"Nincs ügyintézés ma a hivatalokban" - olvastam ma a tegnapi újság szalagcímét. Az is kiderült belőle, hogy a hivatali dolgozók napja alkalmából nincs ügyintézés, őket köszöntjük.
Elálmodoztam...Minden irigység vagy féltékenység nélkül - hiszen az elismerés mindenkinek jár, aki dolgozik - elgondoltam, hogy milyen lenne egy "kistermelők napja". Aznap a kecskéim nem tejelnének, így nem kéne fejnemreggel, de este sem. A libák kinyitnák maguknak az ajtót és kimennének a kertbe, a többi állatka békésen végigaludná táplálékfelvétel nélkül a napot. Én "hentereghetnék" akár fél nyolcig is az ágyban, és nem kéne azon idegeskednem, hogy túl meleg lesz a fejőállásban, és sok lesz a légy is...És hogy hányszor negyven litert kell aznap feldolgoznom, és vajon végzek-e vele éjfélig? Délben nyugodtan megfőznék, kiteregetném a kimosott ruhákat. Délután bekevernék egy muffint, és amíg kisül, olvasnék néhány oldalt a télen félbemaradt könyvemből. Aztán kimennék a kertbe, leülnék a diófa alá, és hallgatnám, hogy nő a fű. Este megvacsoráznánk együtt, megnéznék a férjemmel egy filmet, sötétedés után pedig kiülnénk a teraszra a friss, esti levegőt szimatolni. És mennénk aludni. Mondjuk 10-kor. És nem hajnali kettőkor...
A múltkor az egyik polgárőr megkérdezte Gézát, hogy látta, hajnali kettőkor még égett a villany - talán tévéztünk? Géza nem volt humoránál. Tömören csak annyit válaszolt: nem! Sajtoztunk.
Kistermelők napja?! Hmmmm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése