2013. június 20., csütörtök

Pályázat...

Megy az élet...Mit megy? Rohan, száguld! A kánikula nincs tekintettel az eseményekre.
Tavaly július végén írtam egy pályázatot, amelyen 12 millió Ft-ot nyertem - istállóépítésre. A bibi csak az volt, hogy a pályázat utófinanszírozott. Azaz kifizetik, ha megcsináltam. Az elmúlt hónapokat azzal töltöttem, hogy bankról bankra jártam - ugyan, nem adnának pénzt 3 hónap erejéig, amíg az MVH kifizeti a pályázati összeget? Mert már minden startra készen volt - vállalkozó, hely, árajánlatok, költségvetés...És mindenhol azt a választ kaptam: ingatlanfedezet nélkül nem megy. Meg hogy túl kevés volt a tavalyi bevételem. Persze ez is relatív, mert a saját statisztikám szerint két év alatt megháromszoroztam a bevételemet, ami szerintem egy kezdő vállalkozás esetében egész jó arány - de a banknak kevés. Mindenhol megkérdeztem, hogy hiszen ezért pályáztam -  ha nem kapok bővítési lehetőséget, hogy legyen több a bevételem? Mindenhol széttárta a kezét - az amúgy nagyon kedves és szolgálatkész - alkalmazott, hogy hiszen érti ő az én problémámat, egyet is ért vele, de mit tud tenni? Nem vitatkoztam, minek vitatkozzak kedves ügyintéző hölgyekkel, akik mindent megtettek, amit tudtak. Megkérdeztem magánszemélyeket is - mindenki a kezét tárogatta szét, nem akartak kockáztatni.
Mi lett a vége? Nos, vissza kellett mondanom a 12 milliót. Biztosan vannak, akiknek ez nem jelentett volna akkora nagy ügyet - nekem nagy fájdalom volt. Egyrészt rengeteget dolgoztam a pályázattal, beleöltem sok-sok pénzt a tervbe, engedélyekbe, reménykedtünk - és ujjongtunk, amikor kiderült, hogy nyertünk! Aztán jöttek a bankok. És hiába mutattam a határozatot, hogy de hiszen nézzék, itt van az összeg az MVH-nál, megvan, kifizetik, mert én tényleg azt akarom megvalósítani, amit leírtam. Mert jó ötletnek tartom, hogy megmutatom hivatalosan is azt, amit eddig csak személyesen, emailben kértek tőlem - hogy hadd nézzék meg a gazdaságot, a kecsketartást, az állatokat! Hogy a tehén nem lila, mint a csokipapíron. Hogy a kecskéket lehet nevelni és hallgatnak a nevükre. És hogy általában az embertől nem kell, hogy féljen az állat, mert el tudom érni, hogy megbízzon bennem.
18-val vissza kellett mondanom a pályázatot, mert nem találtam finanszírozót.
Nagyon csalódottak vagyunk! Nemcsak a munkánk és a kidobott közel félmillió miatt, amit az engedélyek beszerzésére költöttünk, hanem a hozzáállás miatt. Van egy gazda - na jó, gazdácska, mert még sok tanulnivalóm van, amíg gazda lehetek - aki dolgozna. Van ötlete, van munkakedve, fel is tud már mutatni valamit. És van a bürokrácia, ami mindezt ellehetetleníti. Nagyon diszkriminatívnak gondolom ezt a rendszert - akinek amúgy is van pénze, hogy csinálja, az pályázhat. Akinek nincs, az nem pályázhat, mert a házát hitelből építette, és ezért nem jó ingatlanfedezetnek. Anélkül meg nem adnak pénzt, hiába van ott a  pénz a minisztériumban. Ráadásul az Uniótól kaptam volna, tehát nem is az ország pénze. Itt csak parkolt.
A tervemet azért megcsinálom - egy sokkal egyszerűbb formában, fából. Most ezen dolgozunk, ezekben a kellemes, kánikulai napokban. A földmunka kész, hamarosan letesszük az oszlopokat.
 Megcsináljuk! Akkor is!

Nincsenek megjegyzések: