Peches ember ne menjen a jégre...

A túróval kezdődött. Ezzel ni!

Mert ugye itt a képen már lapul, összeállt, de reggel még teljesen folyós volt. Igyekeztem meglazítani alatta a sajtruhát, hogy a felső rétegekből is le tudjon szivárogni a savó, amikor is túl nagy lendületet vettem, és a meglendített sajtruhából a híg túró szép nagy része a falon landolt, majd onnan lecsorogva, cuppanva földet ért az asztal mögött. A zsíroslábos fedelén. Mögötte. A parkettán. És a többi. Hozhattam a felmosót. Oké. Van ilyen. Aztán kezdtem melegíteni a tejet, hát nem kiborítottam, ahogy szedem át a lábosba? Most tejben úszott a dolgozószoba. Felmostam. Aztán megint borult. Megint felmostam. Aztán a fürdőben - mert a mérete miatt a konyhában nem tudom - elmostam a másik tejeslábost, aminek a szélére tegnap ráégettem kicsit a tejet. Lekapartam. Elmostam. Meg a nagy műanyag ládákat is. Az nem volt leégve - de jó! Amíg melegedett a tej,  három régebbi és két frissebb sajtot beviaszoltam érlelés céljából. Csak kétszer forráztam le az ujjamat. Öt sajt - két forrázás. Egész jó arány. Gyorsan megmostam még a hajamat - épp ahogy elkezdett habzani a sampon, csörög a telefon. Lenyomtam, és arra gondoltam, milyen jó, hogy nem csöngettek. Azt nem lehet lenyomni...
Aztán túlmelegedett a tej, mire végeztem. Akkor már kezdtem kicsit amortizálódni idegileg. Kiszedtem hűlni, beszórtam hamuval a leégett részt a lábosban. Utána felmostam a pancsból a fürdőt. Az utolsó felmosókicsavarást alaposabban akartam végezni, megbillent a felmosóvödör és a tartalma kiborult, elárasztva a fürdőt és a hálószobánk bejáratát. Azt a mindenit! Kezdtem mondani a "Dicsőségeket".
Felmostam. Megszáradt. Beindítottam a mosógépet, ami kicsit vacakolt pár napja. Kezdett büdös lenni, és a kapcsolója elindult körbe. Sóhajtottam. Újabb "Dicsőség!"Ugyanis ez azt jelentette eddig, hogy valami volt a szűrőben. Ennek ellenőrzéséhez le kellett szednem a szűrősapkát. Minek következtében kiárad a mosógép víztartalma a fürdőbe. Ez volt a kegyelemdöfés. És még büdös is volt. Végigdőltem az ágyamon, felhívtam Gézát, aki épp a vásárban ázott (megint a víz!), és elpanaszoltam neki, mi minden történt. Szerencsére nagyon rendes férj, nem tanácsokat kezdett osztogatni, hanem együttérzést. Így egy kicsit magamhoz térve mentem, hogy felmossam a fürdőt, és kihívjam a szerelőt a mosógéphez. Újabb "Dicsőség!". Felmosás közben arra gondoltam, milyen jó, hogy a tej, a víz, a túró járatják velem a bolondját, és nem emberek, mert így anélkül tudom gyakorolni a türelmet és a hálaadást, hogy valakit is bántanék közben. :)
Aztán készítettem egy teát, és most írok. A fejemet a homokba dugva, mert valószínűleg a túlmelegedett tej most már épp túlhűlt. Legfeljebb újra túlmelegítem... :)