Ketten hatfelé...

A mai napon a kecskéim a szokásosnál is jobban hozták a kecskeformájukat. Mintha érezték volna, hogy ma rendben kellene mennie a dolgoknak, hogy a nagy csapat gyerkőc, aki látogatóba jön, élére vasalt kecskéket láthasson. Hát a kecske, na az sosem lesz élére vasalt. Szóval reggel már megkergettem őket a seprűvel mérgemben, mert nem és nem akarták az amúgy mindennapos rutint. Innen a cím: Ketten hatfelé. Aki nem tartott kecskéket, csak mint életszerűtlen, túlzó szólást tartja számon ezt a kis mondatocskát. De aki ismeri a kecskék természetét, tartott kecskéket, és nem rabszolgaként, az pontosan tudja, mire gondolok. A kecske képes egyedül egyszerre többfelé kezdeni futni. Ezt nem lehet leírni, látni, tapasztalni kell. Felvenném videóra, de akkor éppen mindig action van, amikor ez lejátszódik és kisebb gondom is nagyobb a videózásnál.
Na, ma este tetőzött a mérgem, és megint meghajtottam őket, hogy bemenjenek a helyükre, és ezáltal szabaddá váljon az út a többi állat etetéséhez. ( Ugyanis amíg ők szabadon vannak, egyszerűen megeszik a többieknek adott eledelt, függetlenül attól, hogy előtte már jókora fángli árpát, kukoricát zabáltak be. ) Szóval hiába is kergettem őket, pontosan tudták, hogy mit akarok, és szándékosan elkerülték. Vagy - ami még bosszantóbb - az egyik bement, de a másik NEM. Ezért nem tudtam becsukni a bentlévőre a kaput. Mire is látom, hogy az KISÉTÁL!!!! És nemsokra rá bemegy a MÁSIK! Vérlázító pimaszsággal! Na, erre ragadtam seprűt, hogy Mákos komát jobb belátásra bírjam. Persze nem sikerült. Kijött viszont érdeklődve Kávé, hogy mi folyik itt, és így aztán tomboló mérgem láttán ketten hatfelé szaladtak. De nem ám ijedtükben, nehogy valaki azt gondolja! Nem menekülés volt, de nemám! Egyszerű "Adjunk a képire" társasjáték kecske módra, négylábonszökelléssel, egyéb finomságokkal. Persze, hogy ők futnak jobban rövidtávon, és hát végül átmentek a szomszéd udvarba, aki volt olyan kedves, hogy a rendelkezésükre bocsátott némi gazzalegyebekkel benőtt területet. Na, gondoltam, most ráfaragtatok, és rájuk csukva a kerítést, elmentünk bibliaórára. De még nincs vége.
Estére hazajövénk. A két kecske ott állt a kerítés mellett, látszólag szeppenten. Na, gondoltam, most aztán majd kezes bárány módra beszaladnak a helyükre. Ja persze, ahogy azt Móricka elképzeli. Kinyitom a kerítést, végre megtalálják a hazavezető utat, és mi az első dolguk? Ugrabugra és futás, ketten hatfelé. Be is ígértem nekik egy bájos nyakörvet holnapra. Az tuti. Rajtam aztán nem fognak ki!
És hát ahogy így cseppet sem békésen hajkurászom őket, egyszer csak leesett valami nekem odabent, hogy ez a helyzet hasonlít. És rá is jöttem, mire.
Ugye a kecske egy okos, ravasz, öntörvényű állat. Hát rájöttem, hogy Isten azért teremtette a kecskét az embernek, hogy az ember megértse, milyen is ő Istennek. És arra gondoltam, hogy a kecsketartást kötelezővé kellene tenni minden keresztény embernek, mert már egy év kecsketartás után is megértenék, hogy hogyan is viselkedünk mi Vele. Mert a kecske mindent megzabál, csak a saját érdekével törődik. Szereti a gazdáját, kötődik is hozzá, de csak érdekből, és ha teheti, a saját agyatlan feje után megy. Azt hiszi, hogy okosabb a gazdájánál, és minden nap be is próbálja bizonyítani neki. Aztán persze ráfarag. Mint ma este. És azt hiszik, nyertek. Aztán holnap majd rádöbbennek.
És hogy ennek ellenére (vagy éppen ezért ) egyszerűen lehetetlen komolyan haragudni rájuk. Mert annyira okosak, és annyira öntörvényűek és annyira buták! A kutya, a macska tudja az ember akaratát, és többnyire szót is fogad. A kecske tudja az ember akaratát, és mindig megpróbálja felülírni azt a sajátjával. És kell, hogy járjon a gazda agya, kell, hogy egy lépéssel előrébb járjon, mert hamar maga alá gyűri őt a kecske. Azt meg ugye, nem szabad hagyni.
 Hát ez egy társasjáték, "Ki nevet a végén?". Csak ennek picit jobb a vége. Mindenki nevet. Gazda és kecske, és velük az egész Teremtés.

Mindennapok újratöltve...

Tavaly a nyúlól felügyeletét látták el, légymentesítve. Idén átköltöztek a fejőállásba. Először nem örültem. Majdnem tettem is róla. Aztán mégis. Porta- és őrző-védő szolgálat, 24 órában. És nincsenek legyeim :D
Ők pedig a gidák, Csoki és Tejszín, akik nagyon szeretnek ágyban reggelizni :D

Reggeli utáni szuszogás az ágyban:

És egy kis főzöcske. :D Csirkemell fokhagymás paradicsommal és füstölt kecskesajttal sütve. Nyammmm :D

 Ezekből pedig trappista lesz, csak egyszerűen. Még az is lehet, hogy a móka kedvéért leviaszolom :)

Két mennydörgés közt... :)