Kimentem eteni, becsukni őket, már kész is voltam, az utolsó söprögetések voltak hátra, közben a lányok fejtek. Amikor is Panna egyszer csak kiabál, hogy menjek gyorsan, mert az egyiknek ki van szakadva a tőgye. Szaladok be a fejőállásba, hát tényleg egy majd' tízcentis hasadás élesen, mintha késsel vágták volna el. Hű a teremburáját, jó mérges is lettem egyből - jött ugye a hidegfront, és ennek megfelelően a kecskék meg vannak bolondulva! Állandóan csattognak a fejek meg a szarvak, nem férnek a bőrükbe! Aztán meg is lett a következménye - össze kellett varrni a tőgyét. Szerencsére még világos volt, gyorsan hívtuk Pápai doktort, aki nagy kecsketudor, és összeöltötte a szakadást. Be lett bódítva a jószág, feküdt szépen a "műtét" közben. Aztán talicskába emeltük, és a betegszállító tragacs felvitte a nyúlólba, hogy el legyen zárva az ébredezés idejére a többitől. Terítettünk alája szalmát is. Azt kaptuk ukászba még, hogy figyeljük, mert a bódított kérődzők hajlamosak a felfújódásra - még pont ez hiányzott volna a boldogságomhoz. Lefektettük, kitömtem egy zsákot párnának, mégse a földön legyen a feje, aztán magára hagytuk ébredezni. Kb 22 óra környékén kimentem hozzá - csak nyögött, és ki volt terülve, mint a nagyalföld. Megpróbáltam rávenni, hogy emelkedjék el a földies gondolkodástól, de nem sikerült. Masszívan feküdt. Akkor maga alá hajtogattam a lábait, és felemeltem a fejét. Na, erre magához tért. Kinyitotta a szemét, körbenézett, meglátta a szalmát, és - amúgy kecske módra - nyomban be is nyomott egy falatot belőle. Aztán nyúlt volna a szájával a következőért, és...elaludt a mozdulat közben. Felráztam, bámult bután, és újra elhajolt. Na jó, hagytam. Bementem formába tenni a sajtot, és utána újra kimentem hozzá. Majdnem éjfél volt már. Ééééés, ott állt a nyúlól ajtajában, csodálkozva nézett rám, hogy mit keres ott, mert az utolsó emléke a zöld fű volt, mint terített asztal. Szépen megfogtam a nyakörvét, kijött velem, visszaballagtunk a többiek közé,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése