzítsen grin hangulatjel. Így aztán, mikor közelebb értem, félrehajtott és lehajtott fejjel tett pár tyúklépést oldalraés körbe, hogy szemmel tarthasson. Hát én bizony szemtelenül kikacagtam szorult helyzetében. Aztán megpróbáltam kiakasztani. Csakhogy a boci szarva nem olyan áramvonalas, mint a kecskéé, és hát Sacika elég türelmetlen is volt, így végül el kellett mennem egy sniccerért, amivel elvágtam a kötelet. Na de az ily módon szabbaddá vált boci - visszanyerve szemtelenségét - súlytöbbletét felhasználba nekiszegült abbéli akaratomnak, hogy a helyére visszatérjen, merthogy nem tyúk ő mégsem. Erre én furkósbotot ragadtam, és a sejhaját megkenegettem vele, mire is elindult. Lefelé, a kapun túl békésen várakozó családhoz. Hinnye, az áldóját, már kezdtem igazából mérges lenni, mert nem túl vidám dolog egy többszáz kilós kősziklát mozgásra bírni, így megint a furkósbot segítségét kértem, míg aztán Saci elindult a helye FELÉ. És menet közben befordult a 2 négyzetméteres, szénával teli kecskeetetőbe, ahol csak kanyarban fért el, mert elfelejtettem reggel visszatenni elé a küső ajtaját. És onnan vigyorgott ki rám, hogy na innen ki nem tudsz vinni smile hangulatjel. Erre aztán elpárolgott a dühöm, mert rettentően élvezem a szemfüles állataim humorát, de azért a furkócska a kezemben volt, hát rábeszéltem Sacit, hogy mégis jobb, ha kijön a kecskék etetőjéből. Belátta. Bánatosan beballagott az ajtaján, amit aztán berigliztem és be is kötöttem azzal az ominózus fehér bálamadzaggal - emlékeztető mementóként, hogy hogy járnak a bocik a tilosban grin hangulatjel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése