A héten szerdán bevetésen volt a Gyúróikecske állatsereglete. Egy érdi óvodás csoport jött látogatóba a szülők kíséretében. A gyerekek nagyon bátrak voltak, és mindenféle állat nagy sikert aratott. :)
Megnézték a libust, aki méltóan hírnevéhez, megpróbált egyenként végezni áldozataival, de csak kinevették. A kakas bátortalan volt, ő még most debütált először. A nyuszik nagy sikert arattak, de hát ezt a selymes bundájukkal és a sok kicsi nyuszival előre borítékolni lehetett. Többek nagy kedvence volt a malacka szép rózsaszín színével.
A következő állomás a kecskék voltak, sokan már alig tudták kivárni, amíg odajutnak. Megjegyzem, a kecskék is alig várták a gyerekeket, kivéve Kistarkát, akinek pillanatnyilag egyedül van gidája, így csak ő tud reprezentálni. Barka szeret szerepelni, de ilyenkor Kistarka a rémülettől félholtan keresi a gidát. Igazából akár sajnálhatnánk is, ha nem játszaná ezt naponta többször, ugyanis a kis Barkát egyáltalán nem érdekli a kedves mama aggodalma. Sokszor az anyja végigjárja ordítva az udvart a gida után, miközben az az árnyékos ólban fekve, a deszka rései közt figyeli, amint szülőanyja épp aggodalomtól reszketve kutatja őt. Fogadok, hogy jókat kacag magában...
Még Balambérnak is kijutotta dédelgetésből, pedig nem kifejezetten egy óriás bakkecskét választana az ember általában kedvencnek...
És hát tegyük hozzá, hogy a kecskék várakozása is teljes mértékben beteljesült, mert a gyerekek - felfedezvén, hogy a kecskék erőst szeretik a libatop nevű gyomnövényt, félig kigyomlálták a belső kertet, amíg a kecskéket torkig nem lakatták libatoppal.
Legalább tíz kisgyerek hordta szorgalmasan nekik a zöldet, de nem unták meg. A kecskék. A gyerekek egy idő után igen, és akkor lementek cseresznyézni. De előreszaladtam picit, mert a kecskék és a cseresznye közt foglalt helyet Saciaboci, aki többszörös bocipuszival köszönte meg hódolói tetszésnyilvánításait. Abszolút primadonna lelkialkat (testileg nem annyira :) ). Rómeó távolabbról utálkozva szemlélte a hódolói megnyilvánulásokat, de szerintem csak savanyú volt a szőlő...Ezt abból is gondolom, mert másnap, csütörtökön eljött egy gyúrói gyerektábor hozzánk, vegyes korosztály, és Rómeó előbb ért a kerítéshez, mert Saci a trágyadombon épp azt játszotta, hogy ő Kakas, így több időbe tellett, amíg tudatosult benne az újabb rajongói csoport. Viszont ő tényleg nagyon emberszerető jószágocska , nincsenek hangulatingadozásai :)
A gyerekek az állatozás és egy gyors kézmosás után még sajtot is kóstoltak - szüleikkel együtt a diófa alatt, így mindenki teljes elégedettséggel hagyta el a terepet. ( egy kislányt kivéve, aki elvesztette az alvósnyusziját, de szerencsére két nap múlva meglett a kocsiban...:) ) Minden jó, ha jó a vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése