... a Baranyi család autót vesz címmel. Nem tartozik szigorúan a gazdálkodás témakörhöz, de végeredményben a mindennapjainkról szól, így hát elmesélem.
Mivel mindkét autónk jobb napokat látott jószág volt, és egyre többször tagadták meg az engedelmességet, úgy döntöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, másik után kell néznünk. Sem mi, sem az általunk keresett autók nem a milliomos kategóriába tartoznak, hát tegnap így esett az autóvásárlásunk:
Titi öcsém nagyon ért az Opelekhez, küldött nekünk egy linket egy eladó Opellel, amit megszemlélvén érdemesnek tartottunk arra, hogy utánajárjunk. Felhívtuk a hirdetőt, ám elsőre, másodikra, sőt harmadikra sem vette fel. Már le is tettünk róla, amikor egyszer csak visszahívott. Megbeszéltük, hogy délután otthon lesz, akkor leautózunk Veszprémbe, az eladó Opel tartózkodási helyére, hogy megvásároljuk a kocsiját, ha jó.
Kb fél ötkor indultunk, hatra lent is voltunk. Emberünk már az utcán várt minket, kedves, barátságos, intelligens úriember volt. Hozta az autó kulcsait, mondta, hogy milyen jó, megbízható autó is ez, mennyire szerették, indította, és...nyekk. Azaz nyekk sem volt, annyit sem mondott a kocsi. Emberünk szabadkozott, hogy két hete nem használták, nem is érti, meg ilyenek, aztán kitalálták Gézával, hogy valószínűleg leszívta a riasztó az aksit. Be kell bikázni. Szerencsére van bikakábel a másik kocsijában. Elő is vette, de hát az inkább egy bús tehén volt, mint bika, nem is csinált semmit hosszú percek után sem. Erre kitalálta, hogy egy harmadik autóból kiszedi az aksit, beteszi ebbe, úgy majd indul. Ki is szedte, be is tette, felteszi a sarukat rá, hát felvisít az autó riasztója nyomban, mert ugye meg lett szakítva az áramkör a régi aksi kivételével. Lekapja a sarut, autó elhallgat. Ki kell kapcsolni a riasztót. Az ám, de mivel. Nála volt a tartalék riasztókapcsoló, de elem nem volt benne. Keresik a másikat, nincsen. Keresi, de nincsen. Erre bement a házba, hogy ott is körbenéz. Talált is egy elemet a tartalék kapcsolóba, jött ki vele - hát az elem már nem volt jó. Vakarta a fejét a jóember, végül beült egy negyedik autóba, szólt, hogy elszalad a Tescóba elemért, és balra el. Mi ott maradtunk a kocsival. Géza alaposan körbejárta, bevilágított alá, fölé, minden kis lyukat és kiszögellést megvizsgált már, mire egy húsz perc múlva emberünk boldogan visszatért egy jó elemmel. Saruk fel az aksira, riasztó visít, kapcsoló kikapcsolja. Szuper! Végre beindítható lesz az autó. Jóember beül, indít, hááááát, forgatja, forgatja, de nem indul. Géza kérdezi az üzemanyagot, nézik mindketten - totál üres a tank. Nos, itt már a hasamat fogtam a kacagástól magamban, közben emailben mindig tájékoztattam az öcsémet is az épp aktuális történtekről, hadd kacagjanak ők is - kacagtak :D. Szóval emberünk bement a házba fejvakarva, majd nemsokára előkerült egy kanna benzinnel, amit beletöltöttek a kocsiba. És lőn világosság. A kocsi két köhhintés után elindult. Remek! Akkor Géza megkérte a jóembert, tegyen egy kis kört vele, mi megyünk utána kerékösszetartás vizsgálata végett. Oké. Helycsere, Géza is tett egy kört vele. Oké. Akkor már csak meg kell egyezni. Nem tartott sokáig. Jó, jöhet a papírmunka. Előrelátóan vittünk magunkkal adásvételit, így bementünk kitölteni. Közben előkerült egy kollégája az emberünknek, aki segített a szerelésben.Visszaszerelték az eredeti aksit, majd rá a bús tehén bikakábelt, megpróbálták indítani a kocsit. Már jó ideje próbálkoztak, amikor a szerelő ember homlokára csapott, hogy hiszen az ő kocsijában van egy másik bikakábel, ami nemcsak bús tehén, hanem tényleg bika. És az is volt. Elindult a kocsi. Akkor a szerelő emberünk kintmaradt a járó motorú autóval, amíg mi bent papíroztunk. Hogy töltődjön az aksi. Akkor már fél kilenc volt. Elintéztük, kifizettük, megyünk ki, mondjuk, hogy állítsa le a kocsit és indítsa újra, hogy lássuk, rendben van-e az aksi. Kocsi leáll, indít újra - nyekk - sem. Semmi. Hogyaza...Mondtuk nekik, szerezzenek aksit, mert nekünk már nagyon haza kéne menni. Először a másik kocsi aksiját ajánlgatta, de az csak 44-es volt, nekünk meg 55-ös kellett volna. Akkor eszükbe jutott egy kompresszor, amiben van egy nagy aksi. Megnézték, és mázli - pont 55-ös volt. Éljen! Betették, riasztó vonyít, kapcsoló kapcsol, autó indul! Huh! Sikerült. Kilenc óra. Csak jussunk el a benzinkútig vele. Elköszöntünk tőlük, tankoltunk éééééés, irány haza! Fél tizenegyre megérkeztünk. Jelentem, az autó indul, működik, rendben van. De ez a vásárlás egy örök élmény maradt! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése