Natúr sajt fürdik...

...szép vörös borban :)
Már egy ideje. Fürdik, azaz érik, még egy hónapja van hátra. A színe valami csodás! Nagyon várom!

Pillanatképek

Nagyon szeretem a munkámban azt, ahogy a természet olyan természetesen nyilvánul meg. És nagyon szeretem ezeket a pillanatokat megörökíteni, amikor csak tudom. Az állatokkal való foglalkozás olyan nekem, mint egy mozi. Élő, váratlan, izgalmas és lenyűgöző. Nem nézek tévét, nemcsak azért, mert nincs időm rá, hanem mert van saját. Nagyképernyős, életnagyságú, 3D-s, körbehangszórós - és amit a mozi még nem tud - a szagokat, illatokat is hozzáadja a filmhez. Íme az utóbbi napok néhány pillanatképe:

A kis lilik már nem is olyan kicsik :)

Gyúró fölött az ég (Panna lányom fotója)

Őrszem a vártán

Rómeó már nagyon bátor, kint legel a kertben :) Csak a sikítozó kislányoktól kap frászt...

Így persze ki lehet bírni az életet :) Kismancsok a fejőállásban.

És végül, hogy ne csak képek legyenek, hanem videó is, megmutatom, mit látok fejés közben a nagyképernyős, 3D-s házimozimon :)

Sőt, ma már nemcsak láttam, de éreztem is, mert engem is mászókának néztek a kis zsiványok. És ez fejés közben nem volt vicces :). A másik galádságuk, hogy feljönnek fejés közben a kecske alá a pulpitusra kíváncsiskodni - de nem ismerik a "sicc"-et :), így nem is tudom elzavarni őket. Ők meg ártatlan szemekkel szagolgatják a kancsót, a kezemet és a kecskék lábát - aztán tüsszögnek.
És sajnos van egy rossz hír is - az egyik pulya eltűnt. Kiengedtem őket az udvarra, ez a kis piszok meg kibújt a kerítésen, és meg sem állott a második szomszéd farakásáig. Két napon keresztül próbálták elkapni a lányok, de nem sikerült. Reméljük, még él, de sajnos nem sok az esély erre :(. Elég pici volt még, akár egy macska is simán elkaphatta. Majd meglátjuk...

A kiscicák is járnak a Mennyországba :)

A fejőállás a kecskék Mennyországa. Legalábbis ők annak tekintik. Ott van minden, ami egy kecskének a szíve vágyait megelégíti. Abrak, abrak és abrak. Korlátlan mennyiségben. Ide vágyakoznak állandóan.
De van ott még valami, ami a kecskéket (legalábbis a nagyokat) hidegen hagyja: TEJ. És a tej egy másik állat Mennyországa, és ez pedig a cica. A mi cicáink folyamatos őrszolgálatban figyelik, hogy mikor indulok a kannával hátra, és uzsgyi, már futnak is utánam. Hogy hogyan értesítik egymást, az örök rejtély marad - macskagyorspostán talán. A lényeg, hogy percek alatt ott van az összes startra készen, hogy betejelhessen. Ma este ültem békésen az éppen aktuális kecském mögött, bamba képpel fejtem, amikor hallom, hogy a gyerekeim valamit kiabálnak az udvarról. Gyorsan fókuszáltam a gondolataimat, és akkor hallom, hogy mondják, hogy mit csinál a macska? Mit csinálna, tejezik. És a kicsi? A KICSI? Megpróbáltam hátrakancsalítani a hátam mögé, hát tényleg ott volt az egyik kicsi a négyből :) Behozta a mamája - ami nem könnyű mutatvány, mert fel kell ugrania a fal tetejére, a tető és az utolsó deszka között bemászni, átbújni a belső borításon, és leugrani egy ajtónyi magasból. Szóval látom ám a kicsit, hogy tényleg ott kolbászol a mamája körül. A mamája (Sziamiaúúúú) pedig annak rendje s módja szerint megmutatta neki a tejesdobozkát, és azt is, hogy iható - s hát a csepp kis macska beledugta az orrocskáját, és nagy prüszkölve elkezdte lefetyelni a meleg tejecskét a mamájával együtt.

Aztán a lányok - megsajnálva a többieket - gyorsan behozták a másik három kiscicust is, nehogy ők lemaradjanak a Mennyországról.

Nem volt egyszerű fejés - négy gombóc görgött fel s alá a lábaink alatt - mind a kecskéknek, mind nekem. Végül a lányok betelepedtek a fejőállásba, és főállásban simogatták a cicusokat. Erre aztán Sziamiaú, aki látta, hogy remek babysittereket talált, lelépett a felelősség elől, és elment hűsölni. Mentségére legyen mondva, hogy még a fejés vége előtt visszajött a szabadságról. Úgy hagytuk ott a fejőállást, tele kiscicával - ki tudja, milyen állapotokat találok ott reggelre?!!!

A Pulyák a túrót szeretik :)

A múlt héten került hozzánk a faluból 4 db kis pulyka, a Pulyák. Egyelőre az ólban laknak, mert a kerítés lyukain bizony még kiférnének. A lilikékhez kerültek be először, aminek olyan futkosás és ribillió lett a vége, hogy szét kellett választani egyelőre a két bandát. Szerencsére még nem bontottam szét a boxot, amit a kecskéknek csináltunk a csirkeólban az ellések idején, azután pedig a malackánknak, Pörinek (Pörkölt) szolgált átmeneti szállásul. Később a lilik költöztek oda, hogy ne bújjanak ki a kerítésen. Aztán jöttek a Pulyák. És halálra rémisztették a náluk háromszorta nagyobb lilikéinket. Így a lilik kiköltöztek az előtérbe, aminek rendkívül örülnek, mivel kijöhetnek végre bogarászni az udvarba, ugyanis már nem férnek ki a likon. A Pulyák pedig beköltöztek. Az első éccakát ugyan a dobozukban töltötték bent a házban, mert eléggé hideg lett, de másnapra megcsináltam kint a világítást, és bekapcsoltuk nekik a melegítő lámpát, ami alatt boldogan tollászkodva már nem fáztak többet. Mostanság meg éppen nem fáznak lámpa nélkül sem. És főállásban szeretik a túrót. Szerencsére nálunk ez nem nagyon probléma, úgyhogy gratuláltak maguknak a szerencséhez, amiért tejes házhoz kerültek, és főállásban eszik a túrót. Inni pedig savót kapnak, mint a lilik és a malacka is, így aztán nőnek, mint a gomba. Amellett zöldet és darát is esznek, de kisebb lelkesedéssel, és gyanítom, hogy a dara egy részét egyszerűen bekapirgálják az alomba, hogy azt higgyem, megették. Én meg úgy teszek, mintha becsapódnék, és mindig megdicsérem őket az étvágyukért. Ilyenkor boldogan csiripelnek egymást közt, hogy "Hé, fiúk, ezt jól csináltuk!".
Pulyák. Ismét egy új állatsereglet nálunk. :)