Végre...

...a régen várt önetető! El sem hiszitek, milyen élmény 100 km/h sebességű szélben, széllel szemben talicskázni a szénát a tolongó kecskék között, mondjuk 0 és -10 fok közötti hőmérsékletben :)
Hát ennek most végre vége, mert az elkészült etetőbe betesszük a bálát, a kecskék és Sacimaci pedig kieszik belőle. Volt azért néhány próbálkozás Saci részéről, hogy a jogosan neki járó résznél lehetőleg többet kaphasson - és emiatt bebújt az etetőbe. De sikerült megállítani a kis torkost (a "kis" persze csak szeretgető jelző, mert valójában szép darab egy tehén :) ) és most mindenki eszi, amihez hozzáfér. :)

 A három gidalány is idejár már, ketten a mamájukkal jönnek a svédasztalhoz, a harmadik az egy évvel öregebb tesójával. Hogy honnan tudja, hogy az a tesója, gőzöm nincs. De mindig együtt lógnak. Ma megkapták a fülbevalójukat, azaz hivatalosan is részei lettek a tenyészetnek. Nem voltak boldogok...
A tyúkjaim pedig még mindig tojnak! Teljesen büszke vagyok rájuk, pedig már vén tyúkok. Savót isznak éjjel-nappal, valószínűleg ez is részese lehet az eredménynek. No és persze a kapirgálás délután. Barterezünk - én kiengedem őket a földre, ők hálából összeszedik a kártevőket. Nekem jó üzlet,szerintem nekik is, így mindenki örül, énekel és a végén elvágtat a naplementébe :)
Csak vicceltem :) Ha lemegy a nap, hideg lesz! Én bizony csak maradok a házban! :)