Melegfront

Hát igen, a melegfront meghozta az eredényét, kicsit jobban is, mint kéne. :) Az egész istálló boxokból áll jóformán. Négy anyuka alatt kiabálnak a kicsik. Sajnos volt némi elhullás is, de az élők erősek, egészségesek. Remélem, most lesz egy kis szünet, mert már megint a csilláron is kiskecskék ugrálnak :)

Új sajt a nap alatt...Fromage fumé de Bardos

És még mindig az új sajtok...kecskebébi nincs a láthatáron smile hangulatjel. Van viszont új sajt, kettő is. Az egyik meglepi, egy-két nap és megmutatom. smile hangulatjel A másik régóta várt a sorára, épp egy évet. A becsületes neve Fromage fume de Bardos, én csak égetett sajtnak nevezem. És tényleg az. Nem füstölni, égetni kellett. Az illata és a kinézete is ínycsiklandó. Hamarosan kóstoló :)

 smile hangulatjel

Sajtok hete

A múlt hét a sajtok hete volt. A nagy várakozásokat az ellések előtt azzal szoktam áthidalni, hogy új sajtokat keresek és készítek el, többnyire sikerrel. Ami nem sikerül, abból meg tanulom, hogy hogyan viselkedik a sajt. A szünet és pihenés után így újult erővel álltam neki sajtozni. Ennek eredményei két Two Peppas feketeborssal és chilivel, egy trappista és egy pörkölt diós trappista viaszban. Ez utóbbi egy borkostolóra megy a Ward Mária iskola jótékonysági báljára. Némi camembert is készült, és egy kicsit elszúrt Bruyerin. Először egy kicsit kisebb rácsra tettem, mint kellett volna, és megtört a sajt mindkét oldalán. De mentségemre szóljon, hogy most először készül. Azért érdegél szépen, csak törötten smile hangulatjel Ja, és ez az a sajt, amit a 18. Google-fordítós névmeghallgatás után sem tudtam kimondani. Pedig tanultam egy kicsit franciául hajdan... :)Egy másik kíváncsiságom a Brick nevű sajt, ami négyszögletes és pont úgy néz ki bestokizva, mintha tégla lenne. smile hangulatjel Már érik. És egy Belval, ami szintén a borkostolóra megy majd. És ma sincs még vége a napnak :)

smile hangulatjel

Még...

...mindig semmi. De már csak pocakok sétálnak a ketben, a kecskék már nem látszanak ki. :)

Január a kiskecskék hónapja :)

Megnéztem azt a blogbejegyzést, amikor szegény Őzi megkapta az álkapocsigazító ökleléseket, mert párzani merészelt.
És bizony igencsak augusztus eleje volt. Szóval ma, amikor hazaértünk Kőszegről, ahol sok év után végre három napot pihentünk, első utam kifelé vezetett a kecskékhez, megnézni, nincs-e ellésünk. És mostantól minden reggel így lesz, amíg nem végzünk. :)
Vica érdekes jelenséget produkált, a pérája hatalmas, a tőgye duzzadt kissé, de teje nincs és fájásai sincsenek. Viszont ő az, akiből tavaly az állatorvosnak kellett kicibálni a kisgidát, mert koraellés volt, elpusztult a kicsi. Ezért kissé aggódom miatta. Elzártam egy boxba, de egyelőre nincs semmi jele sem, hogy elleni akarna. Fura, ilyet még nem pipáltam. Már többször is figyeltem, még este kimegyek egyszer, aztán reggelre meglátjuk. Az orra nedves és van étvágya. Kiderül.
A többiek is akkora pocakkal sétálnak az udvaron, hogy ki sem látszanak mögüle. És mindnek lent van a hasa és keményebb a tőgye...ha nekem egyszerre kezd el húsz kecske elleni, nem tudom, mit csinálok! Még a nappalinkban is szülőszobát kell berendeznünk :)
Amint elkezdődik, referálok :)

Jövőre Veled ugyanitt :)

Minden év vége egy különleges pont az ember életében. Emlékezünk, értékelünk, fogadkozunk. Mivel idén úgy alakultak az ünnepek, hogy némi szünet és pihenés is belefért, volt egy kis idő átgondolni az eseményeket az elmúlt évből. A blogbejegyések segítenek ugyan, de elég sok olyasmi is volt, ami végül is nem került tollvégre. Most azonban megpróbálom összefoglalni.

Idén JANUÁRBAN volt először, hogy erre a hónapra programoztuk az elléseket, tekintve, hogy volt végre szép, meleg ólunk a kecskéknek.

Sajnos azonban nem teljesen alakultak szerencsésen az események, egy váratlan fertőzés miatt elég sok  vetélésünk volt, így jópár anya kiesett a tejelésből, annak ellenére, hogy megpróbáltuk kézzel fejve beindítani a tejelést - több esetben sikertelenül. Szegény Vica járt legrosszabbul, belőle az állatorvosnak kellett kicibálnia a halott kisgidát, ami nem volt fájdalommentes. De végül jópár gida megérkezett már januárban épségben, egészségben.

FEBRUÁRBAN is volt még gidapotyogás, élve és halva is, majdnem teljes lett a létszám. Ebben a hónapban érkezett hozzánk Elizabeth Amerikából, Portlandból, hogy megnézze a magyar sajtkészítők munkáját. Nem biztos, hogy én voltam erre a legmegfelelőbb alany, de mindenesetre itt kötött ki, és töltött el hat hetet. Főztünk neki csirkepörköltet, töltött káposztát, gulyáslevest. Az élet nem mindig úgy zajlk, ahogyan előre tervezzük, sőt, legtöbbször nem úgy zajlik, de az ember mindig optimista, és előre tervez. Elizabeth ittléte sem teljesen a tervek szerint haladt, így aztán az utolsó két hét a kórház jegyében telt el, de végül gyógyultan utazott tovább Szerbiába.

Még valami elindult ebben a hónapban, éspedig a megírt pályázat megvalósítása. Ez nagyon nagy öröm volt számunkra, mert az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy elindulhat-e a kivitelezés. 

MÁRCIUS a sajtok hónapja volt, végre újra volt kecsketej. A próbálkozások, a sikerek és a kudarcok hónapja.

Újfajta sajtok születtek és mérettettek meg az ízlelés mérlegén. Többet megtartottunk, néhányat azonban menesztettünk, mint nem a mi izlésvilágunkhoz tartozót. Voltam beteg és voltam tanácstalan. A keresések és találatok hóapja volt ez. Egy izgalmas, interaktív kaland, ahol az élet írja a következő sarok utáni eseményeket. De ahol csak egy életünk van, és azt ki kell használni. Szeretek kísérletezni, mert sok-sok kudarc is ér. A kudarcokból pedig többet tanulok, mint a sikerekből. És ha az ember elég kíváncsi és elég türelmes, beérik a sok-sok kudarc. És egyre több eredményt tud felmutatni. És örvendezni neki. Mert csak a sikeres emberek tudják, hogy a sikerhez hány sikertelenségen át vezetett az út! Emlékszem, megpróbáltuk lefordítani ezt Elizabethnek is - hát, nem tudom, mit értett meg belőle...:)

ÁPRILIS közepén, a legnagyobb építkezési káoszban eljött hozzánk az M1 riportere, és benne voltunk a "Kosár" című fogyasztóvédelmi magazinban, mint jó példa a kistermelői értékekre és termékekre. Ennek a hónapnak a szüleménye a Gyúrói Bűvöskocka kecskesajtja, habár később elsarkatlanodott a kockánk, és tallérrá változott. Az íze azonban verhetetlen maradt. :)

A MÁJUS sok szempontból termékeny volt. Világra jöttek a kispulyák Balambér óljának a sarkában,

megérkezett Döncike, a kismalac, aki karácsony előtt  - követve elődei hagyományát - átlényegült. Pörköltté, töltött káposztává, pizzává...soroljam? :)Befejeződtek a pályázat megvalósítási munkái, végre csend lett az udvarban. Már nem a bobcat hangjára ébredtünk. Kizöldült a kert, elültettem a paradicsomokat, és minden nekilátott ezerrel élni.

JÚNIUSBAN új meglepetés-kecskék születtek, a két legifjabb gidalányka ellett meg, Propi és Kistarka. Meglátogatott minket az első ovis csoport állatnézőbe, sajtkóstolóba. Bár az időjárás nem volt a legszebb - hűvös volt és jókora szél fújt - azért a gyerekek kedve nem ment el az állatoktól, örömmel tépték nekik a gazt és füvet, az állataim meg lekesen nyelték. Ahogyan szüleik is lelkesen kóstolták a sok finom sajtot :). Ez volt az a hónap amikor végleg bebizonyítottam a faluban, hogy nincs ki mind a négy kerekem. Történt ugyanis, hogy a pulykakakas móresre akarta tanítani a sima kakast, aki futóra vette a figurát körbe - körbe Rómeó udvarában. Mögöttük én egy bottal, hogy kihajtsam őket. Rómeó kíváncsiságtól hajtva beállt a sorba, majd utána Saci is, nem akarván lemaradni az eksönről. Így rongyoltunk körbe-körbe Rómeó udvarán egy darabig, míg végül egy véletlen segítség folytán megszakadt a kör, és sikerült a rendrakás az állatok között. 

És ez volt az a hónap is, amit akkor nem írtam le végül, de azért két szóban most megosztom, mert azóta is elég sokszor találkozunk hasonló helyzettel: a budaörsi piacról jöttem el, mert több volt az áltermelő már, mint a valódi, és mert a piacfelügyelő megfenyegetett, hogy ha vizsgálatot merek kérni a jegyzőtől, akkor kitesz a piacról. A vizsgálatot természetesen elindítottam, mert nem szeretem, ha fenyegetnek, de a mai napig nem kaptam semmi értesítést a lefolyásáról, ám közben úgy döntöttem, hogy mivel a piacfelgyelő elmondott mindennek a többi árus között, eljöttem a piacról. Lehettem volna kicsit kitartóbb, tudom, végig kellett volna csinálnom. És ha nem lett volna olyan nagyon-nagyon sok a munkám, végig is csinálom. De volt, és végül  nem volt elég energiám és kitartásom az ügyhöz. Eljöttem. Sajnos a jelenség nem egyedi, és minden piacon jelen van. Minden termelői piacon ott vannak az áltermelő kereskedők a bővebb választékú és szebb kiállású portékáikkal. Persze, mert ők nem dolgoznak az állatokkal, a portéka előállításával - állat csak papíron van a nevükön, a termékeket meg nagyobb üzemektől veszik, (sőt olyat is ismerek, aki a METRO-ból veszi) A hatóságok egyelőre tehetetlenkednek, de nem is igazán érdekli őket a problémánk, eddig bármilyen fórumon próbálkoztunk.

JÚLIUSBAN volt az az ominózus vihar, ami fél Gyúrót romba döntötte. Szerencsére nekünk mindössze 2 nm istállótetó repült világgá a vihar szárnyán, meg a kerti pavilon és a diófa sínylette meg eléggé a dolgot. Más kár nem történt. Akkor. Mert kicsit később nagy szomorúság ért minket - Rómeót, aki pár éve volt hűséges táltos paripánk, el kellett altatnunk egy izületi betegségből kifolyólag. Igaz, nem volt már fiatal, de a nemléte fájdalmas ürességet hagyott bennünk.

Az AUGUSZTUS ezért lótalanul kezdődött egy családi nappal, ám végül is ló véget ért, mert a szomszédból kölcsönkapott lovakkal meg tudtuk valósítani a tervezett lóprogramot is. Nagyon jól éreztük magunkat, azt kell mondjam. :)

Az augusztus egy esküvőt és egy búcsúzást is hozott magával. Tamás fiam, miután lediplomázott, nagy örömünkre 22-én elvette feleségül Zitát, akinek több éve udvarolt már. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. :)

És augusztus utolsó napján pedig meghalt apukám, többéves betegeskedés után. 

SZEPTEMBERBEN megpróbáltuk kicsit felturbózni a rendszert, komoly munka folyt a színfalak mögött, de a felszín csendes maradt. Tervek és tervek és tervek. Érvek és ellenérvek, bizonytalanság és kockázatfelmérés, számok és újra csak érvek és ellenérvek. 

OKTÓBERBEN aztán elmentünk kettesben Gézával három napra, és amikor visszajöttünk, beindítottuk a rendszert. Egy olyan mérteű átrendezés és kivitelezés indult meg, amiről már az elején látszott, hogy sokkal nagyobb, mint azt pusztán a számokból gondolni lehetett. Sokkal -sokkal nagyobb. De nem volt más választásunk. Kellett. 

Ez az a hónap, amikor életemben első alkalommal felvettem valakit hivatalosan félállású segítségként, bejelentve. Ez mindenképpen mérföldkő az életünkben, olyan mérföldkő, amit nem lehet kihagyni a felsorolásból.

NOVEMBER Sacika és a szappanok hónapja volt. Saci első pároztatása - ámbár sikertelen volt, de mégis nagy dolognak láttuk. És a szappanok. És az átszervezési program. Vízszerelés, csempe, szappanok, betonozás, szappanok, csövek, csapok és szappanok, szekrények, polcok, fúrás és szappanok...

És jött a DECEMBER,

 a sajtok, piacok és adventi vásárok hónapja, a nemalvás és a szappancsomagolás hónapja, a megcsináltadmár és a nemleszekkész hónapja. Rohanás, rohanás, rohanás. Egy utolsó nagy lélegzetvétel és fejest a zűrzavarba. És aztán csend. Az ünnep, a család, az ünnepi asztal és a meleg szobában pattogó tűz csendje. A társasjátékok és a nagy beszélgetések csendje, az olvasás és a filmnézés csendje. Nyugalom. Béke. Meleg. Öröm. Félálom. Csönd.
És az év első napjával a hó. Fehér, csendes, és mindent betakar. Tiszta lap. Egy új év tiszta lapja. Lassan újra kezdődik minden.
Ébredezünk...