...az okmányirodában. Ez az a hely, ahol lehetnek emberségesek vagy bürokratikusak az ügyintézők. És ezzel kihatással vannak emberek, családok életére, a közlekedés balesetmentességére, kapcsolatok alakulására, stb.
Az én ügyintézőm, egy vékony szőkésbarna hölgy, bürokratikus. Át szeretném iratni az autót, amit a korábban leírt, sajátos módon vásároltunk. Hát az átírás sem lesz kevésbé kalandos. Véletlenül ugyanis Gézánál maradt a lakcímkártyám. Főbenjáró bűn. A két ügyintéző hölgy fölém tornyosulva, egymás szavába vágva döngöl a földbe, hogy pedig az ügyintézéshez bizony kell ez a dokumentum. Próbáltam mondani, hogy Géza beszkennelte, elküldi faxon vagy emailben...Az nem jó, eredeti kell. Próbáltam mondani, hogy hiszen rajta van a lakcím, de még az igazolvány száma is rajta van a szerződésen és az eredetvizsgálaton is, próbáltam mondani, hogy a férjem Szigetszentmiklóson dolgozik...semmi nem hatotta meg. Ő a bürokrácia betonszobra, rugalmatlan és kőkemény. Semmi nem hatja meg, pedig csak egy legyintés lenne, pedig amúgy is csak rápillantana, és visszaadja, hogy rendben van...
És még nincs vége. Mert mire visszaérek Szigetszentmiklósról, már ott ül valaki, akivel kellemesen csevegve beszélgetnek a hölgy új frizurájáról többek között. Persze közben ügyintéz. Leülök, várok. Várok. Várok. Egyszer csak befut egy újabb hölgy, hogy ő időpontra jött, autó átírás miatt. Így nyilván elém kerül. Tudom, kérhettem volna időpontot, ha tudtam volna, hogy kell. De nem gondoltam. Még mindig nem tudok elég bürokratikusan gondolkodni. De ez az én bajom.
A más baja viszont a bürokrata ügyintéző, aki nem akar emberséges lenni. Pedig mekkora a felelőssége!
Kérem, hogy aki elolvassa majd ezt a kis történetet, ne legyen rest rá, hogy amikor egy tó vagy folyó mellett elmegy, dobjon bele egy kavicsot, és nézze végig, ahogy gyűrűzik a víz! És gondoljon arra, hogy bármi, amit másoknak tesz vagy mond, az így gyűrűzik tovább. Ha betonfejek vagyunk, akkor a rossz. De ha nagyvonalúak vagyunk, akkor a nagyvonalúság és a hála gyűrűzik tovább.
Kivel lenne jobb találkoznunk, egy goromba, rosszkedvű emberrel, aki mások gyomrosai miatt görnyed? Vagy jókedvű, nagylelkű emberekkel, akik mosolyognak és szívesen segítenek?
Rajtam/ rajtunk is múlik, mi gyűrűzik tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése