Nagyon szeretem a munkámban azt, ahogy a természet olyan természetesen nyilvánul meg. És nagyon szeretem ezeket a pillanatokat megörökíteni, amikor csak tudom. Az állatokkal való foglalkozás olyan nekem, mint egy mozi. Élő, váratlan, izgalmas és lenyűgöző. Nem nézek tévét, nemcsak azért, mert nincs időm rá, hanem mert van saját. Nagyképernyős, életnagyságú, 3D-s, körbehangszórós - és amit a mozi még nem tud - a szagokat, illatokat is hozzáadja a filmhez. Íme az utóbbi napok néhány pillanatképe:
A kis lilik már nem is olyan kicsik :)
Gyúró fölött az ég (Panna lányom fotója)
Őrszem a vártán
Rómeó már nagyon bátor, kint legel a kertben :) Csak a sikítozó kislányoktól kap frászt...
Így persze ki lehet bírni az életet :) Kismancsok a fejőállásban.
És végül, hogy ne csak képek legyenek, hanem videó is, megmutatom, mit látok fejés közben a nagyképernyős, 3D-s házimozimon :)
Sőt, ma már nemcsak láttam, de éreztem is, mert engem is mászókának néztek a kis zsiványok. És ez fejés közben nem volt vicces :). A másik galádságuk, hogy feljönnek fejés közben a kecske alá a pulpitusra kíváncsiskodni - de nem ismerik a "sicc"-et :), így nem is tudom elzavarni őket. Ők meg ártatlan szemekkel szagolgatják a kancsót, a kezemet és a kecskék lábát - aztán tüsszögnek.
És sajnos van egy rossz hír is - az egyik pulya eltűnt. Kiengedtem őket az udvarra, ez a kis piszok meg kibújt a kerítésen, és meg sem állott a második szomszéd farakásáig. Két napon keresztül próbálták elkapni a lányok, de nem sikerült. Reméljük, még él, de sajnos nem sok az esély erre :(. Elég pici volt még, akár egy macska is simán elkaphatta. Majd meglátjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése