Jókedv és barátság :)

Ma reggel megint én mentem ki az állatokhoz, hogy Gézának ne kelljen hajnalban kelnie. És milyen jó, hogy kimentem, mert a szokásosnál is jobbkedvűek voltak az állatkáim. Viháncoltak, bohóckodtak - és el is tudtam kapni néhány igen jópofa pillanatot :).
Az első út a lóhoz és a bocihoz visz. Ilyenkor elkísérnek a kutyák is, valamiért igen szeretnek bejönni nagyobb testvéreikhez. Panka terelőpuli, így előszeretettel hajkurássza az állatokat, de bántani nem bántja. Sőt, élvezi, ha meghajtják, és ő elugorhat előlük. Csibész kétéves koráig jópár csirkénket levadászta, amíg megtanulta a "nemszabad"-ot. Most már, hogy komoly, felnőtt kutya (ezt csak a kora miatt mondom, mert cseppet sem komoly) , nem bántja az állatokat. Van benne némi foxi, ezért igen szeret hajtani, csendben, hátulról, de bántani sosem bántja őket. Játszik. Íme, egy pár pillanat a kis, szelíd - ám szemmel láthatólag cseppet sem védtelen - Sacikáról, és a vele hancúrozó kutyákról:)

Ahogy náluk végeztem a munkával (egyszer el is csúsztam a jó kis agyagos sárban ) :), mentem ki a többiekhez. A kertben rögtön belebotlottam az izgalomba feledkezett pulykákba. Mióta itt van a pulykalányzó, a két kakas folyamatosan fel van fújódva. Már azon gondolkodtam, hogy valahol meg kéne keresni a leeresztő dugót, hogy pihenjenek kicsit :)

Aztán bejött a képbe Panka is. Igaz, az udvar egy nem túl szép szegletét választották a hancúrozásra, de hát ők nem gondolnak arra, hogy a fotósnak a háttérrel is kéne törődnie...:)
Szegény Csibész, a mai napig nem érti meg, hogy megnőtt! Régen, pici kutyus korában az ölemben fekve aludta a hintaágyban. Egy évvel később, immár nagy kutyaként nem értette, hogy miért nem tud újra bebújni az ölembe. Szegény, próbált bekuporodni, de nem fért el sehogy. :) Most ugyanígy - ő is szeretett volna kergetőzni a pulykákkal, de tőle féltek, mert nagy. Pedig nagyon barátságosan és reménykedve közeledett feléjük...Végül csalódottan otthagyta a társaságot.

És végül egy rövid videó a nyuszik reggelijéről. Nincs benne semmi különös, csak annyi, hogy vannak. De annyira bájosak!

A kecskékről ma semmi hír. Mogorván gubbasztanak az óljukban, és morcos képpel szidják az esőt és a sarat...Egy kis fagy kéne...